2020

  • 2020. szeptember 10.

    A Magyar Premontrei Cirkária a premontrei rend megalapításának 900. évfordulója alkalmából nemzetközi tudományos konferenciát szervezett 2020. szeptember 10–12. között Gödöllőn. Ezen a Fraknói Kutatócsoport tudományos munkatársa, a szombathelyi Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium egykori tanulója, Tóth Krisztina a budapesti apostoli nunciatúra levéltárában található premontrei forrásokról tartott előadást. Először a forrásőrző helyről, a kutatás lehetőségeiről, időhatárairól és a vonatkozó szentszéki levéltári anyag jellegéről beszélt, megadva a vonatkoztatási kereteket. E szerint az 1920–1939-es periódusra vonatkozóan 18 fasciculusban elszórtan található a premontreiekkel kapcsolatos anyag a budapesti apostoli nunciatúra levéltárában, amely a Vatikáni Apostoli Levéltárban kutatható. 1939 után sajnos iratanyag nem maradt fenn, mivel a nuncius félve attól, hogy illetéktelen szovjet kezekbe kerülnek a dokumentumok, 1945 februárjában elégette őket.

    Az előadó ezt követően a premontrei rend I. világháborút követő megpróbáltatásait és gödöllői megtelepedésüket ismertette. A második nagyobb témakör, amelyet taglalt, a rend fegyelmi helyzete és a hozzájuk kapcsolódó apostoli vizitációk voltak. Végül a rend életének egy-egy epizódjába nyerhetett betekintést a közönség. Előadását összegzéssel zárta, melyben megállapította, hogy mozaikos, mégis nagyon színes kép rajzolódik ki előttünk a premontrei rend és az egyes rendtagok életéből, viszont ezeket a mozaikkockákat érdemes más hazai és külföldi levéltárak iratanyagával párhuzamosan nézni, így nyerhetünk teljes képet.

    Tóth Krisztina a konferencián „A premontrei rend magyarországi története az első világháborútól napjainkig” levezető elnöki tisztét is ellátta.

    1592
  • 2020. szeptember 15.

    Az Ars Sacra Fesztivál keretében a Budapesti Történeti Múzeum impozáns gótikus termében került sor 2020. szeptember 15-én a PPKE HTK tanszékvezető professzorának, a Fraknói Kutatócsoport külső tagjának, Gárdonyi Máténak az előadására, aki az Eucharisztia kétezer éves történetén kalauzolta végig a hallgatóságot. Előadása elején a biblikus alapokat, az Eucharisztiát leíró, ahhoz kötődő kifejezéseket vette sorra és értelmezte. Megállapította, hogy már az Újszövetségben megkezdődött egyfajta értelmezés, hagyományozódás, amely később kiteljesedett. Az ókeresztény gyökerekből Jusztinosz vértanú Apológiájában található szertartásrendet és a Didakhé (A 12 apostol tanítása) címet viselő egyházfegyelmi iratot említette. Ezt követően azt mutatta be, hogyan lett sokszínű az eucharisztia tisztelete, hogyan alakultak ki a liturgiák.

    A Karoling korra hangsúlyossá vált, hogy a mise kegyelmeiben akartak részesülni a hívek és a papok egyenként és közösségileg is. Ekkor kezdték például az Oltáriszentséget díszesebb helyen őrizni a templomban. A 13. század a változások másik csomópontja, ekkor ugyanis új szertartási elemekkel tették látványossá a hívek számára a kapcsolódást a kegyelmek forrásához, az Oltáriszentséghez. Például úrfelmutatással, illetve körmenet bevezetésével.

    A következő fontosabb mérföldkő a 16–17. század, ahol Trienti zsinat megerősítette az addigi fejlődést, betiltva bizonyos visszaéléseket, és hangsúlyozták az Oltáriszentség diadalát az eretnekek felett. A barokk korban a tabernákulum a szentély középpontjába került és ekkor jelent meg a szentségimádás is.

    A 19. század második felében a katolicizmus a modern világban próbálta magát pozícionálni, a hívek felé a katolikus öntudatot erősíteni, melybe az Oltáriszentség tisztelete is beletartozott. Ezen kívül olyan megmozdulásokat szerveztek, amelyek a katolicizmust mint tömegerőt mutatták. Ide kapcsolódott az eucharisztikus kongresszusi mozgalom is. Ebbe illeszkedett az 1938-as Budapesten tartott nemzetközi eucharisztikus kongresszus, melyen arra is hangsúlyt fektettek, hogy a kongresszus a nemzeti egységet szimbolizálja.

    1597
  • 2020. szeptember 11.

    A Kutatócsoport munkatársa, Nemes Gábor tartott előadást A pápai diplomácia befolyása Magyarország és a Német Birodalom kapcsolataira 1521-1526 címmel a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetében Diplomáciai kapcsolatok a Német-római Birodalom „országai” és a Magyar Királyság között a Jagelló-korban címmel rendezett műhelykonferencián 2020. szeptember 11-én. Előadásában áttekintette a Pápai Állam külpolitikai törekvéseinek sajátosságait, majd két példában illusztrálta a pápaság és a császárság közötti kapcsolatok mennyiben befolyásolták II. Lajos országainak helyzetét. Egyrészt elemezte a pápai diplomáciának az 1526-ban Magyarországnak a török elleni harcát támogatásában kifejtett erőfeszítéseit, másrészt a Fuggerek 1525. évi kiűzését követő szentszéki aktivitást.

    1595
  • 2020. szeptember 2.

    Könyvbemutatót tartott 2020. szeptember 2-án Nagykanizsán a Thúry György Múzeum, az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport és a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár. A szervezők a Fraknói Kutatócsoport két munkatársának, Kruppa Tamásnak és Kanász Viktornak az idén megjelent forráskiadványait mutatták be az érdeklődőknek.

    Megnyitó szavaiban Száraz Csilla, a Múzeum igazgatónője kiemelte, hogy mindkét forráskiadvány komoly kutatómunka után jött létre, és a két kötet nagyon fontos Nagykanizsa története szempontjából, hisz új momentumait világítják meg a város kora újkori történelmének.

    Ezt követően Kanász Viktor Kruppa Tamás művét, a Pápai csapatok Magyarországon (1595-1597, 1601) című kötetet ismertette, részletezve a Gianfrancesco Aldobrandini levelezését tartalmazó munka legfontosabb értékeit és eredményeit, valamint a forráskiadás kanizsai vonatkozású, elsősorban a sikertelen 1601-es ostrom kapcsán született adatainak fontosságát. Külön felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy Zrínyi Miklós 1664-es kanizsai ostromával ellentétben e hadi esemény gyakrolatilag ismeretlen a város emlékezetében.

    Az ezt követő kisebb eszmecsere után a Kutatócsoport vezetője, Tusor Péter mutatta be a Kanász Viktor által kiadott kötetet, amely az 1770-es évek végén lezajlott veszprémi egyházlátogatási jegyzőkönyvek Zala megyei részét rendezte sajtó alá (A veszprémi egyházmegye egyházlátogatási jegyzőkönyvei 1778–1779. I. Zala megye). A kötet igényessége, történeti jelentősége mellett méltatta ifjú szerzőjének tudományos teljesítményét is. További hasonló nagyszabású és maradandó munkákat várt Kanász Viktortól, külön kiemelve tudományszervező képességeit, a Fraknói Kutatócsoport számára nélkülözhetetlen szerepét. 

    Végezetül A Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár igazgatója, Karlinszky Balázs szólt a Levéltár további kanizsai vonatkozású tanulmányköteteiről, monográfiáiról és forráskiadványairól.

    Az eseményről videófelvétel készült, amely a közeljövőben publikálásra kerül.

    1578
  • 2020. augusztus 26.

    A Kutatócsoport három tagja, Nemes Gábor, Fedeles Tamás és Kanász Viktor, valamint a katolikus egyetemi társkutatócsoport vezetője, Szovák Kornél is előadást tartott A veszprémi püspökség a középkorban című konferencián a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskolán 2020. augusztus 27-én.

    Fedeles Tamás előadásában az Apostoli Kamara és a veszprémi egyházmegye szerteágazó késő középkori kapcsolatait tekintette át. Elsőként a konzisztoriális javadalmak (püspöki méltóság, jelentősebb monostorok) szervíciumaival, valamint a pápa adományozási körébe tartozó kisebb prebendák (pl. káptalani stallumok, plébániák, oltárigazgatóságok) annátáival kapcsolatos főbb jellemzőket mutatta be. Ezt követően a korszak veszprémi püspökeinek kötelező ad limina látogatásairól referált, végül pedig az egyházmegye klerikusainak a Római Kúriában történő szentelési ügyeinek izgalmas kérdéskörét elemezte.

    Nemes Gábor a veszprémi egyházmegyének a római Kúriával a középkorban fenntartott kapcsolatait vizsgálta meg, részletesen elemezve a kapcsolattartás különböző szintjeit (például zarándoklatok, diplomáciai küldetések, a Szentlélek-ispotályba való beiratkozás).

    Kanász Viktor Nagykanizsa középkori egyházi topográfiáját vázolta fel, bemutatva a plébániatemplom, a ferences kolostor, az ispotály, a várkápolna, valamint a tőli és a Szent Miklós kápolna közép- és koraújkori történetét.

    Szovák Kornél a Vatikáni Apostoli Levéltárban található középkori veszprémi egyházmegyéből származó folyamodványokat mutatta be, részletesen elemezve több eddig nem publikált supplicatiót.

    1573
  • 2020. augusztus 17.

    Az elmúlt évekhez hasonlóan 2020. augusztus 7. és 8. között idén is megrendezésre került a Kutatócsoport hagyományos nyári tudományos programja, a Fraknói Nyári Akadémia. A járványügyi helyzetből adódóan szűkített programtervvel és Budapesthez közeli helyszínen, Budaörsön zajlott a két nap programja.

    A korábbi évek hagyományainak megfelelően az Akadémia a kurátorok, Tusor Péter és Gárdonyi Máté, valamint a hallgatói igazgató, Kanász Viktor nyitóbeszédjeivel vette kezdetét, akik kihangsúlyozták a szabadegyetemi forma fontosságát, mint a különböző hallgatói és kutatói generációk találkozásának és eszmecseréjének kiváló helyszínét és közegét, amely a jelenlegi járványhelyzet adta nehézségek közepette különösen fontos szerepet tud betölteni.

    A délelőtti előadások a 100. évforduló szomorú alkalmából alapvetően a trianoni békeszerződés, illetve a Horthy-korszak egyháztörténeti vonatkozásaihoz kapcsolódtak. Fazekas István A Habsburg Monarchia levéltári örökségének a sorsa. A badeni egyezmény létrejötte (1926) című előadása a korszak levéltárügyének egyik fontos mozzanatára, az 1926. évi osztrák–magyar levéltári egyezmény máig tartó pozitív hatásaira világított rá. Az egyezmény bécsi levéltári kirendeltség, illetve delegátusok útján a megszületése óta működik, elősegítve a két ország közötti tudományos együttműködést, mindemellett pedig a nemzetközi levéltári jogviták megoldásának egyik sikeres modelljévé is vált.

