2022

  • 2022. május 15.

    Megjelent a Collectanea Vaticana Hungariae legújabb, Forgách Ferenc válogatott politikai levelezését tartalmazó kötete. A CVH II/9. köteteként napvilágot látó okmánytár egy évtizedekkel korábban megkezdett és súlypontját a vatikáni fondokra helyező, de az idők során egyre jobban szerte ágazó és mind több levéltárra, illetve kézirattárra kiterjedő kutatómunka eredménye. Jóllehet Forgách levelezésének tekintélyes része már korábban is ismert volt, ám az eddigi megszületett feldolgozások az iratokat főleg a főpap személyiségén keresztül közelítették meg. Jelen szövegkiadás a nagyszámú kiadatlan, köztük sok ismeretlen Forgách levéllel, valamint a politikai tevékenységével összefüggésbe hozható nuncius jelentések bevonásával további értelmezési lehetőségeket kínál, ezáltal új oldaláról közelítve meg a magyar történelem politikai és egyháztörténeti szempontból egyaránt kulcsfontosságú időszakának eseményeit. Az okmánytárban olvasható számos nunciusi jelentés ugyanakkor nemcsak a koraújkori magyar-szentszéki kapcsolatok kutatási horizontját tágítja ki, hanem megteremti annak a lehetőségét is, hogy a publikált kutatási eredmények bele ágyazódjanak a nemzetközi nunciatúra kutatásokba.

    2421
  • 2022. május 7.

    2022. május 6–8. között a Doktoranduszok Országos Szövetsége és a Pécsi Tudományegyetem szervezésében került megrendezésre a jubileumi XXV. Tavaszi Szél Konferencia. Az esemény második napján Egyházmegyés papok képzésének megszűnte, illetve áthelyezése Kalocsáról Szegedre az 1950-es évek elején címmel tartotta meg előadását a pécsi Tudásközpontban Sági György, a Fraknói Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa.

    Előadásában kitért az 1951-ben megtörtént szemináriumi átszervezések körülményeire és következményeire a Kalocsa–Bácsi Főegyházmegye számára szentelendő papnövendékek vonatkozásában, az állami nyomás hatásaira. Statisztikai adatokkal is szemléltetve mutatta be az újmisés áldozópapok létszámbeli alakulását az 1950-es évek folyamán, az azt megelőző évtizedhez, valamint Grősz József érsek (1943–1961) egyházkormányzása teljes egészéhez is viszonyítva azokat. Az előadó rövid bepillantást nyújtott a megváltozott helyzetben a Szegedi Egyházmegyeközi Szeminárium gazdasági működésébe, tanári karának átalakulásába és a papnövendékek életébe.

    Levéltári forrásokon felül oral history jelleggel a szegedi Dómban 1953-ban pappá szentelt Gyulay Endre kiérdemesült szeged–csanádi megyéspüspök (1987–2006) is készséggel volt Sági György segítségére kutatásai során, aki annak idején csanádi egyházmegyés papnövendékként élte át a szóban forgó változásokat. Mind ezek árnyalták és kiegészítették az előadó pécsi előadásában elhangzottakat.

     

    2422
  • 2022. május 3.

    Öt éve, 2017. május 3-án délután Tusor Péter meghívását elfogadva tartott a Magyar Tudományos Akadémia Felolvasótermében előadást a nemzetközi történettudomány meghatározó alakja, Wolfgang Reinhard, aki először járt ekkor Magyarországon.

    Konfession und Konfessionalisierung. Der Stand der Diskussion címmel tartott előadását Forgó András, a Pécsi Tudományegyetem docense fordította magyarra. Tanulmányváltozata magyar nyelven a Kutatócsoport kiadásában látott napvilágot Felekezet és felekezetszerveződés. A tudományos diskurzus fejleményei címmel. A rangos és frekventált eseményről az mta.hu magyar és angol változata egyaránt vezető hírek között számolt be.

    Reinhard professzor 1937-ben született, fő kutatási területe a kora újkor. A Heinz Schillinggel párhuzamosan kidolgozott konfesszionalizációs modellje fontos paradigmaváltást hozott az egyház- és társadalomtörténetben. A 'Konfessionsbildung' paradigmája Lepold von Ranke és Max Weber óta német részről a legnagyobb hatást gyakorolta a történettudományra. 

    Az alkalom egyben az MTA-PPKE 'Lendület' Egyháztörténeti Kutatócsoport (2012–2017) zárórendezvénye volt. Alapítója és vezetője, Tusor Péter ekkor jelentette be a jogutód MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport megalakulását az MTA támogatott kutatóhelyi program keretében 5 éves pályázati időtartamra (2017–2022). A Fraknói Kutatócsoport ismételt sikeres pályázás eredményeként a 2022–2027. évi ciklusban, július 1-től mint ELKH-PPKE-PTE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport folytatja munkáját a módszeres és professzionális vatikáni forrásfeltárás s -feldolgozás, illetve kiegészítő italianisztikai és egyháztörténeti kutatások terén.

    2408
  • 2022. április 29.

    Április 29-én Bécsben került megrendezésre a Höhere Bildung in den Jesuitenschulen Mitteleuropas am Beispiel der Universität von Tyrnau című nemzetközi tudományos konferencia, amelyen a Kutatócsoport vezetője, Tusor Péter és Oláh P. Róbert tudományos segédmunkatárs is előadott. A konferencia céljául tűzte ki a Nagyszombati Egyetem és a jezsuita oktatás hatásait vizsgálni a Habsburg Birodalomban. Tusor Péter a Pázmány-i egyetemalapítás pápai elismertségének ("kánonjogi akkreditációjának") problematikáját vizsgálta. Oláh P. Róbert az 1658 és 1783 között installált győri kanonokok egyetemjárási szokásait és tendenciáit mutatta be a proszopográfia módszerének lehetőségeivel. 

    Program

    Absztraktok

     

     

    2423
  • 2022. május 4.

