2024

  • 2024. február 13.

    2024. február 13-án immáron hetedik alkalommal került megrendezésre Fraknói Műhelyelőadás. Az online esemény elején Tusor Péter kutatócsoport-vezető köszöntötte a részvevőket, közülük is megkülönböztetett tisztelettel Bergmann János c. tárnoki apátot, a Kalocsai Főszékesegyházi Káptalan jelenlegi nagyprépostját. A ny. bácsalmási plébánossal Sági György, a Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa 2023. november 8-án, a Kalocsai Érseki Kastélyban készített életútinterjút.

    Bevezetője elején Sági, a Kutatócsoport vezetőjéhez hasonlóan az életútinterjúnak, mint oral history forrásnak a történészek általi felhasználhatóságáról ejtett néhány mondatot. A módszernek korábbi kutatásai során végzet alkalmazásáról is említést tett az interjú készítője.

    Ezt követően röviden áttekintette Bergmann János nagyprépost életpályáját, külön is kihangsúlyozva, hogy ő volt az egyik utolsó még Grősz József érsek által a kalocsa-bácsi főegyházmegye szolgálatára felszentelt áldozópap 1960-ban (a másik két pap a tavaly nyáron elhunyt Leányfalusi Vilmos orgonaművész, főszékesegyházi karnagy, valamint a hévízi ápolás alatt lévő Tölgyes Ferenc). A főpásztor életének utolsó évében nem volt papszentelés az főegyházmegye számára. Az 1937-ben Császártöltésen született Bergmann János kalocsai gimnáziumi, majd szegedi szemináriumi tanulmányait követően 1960-ban a nemesnádudvari plébánián kezdte meg papi pályáját. Ezt követőn hat különböző helyen szolgált még káplánként (Csengődön, Csávolyon, Garán, Jánoshalmán, Kecel-Beltéren majd Kalocsa-Belvárosban), míg nem 1978-ban Ijjas József érsektől Rémre kapta első plébánosi kinevezését, ahonnan 1986-ban Bácsalmásra került. Itt 30 éven át volt plébános. Összességében három évtizeden keresztül szolgált a kommunista ateista berendezkedésű államban papként, majd a rendszerváltás után 2016-os nyugállományba vonulásáig még több mint két és fél évtizedet. 1986-ban lett c. tárnoki apát, 2005-ben a káptalan tagja, 2018 óta pedig annak nagyprépostja.

    Az idei év tavaszán 87. életévét betöltő idős pappal készült interjú minden bizonnyal hasznos forrásul szolgál a korszakot kutató történészek számára. A nagyprépost gondolatai árnyalják és gazdagítják az írott forrásokból megismert információkat. Az életútinterjú első felében Bergmann János a fent említett életszakaszaiban megtapasztaltakról számol be, a beszélgetés második felében a különböző személyekkel kapcsolatos visszaemlékezései hangzanak el a nagyprépostnak. Külön kiemelendő Grősz József érsek méltatása. Bábel Balázs érsekkel bezáróan röviden mindegyik napjainkig szolgáló kalocsai érsekről megemlékezett, továbbá az általa joggal különleges életvitelűnek nevezett Várkonyi Imre egykori káptalani helynökről, de a főegyházmegye egykor volt kiemelkedő papjairól is, mint például Bárd János segédpüspökről, Gyetvai Péter ökonómusról vagy éppen Kujáni Ferenc általános helynökről. A beszélgetés végén a II. Vatikáni Zsinat döntéseinek a magyarországi gyakorlatba való átültetése körüli nehézségekről, majd a Dankó László érsek által összehívott, de már Bábel érsek által 2000-ben lezárt kalocsai főegyházmegyei szinódus munkájáról osztotta meg emlékeit.

    A bevezetőt követően Sági György által válogatott és Oláh Róbert által megvágott rövid részletek kerültek bemutatásra az életútinterjúból.

     

    A bevezető előadás ppt-je

    3429
  • 2024. február 12.

    Oláh P. Róbert a Fraknói Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa 2024. február 8-án előadást tartott a Magyar Hadtudományi Társaság Hírszerzéstörténeti Szakosztályának évi első ülésén Magyar egyházi ügyvivők Rómában, 1607-1783 címmel. Előadásában bemutatta a római magyar agentúra 17. századi kialakulásának történetét. Ezt követően részletesen elemezte Zichy Ferenc győri püspök (1743-1783) római ügyvivőinek három évtizedes működését. Zárásul kiemelten foglalkozott az 1769-es konklávé alatt Rómából küldött levelek hírértékének az elemzésével. Az eseménynek az Állambiztonsági Levéltár (ÁBTL) Könyvtára adott helyt.