    Tóth Krisztina Trianon egyházkormányzati következményei és a szerzetesrendek című előadásában új vatikáni levéltári források bevonásával, tágabb kontextusba helyezve gazdagította a Horthy-korszak egyháztörténeti szakirodalmát, a trianoni békeszerződéssel járó egyházkormányzati teendők gyakorlati megvalósulásának körülményeit. Az előadó számos esetben új adatokkal tudta pontosítani, így alátámasztani az Apostoli Szentszék korabeli álláspontját és törekvéseit az egyes magyarországi és külföldre került egyházmegyék sorsának alakulásával kapcsolatban.

    Balogh Margit „Szent István földjének egyetlen porszeméről le nem mondhatunk” – Pehm (Mindszenty) József zalaegerszegi plébános az ezeréves határokért című előadásában a későbbi bíboros első világháborút követő közéleti tevékenységének különböző aspektusait mutatta be. Az előadásban főként annak az időszaknak a szellemi termékei, így például (szent)beszédei és állásfoglalásai kerültek kiemelésre, amelyek Pehm (Mindszenty) 1919. évi zalaegerszegi plébánosi kinevezését követően születtek, aki a két világháború közötti időszakban a legitimizmus meghatározó Zala vármegyei főszereplőjévé vált. A későbbi főpap plébánosként erélyesen támogatta a zalai legitimista polgári és politikai köröket és intenzíven közreműködött a trianoni társadalmi trauma feldolgozási folyamatában.

    A délelőtti szekció utolsó előadásában Mózessy Gergely egy szintén meghatározó egyházi személy, Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök kapcsán az eddigi Prohászka-kutatás eredményeit, illetve Prohászka tudományos igényű értékelésének hiányosságait mutatta be Prohászka-kutatás a székesfehérvári egyházmegyében címmel.  Az előadás részletesen kitért a Prohászka-kutatás eddigi historiográfiájára és annak kritikai szempontok szerinti értékelhetőségére, amely – legfőképp a rendszerváltozást követő évtizedek megnövekedett, de merőben egyoldalú publikációs teljesítménye, továbbá a székesfehérvári püspök személye körüli viták miatt – valóban komplex feladat, személyének és műveinek újraértékelése máig tartó folyamat.

    A délutáni előadások alapvetően a Fraknói Kcs-hoz, illetve tudományos együttműködő partnereihez kötődtek. C. Tóth Norbert Miller János gömöri főesperes vizitációjának emléke: az oda-vissza út című előadásában egy 17. század végi gömöri főesperes, Miller János 1694. évi vizitációjának vélt és valós céljait, indítékait vette górcső alá. Az Esztergom főegyházmegyei gömöri főesperesség kutatását megnehezíti, hogy nem maradt fenn a főesperesség vizitációja, mivel azt kiadták a levéltárból az 1773-ban megalakult rozsnyói püspökségnek, így csak magát a vizitációt elrendelő rendeletek, továbbá a vizitációhoz kapcsolódó különböző iratok maradtak Esztergomban.

    Kanász Viktor Nunciusok I. Ferdinánd mellett című előadásában a – 16. században még csak formálódó – nunciatúra intézményéhez, a nunciatúrák kialakulásához kapcsolódóan, valamint a nunciusok sokrétű feladatát érzékeltetve az I. Ferdinánd udvarához kötődő, Bécsben működő nunciusok – például Vincenzo Pimpinella és Girolamo Martinengo – személyét és tevékenységét mutatta be. Az előadás kitért az alapvetően észak-itáliai származású nunciusok kapcsolati hálójára, rokoni kapcsolataira, képzettségére és egyetemjárására, a Ferdinánd udvaráig vezető különböző életútjára, a reformációhoz fűződő viszonyára és a Trienti Zsinathoz kapcsolódó diplomáciai tevékenységére is. Mindezek mellett a nunciusok és a jezsuiták kapcsolatáról is szó esett; Martinengo például támogatta a bécsi jezsuita kollégium megalapítására vonatkozó terveket és szorgalmazta, hogy Petrus Canisius elnyerhesse a bécsi püspöki széket.

    A 16. századi bécsi nunciusok működését követően Barkóczy Ferenc egri püspök (1745–1761), későbbi esztergomi érsek (1761–1765) egri reprezentációjának itáliai kapcsolódási pontjait mutatta be Dóbék Ágnes Barkóczy Ferenc reprezentációja című előadása. A főpap kedvelte a barokk pompát és fényűzést, püspöki udvarában kiemelkedően jelen volt az itáliai kultúra, hiszen a római Collegium Germanicum et Hungaricum korábbi növendékeként nagy hatással volt rá a római művészet, építészet. Az előadás kitért a Barkóczy által a Róma környéki nyaralóvillák mintájára építtetett, Fuorcontrasti névre keresztelt felsőtárkányi kastélyára is, amelyet ma már csak korabeli festmények ábrázolásaiból ismerhetünk, hiszen a Barkóczyt az egri püspöki székben követő Eszterházy Károly 1762-ben elrendelte a véleménye szerint túlontúl hivalkodó kastély lerombolását.

    A délutáni szekció záróelőadásában Jávor Miklós a Fraknói Kcs. külső munkatársa frissen megvédett doktori értekezéséből adott ízelítőt.  Az ellentmondásosság és az önellentmondások kérdésköre a Kádár-rendszer egyházpolitikájában című előadásában a szocialista egyházpolitika és ateista propaganda által használt különböző fogalmak – mint például a klerikális reakció vagy a szocialista embertípus fogalma – lehetséges értelmezési kereteit mutatta be. Az előadó kifejtette, hogy a korai Kádár-korszakban, azaz az 1960-as évekre a szocialista tudományosság jegyében sikerült olyan új fogalmi rendszert alkotni, melynek alkotóelemei a keresztény fogalmak antitéziseiként működtek, valamint mind katolikus, mind protestáns részről kitért a Kádár-rendszer egyházpolitikájának egyik legfontosabb jelenségére, a békemozgalomra is.

    A VI. Frankói Nyári Akadémia szakmai napjának záróprogramjaként Ahol még mindig hangos a csatazaj címmel egy Mohács-kerekasztalra került sor, amelynek keretében Kanász Viktor C. Tóth Norberttel és Varga Szabolccsal a mohácsi csata értékelésének nehézségeiről, a történettudomány Moháccsal kapcsolatos feladatairól és a legújabb kutatási eredményekről beszélgetett. A felvetett kérdések mentén kialakuló beszélgetésben a résztvevők körbejárták többek között a csata helyszínével kapcsolatos kérdéseket, eshetőségeket és kételyeket, a csata megbecsülhető arányszámainak kérdését, illetve a Jagelló uralkodók, valamint például a Szapolyai János személyének és szerepének megállapításával kapcsolatos további tennivalókat is. 2026-ban lesz a mohácsi csata 500. évfordulója, melynek kapcsán jelenleg több szálon is futnak kutatások és vizsgálatok a csatatér meghatározásától az emlékezetpolitikán át a Jagelló- és a Szapolyai-korszakkal kapcsolatos alapkutatásokig. A kerekasztalt követően közös vacsora zárta a szakmai programot.

    A nyári akadémia második napján egy Grósz András által vezetett budaörsi túrán vehettek részt a résztvevők, melynek kiindulópontja a Bleyer Jakab Helytörténeti Gyűjtemény (Heimatmuseum) volt. A múzeum bemutatása és gyűjteményének bejárása után a későbarokk, kora klasszicista Nepomuki Szent János Plébániatemplomot tekinthették meg a résztvevők. A templom megtekintését követően a budaörsi Ó-temető, a magyarországi németek egyik legrégibb, épen maradt temetőjének meglátogatása következett, amely egyben hazánk legnagyobb egybefüggő német nemzetiségi sírkertje. Az Ó-temető bejárására után, a Kőhegy felé tartó kirándulóúton a résztvevők megtekinthették a budaörsi Kálváriát, a Kőhegyre felérve pedig csodálatos kilátás nyílt Budaörsre és a környező területekre.

    A kirándulás zárásaként egy Gárdonyi Máté által celebrált zárómisére – és egyben akadémiai ezüstmisére – került sor a kőhegyi Szeplőtelen Fogantatás Kápolnában. A kirándulást és a zárómisét követően közös vacsora és hagyományos egyháztörténeti vetélkedő zárta a nyári akadémiát, melyen a hangulatról a piliscsabai, pázmányos hallgatók által alapított Koccantó Zenekar gondoskodott.

    A VI. Fraknói Nyári Akadémián az eddigi évek hagyományait követve a tudományos előadások, illetve a Mohács-kerekasztal témája kapcsán kibontakozó eszmecsere mellett kiváló lehetőség nyílt a kötetlenebb szakmai diskurzusra is. Az akadémia mind a tudományos, mind a szabadidős programok terén remek hangulatban telt, az eddigi évekhez hasonlóan újabb és újabb tagokkal kibővült előadói és résztvevői társaságban. Az idei egyháztörténeti nyári szabadegyetem szakmai programja a Fraknói Kcs. belső erőforrásaiból, a TKI közreműködésével valósulhatott meg. 

                                                                                                                                                                                                                                                                            Schvéd Brigitta

    Az összefoglaló videók a Kutatócsoport YouTube-oldalán érhetők el, az egyes előadások feltöltése folyasmatban.

    1555
  • 2020. augusztus 4.

    A Kutatócsoport tudományos főmunkatársa, Kruppa Tamás gondozásában megjelent a Pápai csapatok Magyarországon 1595–1597, 1601 című forráskiadvány. A Collectanea Vaticana Hungariae I/17. kötetet a pápaságnak a tizenöt éves háborúban vállalt háborús szerepvállalását mutatja a pápai hadsereg vezérének, Gianfrancesco Aldobrandininek a személyes levelezésén keresztül. Jóllehet mind az Apostoli Szentszék szerepvállalására, mind az iratok fontosságára hamar felfigyelt a magyar illetve a nemzetközi szakirodalom, kiadásukra mostanáig nem került sor.

    Ezt a hiányt pótolja az okmánytár, amely Kruppa Tamás Fraknói Kutatócsoportban végzett vatikáni levéltári feltárómunkájának első jelentősebb eredménye. A most lezárt kutatásnak a kötetben megjelenített eredményei minden eddiginél élesebb fényt vetnek a pápai csapatok három magyarországi hadjáratának (1595, 1597, 1601) körülményeire. Ezen nemcsak a nagypolitika által megteremtett előfeltételeket, a tervezett hadjáratok irányát kell érteni, hanem betekintést nyerünk a mozgósítás és a felvonulás logisztikai nehézségeibe, olvashatunk az ellátás problémáiról, a tábori körülményekről, és természetesen nem utolsó sorban a harcokról, azok gyakorlati kivitelezéséről. A Függelékben listák, kimutatások kaptak helyet, amelyek egyrészt bemutatják a pápai hadsereg felépítését, a tiszti állomány összetételét, másrészt találunk itt olyan névsorokat, amelyek az által teszik szinte tapinthatóvá a harcok súlyosságát, hogy a nevek mellett feltüntetik a sebesülés módját és mértékét is. Egyszóval igen alapos és mély betekintést nyerünk egy teljes hadsereg életébe, a háborús mindennapokba, amely sokszor kegyetlen arcát fordította a katonák felé.