    A Veszprémi Főegyházmegyei Könyvtár és Levéltár 2022. május 4-én A veszprémi püspökség története 1777–1850 címmel konferenciát szervezett a Veszprémi Érseki Főiskolán. Az eseményen Kanász Viktor Iskolamesterek a veszprémi egyházmegyében az 1770-es évek végén címmel tartott előadást. Ennek során a 18. századi egyházi társadalom eme kevésbé ismert rétegét mutatta be, elemezve az iskolamesterek személyi összetételét az általa kiadásra előkészített 1778-1779-es egyházlátogatási jegyzőkönyvek adatai alapján.

    Előadásában a zalai főesperesség százhúsznál több tanítóját mutatta be, kiemelve, hogy elsősorban kántorkodással foglalkoztak, ezt egészítették ki az oktatási feladatok. Külön részletezte az iskolamesterek életkori sajátosságait, iskolázottságukat, valamint fluktuációjukat. Ezt követően bemutatta, hogy a vizitációk tükrében mik voltak az erkölcsi és képzettségi kritériumok az iskolamesterekkel kapcsolatban, s több példával ismertette, hogy milyen esetekben kívánta mégis elküldeni a közösség a helyi iskolamestert.

    2415
  • 2022. május 2.

    2022. április 28-án az MTA PAB Hadtörténeti Munkabizottságának szervezésében „Dél-Dunántúl a hadak útján” címmel tartottak interdiszciplináris regionális hadtörténeti konferenciát a Pécsi Tudományegyetemen. A konferencián a Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa, Kanász Viktor Kriston Dorottyával (Vestigia Kutatócsoport, PPKE) együtt tartott előadást Pietro Duodo velencei követnek a 17. század legelején kelt zárójelentéséről, melyben a Habsburg monarchia, s vele együtt a korabeli Magyar Királyság történetét, gazdasági, hadügyi, társadalmi helyzetét mutatta be. Előadásukban e jelentés dél-dunántúli, szalvóniai és horvátországi vonatkozású részeit elemezve hívták fel arra figyelmet, hogy a korszakban milyen élénken érdeklődött a velencei diplomácia a régió eseményei iránt.

    2365
  • 2022. április 12.

    2022. február 21-én, a Vatikáni Pápai Teuton Kollégium (Ponteficio Collegio Teutonico in Vaticano) szervezésében Eugène Tisserant bíboros (1884. március 24. – 1972. február 21.) halálának ötvenedig évfordulója alkalmából egy kerekasztal-beszélgetés megrendezésére került sor. Il Cardinale Eugène Tisserant, Orientalista, Pastore, «Giusto tra le Nazioni» ’Eugène Tisserant bíboros, orientalista, lelkész, «igaz a nemzetek között»’ című eseményt Hans-Peter Fischer, a Pápai Teuton Kollégium rektora és Bernard Ardura, a Történelmi Tudományok Pápai Bizottságának elnöke nyitotta meg a köszöntő beszédükkel. Kihangsúlyozták, hogy Tisserant bíboros munkásságát és személyiségét számos szemszögből mutatják be az esemény előadásai. Többek közt néhány szót szóltak a bíboros munkásságát illetően: Tisserant 1907-ben szentelték fel, majd 1908 és 1930 között a keleti nyelvek szakértője volt, és 1930-tól a Vatikáni Apostoli Könyvtár helyettes prefektusa lett egészen 1936-ig. 1936-tól bíboros, egy évvel később érsek, a Keleti Egyház Kongregációjának titkára, 1951-től a Szent Ceremóniák Kongregációjának prefektusa, végül a Római Anyaszentegyház könyvtárosa és levéltárosa 1957-től. Ez alkalommal megköszönték Tisserant bíboros utódainak, hogy figyelemmel kísérték e délután eseményeit a helyszínen való megjelenésükkel vagy akár csak egy pozitív gondolattal: Giovanni Battista Re bíborosnak, a Bíborosi Kollégium dékánjának, a Püspöki Kongregáció emeritus prefektusának, és a Latin-Amerika Pápai Bizottságának emeritus elnökének; Leonardo Sandri bíborosnak, a Keleti Egyházak Kongregációjának prefektusának, a Pápai Keleti Intézet nagykancellárjának és a Bíborosi Kollégium dékánhelyettesének; Beniamino Stella bíborosnak, a Papi Kongregáció emeritus prefektusának; valamint José Tolentino de Mendonça bíborosnak, a Római Anyaszentegyház levéltárosának és könyvtárosának.

    Az első előadást Giuseppe Maria Croce, a Basilica Papale di Santa Maria Maggiore Levéltárának munkatársa tartotta. La Biblioteca Vaticana in Oriente. Il «Grand Tour» di Eugène Tisserant et Cyrille Korolevskij ’A Vatikáni Könyvtár Keleten. A «Grand Tour» Eugène Tisserant és Cyrille Korolevskij’ című előadásában ecsetelte Tisserantnek a Vatikáni Apostoli Könyvtár szolgálatában tett tanulmányi útjait 1909 után és 1927-ben. Tisserant tanulmányi útjai a keleti világban arra a célra szolgáltak, hogy görög és örmény nyelvű könyveket és kéziratokat szerezzen be a Vatikáni Könyvtár számára. Utazásai során Cyrille Korolevskij kísérte el, aki szintén egy francia katolikus történész pap és orientalista volt.

    A délután folyamán Gianpaolo Rigotti, a Keleti Egyházak Kongregációjának Levéltárosa, Il Cardinale Tisserant e le Chiese Orientali ‘Tisserant bíboros és Keleti Egyházak’ című beszédével megemlékezett Tisserant történelmi jelentőségű tetteiről, amit a Keleti Egyházak Kongregációja érdekében vitt véghez, többek között kiemelte az 1941-es kezdeményezését, amellyel egy joghatóság alá vonta a Keleti Kongregáció néhány területét, hogy elősegítse a Keleti területek ügyeinek egységesítését és a missziós pasztorális tevékenységeket. E területet 1938. március 25-től XI. Pius pápa (1922-1939) Sancta Dei Ecclesia motu propriója és kiegészítései határozták meg.

