2020

  • 2020. február 19.

    A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának impozáns lovagtermében került sor 2020. február 19-én Nemes Gábor, a Fraknói Kutatócsoport tudományos munkatársának előadására a Középkori Esték programsorozat keretében. Mondandóját két részre osztotta: az elsőben Győr középkori egyházi topográfiájáról beszélt, míg a második részben Győr középkori egyházi társadalmát ismertette az 1386 és 1526 közötti időszakban.

    Előadása elején a késő középkori Győrhöz kötődő egyházi entitások székhelyét, templomait, kolostorait, falvait helyezte el a mai város térképén mind szóban, mind pedig az általa kivetített térképen színessel kiemelve.  Megemlítette például, hogy volt egy Szent Lázár plébániatemplom és egy Mater Misericordiae templom is a püspöki városrészben, azonban csak egy templomrom van, így előfordulhat, hogy a templomot átkeresztelték. Ezt követően Győr sokszínű késő középkori egyházi társadalmáról beszélt. Ennek elején leszögezte, hogy a győri püspökség jövedelem alapján a középmezőny alján helyezkedett el, aki püspököt tovább helyeztek, az udvar fontos emberei voltak. A segédpüspökök nagy része a vizsgált korszak elején szerzetes volt, azonban az 1510-20-as évekre ez megváltozott, a kanonoki életpálya csúcsa lett e pozíció. A vikáriusok és helyetteseik a vizsgált korszakban 26 fő, ebből 15-en egyetemi tanultságúak voltak, általában jogilag képzett emberek. A jószágkormányzók mind világiak, mind egyháziak, például kanonokok lehettek. A székeskáptalanban 32 stallum volt, sublector, ill. a Megholtak oltárának két javadalmasa. Oltárjavadalmak összesen 46, valószínűleg 25-30 volt egy időben. Ezekhez párosítva 136 oltárjavadalmast sikerült azonosítani, valamint 66 karpapot. Szintén a mai Győr területén működött a Szent Adalbert társaskáptalan. Ugyanígy több plébános, köztük a székesegyház élén is állt egy, ami akkoriban nem volt evidens. Győrben káptalani iskola is működött. A szerzetesek közül Nemes a domonkosok, ferencesek, johanniták tevékenységéről, tanultságáról, reformálási kísérleteiről is beszélt. Megemlítette továbbá, hogy adatolható 1454-től egy Szűz Mária oltártestvérület, valamint 1523-tól Szűcs, szabó és posztómetsző céh legényegylete.

    Összegzésképpen elmondta, hogy Győr lakosságának 4-6%-át tették ki a vizsgált korszakban az egyháziak, akikből a késő középkori klerikusok széles spektrumára láthatunk rá.

    Szöveg és fotók: Tóth Krisztina

     

    1327
  • 2020. január 30.

    „Olasz hatás a magyarországi lelkiségre” címmel szervezett konferenciát az MTA-PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport 2020. január 30-án a Mikszáth téri Sophianumban. A szimpózium munkájába a Fraknói Kutatócsoport Tusor Péter révén kapcsolódott be. Felszólalásának címe: „A római egyházi előírások betartásának kérdései Magyarországon a 17. században” volt. Elöljáróban kifejtésre került, hogy a trentói/trienti katolicizmus közismert jellemzői a középkori mértéket messze meghaladó pápai centralizáció és az ennek köszönhetőn megvalósuló uniformizáció. Az 1545–1563 között ülésező Trentói/Trienti Zsinaton elfogadott reformhatározatok sok tekintetben a Mediterraneum, ezen belül is az itáliai vallási eszméket, gondolkodást tükrözték vissza. Az előadás ezt követően azt vizsgálta, hogy ezek az előírások hogyan kerültek bevezetésre, illetve betartásra a királyi Magyarországon a 17. században. Szó esett a fontosabb zsinatokról, a böjti fegyelemről, különféle pápai fakultások, felhatalmazások, kiváltságok elnyeréséről, továbbá a megerősítő bullák meg- avagy meg nem szerzéséről, a Tridentinumon sok vihart kavart rezidenciakötelezettség hazai problémáiról. Emellett a kötelező és a püspökszentelési esküben fogadott négyévenkénti római utazások és jelentéstétel (visitatio ad limina és relatio status dioecesis) elmaradozásának okairól, s az egyházmegyén belüli kánoni látogatások (visitatio canonica) szorgos végzéséről is több szempont került bemutatásra. A hallgatóság az eddigi történeti eredmények áttekintése, összegzése és újraértékelése mellett – a Kutatócsoport által koordinált  szisztematikus vatikáni magyar történeti kutatásoknak köszönhetően – újabb megfigyelésekkel, szempontokkal, történeti adatokkal is megismerkedhetett. Például arra vonatkozóan, hogy Pázmány Péter 1635. évi egyetemalapítása a historiográfia eddigi szilárdnak hitt állításaival szemben vajon nem kapott-e mégis szentszéki jóváhagyást, azaz „akkreditációt”, és nem működött-e gyakorlatilag már a kezdetektől fogva pápai jogú intézményként?