    3428
  • 2024. február 1.

    2024. február 1-én 17 órai kezdettel nyitották meg az Istituto Nazionale di Studi Romani 2024-es előadássorozatát Rómában (Sala Promoteca Campidoglio), ez alkalommal Maria Antonietta Viseglia professor emerita a Római La Sapienza Egyetemről tartotta meg lectio magistralis-át a Nepotismo papale e gender tra Rinascimento e Controriforma címmel.

    Az XCVIII. Tanévet Gaetano Platania, az Istituto Nazionale di Studi Romani elnöke és a Viterboi Egyetem professor emeritus-a nyitotta meg. Beszédében bemutatta az intézet történetét, és felhívta a figyelmet az idei gazdag programsorozatra is, amit az intézet weboldalán olvashatunk. Bevezetésében kitért az intézet sikeres együttműködésére a Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoporttal és különösen kiemelte a közeledő közös szervezésű PROTAGONISTI E COLLABORATORI, Studiosi provenienti dall’Europa centro-orientale presso gli archivi della Santa Sede tra il 1881 e il 1918 című nemzetközi konferenciát. Továbbá ecsetelte a I Collegi per stranieri a Roma 1750-1915 című nemzetközi szimpózium közös munkálatinak nemrégi sikeres lezárását és eredményeit.

    Maria Antonietta Visceglia, előadásában bemutatta a pápák női rokonainak helyzetét a XV. zzázadtól, kitért a pápák gyermekeinek helyzetére, akik nem élhettek a Vatikán falain belül és gyakran érdekházasságokra lettek kényszerítve az egyházfő hatalmának megerősítése érdekében, konkrét példaképpen Lucrezia di Borgia, Donna Olimpia, Vittoria Farnese, Maddalena de Medici életrajzának mozzanatait mutatta be.

    3427
  • 2024. január 26.

    Tusor Péternek az árpási oltárképről szóló győri előadását követően 2024. január 23-án került sor a következő, immár 6. Fraknói Műhelyelőadásra. Ennek keretében Nemes Gábor mutatta be a a győri székeskáptalan középkori számadáskönyve kapcsán végzett, az MTA Bolyai-ösztöndíj által támogatott kutatásainak eredményét.

    Nemes Gábor a győri székeskáptalan középkori számadáskönyvének historiográfiájával és kutatástörténetének ismertetével kezdte előadását. Ezt követően az előadó két témával kívánta illusztrálni a forrásban rejlő hihetetlen gazdag kutatási lehetőségeket. Elsőként a győri székeskáptalan abdai vámját elemezte, amely a középkori Magyarország egyik legforgalmasabb útján, a Győrt Béccsel összekötő útvonalon szedtek. Először bemutatta a győri székeskáptalan birtokszerkezetét és birtokigazgatását, majd a káptalan középkori számadáskönyve alapján kimutatta az adbai vám éves összegének alakulását, a vám szedésének metodikáját. Majd összevetette a káptalan más jövedelmeivel, Győrben a Rábán átívelő hídon, a győri püspök által bírt vámnak, valamint a Kanizsaiak sárvári és kapui uradalmainak vámjainak összegével. Ezután a mosoni tizedkés jegyzéke 1516-ból fennmaradt jegyzéke, mint a középkorkutatás számára eddig ismeretlen forrás elemzése által - kiegészítve a székeskáptalan számadáskönyvéből gyűjtött információkkal - betekintést engedett a győri kanonokok késő középkori gazdálkodásába.

    3405
  • 2024. január 6.