    A kutatás jelentőségét és fontosságát növeli, hogy a tizenöt éves háború magyarországi szakaszáról máig nem készült ilyen terjedelmű, jól körülhatárolható forráscsoportot magyar nyelven értelmező és bemutató, hadtörténeti, illetve diplomáciatörténetű jellegű forráskiadvány. A szinte kivétel nélkül olasz nyelven íródott források elé a használatot megkönnyítő bőséges magyar nyelvű regeszták kerültek, a kötet végén angol nyelvű rezümé található Palotai Ágnes fordításában. A Gondolat Kiadó gondozásában megjelent kötet kiadási előmunkálataiban a sorozatszerkesztő mellett szerkesztőként Kanász Viktor, olvasószerkesztőként pedig Tóth Krisztina vett még részt a Fraknói Kutatócsoport részéről.

    1574
  • 2020. július 16.

    1777-ben az új egyházmegyék alapítása nyomán jelentősen lecsökkent a veszprémi római katolikus püspökség területe, így szükségessé vált az egyházmegye állapotának felmérése. Ennek érdekében 1778–1779-ben Bajzáth József megyéspüspök kánoni látogatást végzett püspöki tartományában, amelynek során felmérte többek között az egyes települések lélekszámát, felekezeti megoszlását, a templomok, kápolnák, iskolai helyiségek állapotát, a plébánosok és tanítók magaviseletét, tanultságát, a hívek vallásosságát, valamint a plébánia és a plébános könyvtárát, továbbá a javadalmi földeket. A Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa, Kanász Viktor által közreadott forráskiadvány segítségével az oszmán háborúkat követő reorganizáció korszakát élő püspökség Zala vármegyei területeinek virágzó barokk korszakába, a 18. század utolsó éveibe nyerhetünk átfogó bepillantást.

    A kötet adatai: A veszprémi egyházmegye egyházlátogatási jegyzőkönyvei 1778–1779. I. Zala megye. Közreadja és a bevezető tanulmányt írta: Kanász Viktor, Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár, Veszprém, 2020. (A veszprémi egyházmegye múltjából 35.)

    1496
  • 2020. június 29.

    Sági György, a Fraknói Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa (pályázati alkalmazási lehetősége jún. 30-án jár le) által került sajtó alá rendezésre Esty Miklós (1895–1973) pápai világi kamarásnak a Szent István Társulat 1951–1965 közötti történetét felölelő írása. A kézirat a szerző irathagyatékában maradt fenn. Az Esty-hagyatékot 2014–2015-ben Sági rendezte, a Szent István Társulat irattárában kutatható. A rendezés munkálatai közben fogalmazódott meg Esty Miklós naplóinak majdani közreadása. E részprojekt mintegy előpublikációjaként jelent most meg a kötet – bevezető tanulmánnyal és jegyzetapparátussal ellátva –  a Gondolat Kiadó gondozásában, a Fraknói Kutatócsoport Collectanea Studiorum et Textuum sorozatában.

    Esty Miklós 1951-től haláláig volt a Szent István Társulatnak a püspöki kar által delegált adminisztrátora, a magyar katolikus közéletnek pedig évtizedekig megkerülhetetlen, nagy befolyású alakja. Az egyházi kapcsolatait a Csernoch János, Serédi Jusztinián és Mindszenty József bíborosok mellett gentiluomoként (régi magyar megfelelője a „nemesi familiáris”) eltöltött évtizedek alapozták meg számára. Továbbá az Actio Catholicának 1942-től volt az egyik alelnöke.

    Esty most közreadott összefoglaló munkáját társulati jegyzőkönyvek és egyéb iratok, feljegyzései alapján írta meg. Írásából betekintést nyerhetünk a legrégebbi, 1848-ban alapított magyar könyvkiadó vállalat történetének talán legnehezebb időszakába. A sok viszontagság dacára, annak ellenére, hogy nyomdájukat az államosításkor elvesztették és a belőle „kinőtt” Szent István Akadémia is megszűnt, a tudományos szimpózium jelleget közgyűléseiken elhangzott előadásokkal, felolvasásokkal a Társulat igyekezett kompenzálni. A könyvkiadásokat engedélyeztetniük kellett az állammal. A papírbeszerzés is óriási kihívást jelentett a korszakban. Ennek ellenére, még ha csökkentett mértékben is, de létezhetett a Rákosi- és Kádár-érában is a katolikus könyvkiadás. A megmaradásban szerepe volt Esty jó pártállami kapcsolatainak is, így a Társulat tovább munkálkodhatott a megpróbáltatások közepette is a magyar katolikus kultúráért. A Szent István Társulatról nem hiába írta egy 1966-os levelében Hamvas Endre kalocsa-bácsi érsek, hogy „nagy segítséget jelentenek a lelkipásztorkodó papságnak és a hitüket megismerni akaró katolikus hívek számára.” Mindezekről olvashatunk a könyvben.

    1488
  • 2020. június 9.

    Jávor Miklós, a Fraknói Kutatócsoport doktorandusz tagja 2020. június 9-én sikeresen megvédte "Egyházpolitika, békemozgalom és ateista propaganda a Kádár-rendszer korai éveiben (1957-1964)” című, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen benyújtott doktori értekezését. A disszertáció két opponense Főtiszt. Dr. Gárdonyi Máté és Dr. Koltai András volt. Jávor Miklós újszerű tematikai rendbe foglalva, új források publikálása által, eszmetörténeti szempontok szerint mutatta be a magyar egyháztörténet 1957-1964 közötti időszakát. Bölcsészeti szemléletű dolgozatából a belső használatra írt és külső propaganda célból készült források segítségével megismerhettük a korai Kádár rendszer egyházpolitikájának ideológiai alapjait, megvizsgálta az ifjúság gondolkodásának befolyásolási kísérletét, majd bemutatta mind katolikus mind protestáns részről a béketevékenyéget, kiválóan rámutatva a kettő között mutatkozó eltérésekre. Végül rálátást adott az emigránsok véleményére a Kádár rendszer egyházpolitikájáról elsősorban korabeli sajtócikkek feldolgozásával. Az értekezés a Fraknói Kutacsoport katolilkus egyetemi oktatási tevékenységének fontos eredménye,  egyben pedig a vatikáni kutatásokra alapozott, ám azoknál szélesebb körű egyháztöréneti horizontjának újabb bizonyítéka. A dolgozat kibővített, formában,  az opponensek javaslatainak  figyelembevételével a Collectanea Studiorum et Textuum sorozatban fog megjelenni, a PPKE Történettudományi Doktori Iskola "Egyháztörténeti Műhely" harmadik kiadványaként (az első és a második publikációk még 2015-ben jelentek meg, megkekinthetők és letölthetők itt és itt). A vonatkozó szabályzat szerint a sikeres védést követően a fokozat adományozására az egyetemi Doktori és Habilitációs Tanács döntésével kerül majd sor.

    1490
  • 2020. május 30.

    Részlet a 2012-ben nyertes Lendület-pályzatból, amely a Fraknói Kutatócsoport jogelődje, a Lendület Egyháztörténei Kutatócsoport megalapításához vezetett a katolikus egyetemen:

     

    „A magyar egyházi elit bécsi, mondhatni összmonarchiabeli (Gesamtmonarchie) integrációjának vizsgálata egy konkrét és összetett nemzetközi projektbe illeszkedik. A projekt résztvevői: az Institut für Kirchengeschichte an der Katholisch-Theologischen Fakultät der Universität Wien (Prof. Dr. RUPERT KLIEBER) és  Römisches Institut der Görres Gesellschaft,Città del Vaticano (Prof. Dr. ERWIN GATZ); továbbá Diözesanarchiv Wien; Istituto di Storia Soicale e religiosa in Görz, Ungarische Archivsdelegation beim Österreichischen Staatsarchiv és a megalakítandó MTA-PPKE Lendület Egyháztörténeti Kutatócsoport  (Dr. TUSOR PÉTER). A kutatás első fázisának célja a Habsburg-monarchia megyéspüspökeinek levéltári dokumentációra épülő életrajzi lexikonának elkészítése (1804–1918), és első lépésben német nyelven történő publikálása. A feladat elsődlegesen kutatócsoporti irányító kívánalmakat igényel a Lendület-program keretében. A helyi, több állam területére szétszóródott forrásokhoz hozzáférő szakemberek összefogása, egységes kritériumrendszer kidolgozása, betartatása, ellenőrzése, a németre történő fordítások szervezése, összehangolása. Tulajdonképpen nincs másról szó, mint egy rangos, szisztematikus kutatás régiónkra történő kiterjesztéséről.A kutatás Erwin Gatz prelátus, a vatikáni Campo Santo Teutonico rektora – és XVI. Benedek pápa közeli római barátja – monumentális Bischofslexikon-sorozatának folytatását célozta: Die Bischöfe des Heiligen Römischen Reiches. Ein biographisches Lexikon. 1198 bis 1448. 1448 bis 1648. 1648 bis 180,. Duncker & Humblot, Berlin 1990–2001 (3 kötet); Die Bischöfe der deutschsprachigen Länder. Ein biographisches Lexikon, Duncker & Humblot, Berlin 1983–2002 (2 kötet).

     

    A pályázati ciklusokon áthúzódó megaprojekt lezárására, a 2012-es Lendület-program egyik fontos vállalásának teljesítésére 2020. Pünkösdjén került sor. (A szervezés dimenzióra egy  Lendület-pályázati bírálat kapcsán: itt) A széleskörű nemzetközi kooperációban folytatott kutatás eredményeit a berlini Duncker & Humblot kiadó gondozásában megjelent impozáns kötet tartalmazza: Die Bischöfe der Donuaumoarchie 1804 bis 1918. Ein amtsbiographisches Lexikon, hg. von Rupert Klieber, Band I: Die röm.kath. Kirchenprovinczen Gran, Kalocsa, Erlau im Königreich Ungarn, unter Mitarbeit von Péter Tusor, Duncker & Humblot, Berlin 2020 (xviii + 661 p). A kutatás szervezésében magyar részről Szirtes Zsófia, Tóth Krisztina, Fazekas István és Forgó András vett részt. A kötetről itt elérhető részletei adnak közelebbi tájékoztatást. A szerzők listája, a felhasznált fontosabb forrásbázis, szakirodalom felsorolása: itt. Megrendelhető: itt.