    Elisabetta Deriu, a párizsi egyetemről (Université Paris Est Créteil Val de Marne – Centre de recherche en histoire européenne comparée), Il prefetto mancato: Eugène Tisserant in Biblioteca Vaticana (1908-1936) ‘Eugène Tisserant prefektus a Vatikáni Könyvtárban (1908-1936)’ című felszólalásában mutatta be Tisserant munkásságát a Vatikáni Könyvtár szolgálatában. Tisserant rendkívüli nyelvi ismeretei (a görög nyelven kívül még 12 nyelven írt és olvasott) révén a Vatikáni Könyvtár számos egységén dolgozott. Emellett levéltárosként érdeklődött a Könyvtár különböző helységeinek a fenntartása, többek között a könyvespolc-rendszerek kibővítése iránt. Miközben a kéziratok nyelv szerinti leltározására ösztönözte a Könyvtár dolgozóit, Tisserant elsőként készítette el a Könyvtárban található arab kéziratok jegyzékét.

    Bernard Ardura, a Történelmi Tudományok Pápai Bizottságának elnöke, Il Cardinale Tisserant, Vescovo di Porto – Santa Rufina ‘Tisserant, Porto és Santa Rufina püspöke’ beszédével megemlékezett a Tisserant életének annak a fontos időszakáról, amikor Porto és Santa Rufina püspökévé léptették elő. Ardura így idézte Tisserant beszámolóját 1946. február 18-án, amikor Porto és Santa Rufina püspökévé léptették elő: „Komoly döntéseket kellett hoznom ezekben a napokban: Porto és Santa Rufina külvárosi püspöki széke 1942-óta üresen áll Boggiani bíboros halálával. A szertartást az ősi szokások szerint a papi rend bíborosainak opciójával kell biztosítani, akik Rómában voltak azon a napon, amikor az előző címzetes meghalt. Öten voltak előttem, senki sem akart a választáson részt venni, ki mert túlságosan elfoglalt volt, ki egészségügyi okokból; ezért rajtam állt a döntés. Hogyan alkalmazzuk ez esetben a szalézi elvet: nem kérni semmit és nem lemondani semmiről? Konzultáltam gyóntatómmal, Jullien püspökkel és különböző, hozzám közel álló emberekkel, Rossi bíborossal is. Először is megkérdeztem Őszentségét, hogy azt kívánja e tőlem, hogy állampolgárságom miatt ne legyek-e megválasztva erre a címre. Az egész vizsgálatom lezárása kedvező volt saját magam megválasztásához” [É. FOUILLOUX, Eugène cardinal Tisserant…, p. 475.].

    Paule Hennequin, sajnos nem jelenhetett meg személyesen aznap délután, Tisserant bíboros dédunokája, Le Cardinal Tisserant, «Juste parmi les Nations» ‘Tisserant bíboros «Juste parmi les Nations»’ című előadását a Teuton Kollégium egyik munkatársa olvasta fel. Hennequin tanulmánya kiemelte Tisserant életének azt a szakaszát, amikor a második világháború alatt több zsidó személyt mentett meg, akiket elrejtett a Vatikánban vagy a vízumuk könnyebb megszerzésében segítette őket. Így Tisserant számos emberi életet mentett Monsignot André Bouquinn együttműködésével, ezért is kapta az ’igazságos a nemzetek között’-elismerést.

    A délutánt S.E.R. José Tolentino de Mendonça, a Római Anyaszentegyház levéltárosa és könyvtárosa zárta. Beszédében megköszönve az előadóknak és résztvevőknek, hogy megemlékeztek Tisserant rendkívüli munkásságáról és személyiségéről, Aquinói Szent Tamás, középkori olasz teológus szavaival élve így ejtett szót Tisserant bíborosról: „Obligatio gratitudinis interminabilis est”.

    2328
  • 2022. április 11.

    2022. április 11-én került sor az MTA-PPKE  Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport tudományos munkatársának, Kanász Viktornak Magyarország és a Szentszék a 16. század közepén. Girolamo Martinengo nuncius és a Magyar Királyság (1550–1554) címmel írt doktori értekezése munkahelyi vitájára. Az online eseménynek fizikai teret a Pécsi Tudományegyetem, virtuálisat Fraknói Kutatócsoport adott. Az értekezés felkért bírálói, Fazekas István és Laczlavik György méltatták azt a hatalmas munkát, amelyet a jelölt Martinengo nuncius eddig megjelent iratainak feldolgozásával, illetve a személyéhez kötődő egyéb kiadatlan források feltárásával elvégzett. Ezzel kapcsolatban a jelölt egyik témavezetője, Tusor Péter hangsúlyozta, hogy az iratanyag feldolgozásának nincs bejáratott módszertana, a nunciusi jelentések feldolgozása ugyanis Magyarországon még gyerekcipőben jár. Ennek egyik beszédes jele, hogy a nunciusi jelentésekből készült forráskiadványok jelentős része felvágatlanul várja hogy kézbe vegyék és elolvassák.
    Kanász Viktor értekezése a nuncius levelezésének teljes spektrumát mutatja be, amelyben visszatükröződik a 16. század közepének konfliktusokkal terhelt zaklatott időszaka. A politikai események, a Habsburg–Valois küzdelem, a Szent Római Birodalomban folyó harc, és végül a török ellenes háború szinte teljes mértékben háttérbe szorították a többi témát, például az egyházpolitikát, amely jóval szerényebben jelenik csak meg. A nunciusi levelezés központi és a legnagyobb, nemzetközi figyelemre is számot tartó része mindazonáltal a 16. század egyik legnagyobb formátumú magyarországi politikusának, Fráter György bíborosnak a meggyilkolása ügyében lefolytatott szentszéki vizsgálat volt, amelynek lebonyolítása Martinengóra hárult. A nagy vihart kavart bűntett nemcsak a kortársakat, hanem az utókort is érdekelte, érdekli: ennek érzékeltetésére Kanász Viktor nagyszámú képzőművészeti alkotást csatolt munkájához, körbejárva, bemutatva a kérdés ikonográfiai aspektusait.
    A Fraknói Kutatócsoport fennállása során ez volt az első alkalom, amikor kutatóhelyként doktori értekezés munkahelyi vitájának színtere lehetett. A doktorjelölt másik témavezetője Fedeles Tamás, a Kutatócsoport tudományos főmunkatársa.

    2323
  • 2022. április 22.

    Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek születésének 130. évfordulója alkalmából a Magyarországi Mindszenty Alapítvány és a Fiatalok a Nemzetért Alapítvány kétfordulós versenypályázatot hirdetett meg középiskolás diákok számára. A február 28-áig beérkező esszéket március folyamán meghatározott szempontok alapján versenybizottság értékelte, melynek Sági György, a Fraknói Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa is tagja volt. Több kiemelkedő, szakmai szemmel is színvonalas pályamunkát nyújtottak be a versenyre jelentkezők. A második fordulóra, egyúttal szóbeli döntőre április 22-én került sor Budapesten, a jezsuiták Párbeszéd Házában. Az eseményen Sági György meghívott vendégként képviselte a Kutatócsoportot.

    2375
  • 2022. április 6.

    2022. április 6-án a budapesti Központi Szeminárium dísztermében került sor a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár és a befogadó intézmény szervezésében a patinás Veszprémi egyházmegye múltjából-sorozat 37., 38. és 39. kötetének bemutatójára – Martos Levente Balázs rektornak köszönhetően, s a Fraknói Kutatócsoport közreműködésével.

    Karlinszky Balázs (Ph.D.) levéltárigazgató megnyitó szavai után A veszprémi egyházmegye egyházlátogatási jegyzőkönyvei 1778–1779. II. Veszprém megye című kötetet Rev. Gárdonyi Máté (Ph.D.), a PPKE HTK Közép- és Újkori Egyháztörténeti Tanszékének tanszékvezető professzora ismertette. A Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa, Kanász Viktor által sajtó alá rendezett impozáns forráskiadvány kapcsán Gárdonyi Máté ismertette a canonica visitatiók történetét és fontosságát, valamint kiemelte, hogy az egész egyházmegyét lefedő egyházlátogatás kiadása milyen sokrétű kutatási lehetőséget biztosít a történészek és művészettörténészek számára.

    Ezt követően a „Capella reginalis.” A veszprémi püspökség a középkorban című tanulmánykötetet az ELKH Moravcsik Gyula Intézet alapító igazgatója, Szovák Kornél (D.Sc.)  tudományos tanácsadó, a PPKE BTK docense mutatta be. Ennek során kiemelte, hogy egy felettébb sokszínű, különböző tudományos módszertannal dolgozó tanulmányokat tartalmazó kötetet vehet kezébe az olvasó. Véleménye szerint a kötet nem csak a veszprémi egyházmegye iránt érdeklődők számára lehet fontos, hanem a tágabb medievista szakma számára is fontos eredményeket hozott, s jelentősége kiemelkedő egy jövőbeli egyházmegye-monográfia tekintetében is. A tanulmányok bemutatása során kitért arra is, hogy a Kutatócsoport három munkatársa is írt a kötetbe. Nemes Gábor A veszprémi egyházmegye kapcsolata a Római Kúriával a késő középkorban című írásában a kapcsolatok különböző szintjeit és tereit mutatta be, többek közt a hivatásszerűen Rómában tartózkodó, a diplomáciai küldetésben vagy zarándokként érkező, valamint a különböző kérelmeket benyújtó személyeken keresztül. Fedeles Tamás elsősorban a szervíciumok és annáták, az ad limina látogatások, valamint a kúriai promóciók kapcsán vizsgálta a veszprémi egyházmegye és az Apostoli Kamara késő középkori érintkezési pontjait. Kanász Viktor pedig Kanizsa egyházi topográfiájának késő középkori és a kora újkori viszonyait mutatta be, ismertetve a város területén működő egyházi vonatkozású intézményeket, többek közt a plébániatemplomot, a ferences kolostort, a Szent Miklós- és a várkápolnát, valamint az ispotályt.

    Végül Karlinszky Balázs idén megjelent, A veszprémi székeskáptalan archontológiája 1079–1556 című kötetét Hermann István (Ph.D.), a BFL tudományos–szakmai főigazgató-helyettese ismertette, kiemelve annak gazdag forrásbázisát, elemezve használhatóságát. Megjegyezte továbbá, hogy a kötet többet ad, mint amit a cím sejtet, ugyanis például a oltárigazgatók archontológiája is bekerült a kötetbe.

    Az eseményt számos levéltáros, történész tisztelte meg jelenlétével, köztük két akadémikus, Solymosi László és Adriányi Gábor professzorok.

    2331
  • 2022. március 24.

    2022. március 23-án a Pécsi Tudományegyetemen (PTE) rendezte meg a Fraknói Kutatócsoport VI. egyetemi műhelyszemináriumát. A helyszín azért is szimbolikus, mert az első műhelyszemináriumnak is a Pécsi Tudományegyetem adott otthont: a két rendezvény így mintegy keretbe foglalja a kutatócsoportnak a kurrens tudományos eredményeknek az egyetem oktatásba intergrálását célul tűző rendezvénysorozatát. A megjelenteket Tusor Péter, a kutatócsoport vezetője köszöntötte, aki a vatikáni magyar kutatásokat és a kutatócsoport működését röviden felvázolta. Ezt követően jelképesen átadta a Collectanea Vaticana Hungariae (CVH) és más kutatócsoporti kiadványok a PTE könyvtárából még hiányzó példányait. Bevezetője végén gratulált Fedeles Tamásnak, a Pécsi Tudományegyetem tanárának és a kutatócsoport főmunkatársának akadémiai nagydoktori védéséhez.