    A „Bischofslexikon 1804–1918”, a Fraknói Kutatócsoport pályázati ciklusokon átívelő megaprojektjének első szakasza 2020 Pünkösdjén fejeződött be. A széleskörű nemzetközi együttműködés keretében megvalósult kutatás eredményeit a berlini Duncker & Humblot kiadó gondozásában megjelent impozáns kötet tartalmazza: Die Bischöfe der Donuaumonarchie 1804 bis 1918. Ein amtsbiographisches Lexikon, Herausgegeben von Rupert Klieber, Band I: Die röm.-kath. Kirchenprovinzen Gran, Kalocsa, Erlau im Königreich Ungarn, unter Mitarbeit von Péter Tusor, Duncker & Humblot, Berlin 2020 (xviii + 661 p). További részletek, a kutatás nemzetközi dimenziói: itt, Bemutatók Budapesten, Rómában, Bécsben. A „hosszú 19. század” kutatásában a vatikáni alapkutatási eredményeket sem nélkülöző egyházmegye-történet áll a Kutatócsoport vizsgálatainak középpontjában. Maga a projekt is római eredetű, akár a kezdeményező Campo Santo Teutonico-rektor, Erwin Gatz († 2011) szerepét, akár a főszerkesztő Rupert Klieberrel másfél évtizede folytatott kooperáció vatikáni levéltári eredetét nézzük.

    A második szakasz, vagyis a magyar nyelvű változat („Püspöklexikon 1804–1918”) főbb munkálatai 2023 karácsonyára zárultak le. A magyar lexikon javított, illetve bővített új kiadás. Egyfelől – az eredeti koncepciót követve – tartalmazza a görögkatolikus  eparchiák magyarországi ordináriusait is (amelyek a német nyelvű változatban várhatóan külön „összbirodalmi” kötetben fognak megjelenni). Másfelől, míg a német lexikon esetében a bécsi főszerkesztőé, Rupert Klieber professzoré volt az ultima manus, addig jelen esetben a szócikkek szerzőié. A dualista monarchia miliőjét megidézve, képletesen úgy fogalmazhatnánk, hogy míg a német, 1.0 változatnál Bécs, addig a magyar, 2.0 kiadásnál Budapest álláspontja érvényesült – kölcsönös szakmai egyeztetéseket követően. A kutatási projekt és eredménye a maga teljességében tehát csakis a magyar kiadás figyelembevételével értékelhető és értelmezhető. A szerkesztés során Klieber professzor – munkatársai közreműködésével – hatalmas munkával, egységes koncepciót alkalmazva átdolgozta, egységesítette, új levéltári és nyomtatott forrásokkal, valamint német szakirodalmi adatokkal bővítette a szócikkeket. Az esetek döntő többségében magyar szerzők és lektorok ezt az anyagot használva dolgoztak tovább a Szirtes Zsófia által németről visszafordított szövege(i)kkel. Klieber professzor eljárásának eredményeit általában megtartottuk. Néhány biogramm esetében erőteljesebben érvényesült a szerző eredeti álláspontja. A szócikkeket a szerzők a magyar kiadásban már egyedül jegyzik. Az egyházmegye-leírások esetében Klieber professzor jól elkülöníthető statisztikai elemzéseit közvetlenül idézzük a német kiadásból. E kétlépcsős kutatási koncepció interaktív módon formálódott Bécs és Budapest között a már-már longue durée projekt folyamán, s 2018–2019 folyamán véglegesült. A szócikkek frissítését a magyar kiadás előtt meghatározóan épp a kutatás hosszas időspektruma tette indokolttá. (A textológiai munkálatok részleteiről Szirtes Zsófia, a magyar kiadás főszerkesztőjének ismertetője nyújt tájékoztatást.) A szakirodalmi adatok az 2023. évi állapotot tükrözik. Az első, német kiadásnak – az ilyesfajta óriási vállalkozásoknál óhatatlan – hibáit lehetőleg javítottuk. (A német változathoz készült tételes Errata & Corrigenda a javított magyar kiadás nyomtatott megjelenését követően, online lesz hozzáférhető.)

    A felvidéki egyházmegyék szlovák szerzőinek szócikkei esetében Klieber professzor javaslatára a német változat fordítását hozzuk, és mindössze az adatok lektorálására, valamint a bibliográfia bővítésére törekedtünk. A szlovák szerzők ugyanis csupán részlegesen használták a – főként régebbi keletű – magyar szakirodalmat. A magyar történettudomány szemléletétől erősen eltérő interpretációkat – két egyházmegye történeti bevezetője kivételével – az online kiadás felvezetőiben fogjuk szükség esetén kommentálni. A genezisében 2006–2008-ig visszamenő, ténylegesen 2009 tavaszán megkezdett nemzetközi kutatás során szerzett tapasztalatok, a szlovák kollégákkal a szinte teljesen eltérően felfogott és interpretált közös történelmünkről Bécsen keresztül folyó szakmai diszkusszió behatóbb ismertetésének még nem jött el az ideje. Rendkívül fontos eredménynek tartjuk, hogy 2020-ban, a trianoni tragédia 100. évfordulóján sikerült elérnünk: a Berlinben napvilágot látott rangos nemzetközi kiadványban – bizonyos tendenciózus, egyoldalú állítások ellenére – a magyar történelem alapvetően magyar és nem más történelemként van jelen. E cél számos kompromisszum révén valósult meg, melyek keresése közben értelemszerűen kudarcokkal is szembesülnünk kellett. Ilyen a nyitrai és besztercebányai püspökség történetével kapcsolatos kérésünk. A két egyházmegye történetének bemutatása finoman fogalmazva egyoldalú maradt a német kiadásban. (Lásd a historiográfiailag izgalmas szerkesztési dokumentációból a 2019. márc. 5-én Bécsbe írt levél 4. pontját.)