    A lexikon magyar változatának munkálatai már elkezdődtek. Ez kvázi javított, illetve bővített 2. kiadás lesz. Remélhetőleg tartalmazza majd a német változatban külön kötetben megjelentetni tervezett görög katolikus episzkopátus magyarországi egyházmegyéit és ordináriusait is. A szakirodalmi frissítések, az elengedhetetlen Errata & Corrigenda szintén elérhetőek lesznek a magyar változatban. Miként majd a nemzetközi kutatás közben szerzett fontosabb tapasztalatok összegzése, a szlovák kollégákkal folytatott,  a szinte teljesen eltérően felfogott és interpretált közös történelmünkről folytatott belső szakmai diszkusszió ismertetése. A trianoni tragédia 100. évfordulóján rendkívül komoly eredménynek tartjuk annak elérését, hogy egy ilyen rangos nemzetközi kiadványban a magyar történelem alapvetően magyar és nem más történelemként jelenik. Mindezt többek között az jelzi az olvasók felé, hogy a felvidéki püspökök és más egyháziak nevei, továbbá az elcsatolt területek helynevei – számunkra és a történeti hűség számára természetes módon – magyarul is megtalálhatóak a kötetben. Úgy az egyházmegyék leírásaiban és a biogrammokban, mint a lexikon mutatóiban. 

    1478
  • 2020. május 23.

    2020. május 22-én az MR' 1 Kossuth Rádió Regényes történelem c. műsorában a Nemzeti Emlékhellyé vált győri Káptalandomb történetéről nyilatkozott Nemes Gábor, a Kutatócsoport tudományos munkatársa.

    A felvétel itt hallgatható meg.

     

    1476
  • 2020. május 6.

    A Fraknói Kutatócsoport Open Access-elkötelezettségének megfelelően és a korábbi ígérethez híven immár teljes terjedelmében online elérhető, valamint letölthető Csíky Balázs Serédi Jusztinián, Magyarország hercegprímása (Collectanea Studiorum et Textuum, vol. I/3) kötete. A munka átfogóan bemutatja Serédi Jusztinián életének eddig kevésbé ismert részleteit, főpásztori és kánonjogászi munkásságát, valamint a Horthy-korszakban betöltött politikai szerepét. Csíky Balázs könyve az első olyan monográfia, amely a gazdag és sokrétű forrásanyagból szintézist alkotva egységében vizsgálja Serédi hercegprímási tevékenységét.

    A Fraknói Kutatócsoport és a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Történettudományi Intézetének együttműködésében posztumusz megjelenő monográfia 2019. április 3-án a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának Mikszáth téri Sophianum épületében került bemutatásra. (Részletek itt)

    1435
  • 2020. május 1.

    L’apertura degli Archivi della Santa Sede per il pontificato di Pio XII (1939–1958)

    Nemzetközi konferencia Rómában XII. Piusz iratainak megnyitásáról (2020. febr. 21.)

    Nagy Katalin (Fraknói Kutatócsoport) beszámolója

     I.

     

    Több éves várakozás után, idén, március 2-án a Vatikán megnyitotta XII. Piusz pápa levéltárait. Pontosabban, a történelem egy nagyon jelentős korszaka iratainak megnyitására került sor, a XII. Piusz pápa pontifikátusának éveiben (1939–1958) összegyűlt hatalmas mennyiségű bustákban és fasciculusokban felelhető dokumentumok szabadon elérhetővé váltak a kutatók számára. XII. Piusz pápa levéltáraiból olyan fasciculusok tanulmányozhatók, amelyekben számos értékes információt lelhetnek a kutatók a világháború kitörése előtti, alatti és utáni időszakból, ezek között kiemelkedő jelentősége van a II. világháború időszakának és a zsidóüldözésekről szóló forrásoknak. Mint ismeretes, nyitás a pandémia miatt egyelőre csupán 1 hétig tartott, a Fraknói Kutatócsoport tapasztalatairól itt lehet olvasni. A járvány a hírek szerint mostanra trendfordulóhoz érkezett Itáliában, és a vatikáni iratgyűjtemények remélhetőleg újra kutathatóak lesznek a közeljövőben. A nyitás előestéjén tartott nagyszabású nemzetközi konferenciáról készült részletes beszámoló e kutatást kívánja segíteni. Szerzője Nagy Katalin vatikáni kutatási rezidens, aki a Kutatócsoport megbízásából vett részt az eseményen. Írását Tóth Krisztina tudományos munkatárs lektorálta.

    Február 21-én, egy pénteki napon került megrendezésre a Vatikáni levéltárak munkatársai szervezésében a L’Apertura degli Archivi della Santa Sede per il Pontificato di Pio XII (1939-1958) (‘A Szentszék levéltárainak megnyitása a XII. Piusz pontifikátusának korszakából’) című konferencia a római Istituto Patristico Augustinianum intézetében. A körülbelül 300 résztevő, köztük a különböző országokból és Olaszország több régiójából érkező történészek és kutatók egész nap hallgathatták a sokszínű előadásokat, amik alapján megtudhatták, hogy mennyi kutatható anyagról van szó ebből az időszakból, mik a kutathatóság feltételei, korlátai s nem utolsó sorban annak eszközei. A sok érdekesség mellett, amit a vatikáni levéltári dolgozók bemutattak, a fondok jellegének és történeti értékének ismertetésére is hangsúlyt helyeztek.

    Az eseményt Paolo Vian, a Vatikán Apostoli Levéltárának jelenlegi helyettes prefektusa, 1983 óta a Vatikáni Apostoli Könyvtár munkatársa, majd 2003-tól a könyvtár kéziratok szekciójának igazgatója és a levéltár scriptor latinusa moderálta.

    A konferenciát Pietro Parolin bíboros államtitkár nyitotta meg, megállapítva, hogy március 2-át, XII. Piusz pápa levéltárainak megnyitását már nagyon régóta várják a kutatók és a nyitás nem lett volna lehetséges a dokumentumok nagyon alapos előkészítése nélkül. Továbbá, kijelentette, hogy az egyház nem fél a történelemtől, amit a Vatikáni Apostoli Levéltár névváltoztatása is kiválóan mutat. Ezzel ugyanis azt közvetítették, hogy a levéltár minden tudós számára nyitott és nincs semmilyen mértékben ‘titkos’ jellege az itt összegyűjtött dokumentumoknak. Éppen ezért a márciustól kutathatóvá vált levéltári egységek vonatkozásában is bátorítja az Egyház az anyagok kutatói feltárását. Folytatva a bevezetőt a bíboros megállapította, hogy a konferencia azért jött létre, hogy a Vatikán levéltáraiban dolgozók megosszák saját tapasztalataikat, amiket az 1939 utáni évekből származó iratok feldolgozása során gyűjtöttek össze, és ennek révén képet nyújtsanak a kutatható anyagról és támpontokat adjanak az abban történő kutatáshoz. Ezután, a bíboros államtitkár azt is hozzáfűzte, hogy ebben az időszakban a 1939-es és 1958-as évek között, a világ jelentősen megváltozott, amit a történelmi események is igazolnak, köztük a világháború időszaka, az az utáni időszak és a zsidók helyzete.

    A konferencia résztvevőit José Tolentino de Mendonça bíboros, a Római Anyaszentegyház levéltárosa és könyvtárosa is köszöntötte, aki bevezetőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy a dokumentumok megnyitását hosszú, 13 év előkészítő munka előzte meg. Sok irat digitális változatban lesz elérhető, ezáltal is megkönnyítve a tudósok munkáját. A bíboros felidézte Ferenc pápa szavait, amelyek akkor hangzottak el, amikor meghirdette a levéltárak legújabb nyitásának időpontját: a Katolikus Egyház egy történelmi tény és az egyháznak nincs oka félelemre a történelemmel kapcsolatban. Ez a harmadik alkalom a vatikáni levéltárak történetében, hogy egy újabb pontifikátusra vonatkozóan hozzáférhetővé válnak iratanyagok: ez alkalommal XII. Piusz pápa korszakából lesznek elérhetőek dokumentumok március 2-ától. A bíboros külön megköszönte a Vatikán levéltárosainak figyelemre méltó munkáját, amit nagy elkötelezettséggel és lelkesedéssel végeztek ezekben az években, amely nélkül egy ehhez hasonló nagy jelentőségű eseményt nem lehetett volna megvalósítani.

     

    II.

     

    A délelőtti előadásokat a Vatikáni Apostoli Levéltár levéltárosai kezdték, köztük Alejandro M. Dieguez, az Apostoli Levéltár asszisztense, aki már 1999 óta foglalkozik a 20 századi dokumentumok feltárásával, a főbb kutatási területei a bíboros protektorátusok, X. Piusz pápa levéltárai és a római kongregációk. Előadásának címe Il governo della Chiesa azaz ‘Az Egyház kormányzása’ volt. Elsősorban azt emelte ki, hogy a kutatók már új technológiával találkozhatnak a levéltárakban, például, a Pápai Államtitkárság Történeti Levéltárában digitális verzióban tanulmányozhatják a márciusban megnyitott fasciculusokat. A Vatikáni Apostoli Levéltárban elkészült körülbelül 5000 oldalt kitevő indexek – melyekből a XII. Piusz pápa idején keletkezett iratok tartalma levéltári egységenkénti bontásban áttekintő formában ismerhető meg – szintén segítik munkájukat. Másodsorban, kihangsúlyozta, hogy a kutatók a társadalom átalakulásával, a vallásos élet megújulásával kapcsolatban és a bibliai tanulmányokra vonatkozóan is találhatnak dokumentumokat. Előadásában számos konkrét példát hozott. Például XII. Piusz pápa 1950-ben Humani Generis címmel kiadott enciklikája által kritizált új teológiai irányzatok mélyebb feltárását említette. Egy másik példa, XII. Piusz pápa 1947-ben a liturgia tárgyában kiadott Mediator Dei enciklikája, amely keletkezésének hátteréhez is hasznos információkkal szolgálhat a most megnyitott anyag. Említést tett a szintén 1947-ben, március 21-én kiadott Fulgens Radiatur című enciklikáról is, amely Szent Benedek halálának 1400. évfordulójáról emlékezik meg. Az újonnan megnyitott anyagok között találjuk a Preghiera di Sua Santità Pio XII per la «Chiesa del Silenzio»-t is, tehát XII. Piusz Pápa 1957. július 16-ai imádságát. Dieguez továbbá érdekességként említette, hogy márciustól Jacques Maritainnek, aki a II. világháborút követően vatikáni francia nagykövet volt, szintén több kézirata lesz elérhető a kutatók számára. De nem csak ez, hanem azok a kérelmek is felkelthetik a kutatók figyelmét, amelyek az 1950-es években keletkeztek és a régi liturgia visszaállítását kérték. Például van köztük olyan, amely kitért a népnyelv használata a liturgiában Trieszt városában. A nők szerepe a liturgiában is körvonalazódik az újonnan megnyitott anyagból. A zsidókérdés szintén egy olyan téma, amely sokak érdeklődésére tarthat számot. Például több iratot találhatnak az újonnan megnyílt anyagban a tudósok az 1948-as évekből a ’Pro perfidis Judaeis’ kifejezés eltörlésével kapcsolatban. Az Apostoli Levéltár levéltárosa beszélt arról is, hogy sok esetben XII. Piusz pápa a megválasztása és koronázása alkalmából kapott ajándéktárgyakat különböző politikai okok miatt nem tudta írásban megköszönni. Az 1939 utáni iratok a kommunizmus történetéhez, Lengyelország 1953-as vallási helyzetéhez, az olasz iskolák 1951-es reformjához és a pápai audienciákhoz is adalékokkal szolgálnak. A dokumentumok között felelhetők személyes belépőkártyák a Vatikánba, például Alcide Amadeo F. De Gasparrinak, az Olasz Királyság külügyminiszterének (1944–1946 között) belépési kártyája is.