    Fedeles Tamás egyetemi előadása a Kutatócsoport fontos, a CVH I/18-as kötetében relalizálódott középkori részprojektjét ismertette, melynek középpontjában a Kárpát-medence területéről érkezők kúriai szentelései álltak. A kutatás alapjául szolgáló források túlnyomó része a Vatikáni Apostoli Levéltárban őrzött, a kúriai promóciókat dokumentáló Libri formatarum regisztersorozat köteteiben találhatóak, amelyek az 1425 és 1524 közötti időszakot ölelik fel. E forráscsoport mellett további vatikáni, római és hazai archívumok vonatkozó dokumentumainak, valamint a kurrens nemzetközi és a csekélyszámú hazai szakirodalom felhasználásával igyekezett az előadó széles kontextusba ágyazottan bemutatni a témát. A római Kúriában időről időre feltűntek azok a külföldi, köztük a Kárpát-medence területéről származó ifjak, akik az egyházi rend szentségének különböző grádusait kívánták felvenni. Habár a magyar származású, illetőleg a magyarországi egyházi javadalommal rendelkezők kúriai szentelése nem ismeretlen a magyar medievisztika számára, hiszen a korábban vizsgált és közreadott pápai kérvénykönyvek bejegyzései számos papszenteléssel kapcsolatos folyamodványt tartalmaznak, azonban a promóciók részletei eleddig nem voltak ismertek. Éppen ezért az előadó által jegyzett, augusztusban publikált kötet hiánypótló munka.

    A vizsgált korszakban a Kárpát-medence területéről összesen 793 személyre vonatkozó adatot elemzett Fedeles. Közülük 743 főt mozdítottak elő az egyházi rend szentségének különböző grádusaira, míg 50 személy promóciós engedélyt kapott, amely birtokában bármely katolikus főpappal felszenteltethették magukat. Az előadó bemutatta a kúriai szentelések forgatókönyvét, részletesen ismertette a szentelést megelőző vizsgálat elemeit, majd a magyarok által felvett rendek megoszlásáról, valamint az általuk viselt egyházi javadalmak megoszlásáról beszélt. A kandidálók származási és szolgálati helyeit ábrázoló összesítő térképeket elemezve rámutatott arra, hogy a falusi jobbágyok és mezővárosi parasztpolgárok alkották az Itáliába utazók többségét, amely a Magyar Királyság településszerkezetével állítható párhuzamba.

    Különböző motivációs tényezők állhattak a magyarok (és a más országokból indulók) római utazásának hátterében. Elsőként a római zarándoklatok említhető, hiszen a peregrináció alkalmat kínált a szent rendek felvételére is, amellyel számos magyar is élt. A gyorsított eljárás lehetett a római szentelések egyik legfontosabb mozgatórugója, legalábbis a 15. század végétől. Ez azt jelentette, hogy az kánonjogi előírásokban meghatározott évi hat időponton kívül, az egyes fokozatok felvétele között előírt szünetek nélkül az alkalmas személyek szinte bármikor, néhány nap leforgása alatt akár az egyházi rend valamennyi fokozatát, az első tonzúrától az áldozópapi grádusig felvehették.

    Számos olyan esetről tudósítanak forrásaink, amikor sem a helyi püspök, sem pedig helynöke nem tartózkodott székhelyén, esetleg akadályoztatva voltak, a püspöki méltóság hosszabb ideig betöltetlen maradt, illetve a helyi ordinárius csak nagyon ritkán tartott az egyházmegyében általános szenteléseket. Ilyen esetekben is megoldást jelentett római utazás. Előfordultak különböző visszaélések is, így a római utazás egyik mozgatórugójaként említhetjük például a megfelelő képzettség hiányát, a morális gondokat, illetőleg a személyes ellentétet, amelyek következtében a jelöltet a helyi püspök nem volt hajlandó felszentelni. Ugyancsak említésre érdemes a hamis javadalmakra történő szentelés esete is. A távoli Magyar Királyságból hosszú, nem egyszer veszélyes és költséges út vezetett Rómába, ezért Fedeles véleménye szerint nagyon kevesen vállalhatták a csalások napfényre kerülésének kockázatát.

    A Kúriában felszentelt magyarok mindössze néhány százalékát alkották a hazai klérusnak, tehát korántsem tarthatjuk a kúriai promóciókat magyar szempontból tömegjelenségnek. A római szentelés közkeletű gyakorlatnak számított a hazai egyháziak körében is, amely például néhány soproni polgár végrendeletében is tetten érhető. Mindez pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy nem szükségszerű valamennyi kúriai ordináció hátterében a vallásos motívumon túlmutató indokok után kutatnunk.

    Fedeles azzal a fontos megállapítással zárta referátumát, hogy mivel a kúriai szentelések komoly ellenőrzés mellett zajlottak, sőt a felszenteltek felkészültségét hazatérésüket követően a helyi ordinárius vagy helyettese is kontrollálta, nem tartható a közhelyes megállapítás, miszerint a Római Kúria képzetlen klerikusokkal „árasztotta” volna el a részegyházakat.

    Fedeles Tamás előadásával egy, a nemzetközi tudományosságot jelenleg is foglalkoztató téma magyarországi vonatkozásait dolgozta fel példamutató alapossággal. A középkori történeti stúdiumokat hallgató diákok számára bemutatott résztéma nemcsak a középkori egyház működésébe engedett nagyobb bepillantást, de talán közelebb is vitte a hallgatókat a késő középkori Magyarország társadalmi viszonyainak megértéséhez.

    2306
  • 2022. március 22.

    A Kutatócsoport vezetője, Tusor Péter Pázmány Péter, a politikus címmel tartott előadást a bécsi Collegium Pazmanianumban. A rendelkezésére álló időben Pázmány bíborosi kinevezéséről és részben ennek nyomán a pápasággal támadt súlyos konfliktusát mutatta be régebbi és újabb vatikáni kutatásai alapján. Kiemelte, hogy az európai politika dimenziói között keletkezett diplomáciai ellentét mértéke és következményei sokkal súlyosabbak voltak, mint az élete utolsó éveiben a Pázmáneumban lakó kései utódé, Mindszenty Józsefé. Tusor Péter ezt követően rövid interjút adott az ORF magyar adásának. Az emlékülésre a Pázmáneum és a Bécsi Magyar Történeti Intézet szervezésében került sor, épp Pázmány halálának napján.

    A program itt érhető el.

    2304
  • 2022. március 22.