    Program

    Képek

    1314
  • 2020. január 24.

    A PPKE Horánszky utcai épületében került sor 2020. január 24-én gyulafehérvári teológiai oktatás keretében folyó egyháztörténeti kutatások elmúlt 15 évben született eredményeinek nagyszabású prezentációjára. A szervező a katolikus egyetem Fraknói Kutatócsoportja és a hittudományi kar Közép- és Újkori Egyháztörténeti Tanszéke volt. Az esemény elején a résztvevők imádság keretében emlékeztek meg a Fraknói Kutatócsoport aznap hajnalban elhunyt szenior kutatójáról és tanácsadójáról, Mons. Török Józsefről. Az ő másfélévtizedes atyai, baráti és szakmai támogatása felbecsülhetetlen segítséget jelentett a Kutatócsoport munkájában.

     A tudományos szimpózium első harmadában a nagyszámú érdeklődő közönség a Márton Áron Hagyatéka sorozat köteteivel ismerkedhetett meg, mely sorozat méltán nevezhető a magyar katolikus tudományosság opus magnumának. A 25 kötetesre tervezett sorozatot  Madas Edit, az MTA rendes tagja ismertette. Eddig 19 kötet látott napvilágot, az első Márton Áron halálának 25. évfordulóján jelent meg. A professzor asszony a forrásőrző helyekre, illetve a hagyaték feltárása, kötetbe rendezése módszereire és a kötetek felépítésére tért ki. Ezek rendszerint tematikus, illetve műfaji rendezést követnek, melyen belül a legfőbb rendező elv az időelv. Végül egypár konkrét kötetre hívta fel a figyelmet. Például a szentéletű püspök kora egyik legfontosabb problémájának tartotta a házasság válságát. E témakörben Házasság, család címmel jelent meg a sorozatban kötet. Előadásában Márton püspöktől származó idézetek keltették életre a hallgatóság előtt főpásztori körleveleit, prédikációit.

    Ezt követően három egyháztörténeti témájú tanulmánykötet került bemutatásra. Ezek csupán ízelítőt adtak mindazon konferenciák tematikájából, melyekre az elmúlt időszakban Gyulafehérváron, részben pedig Kolozsváron sor került. Gárdonyi Máté a PPKE HTK egyháztörténész professzora a Catholice reformare kötetet, Tóth Tamás az MKPK titkára pedig az Ezeréves múltunk és a Megmenekültem az oroszlán torkából című köteteket ismertette. Előbbi azzal kezdte előadását, hogy a gyulafehérvári székesegyház 1566–1716 között protestáns istentiszteletek színhelye volt, ezzel szembesíti az olvasót ez a mű, amely a végigkalauzolja az erdélyi püspökség történetén attól kezdve, hogy a püspököknek székhelyüktől távol kellett élniük a katolikus restauráció folyamatáig. Az előadó a tanulmányokat sorra véve kiemelte például, hogy bár a kolozsvári Heltai Nyomda termékeit alapvetően protestánsnak gondoljuk, Bánfi Szilvia és V. Ecsedy Judit tanulmányából az tetszik ki, hogy ott katolikus kiadványokat is nyomtattak.

    Tóth Tamás az Ezeréves múltunk bemutatása kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy gyulafehérvári egyházmegyéről csak 1932-től beszélhetünk, korábban erdélyi egyházmegye volt a hivatalos megnevezés. Tehát nem a püspökség székhelyéről, hanem a területéről kapta a nevét az egyházmegye. A másik kötet, Megmenekültem az oroszlán torkából 19–20. századi témákat állít vizsgálódása középpontjába, például a békepapi mozgalmat vagy a katolikus újságírás 1945 utáni helyzetét ismerhetjük meg belőle. Mindkettőt jó szívvel ajánlja az előadó az Erdély múltja és kultúrája iránt érdeklődőknek.