    A szót ezután Luca Carboni, a Vatikáni Apostoli Levéltár levéltárosa, a Vatikáni Paleográfiai, Diplomatikai és Levéltári Iskola tanára vette át, aki a pápai képviseletek iratanyaga levéltáros gyakornokok bevonásával végzett rendezésének munkálatait irányította. Előadásának címe: Aspetti della diplomazia del papa: le rappresentanze pontificie, azaz ‛A pápa diplomáciájának szempontjai: a pápai képviseletek’ volt. Carboni a beszámolóját a tények leírásával kezdte: az Apostoli Levéltár 100 fondot őriz, amelyek közül legalább 73 részben vagy egészen XII. Piusz pápa pontifikátusának éveihez tartozik. 2000 és 2018 között összesen 10.000 különböző eredetű busta érkezett be a levéltárba. Tehát az áttekintést szolgáló leltárak kialakításához több millió irat alapos átnézésére és rendezésére volt szükség. Carboni azt is kihangsúlyozta, hogy azzal is szembe kell néznünk, hogy míg a pápai képviseletek negyvenes években lezárult ügyeinek iratai márciustól megtekinthetővé váltak, azok az ügyek, amelyek még nem zárultak le teljesen 1958-ig, mind a mai napig nem elérhetők a kutatók számára. Szót ejtett arról is, hogy a második világháború alatt a levéltári iratok szétszóródhattak, illetve lopás áldozatává válhattak, így előfordul, hogy az egyes irategyüttesek hiányosak. A történelmi módszer a legelfogadottabb a levéltári iratok csoportosítása terén, de arra is gondolnunk kell, hogy minden egyes pápai képviselet használhatott száz féle módot a levéltári iratok rendezésére és átrendezésére. Az is megfigyelhető, hogy 1945-től a különböző nemzetiségű pápai diplomáciai képviseletek „nemzetközivé” válnak, amely azt jelenti, hogy egyre több nyelven folytatnak levelezést és különféle nemzetiségű munkatársakkal dolgoznak. XII. Piusz pápa pontifikátusa alatt a különböző pápai képviseletek száma megnőtt az új nemzetközi politika hatására. Ez alapján, az 1939-es években 60 pápai képviseletről, azaz, 33 nunciatúráról és 27 apostoli delegációról ejthetünk szót. Az idő során a nunciatúrák arányszáma növekedett: 1958-tól a 60 pápai képviseletből 42 nunciatúra, 15 apostoli delegáció és 3 nemzetközi szervnél található képviselet volt. Amint ebből is kitetszik, sok diplomáciai képviselet megszűnt és egy időben több új, esetleg más típusú született. Ezek mellett, Carboni kitért a budapesti apostoli nunciatúrára is: a Vatikáni Apostoli Levéltárba az 1939 utáni dokumentumok nem érkeztek be, így a levéltárban csak az utolsó év, az 1939-es iratok újonnan megnyitott részei válnak kutathatóvá. Ehhez hasonlóan, a prágai nunciatúra iratai egészen az 1950-es évekig terjednek, a bulgáriai apostoli delegáció levéltári anyaga az 1949-es években ér véget, miközben a bukaresti nunciatúra anyaga az 1950-es évekig is tanulmányozható. Vannak olyan nunciatúrák, amelyek dokumentumainak rendezése és a kikéréshez, áttekintéshez szükséges indexének elkészítése még folyamatban van. Ilyen például a bécsi nunciatúra 1946 és 1958 közötti iratanyaga, amelyet a Vatikáni Apostoli Levéltár munkatársa, Tomislav Mrkonjić dolgoz fel. Carboni előadását XII. Piusz 1957. november 5-én, az egyházi levéltárosok konferenciáján elmondott beszédéből vett idézettel zárta, valamint megköszönte a levéltáros kollégáknak és a levéltári iskola hallgatóinak a fondok rendezése érdekében kifejtett munkáját.

    A harmadik felszólaló, Giovanni Coco, a Vatikáni Apostoli Levéltár munkatársa, XI. Piusz és a Pacelli-pápa levéltáráinak szakértője, a következő, nemrégiben megjelent kötet szerzője: Il labirinto romano. Il filo delle relazioni Chiesa-Stato tra Pio XI, Pacelli e Mussolini (1929-1939) [’A római labirintus. XI. Piusz, Pacelli és Mussolini (1929–1939) közötti egyházi-állami kapcsolatok menete’] volt. A háborúról és a háború utáni helyzetről tartott előadást La guerra e il dopoguerra címmel. Coco kiemelte XII. Piusz pápa levéltárának történelmi jelentőségét, amit az 1939-as évek utáni, a világháború és a hidegháború időszakát és eseményeit leíró iratok tanúsítanak. Kitért arra is, hogy sok levéltári irat a 1945-ös évek után nem elérhető, mint például a varsói nunciatúra bustái, a budapesti nunciatúra anyagai az 1939-es évek után – a háború alatt ugyanis elégették. A prágai nunciatúra levéltárának egy jelentős része is elveszett és a zágrábi nunciatúra levéltára sem jutott el a vatikáni levéltárba. A felsorolást a berlini nunciatúra levéltárával is lehet folytatni, amely szintén nagy részben megsemmisült. Coco előadásában főleg azokra a történelmi eseményekre összpontosított, amelyekhez a márciusban megnyitásra kerülő iratanyag adalékkal szolgált. Például ezekből fény derült többek közt arra is, hogy a pápának ebben az időszakban nem volt semmilyen jellegű „önvédelmi fegyvere”, leginkább a szólásszabadságával élhetett és sok esetben XII. Piusz pápa szavait Mussolini nem értékelte. Coco azt is megemlítette, hogy a Pápai Államtitkárság általános ügyek részlegében értékes leírások találhatók a zsidók helyzetével és az atomfegyverek használatával kapcsolatban. Az iratokból az is körvonalazódik, hogy nagyon jelentős volt az egyház szerepe a háború utáni időszakban, a Szentszék jótékonysági tevékenysége például Jugoszlávia, Románia és Erdély területére is kiterjedt. Coco az érdekességek között említette Jakov Iosifovič Džugašvili-ről, Sztálin fiáról szóló iratokat az 1940-es évek elejéről, pontosabban a hadifogsága időszakából. Az iratok között megtalálhatók a Szentszékhez a zsidók részéről számos országból jelentős számban beérkező kérések, továbbá a Szentszék intézkedéseinek dokumentumai a zsidók válságos helyzetének enyhítésére. Nem utolsó sorban Francesco Babuscio Rizzo, olasz tiszt és diplomata iratai között, főként az 1943-as évből, értékes információk találhatók a fasizmus bukásáról. Ezen kívül Roosevelt és XII. Piusz együttműködéséről is akadnak iratok a szentszéki gyűjteményekben.

    Gianfranco Armando, Francesca Di Giovanni és Giuseppina Roselli közösen adták elő a La carità del papa azaz ‘A pápa jótékonysága’ című prezentációjukat. Armando, 2004 óta a Vatikán Apostoli Levéltár levéltárosa és kutatási tanácsadó, számos levéltári fond áttekintő inventáriumának elkészítéséért felelős, ezen kívül széles körben publikált egyháztörténeti és levéltárosi tematikájú tanulmányokat. Francesca Di Giovanni, a Pápai Államtitkárság államközi kapcsolatok részlegének titkárhelyettese és Giuseppina Roselli vatikáni munkatárs 2004-ben publikáltak egy jelentős kötetet a témában: Inter arma caritas. L’Ufficio Informazioni Vaticano per i prigionieri di guerra, istituito da Pio XII (1939–1947) [’Inter arma caritas. XII. Piusz által létrehozott Hadifoglyok Vatikáni Információs Irodája (1939–1947)’]. Di Giovanni és Roselli először is vázolták a hadifogoly információs iroda jelentőségét, és annak működését. Ez utóbbi iroda egy a segélyek elbírására szolgáló bizottsággal együtt működött a Pápai Államtitkárságon belül. Az 1939-es évtől az Államtitkárság ezek révén látott el főleg a világháború alatti és utáni időszakban segélyekkel különböző országokat, többek között Franciaországot, Belgiumot, Finnországot és Norvégiát. XII. Piusz pápa segélyszolgálata így sok országba eljutott. Az iroda 1947-ig működött, de egyes ügyek egészen 1967-ig elhúzódtak. Az iratanyag rendszerezését a Pápai Államtitkárság levéltárában 2008-tól kezdték meg, 1959-ig jutottak, feldolgozása jelenleg is zajlik. Az itt rendezett levéltári anyagból a háború sújtotta országoknak küldött segélyekről nyerhetünk képet, ami alatt nem csak pénzügyi segélyeket, hanem például gyógyszer szállítmányokat is érthetünk. Továbbá, az információs iroda foglalkozott a külföldi menekültek helyzetével is Olaszországban. XII. Piusz pápát rendkívül érzékenyen érintette a kivándorlók és a bevándorlók helyzete, olyan mértékben, hogy kutatásokat végeztetett a különböző nemzetközi és belföldi egyesületek révén. Összegezve, a Vatikáni Apostoli Levéltár Elemosineria Apostolica és Ufficio Informazioni Vaticano (Prigionieri di guerra, 1939–1947) fondjaiban számos ezekkel a témákkal kapcsolatos irat található.

    Az előadás második felében Armando vette át a szót, aki főképp a Pontificia Opera Assistenza fondot ismertette. Ez a pápai segítségnyújtó szolgálat 1944-ben kezdte el a működését, elsősorban a „kivándorlók” helyzetével foglalkozott. Ezek között említhetjük az olasz kivándorlókat Amerikába, de a vándorlás egész Olaszország területén megfigyelhető volt. A háború alatt átrajzolódtak a frontvonalak és dél Olaszországból a lakosok kénytelenek voltak Róma felé menekülni, például Campania régióból, és sokan Lazio régió déli részéből, a Castelli Romani-ból is. Nem csak olasz hadifoglyok segítésével foglalkoztak a fent említett szervek, hanem például Magyarországra az 1956-os forradalom után fogságba esettek számára is érkezett segítség a Szentszéktől, melyhez e fondban található kiindulópont. Ezen kívül fontos kiemelni a Vatikán filmtárát, ahol számos felvételre akadhatnak a kutatók a háború időszakából.