    2022. március 22-én tartották Fedeles Tamás, a Fraknói Kutatócsoport tudományos főmunkatársa MTA doktora címre benyújtott értekezésének nyilvános vitáját. A disszertáció a Kutatócsoport keretében folytatott vatikáni kutatásokra, az Apostoli Kamara forrásaira épült. Címe:  ”Szentelési turizmus” a késő középkorban? Magyar(országi) egyháziak promóciója a Római Kúriában (1426–1523)”. Az értekezés opponensei Bárány Attila, F. Romhányi Beatrix és Szende Katalin voltak. A bizottságot Solymosi László akadémikus elnökölte. Az opponensek többek közt aláhúzták, hogy nem korábbi tanulmányok összemásolása által keletkezett az értekezés, hanem új tudományos eredményeket tartalmazó eredeti szöveg benyújtására került sor, amely széleskörű forrásismereten, valamint magas szintű szakirodalmi tájékozottságon alapul. Kiemelték továbbá, hogy Fedeles a külföldi archívumok anyagaiban és a kurrens szakirodalomban is otthonosan mozog, valamint a módszertanában jól megoldott, komoly kritikákat is megfogalmazó értekezés nem csak Magyarországon, hanem Közép-Kelet-Európában is hiánypótlónak tekinthető.

    A források publikálását követően (melyek tavaly láttak napvilágot a vatikáni–magyar történeti sorozatban, CVI I/18)  hosszú éveken át tartó, széleskörű vatikáni forrásfeltáráson alapuló kutatómunka fontos fejezete zárult le (előzményeire lásd itt, itt és itt) a 97,5 %-os eredménnyel megvédett nagydoktori értekezéssel. A mértékadó disszertációt, miként a bizottság elnöke megjegyezte, a tagok közül mindössze egyvalaki értékelte csak 4-esre. Mindenki más maximális pontszámmal fejezte ki elismerését a kutatás és eredmény színvonala előtt.

    2301
  • 2022. február 28.

    Megjelent a Fraknói Kutatócsoport legújabb kiadványa: Monumenta és Collectanea. Magyar történeti kutatások a Vatikánban (1881–2021). A kötet a 2002-ben írni kezdett, majd 2004-ben befejezett és megjelent kutatástörténeti munka bővített, második kiadása. A vatikáni kutatások bemutatása annak idején az új vatikáni–magyar történeti könyvsorozatot indító Artner Edgár-kötet (CVH I/1) bevezetéseként készült el. Önállóan csupán különnyomatként látott napvilágot, római oldalszámokkal, korlátozott példányszámban (CVH I/1exc.). A mostani kiadás méltó formát kíván adni e fontos tudománytörténeti tematikának, a 19. és 20. századi problémák számbavételének. A kötet elejére illesztett új (I.) fejezet képet ad Fraknói Vilmos római szellemi örökségének 21. századi módszeres felvállalásáról. Összefoglalja a Fraknói-féle Monumenta Vaticana Hungariaet modernizált keretekben folytató 21. századi Collectanea Vaticana Hungariae eredményeit. Rálátást enged a mögötte szerveződő, az MTA-nak köszönhetően és annak keretei között megalakult Lendület/Fraknói Kutatócsoport működésére is. A könyv letölthető itt.

    2264
  • 2022. február 18.

    Notiziario dell’Archivio Apostolico Vaticano, Tesori della Storia, numero 1

    A Vatikáni Apostoli Levéltár hírlevele, A történelem kincsei, 1. Szám

    A prefektúra szíves engedélyével közöljük a Vatikáni Apostoli Levéltár első hírlevelének magyar nyelvű összefoglalását. Ezt az institutumfraknoi.hu számára Nagy Katalin, a Fraknói Kcs. vatikáni kutatási rezidense, a Moravcsik Gyula Intézet tudományos munkatársa készítette.

    A Levéltár hírleve több fontos témával foglalkozik, ezek között találhatjuk José Tolentino de Mendonça bíboros bevezetését, amelyben rávilágít az Apostoli Levéltár jelentőségére. Továbbá a kutatók olvashatnak arról a fordulópontról, a Levéltár névváltozásáról, ami egy új korszakot nyit meg a Levéltár történetében, ugyanis a Vatikáni Titkos Levéltár 2020-tól Vatikáni Apostoli Levéltárként működik tovább. Ezt követi egy alapos elemzés a 2020. február 21-én, XII. Piusz pápa levéltárainak a nyilvánosság előtt való hivatalos megnyitása alkalmából tartott kongresszus előadásaiból. Emellett egy rövid kitérőben megismerhetjük a Levéltár kritikus pillanatait a járványhelyzet alatt. Hírt kapunk a nemrég Atlantában (USA) létrehozott, az Apostoli Levéltár munkáját segítő alapítványról, a Treasures of History Foundation-ról. Ezentúl a hírlevélben belepillanthatunk a koreai nuncius levéltárának digitalizálásának folyamataiba és a Commissione Soccorsi 1939 és 1958 közötti tevékenységével foglalkozó levéltári egységekbe is.

    Miért fontos az Apostoli Levéltár?

    José Tolentino de Mendonça bíboros a 20. századi Bloch szavait elemezve arra a tényre helyezi a hangsúlyt, hogy a keresztények számára a történelem kulcsfontosságú. Miközben más vallási rendszerek rítusaikat és hitnézeteiket egy olyan mitológiára alapozták meg, amely gyakorlatilag idegen az emberi kortól, a keresztények a történelmi tényekbe vetett hitüket rögzítették. A keresztények számára a történelem tereiben véghez vitt zarándoklat az üdvösség felé vezető út. Ezért Bloch szerint „il cristianesimo è una religione di storici” a kereszténység a történészek vallása. Ezalatt nem azt értjük, hogy csak történészek lehetnek keresztények, vagy hogy csak keresztények lehetnek történészek, hanem azt, hogy minden keresztény arra hivatott, hogy létezését egy olyan jó hírre alapozza, amely Isten Szavának történelmi megtestesüléséből indul ki (Jn. I, 14). Ezért sem meglepő, hogy a Katolikus Egyház számára a Levéltár nem egyszerűen egy írásos anyagok megőrzésére szolgáló intézmény, hanem lehetővé teszi az Egyház számára, hogy felismerje önmagát a leírt történeti eseményekben. A levéltárak nem megfelelő támogatása azzal a kockázattal jár, hogy történelmünk egyes részei feledésbe merülhetnek. A bíboros kihangsúlyozza, hogy a veszély még ennél is fenyegetőbb, amit Ferenc pápa is sokszor amnéziaként emleget: a veszélye annak, hogy elfelejtjük, kik vagyunk és megfeledkezünk a ránk bízott kincsről: a hitünkről. Ezért is „l’Archivio Apostolico Vaticano è dunque profondamente inscritto nel cuore della Chiesa” a Vatikáni Apostoli Levéltár mélyen be van írva/be van vésve az Egyház szívébe.