    A résztvevők, köztük szép számban katolikus egyetemi nappali és levelező tagozatos hallgatók az egyháztörténeti kutatások mellett kitekintés jelleggel egyéb teológiai diszciplínák gyulafehérvári műveléséről és képet kaphattak. Diósi Dávid teológiai köteteit Török Csaba, az esztergomi teológus professzor lendületes előadásban prezentálta. Az Egyház és posztmodern; Egyházam a posztmodernben és „A Te arcodat keresem, Uram” című könyvek (melyek kronológiai sorrendben is egymás után jelentek meg 2012-ben, 2014-ben, ill. 2018-ban) lépésről lépésre vezetnek közelebb minket korunk egyházának és a posztmodern világban betöltött, betöltendő szerepének megértéséhez. Oláh Zoltán kanonok, a szentírástudomány tanára mintegy projektbemutatóként a Septuagintához kötődő köteteket ismertetett: (Septuaginta, inkulturáció és az identitás őrzése; Az alexandriai Biblia és Izaiás messiásszövegének értelmezése; Izaiás messiásszövegeinek értelmezése a Septuagintában és az egyházatyák írásaiban). Felhívta a figyelmet arra, hogy a Septuaginta által a Biblia bekerült egy globális világnyelvbe, ami meghatározta az utána következő felfogást a világról, illetve arra, hogy a magyar teológia régi adóssága a Septuaginta magyar fordításának elkészítése, amely azonban már elkezdődött.

    A rendezvény végén a gyulafehérvári egyháztörténeti kutatásokat összefogó és irányító Marton József professor emeritus, nagyprépost a Márton Áron-sorozat legfrissebb kötetét Márton Áron élete és munkássága. I. Kronológia mutatta be, amely 1896-tól 1944-ig követi végig a püspök életútját. Továbbá vázolta terveit a Gyulafehérvárott június elején az Eucharisztiáról szóló konferencia rendezésével kapcsolatban, mellyel a Magyarországon megrendezésre kerülő nemzetközi eucharisztikus kongresszus előkészületeihez kapcsolódik.

    Az eseményt szervező Tusor Péter, a Fraknói Kutatócsoport vezetője zárszavában kiemelte, hogy az ezeréves dél-erdélyi magyar jelenlét szinte egyetlen megmaradt tudományos központjának impozáns eredményeivel ismerkedhettek meg a pázmányos hallgatók és az összes érdeklődő résztvevő.

    Videó (előkészületben)

    1313
  • 2020. január 22.

    A PPKE Hittudományi Karán 2020. jan. 22-én mutatták be Hargittay Emil új monográfiáját (Pázmány írói módszere) és az 1609-es „Öt szép levél” kritikai kiadását (vö. Magyar Kurír). Az alkalmat kerekasztal-beszélgetés zárta a Pázmány-kutatások helyzetéről. Tusor Péter kutatócsoport-vezető ezen kifejtette, hogy az irodalomtörténeti és textológiai munkálatokkal ellentétben jelenleg történeti Pázmány-kutatás professzionális formában nem létezik. A Fraknói Kutatócsoportban született újabb eredmények (CVH I/3. CVH I/13. CVH II/6 és CVH II/7) ugyanis meghatározóan a vatikáni forrásanyag feldolgozása felől közelítettek a Pázmány-biográfia egyes kérdéseihez. Így került tárgyalásra bíborosi méltóságának kérdése (1629); érseki kinevezése és ez által történelmi helyzetbe kerülése (1616); az érsekég előtti pálya és családi viszonyai a kánoni kivizsgálási jegyzőkönyv feldolgozásának köszönhetően; valamint viharos római követjárása (1632). A Fraknói Kutatócsoport részéről Kanász Viktor és Oláh Róbert részvételével a doktori paleográfiai szeminárium kurzusaiból kinőve jelenleg egyedül Hanuy Ferenc, a HTK professzora 1910–1911-es klasszikus levélkiadásának pótkötete készül. A leginkább az esztergomi prímási levéltárban őrzött gazdag Pázmány-anyag ugyanakkor jórészt még feldolgozatlan. Az uralkodók, pápák, bíborosok, főpapok és főurak, papok és szerzetesek, polgárok és jobbágyok, udvartartásának tagjai által hozzá írt levelek tömkelege feldolgozatlan, és a bíboros prímás működésének ezer apró, megismerésre váró mozaikdarabját rejtik. A gazdasági instrukciók sora, az uradalmi iratok tömkelege pedig arra kérdésre adhatják meg a választ, hogy milyen rendszerű gazdálkodás, tervszerű munka állt az alapítások financiális hátterében (stb.). A Fraknói Kutatócsoport vezetője elmondta, hogy meglátása szerint a PPKE, a magyar katolikus egyetem elsőrendű feladata és lehetősége a szisztematikus történeti Pázmány-kutatás megszervezése és irányítása. Épp ugyanúgy, ahogy az Opera Omnia grandiózus vállalkozását a 19–20. század fordulóján a HTK valósította meg. Közeleg ugyanis az egyetemalapítás 400. évfordulója, a 2035-ig hátralévő másfél évtized történészi szemmel nem nagy idő, kiváltképpen nagyobb szabású projektekben gondolkodva nem az. Tekintve a büszkén használt 1635-ös alapítási évszám patináját egészen biztosra vehető, hogy a többi társutódintézmény nem fog majd megelégedni a látszat-, protokolleseményekkel – hívta fel a figyelmet Tusor Péter.