    Daniele De Marchis, 2005 óta a Vatikáni Apostoli Levéltár levéltárosa és tudományos munkatársa, L’arte sacra e la ricostruzione delle chiese [‛A szakrális művészet és a templomok helyreállítása’] címmel folytatta az előadások sorát. Marchis beszámolt a Commissione (Centrale) per l’Arte Sacra in Italia (Archivio Campane, Archivio generale, Capo I, Capo II) fond tartalmi jellegéről. A bizottság 1924. szeptember 1-én jött létre a Pápai Államtitkárság részeként, fő tevékenysége a háborúk alatti károk felmérése és a megsérült szakrális épületek rendbe hozása volt, a templomok, kápolnák, székesegyházak és bazilikák karbantartásának ellenőrzésével foglalkozott. A fent leírt fondban értékes forrásokat találhatnak a kutatók a templomok helyreállításáról a világháború utáni időszakban, de előfordulnak iratok az 1900-as évekből is. 1943. július 26-tól a Bizottság elnöke Mons. Giovanni Costantiti volt, aki egészen 1956-ig munkájával biztosította a szervezet működését, mindig ügyelt rá, hogy a szervezet beavatkozásai ne legyenek az olasz állami intézmények ellenére, sőt ezekkel jó kapcsolat fenntartására törekedett. Az irategyüttes 1944-ig 66 ezer szakrális helyről őriz információt, amely a bizottság széleskörű tevékenységét mutatja. 1945-ig 1400 templom restaurálásával kapcsolatban találhatók itt iratok, leírások, melyekből többek között tájékozódhatunk a támogatás mértékéről, s amelyeket többször híres építészek vagy szobrászok szignáltak.

     

    III.

     

    A Vatikáni Apostoli Levéltár munkatársainak felszólalásait a Vatikán más levéltáraiban dolgozók előadásai követték.

    A délutáni szekciót Mons. Assunto Scotti az Államtitkárság első részlegének vezetője előadása nyitotta, aki az Államtitkárság Általános Ügyek Szekciójának Levéltára képviseletében osztotta meg a tapasztalatait. Az említett levéltárban az 1935–1936-os évekig összesen 365 rubrika található, melyek tárgykör alapján kerültek kialakításra és külön számmal rendelkeznek. A rubrika fasciculusokat tartalmaz, melyeket egészen a 14. századig egy „személyigazolvány” jellegű leírással láttak el. A rubrikákon belül a fasciculusok terjedelme nem oszlik el arányosan, néhány címszó alatt sokféle anyag lelhető fel, mások alatt pedig nagyon kevés. A Pacelli-pápa kezdeményezte a levéltár újrarendezését: az iratokat ezt követően időrendben csoportosították, melynek köszönhetően felgyorsult a beérkező iratok regisztrálásának módja is. Rubrika helyett az anyagot mutatók alá rendezték. Az utóbbiakból 25-öt alakítottak ki, ezen belül ábécé sorrendben találhatóak az iratok. Az előadó ezek közül többet megemlített. Például: Commissione [‛Bizottság’] – mely alatt a különféle szentszéki bizottságok iratai találhatók –, Corpo Armato [‛Fegyveres Testület’] – ebben a svájci gárda munkásságával kapcsolatban találhatók iratok –, Curia Romana [‛Római Kúria’] amely alatt az egyes kongregációk ügykezelését találjuk. További címszavakkal folytatva: Diocesi [‛Egyházmegyék’], Obolo  [‛Adományok’], Duplicazioni [‛Duplikátumok’] – ez például nem csak a pápának ajánlott kiadványokat, hanem az indexre került publikációkat is tartalmazza, Seminari [‛Szemináriumok’] – amely alatt például az ünnepi liturgiákról és az Eucharisztiához kapcsolódó eseményekről írnak –, de ide tartoznak például a Pontefice [‛Pápa’], a Stato della Città Vaticana [‘Vatikán Városállam’] és Varie [‘Egyéb’] címszavak is.

    Johan Ickx, a Pápai Államtitkárság Államközi Kapcsolatok Szekciója Történeti Levéltárának igazgatója a levéltár helyzetéről beszélt. Először is kihangsúlyozta, hogy ez az első olyan időszak a levéltár életében, hogy a fasciculosok digitális változatban lesznek elérhetők. Így a kutatók korlátozás nélkül tudják átnézni az iratokat a levéltárban található számítógépeken. Tehát nem lesz megszabva, hogy naponta hány fasciculusba tekinthetnek bele, hanem szabadon böngészhetnek majd a több százezer irat között. A második világháború idejéből 1790 doboz irat érkezett be a levéltárba. 1948-ig összesen 1 millió 300 ezer irat került digitalizálásra. Ezek többségéből az Államtitkárságnak a nemzetközi diplomácia színterén kifejtett tevékenységét, intézkedéseit ismerhetjük meg. Köztük például az Apostoli Szentszéknek a béke megőrzése érdekében kifejtett tevékenységét. Nagyon sok ország külön levéltári egységgel rendelkezik, például Ungheria [‛Magyarország’] megjelölés alatt találhatják a kutatók a Pápai Államtitkárság magyarországi tevékenységével kapcsolatos iratokat. Ickx előadásában érdekességként azt is megemlítette, hogy 1943-tól a világháború ideje alatt a különböző országok – például Kairó, London, Róma – rádióadásait leírták. Ezek az átiratok a világon egyedülállók és jelentősen segíthetik a II. világháborús történelmi kutatásokat.

    Mons. Alejandro Cifres, a Hittani Kongregáció Levéltárának igazgatója e levéltár szerkezetét ismertette. Elmondása szerint e levéltár közvetlen összeköttetésben áll a Vatikáni Apostoli Levéltárral és egészen 1920-ig zárva volt a nyilvánosság előtt. Nem digitális formában őrzik a levéltári egységeket, hanem papír alapon. Az iratanyag nagyobb témakörönként szekciókba szerveződik. Ha a kutató egy bizonyos évtized különböző eseményeinek forrásait szeretné kutatni, tisztába kell lennie azzal, hogy az iratok elrendezése nem követi az időrendet. Azért sem, mert például, ha az A) szekcióra gondolunk, abban olyan iratok is benne lehetnek, amik már a következő pontifikátus időszakához tartoznak. Amennyiben vannak egy bustában olyan fasciculusok, amelyek ilyen módon nem elérhetők, az egész busta nem hozzáférhető.  Mons. Cifres megemlítette a Le Serie Dubia Varia e Rerum Variarum Szekciót is, amelyben 1257 positio elérhető, összesen 505 bustában. Ezek a busták nem időrendben, hanem témakörönként vannak rendezve. Az előadó az egyes szekciókban a főbb témakörökre is példákat hozott. Az A) szekcióban például a Materie ecumeniche e interreliogiose [‘Ökumenikus és vallásközi témák’] megnevezés alatt az ökumenizmussal kapcsolatos főbb kérdések találhatók. E szekcióhoz tartoznak a Le Serie Dubia Varia e Rerum Variarum címszó alatt elhelyezett iratok is. A B) szekcióban a Questioni legate all’esperienza bellica e ai suoi postumi különböző témaköröket egyesít, mint például: foglyok lelki gondozása, rasszizmus a német kisebbség körében, zászló szentelések és a zászlók jelenléte a temetési menetekben. A C) szekcióban jelentősek a Questioni direttamente politiche o di commistione tra religione e politica alatt található témakörök, melyek a következők: a különböző politikai pártok keletkezése és tevékenysége Olaszországban a háború utáni időszakban, általános kérdések az állam és az egyház kapcsolatát illetően, politikai problémák más országokban (Spanyolországban, Németországban, Szlovéniában, Egyiptomban stb.).

    Mons. Luis Manuel Cuña Ramos, a Népek Evangelizációja Kongregációja Történeti Levéltárának (de Propaganda Fide) levéltárosa a XII. Piusz pápa pontifikátusának idejére eső levéltári fondok megnyitásának előkészítő munkálatait ismertette az érdeklődőkkel. Előadása bevezető részében megemlítette, hogy a levéltár története 1622. június 22-ére nyúlik vissza, amikor XV. Gergely pápa megalapította a Sancta Congragatio de Propaganda Fide-t azzal a feladattal bízva meg, hogy terjessze a hitet az egész világon. Az iratok először az Apostoli Palota épületében kaptak helyet, majd a hitterjesztési kongregáció Piazza di Spagnán található palotájában, végül legújabban a 2000-es évek elejétől a Vatikánhoz közeli Via Urbano VIII, 16 alatti épületben kutathatók. 1893 és 1958 között összesen 2308 kötet érkezett be a levéltárba. Az 1622 és 1892 közötti levéltári iratok több szériára oszlanak. Az első sorozatba tartoznak az 1–417. kötetek, amelyeket földrajzi szempontok alapján rendeztek, míg a 418–1044. köteteket magába foglaló második sorozatot már időrendi szempontok alapján csoportosították. Szintén külön sorozatot alkot a Congregazioni Particolari [a Propaganda Fide bíboros tagjai tanácskozásainak az anyagai] 163 kötete, a ‛Levelek és Rendeletek’ 388 kötete, a ‛Kisebb jelentőségű fondok’, és a Scritture riferite nei Congressi [a kongregáció heti ülésein tárgyalt ügyekhez kapcsolódó iratokat tartalmaz] 1408 kötete. Ez utóbbiban található egy régebbi sorozat, ami földrajzi szempontból osztja fel a levéltári egységeket. 1893-tól 1958-ig a levéltári iratanyag egy egységet alkot, ebbe illeszkedik bele a XII. Piusz pápa idején keletkezett iratanyag. A már említett 2308 kötet tehát egy új sorozatot képez, ezen belül rubrikákra oszlik, amelyek 1893 és 1922 között keletkeztek és megkönnyítik a levéltári források keresését. Az 1923-as évek után egészen 1958-ig a már meglévő rendezést alrubrikákkal egészítették ki.

    Gianpaolo Rigotti, a Keleti Egyházak Kongregációja Történeti Levéltárának levéltárosa a levéltárat képviselve előadásában az itt található fondokról beszélt, főleg azokat a fasciculusokat említve, amelyek 1939 után keletkeztek. 1939 és 1958 között összesen 1200 busta érkezett be, ami azt jelenti, hogy a levéltárban 120 folyóméter iratot helyeztek el a polcokon. Az iratanyag különböző nemzetiségeket jelölő sorozatokra oszlik. Például Albanesi [‛Albánok’] név alatt 6 bustát, Armeni [‛Örmények’] alatt 47 bustát, Bulgari [‛Bolgárok’] alatt 16 bustát, Greci [‛Görögök’] alatt 22 bustát találunk. Az összesen 28 sorozat rendszere már 1917 és 1928 között kialakult. Rigotti azt is kiemelte, hogy nincs köztük magyarokra vonatkozó különálló egység, mivel ez a része a levéltárnak egyesült a Ruteni [‛Rutének’] sorozattal.