    A nagyszabású kutatás mögött nem állnak ERC százmilliók. Az eredményeket, jelentőségüket Közép-Európa történetének megismerésében és megértésében mégis a legmagasabb szinten ismertette és értékelte a nemzetközi tudományosság Joachim Bahlckétől kezdve Andreas Gottsmannon át Thomas Winkelbaueren keresztül. (További recenziók, ismertetők itt). Az Erwin Gatz által biztosított kezdőtőke mellett csupán az Österreichisches Wissenschaftfonds (Austrian Science Fund) és az MTA Lendület Program (továbbá a Fraknói Kutatócsoport 2017–2024 közötti költségvetésének töredéke) révén valósult meg. Első körben, 2024 folyamán a projekt legnevesebb szerzőjének, Adriányi Gábornak a Bevezetője, valamint az egyes egyházmegyék külön-külön, e-fasciculusokban látnak napvilágot. Utóbbiaknál az adott egyházmegye összes püspökbiogrammja megtalálható. A kötetben a német nyelvű változat struktúráját követve a több helyen szolgáló főpásztorok legutolsó egyházmegyéjüknél szerepelnek majd. Maga a kötet az összes e-fasc. publikálását követően, digitális (e-lib.) és nyomtatott formában 2025-ben jelenik meg. Most, 2024 Vízkeresztjén Adriányi Gábor Bevezetésmellett Székesfehérvár, Győr és Pannonhalma szócikkei válnak Open Acess elérhetővé.

    A magyar kiadás a főszerkesztő Szirtes Zsófia, valamint Tusor Péter és Rupert Klieber csapatmunkája, melybe Fazekas István és Forgó András kapcsolódott be. Az olvasószerkesztői feladatokat Lőrincz Zita végzi. Külön köszönet illeti Balogh Margitot az egyházmegyei bevezetőkért, hasznos tanácsaiért. Tengely Adriennek a szlovák szerzők szócikkeinek gondos szakmai lektorálását és  könyvészeti augmentálását, az egri és a szatmári szócikkek újraírását, Véghseő Tamásnak pedig az összes (!) görögkatolikus szócikk ellenőrzését, frissítését köszönjük. De jár a köszönet az összes szerzőnek Székesfehérvárról, Szombathelyről, Pécsről, Szegedről, Egerből, Nyíregyházáról; Gyulafehérvárról, Kolozsvárról, Marosvásárhelyről; a Felvidékről/Szlovákiából, Kárpátaljáról; s persze Bécsből és Budapestről. A szerzők közül Gheorghe Gorun Nagyváradról, Bura László Szatmárról, illetve Csíky Balázs, a Fraknói Kutatócsoport Bolyai-ösztöndíjas munkatársa sajnos már nem érhette meg a Püspöklexikon elkészültét.

    A Püspöklexikon 1804–1918 egyben a Fraknói Kutatócsoport, a Moravcsik Gyula Intézet és a Collegium Professorum Hungarorum évezredes történeti dimenziójú projektjének a kezdete. Az Erwin Gatz nevével fémjelzett német kutatás mintájára el fog készülni az 1001–1993 közötti magyar püspökök életrajzi lexikona. A tervezett kötetek a következők: Püspöklexikon 1918–1993; Püspöklexikon 1711–1804; Püspöklexikon 1605–1711;1526–1605, Püspöklexikon 1458–1526; Püspöklexikon 1302–1458; Püspöklexikon 1001–1302.  A Mohács-évfordulóra készülve a Hunyadi–Jagelló kor lexikonjának kézirata már a lezárás előtt áll. Lásd Fedeles Tamás főszerkesztő híradását erről és a teljes projektről.

    3314