    1295
  • 2020. január 22.

    Megjelent a Formularium Ecclesiae Strigoniensis (Colletctanea Studiorum et Textuum vol. I/4) második, javított kiadása. Bevezetője online letölthető: itt.  Több filológiai pontosítás mellett a legfontosabb új eredmény, hogy Beneéthy Máté személyének rejtélyére időközben fény derült. Csiba Balázs a Pozsonyi Káptalan hiteleshelyi levéltárában ráakadt Monoszlay András pozsonyi és felhévizi prépost Pozsonyban, 1593. február 28-án kelt levelére, melynek jobb alsó sarkában a következő jegyzői hitelesítés olvasható: „Mattheus Beneethe, publicus sacra aucthoritate apostolica notarius manu propria” (Slovenský Národný Archív, Pozsonyi Káptalan Hiteleshelyi Levéltára, 31-9-14). Feltehető, hogy a jegyző munkálkodását illető további dokumentumok is megvilágítják a későbbiekben 16. század végi pályafutásának adatait. Ennek ismeretében aligha valószínű, hogy a 16. század végén szükségét érezték volna egy közel száz év előtti forrásanyag alapján formulárium összeállításának, az írások eltérő jellege is ellene mond ennek a feltevésnek. Igazolódni látszik tehát Sarbak Gábornak a kötet előszavában megfogalmazott feltevése (p. lxxxii) – ezt látta valószínűbbnek Solymosi László is a kötetről írott ismertetésében (Az esztergomi egyház formuláskönyve, Magyar Sion 13 [55] [2019] 133–139, 134) –, hogy tudniillik Beneéthy valójában nem a kötet összeállítója, pusztán 16. század végi possessora volt, aki a kódexet borító bőrkötésre saját kezűleg ráírta a nevét. A szerencsés felfedezés Bónis egyéb, a kézirat összeállítására vonatkozó feltevéseit valójában nem érinti. A tájékoztatásért Csiba Balázsnak és C. Tóth Norbertnek tartozunk köszönettel.

    1299
  • 2020. január 7.

    Fazekas Csaba alapító szerkesztő felkérésére hosszabb interjút adtunk az Egyháztörténeti Szemlében a Fraknói Kutatócsoport munkájáról. A kezdetekről, a jelen kihívásairól és a jövő terveiről. Az egyes tagokról, az intézményi háttérről, benne a TKI munkatársainak segítőkészségéről, a vatikáni kutatások helyéről az egyháztörténet-írásban stb.   (Magyar történeti kutatások a Vatikánban a 20–21. század fordulóján. Beszélgetés Tusor Péterrel, az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport vezetőjével, Egyháztörténeti Szemle 20 [2019] 3. sz., 118--128.)

    Az interjú letölthető itt.

    1275
  • 2019. december 13.

    A Kutatócsoport segédmunkatársa, Kanász Viktor A végvidék katonája: Thury György és Nagykanizsa címmel tartott két előadást 2019. december 13-án Nagykanizsán a Batthyány Lajos Gimnáziumban a Thúry György Történelmi Szabadegyetem. Előadásában készülő kötete alapján bemutatta a kapitány életét és kanizsai tevékenységét, valamint a korabeli Kanizsa társadalmi, egyházi és hadászati viszonyait.

     

    1274