    Ugo Taraborrelli, az Apostoli Penitenciária Levéltárának munkatársa az ebben a levéltárban található bustákban rejlő iratokról számolt be. Ebben az Apostoli Penitenciária főbb feladatköreihez kapcsolódóan találunk információkat: búcsúk engedélyezéséről és jóváhagyásáról, gyóntatási kérelmek elbírásáról, ennek szabálytalanságairól és akadályairól, a gyónási titkok megsértéséről. Sőt, még bizonyos házassági ügyekbe is volt beleszólása ennek a szervnek. A levéltár 1983-tól nyitotta meg kapuit a kutatók előtt, azonban mivel többségében titkos lelki ügyekről van szó, az iratok kutathatósága a mai napig nagyon korlátozott. Egy jelentős példát említve, a Facoltà címszó alatt Notificazione Perspectis rerum adjunctis (10 giugno 1938) címmel egy olyan egységet is találunk, amely a magyar ügyekkel foglalkozik. (bár az alcímben szereplő dátumban 1938 szerepel, a magyar egység elnevezése: Ungheria 1943). Más országokról is találhatunk értékes forrásokat, mint például: Germania 1939 [‛Németország 1939’], Francia 1939 [‛Franciaország 1939’], Inghilterra 1939 [‛Anglia 1939’], Svizzera 1941 [‛Svájc 1941’], Italia 1943 [‛Olaszország 1943’], Romania 1943 [‛Románia 1943’], Filippine 1943 [‛Fülöp-szigetek 1943’], Jugoslavia 1944 [‛Jugoszlávia 1944’], Slovacchia 1944 [‛Szlovákia 1944’], Spagna 1944 [‛Spanyolország 1944’], Portogallo 1944 [‛Portugália 1944’], Irlanda 1944 [‛Írország 1944’], Albania 1944 [‛Albánia 1944’].

    Simona Turruziani és Assunta Di Sante, a Szent Péter-bazilika Építése Történeti Levéltárának levéltárosai, ebben a kevesek számára ismert levéltárban rejlő potenciálról beszéltek. Értékes forrásokat találhatunk benne a bazilika épületének restaurálásáról, dekorálásáról, a bazilikában dolgozó őrökről és az ide érkező zarándokokról. A levéltár 1579-ben kezdte meg működését és 1984-ben nyert elhelyezést a Szent Péter-bazilika kupolája alatt, ahol jelenleg is található. A levéltár egyik ablakából a hatalmas bazilika belső terére láthatunk rá. Az itt őrzött fondok 2000 folyóméternyi iratanyagot tartalmaznak. Ezek jelentős része kutatható.  Ilyen fondok például, a Fondo Fabbrica di San Pietro in Vaticano, amely 1506-tól és a Fondo dell’Arciconfraternita del Santissimo Sacramento nella Basilica di San Pietro, amely 1540-től tartalmaz iratokat, valamint a Fondo Margherita Accossato e Roberta Manto, amelyet 2009-ben hoztak létre. Ami a kutatókat leginkább érdekelheti, az a bazilika alapjainak építése, ezek feltárása, a kapcsolódó ásatások és a padló süllyedésével kapcsolatos iratok. Turruziani és Di Sante kijelentették, hogy az 1941-es mauzóleum előtt végzett régészeti ásatásokról szóló források nem szolgálnak a köztudatban nem élő új információkkal. A levéltárosok arra is kitértek, hogy 1939 és 1949 között fontos munkálatokat végeztek a bazilika bronz kapuján, ezzel kapcsolatban több látványterv is megtalálható a levéltárban a sok pályázótól. Az előadók érdekességképpen megemlítették az 1944-től a bazilikában dolgozó idegenvezetők levéltárban őrzött igazolványait is.

    Mons. Sergio Pagano, 1995. január 30-tól a Vatikáni Titkos Levéltár helyettes prefektusa, majd a Vatikáni Paleográfiai, Diplomatikai és Levéltári Iskola alelnöke, 1989 és 2001 között a Római Barnabita Szerzetesek Történeti Tanulmányi Központjának igazgatója, és egészen 1997-től a mai napig, a Vatikáni Titkos/Apostoli Levéltár prefektusa, megható szavakkal ösztönözte a kutatók munkáját. A püspök felhívta a kutatók figyelmét arra, hogy nem lesz könnyű dolguk, mivel a levéltárakban számtalan olyan forrás található, amely az újonnan megnyitott iratanyaghoz tartozik, amely lehetővé teszi, hogy egy témát több szemszögből is megközelíthessenek. Ez azonban nagyon időigényes feladat, különösen, hogy több helyen, a Vatikáni Apostoli Levéltár különböző levéltári egységeiben fogják az egy-egy eseményről szóló forrásokat megtalálni. A konferencia zárásaként arra is kitért felszólalásában, hogy véleménye szerint bár a megnyitott forrásanyag nem rejt az eddig ismert történelmet megváltoztató új felfedezéseket, de biztos benne, hogy a részletekben számos újdonságot fognak hozni ezek az iratok. Mons. Pagano hangsúlyozta, hogy az egyház nem törekszik a történelmi források elrejtésére, hozzátéve, hogy a levéltárakban nem is lehet elrejteni a történelmi valóságot.

    (Ez úton köszönöm Tusor Péter és kiváltképpen Tóth Krisztina lektorálását, Kanász Viktor segítségét.)

    A beszámoló az Újkor.hu oldalán is elérhető.

    1427
  • 2020. április 20.

    A Fraknói Kutatócsoport Open Access-elkötelezettségének megfelelően és a korábbi ígérethez híven immár teljes terjedelmében online elérhető, valamint letölthető a közel ezer oldalas Formularium Ecclesiae Strigoniensis (Collectanea Studiorum et Textuum, vol. I/4) első kiadása mind a hazai (itt), mind pedig a nemzetközi (itt) kutatás számára. A 2018 őszén lezárult nagyszabású projekt meghatározóan a katolikus egyetem kutatási támogatásával és annak köszönhetően valósult meg. Az eredményes munkát széleskörű szakmai kooperáció tette lehetővé. A kutatói team tagjai: Erdő Péter bíboros, M.H.A.S., Szovák Kornél D.Sc., Sarbak Gábor D.Sc., a Fraknói Kutatócsoport részéről pedig Tusor Péter D.Sc., továbbá pázmányos hallgató tudományos munkatársak voltak. A vállalkozás  par excellence megmutatja, mi is a Fraknói Kutatócsoport elképzelése a magyar katolikus egyetem küldetéséről, feladatairól és lehetőségeiről. A Formularium közvetlenül megjelenése után, 2018 novemberében bemutatásra került Rómában, majd december Budapesten, az MTA palotájában.

    1418
  • 2020. március 24.

    A hetekben tapasztalható rendkívüli járványügyi helyzetre való tekintettel a levéltárak, könyvtárak és egyéb közgyűjtemények zárva tartanak. Az otthonról történő kutatás és tanulás segítése érdekében a Fraknói Kutatócsoport majdnem összes kiadványa, több mint 12 000 oldal terjedelemben szabadon olvasható és letölthető:

    - Collectanea Vaticana Hungariae: 24 kötet - Collectanea Studiorum et Textuum: 5 kötet - Külföldön megjelent kötetek: 2 db. Mindösszesen 12 270 oldal tudományos szöveg. Emellett a Fraknói Kutatócsoport tagjainak további tudományos írásaiból egy alapos válogatás a Kutatócsoport academia.edu oldalán szintén elérhető és letölhető. A Gli “angeli custodi” delle monarchie című kötet, Csíky Balázs Serédi-monográfiája, valamint a Formularium Ecclesiae Strigoniensis köteteiből jelenleg csak az előszavak olvashatók, de nemsokára ezek is teljes terjedelemben elérhetővé válnak.

    Jó kutatást, olvasást kívánunk!

    1381
  • 2020. március 12.

    Ferenc pápa 2019. március 4-én jelentette be, hogy megnyitja a szentszéki levéltárak XII. Pius pontifikátusa idején (1939–1958) keletkezett dokumentumokat tartalmazó fondjait. A nyitást a következő évben az említett Eugenio Pacelli pápává választásának napjára időzítette. A jeles esemény a korszakkal foglalkozó kutatók élénk érdeklődését váltotta ki, a Fraknói Kutatócsoport, melynek feladata a vatikáni levéltári anyag magyar vonatkozásainak módszeres feltárása, is annak idején beszámolt róla.

    A Kutatócsoport tudományos munkatársa és e sorok írója, Tóth Krisztina az elsők között jelentkezett be a Vatikáni Apostoli Levéltárba, illetve az Államtitkárság Történeti Levéltárába kutatni. Előbbi helyen elektronikus felületen keresztül foglalhat időpontot a kutató, utóbbi helyen az államközi kapcsolatok titkárának postán benyújtott kérvénnyel jelezheti kutatási szándékát. A pápai Államtitkárság levéltárában közvetlenül a nyitás előtt került bevezetésre az online foglalási rendszer, mellyel két idősávra 9–11-ig és 11–13-ig lehet helyet foglalni a kutatóteremben egy évben maximum 120 idősáv terjedelemben. Lemondani legfeljebb 10-et lehet. Ha a kutató 6 alkalommal a kutatás megkezdése előtt nem mondja le azt és nem jelenik meg, tehát indokolatlanul távol marad, akkor bevonhatják a kutatási engedélyét.

    Minden készen állt tehát a nyitásra, azonban nem csak az anyagok hozzáférhetővé válása fog a történelemkönyvek lapjaira kívánkozni, hanem az akkor még csak Észak-Itáliában terjedő, azóta egész Európában tomboló koronavírus járvány is. Mivel március elején úgy tűnt, hogy az olasz hatóságok kordában tudják tartani a helyzetet és Rómában is csak két kínai turista kapta el a vírust, akik addigra már meggyógyultak, hosszas mérlegelés után úgy döntöttünk, hogy nem szeretnénk lemaradni a tudománytörténeti jelentőségű napról. Sokan máshogy vélekedtek, mivel március 2-án mindössze 30-40 kutató jött el kutatni, többségében olaszok, de francia, német és angol beszélgetéseket is hallottam. A Fraknói Kutatócsoport képviselte a magyarokat ebben a kevésbé népes társaságban, Tóth Krisztina tudományos munkatárssal és Nagy Katalin vatikáni kutatási rezidenssel, aki az előbbinek az anyag áttekintésében hasznos segítséget nyújtott.

    Első utunk a Sala dei Indicibe vezetett, ahol azt tapasztaltuk, hogy nincs Ungheria indice, mivel Angelo Rotta nuncius a nunciatúra iratanyagát 1945-ben, félve attól, hogy az anyag illetéktelen kezekbe kerül, elégette. Az 1945 utáni anyag kutatásához feltételezhetően fontos Austria indice pedig nem készült még el. Így maradtak a Romania, Cecoslovacchia és Jugoslavia indicék. Az utóbbiból 1941-ig és 1945-től van anyag. Ezekből a Fraknói Kutatócsoport készülő II. világháborús forráskiadásához számos bustát kikértünk és áttekintettünk. Az iratanyag változatos, amelyre most csak egy-két példát szeretnék hozni. Ráláthatunk belőle például a magyar–szlovák, illetve magyar–román nemzetiségek közötti súrlódásra, a második bécsi döntés után adalékokat találunk Észak-Erdély területén az egyházi rendezéshez, de Márton Áron szentbeszédeit, konferenciabeszédeit is megtaláljuk az anyagban. További érdekesség például a bukaresti apostoli nuncius Domenico Tardininek küldött jelentésének tisztázata 1945. április 10-ei dátummal, amely a Nemzetközi Vöröskereszt magyar és román megbízottja közötti információcsere nyomán kiváló rálátást ad a budapesti nunciatúra kiutasítás előtti helyzetére, illetve Magyarország elhagyásának körülményeire.