     „Titkosból” „Apostoli”: a változás jelentése

    Ferenc pápa Motu proprio formájú, 2019. október 22-ei, apostoli leveléből kiderül annak a döntésének a pontos oka, amellyel megváltoztatta a Vatikáni Titkos Levéltár nevét Vatikáni Apostoli Levéltárra („L’esperienza storica”, L’Osservatore Romano, 28-29, 2019 október 22, II.). A dokumentumból fény derül arra a tényre is, hogy a pápai levéltár secretum és apostolicum elnevezése egyaránt használatos volt a tizenhetedik században, és még a tizenkilencedik században is Archivium Secretum Apostolicum Vaticanum elnevezést volt szokás feltüntetni. Ferenc pápa, hogy elkerülje azokat a „Titkos” kifejezéssel kapcsolatban felmerülő félreértéseket, amelyeket a levéltár megnevezése okozott a modern nyelvekben, beleértve az olaszt is, helyesnek tartotta, hogy ezt a megjelölést az „Apostoli” jelző vegye át, ami a latin nyelvben egyenértékű a secretum kifejezéssel (secretum – magán; apostolicumdomnus apostolicus) a jogi nyelvhasználatban is a pápa magánlevéltárát érthetjük a kifejezés alatt.

    XII. Pius pontifikátusa folyamán keletkezett dokumentumok megnyitása a konzultációra

    A 2020. február 21-én tartott kongresszus

    Ferenc pápa a Vatikáni Levéltár munkatársaival való találkozásakor, 2019. március 4-én bejelentette, hogy 2020. március 2-án megnyitják a konzultációra a XII. Piusz pontifikátusa folyamán keletkezett dokumentumokat (1939-1958), amik körülbelül 20.000 levéltári egységet gyűjtenek össze. Ahogy az köztudott, a pápa dönt arról, hogy megnyitja az elődjeinek pontifikátusából származó levéltári egységeket: 1881-ben XIII. Leó pápa a kutatók rendelkezésre bocsátotta a dokumentumokat egészen 1815-ig; 1921-ben XV. Benedek meghosszabbította a szabad konzultációt az 1830-as évekig; majd 1924-ben XI. Piusz pápa 1846-ig; VI. Pál 1966-ban megnyitotta IX. Piusz pápa pontifikátusa (1846-1878) folyamán keletkezett dokumentumokat; II. János Pál kitolta a ciklust a XIII. Leó pápai kormányzásának a végére, azaz 1878-tól 1903-ig, amit 1984-ben meghosszabbított 1922-ig, belefoglalva X. Piusz (1903-1914) és XV. Benedek (1914-1922) pontifikátusainak dokumentumait is. Végül 2006-ban XVI. Benedek hozzáférhetővé tette XI. Pius pápa valamennyi dokumentumát.

    Az 1958-as évig terjedő, tehát a XII. Piusz pápa pontifikutásából (1939-1958) bustákban és fasciculusokban fellelhető dokumentumok szabadon elérhetővé váltak 2020 márciusában a Vatikán levéltáraiban: a Vatikáni Apostoli Levéltárban, az Államtitkárság Államközi Kapcsolatok Szekciója Történeti Levéltárában, a Hittani Kongregáció Levéltárában, a Keleti Egyházak Kongregációja Történeti Levéltárában, valamint a Szent Péter-bazilika Építése Történeti Levéltárában.

    Egyedülálló kezdeményezéssel a Vatikáni Apostoli Levéltár 2020. február 21-én szervezett egy L’Apertura degli Archivi della Santa Sede per il Pontificato di Pio XII (1939-1958) (‘A Szentszék levéltárainak megnyitása a XII. Piusz pontifikátusának korszakából’) című konferenciát a római Istituto Patristico Augustinianum intézetében, hogy bemutassa a levéltárak munkáit a kutatóknak. A konferencia napját José Tolentino de Mendonça bíboros, a Szent Római Egyház levéltárosa és könyvtárosa nyitotta meg. Délelőtt a Vatikáni Levéltár levéltárosai szólaltak fel: Alejandro M. Dieguez (Il governo della Chiesa ‘Az Egyház kormányzása’); Luca Carboni (Aspetti della diplomazia del papa: le rappresentanze pontificie ‛A pápa diplomáciájának szempontjai: a pápai képviseletek’); Giovanni Coco (La guerra e il dopoguerra A háború és a háború után’); Gianfranco Armando, Francesca Di Giovanni, Giuseppina Roselli (La carità del papaA pápa jótékonysága’); Daniele De Marchis (L’arte sacra e la ricostruzione delle chiese ‛A szakrális művészet és a templomok helyreállítása’). Délután a szentszéki levéltárak vezetői illusztrálták a hatáskörükbe tartozó forrásokat: mons. Assunto Scotti (Államtitkárság Általános Ügyek Szekciójának Levéltára); Johan Ickx (Pápai Államtitkárság Államközi Kapcsolatok Szekciója Történeti Levéltára); mons. Alejandro Cifres (Hittani Kongregáció Levéltára); mons. Luis Manuel Cuña Ramos (Népek Evangelizációja Kongregációja Történeti Levéltára); Gianpaolo Rigotti (Keleti Egyházak Kongregációja Történeti Levéltárának); Ugo Taraborrelli (Apostoli Penitenciária Levéltára); Simona Turriziani, Assunta Di Sante (Szent Péter-bazilika Építése Történeti Levéltárának). A tanulmányi napot a Vatikáni Levéltár prefektusának, mons. Sergio Pagano szavai zárták.

    A Vatikáni Levéltár a világjárvány idején

    A Covid-19 világjárvány váratlan kitörése 2020 február utolsó napjaiban és március elején konkrét fenyegetéssé vált. A XII. Piusz pápa levéltárainak megnyitásával kapcsolatos konferencia (2020. február 21.) és a levéltári egységek konkrét megnyitása (2020. március 2.) után közvetlenül a Vatikáni Levéltár csupán öt napra (március 2. – március 5.) fogadhatta a kutatókat, akik az elmúlt hónapokban foglaltak időpontot. Március 9-én az előrehaladott járványhelyzet miatt a Levéltárnak be kellett zárnia. Alig három hónap elteltével, amint az általános rendelkezések lehetővé tették a normális kerékvágásba való viszonylagos visszatérést, a Levéltár újra megnyitotta kapuit június 1-től június 26-ig, hétfőtől péntekig, a kutatók számára, maximum 25/30 fő létszám-korlátozással, az összes szükséges óvintézkedés betartásával. A távolságtartás biztosítása érdekében a kutatók tanulmányozhatják a dokumentumokat a Sala Pio XI helységén kívül a Sala Sisti V két termében is. A Levéltár a nyári szünet után már augusztus 31-én, egy hónappal korábban a szokásos nyitási dátum előtt várta a kutatókat, hogy bepótolhassák az elveszett hónapokat. A Levéltár a világjárvány második hulláma alatt is zárásra kényszerült november 9. és december 4. között, de azóta is szabályos nyitvatartassál várja a kutatókat. Az intézmény nagy erőfeszítéseket fektet továbbra is arra, hogy ezekben a nehéz időkben is szolgálja az Egyházat és folytassa a tanulmányokat minden lehetséges módon.

    Az Apostoli Levéltár kiadványai 2019-2021-ben

    Segreteria di Stato. Beneficenza Pontificia. Inventario a cura di Sergio Pagano, Città del Va­ticano, marzo 2019 (AAV, Indice 1297).

    Sacra Romana Rota. Causae (1939-1958). In­ventario a cura di Enrico Flaiani, Città del Vati­cano, febbraio 2020 (AAV, Indice 1299A).

    Congregazione Concistoriale. Ponenze (1939- 1948). Inventario a cura di Alejandro M. Dieguez, Città del Vaticano, marzo 2020 (AAV, Indice 1277A).

    Carte Bonatti (Pietro). Inventario a cura di mons. Stefano Sanchirico, Città del Vaticano, revisione ottobre 2020 (AAV, Indice 1296).

    Archivio della Nunziatura Apostolica in Congo (Kinshasa) (già Deleg Ap. in Congo Bel­ga e Ruanda Urundi 1930-1954). Archivio della Nunziatura Apostolica in Burundi (1930-1954). Archivio della Nunziatura Apostolica in Rwan­da (1930-1954), Città del Vaticano, novembre 2020 (AAV, Indice 1327).

    Archivio della Nunziatura Apostolica in Ecuador (1861-1953). a cura di suor Lucina Bian­chini, F.S.P., giugno 1982; revisione a cura di Sergio Macchiusi, novembre 2020; aggiunte di Flavia Tudini, dicembre 2020 (AAV, Indice 1231).

    Archivio della Nunziatura Apostolica in Haiti (an. 1874-1942). a cura di suor Lucina Bianchini (…) 1980. Revisione a cura di Giorgio Porri, Città del Vaticano, dicembre 2020 (AAV, Indice 1232).

    Congregazione Concistoriale. Cappellani militari (1926-1936). Elenco a cura di Luciano Seganti (1990), trascrizione digitale di Luciano Cipriani e Alfredo Tuzi (2006), introduzione e integrazione di Alejandro Mario Dieguez, di­cembre 2020 (AAV, Indice 1169B).

    Fondo Nonantola. Monasterium S. Silvestri de Nonantula. Inventario a cura di mons. Giu­seppe Gullotta (1953) con note coeve di Angelo Mercati; digitalizzazione di Daniele D’Incornato (2018); revisione e introduzione di Barbara Frale (2020), dicembre 2020 (AAV, Indice 1093).

    Archivio della Nunziatura Apostolica in Cuba (1950-1962). Inventario a cura di Daniele De Marchis, Città del Vaticano, gennaio 2021 (AAV, Indice 1265A).

    Archivio della Nunziatura Apostolica nella Repubblica Dominicana (an. 1874-1935), a cura di suor Lucina Bianchini (…) 1980. Revisione a cura di Giorgio Porri, Città del Vaticano, genna­io 2021 (AAV, Indice 1234).

    Palazzo Apostolico. Castel Gandolfo. Inven­tario a cura di Francesca Di Giovanni e Giusep­pina Roselli, Città del Vaticano, gennaio 2021 (AAV, Indice 1248 IV).

    Protonotari Apostolici (1871-1978). Inventa­rio a cura di mons. Stefano Sanchirico, Città del Vaticano, gennaio 2021 (AAV, Indice 1316A).

    Segreteria di Stato, Sezione Alleati (1-30). Segreteria di Stato, Migrazione Sezione Alleati (1- 20). Inventario a cura di Francesca Di Giovanni e Giuseppina Roselli, Città del Vaticano, gennaio 2021 (AAV, Indice 1332).

    Giovanni Coco, Il labirinto romano. Il filo delle relazioni Chiesa-Stato tra Pio XI, Pacelli e Mussolini (1929-1939). I-II, prefazione di Emilio Gentile, Città del Vaticano, Archivio Segreto Va­ticano, 2019 (Collectanea Archivi Vaticani, 110), pp. cv, 1426, tavv. 16 [isbn 978-88-98638-12-3].

    L’Archivio della Commissione Soccorsi (1939-1958). Inventario, I-II, a cura di Francesca Di Giovanni e Giuseppina Roselli, Città del Va­ticano, Archivio Segreto Vaticano, 2019 (Col­lectanea Archivi Vaticani, 111), pp. xxvii, 2132 [isbn 978-88-98638-13-0].

    L’Archivio della Nunziatura Apostolica in Italia, II (1939-1953). Inventario, I-II, a cura di Giovanni Castaldo, Città del Vaticano, Archivio Segreto Vaticano, 2020 (Collectanea Archivi Vaticani, 112), pp. xx, 1703, tavv. 8 [isbn 978-88- 98638-14-7].

    2237