    Az Államtitkárság Történeti Levéltárában V. periódus alatt nyilvántartott iratanyag rendkívül gazdag, kárpótol minket az elégetett budapesti nunciatúrai dokumentumokért is. Számítógépen képek formájában kutatható, positiók alatt fasciculusokban. Külön indicéjük nincs, az egyes positiókra vagy fasciculusokra rákattintva találunk rövid leírást a tartalmukról. A magyar anyagból például rálátunk a Szentszéknek a zsidók érdekében kifejtett tevékenységére, vagy például az 1939-es, 1940-es és 1941-es ország gyarapodás sokrétű hatására az egyházszervezetre. Jelentős főpapi kinevezések például: Mindszenty József, Hamvas Endre és Kovács Sándor 1944-es püspöki kinevezése mellett a nuncius véleményének alakulását is nyomon követhetjük a politikai helyzetről, Magyarország háborúba sodródásának előjeleiről, Teleki öngyilkosságáról vagy éppen a nyilaskeresztesekről. Ezen kívül például a szovjet megszállás kezdeteiről is több jelentést, levelet találunk a fascisulusokban.

    Az újonnan megnyitott fondokról mindössze egy elsődleges áttekintést, benyomást tudtunk szerezni, azt is elsősorban az 1948 előtti iratokról, mivel március 6-án (pénteken) Vatikán Állam területén is találtak koronavírusos fertőzöttet, így elővigyázatosságból az államtitkársági levéltárat azonnal bezárták. Vatikáni Apostoli Levéltárat csak aznap délután. Egész Olaszország lezárását követően, március 10-én, kedden, a reggeli repülővel tudtam hazajönni és a kutatóhelyi és egyetemi előírások értelmében megérkezésem után jelenleg is otthon, önkéntes karanténban tartózkodok. Mindezek ellenére nem bántam meg, hogy elutaztam, mivel az elsők között lehettem, akik betekintést nyertek e rendkívül gazdag anyagba, átfogó képet kaptam róla és első kézből tudtam referálni e sorok olvasóinak annak jellegéről. A megkezdett munkát, amint alábbhagy a koronavírus járvány, és ismét kinyitnak a levéltárak folytatni fogjuk.

     

    Tóth Krisztina

    1408
  • 2020. március 5.

    Különleges alkalomnak számít, mikor neves külföldi kiadó a magyar történelemmel kapcsolatos kötetet jelentet meg, s ebben számos magyar történész is helyet kapott. Tavaly Forgó Andrásnak, Maria-Elisabeth Brunertnek és Arno Strohmeyernek köszönhetően erre került sor, mikor is a neves Aschendorff Verlag újkortörténeti sorozatának 40. köteteként tavaly megjelent a Kirche und Kulturtransfer. Ungarn und Zentraleuropa in der Frühen Neuzeit  című munka (hg. von Maria-Elisabeth Brunert, András Forgó, Arno Strohmeyer, Münster, Aschendorff, 2019).

    A kötet a 2012-ben Piliscsabán megrendezett azonos című nemzetközi konferencia előadásainak szerkesztett változatát tartalmazza. Magyarországi bemutatójára 2020. március 5-én a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán került sor az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport, a PPKE HTK Közép- és Újkori Egyháztörténeti Tanszék, valamint  a Pécsi Tudományegyetem Újkortörténeti Tanszék szervezésében.

    Tusor Péter köszöntő szavait követően a könyvet Kármán Gábor (Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet) és a házigazda, Gárdonyi Máté tanszékvezető professzor mutatta be, kiemelve a kötet jelentőségét, s fehívva a hallgatóság figyelmét arra, hogy mennyire fontos a magyar történeti kutatásoknak a nemzetközi neves kiadóknál való megjelenítése. Végül Forgó András ismertette a kötet szerkesztésének menetét, majd a bemutatót fogadás zárta. Hosszabb beszámoló az eseményről Újkor.hu-n lesz majd olvasható.

    1339
  • 2020. március 3.

    A Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa, Kanász Viktor 2020. február 28-án a Nagykanizsai Szakképzési Centrum Cserháti Sándor Szakképző Iskolájában tartott ismeretterjesztő előadást a Kanizsával kapcsolatos levéltári forrásokról, külön bemutatva a Vatikáni Apostoli Levéltár és a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának gazdag gyűjteményét. Pár nappal később, 2020. március 3-án az Újpalotai Szabadidő Központ Közösségi Házában a Történelem mindenkinek-sorozat keretében a családfakutatás módszereiről tartott előadást, részletesen elemezve az ide vonatkozó egyháztörténeti forrásokat és a levéltári kutatás fortélyait.

    1340
  • 2020. február 26.

    A Fraknói Kutatócsoport számára elsődleges fontosságú a pallérozott történészi utánpótlás kinevelése. E törekvéséhez kapcsolódik, hogy a Kutatócsoport 2019/20-as tanév tavaszi szemeszterétől a PPKE-n az általa pártolt történész hallgatói önképzőkörhöz kapcsolódva havi rendszerességgel nyilvános műhelyelőadásokat szervez. Az előadásokon a Kutatócsoport keretin belülről, alkalmanként kívülről kerül sor új, még publikálatlan tudományos eredmények bemutatására és megvitatására, illetve magyarázatára a B.A., M.A. és tanár szakos hallgatók és az érdeklődők számára.

    Az első ilyenre 2020. február 26-án került sor. Tóth Krisztina a ferences rendi prokurátorokról beszélt az 1920-as évek fordulóján. Ez egy rendi hivatal, viselője a rend ügyeit intézte, érdekeit képviselte az Apostoli Szentszék dikasztériumaiban. Feladatai közé tartozott többek között a szekularizációs kérelmek elintézése, egyszerű fogadalmak vagy kánoni kor elérése alól felmentés kieszközlése, világi plébániák elfogadásának engedélyezése elintézése, miseredukciók elnyerése, rendfőnök helyettesítése. Utóbbi szerepkörben a Trianonban elszakított rendházak kérdése is előfordul levelezésében. Az előadó a feladatok típusait, jellegét ismertette az 1920-1925-ös évekre koncentrálva, egy-egy konkrét példát hozva.

    1329
  • 2020. február 19.

    A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának impozáns lovagtermében került sor 2020. február 19-én Nemes Gábor, a Fraknói Kutatócsoport tudományos munkatársának előadására a Középkori Esték programsorozat keretében. Mondandóját két részre osztotta: az elsőben Győr középkori egyházi topográfiájáról beszélt, míg a második részben Győr középkori egyházi társadalmát ismertette az 1386 és 1526 közötti időszakban.

    Előadása elején a késő középkori Győrhöz kötődő egyházi entitások székhelyét, templomait, kolostorait, falvait helyezte el a mai város térképén mind szóban, mind pedig az általa kivetített térképen színessel kiemelve.  Megemlítette például, hogy volt egy Szent Lázár plébániatemplom és egy Mater Misericordiae templom is a püspöki városrészben, azonban csak egy templomrom van, így előfordulhat, hogy a templomot átkeresztelték. Ezt követően Győr sokszínű késő középkori egyházi társadalmáról beszélt. Ennek elején leszögezte, hogy a győri püspökség jövedelem alapján a középmezőny alján helyezkedett el, aki püspököt tovább helyeztek, az udvar fontos emberei voltak. A segédpüspökök nagy része a vizsgált korszak elején szerzetes volt, azonban az 1510-20-as évekre ez megváltozott, a kanonoki életpálya csúcsa lett e pozíció. A vikáriusok és helyetteseik a vizsgált korszakban 26 fő, ebből 15-en egyetemi tanultságúak voltak, általában jogilag képzett emberek. A jószágkormányzók mind világiak, mind egyháziak, például kanonokok lehettek. A székeskáptalanban 32 stallum volt, sublector, ill. a Megholtak oltárának két javadalmasa. Oltárjavadalmak összesen 46, valószínűleg 25-30 volt egy időben. Ezekhez párosítva 136 oltárjavadalmast sikerült azonosítani, valamint 66 karpapot. Szintén a mai Győr területén működött a Szent Adalbert társaskáptalan. Ugyanígy több plébános, köztük a székesegyház élén is állt egy, ami akkoriban nem volt evidens. Győrben káptalani iskola is működött. A szerzetesek közül Nemes a domonkosok, ferencesek, johanniták tevékenységéről, tanultságáról, reformálási kísérleteiről is beszélt. Megemlítette továbbá, hogy adatolható 1454-től egy Szűz Mária oltártestvérület, valamint 1523-tól Szűcs, szabó és posztómetsző céh legényegylete.

    Összegzésképpen elmondta, hogy Győr lakosságának 4-6%-át tették ki a vizsgált korszakban az egyháziak, akikből a késő középkori klerikusok széles spektrumára láthatunk rá.

    Szöveg és fotók: Tóth Krisztina

     

    1327
  • 2020. január 30.

    „Olasz hatás a magyarországi lelkiségre” címmel szervezett konferenciát az MTA-PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport 2020. január 30-án a Mikszáth téri Sophianumban. A szimpózium munkájába a Fraknói Kutatócsoport Tusor Péter révén kapcsolódott be. Felszólalásának címe: „A római egyházi előírások betartásának kérdései Magyarországon a 17. században” volt. Elöljáróban kifejtésre került, hogy a trentói/trienti katolicizmus közismert jellemzői a középkori mértéket messze meghaladó pápai centralizáció és az ennek köszönhetőn megvalósuló uniformizáció. Az 1545–1563 között ülésező Trentói/Trienti Zsinaton elfogadott reformhatározatok sok tekintetben a Mediterraneum, ezen belül is az itáliai vallási eszméket, gondolkodást tükrözték vissza. Az előadás ezt követően azt vizsgálta, hogy ezek az előírások hogyan kerültek bevezetésre, illetve betartásra a királyi Magyarországon a 17. században. Szó esett a fontosabb zsinatokról, a böjti fegyelemről, különféle pápai fakultások, felhatalmazások, kiváltságok elnyeréséről, továbbá a megerősítő bullák meg- avagy meg nem szerzéséről, a Tridentinumon sok vihart kavart rezidenciakötelezettség hazai problémáiról. Emellett a kötelező és a püspökszentelési esküben fogadott négyévenkénti római utazások és jelentéstétel (visitatio ad limina és relatio status dioecesis) elmaradozásának okairól, s az egyházmegyén belüli kánoni látogatások (visitatio canonica) szorgos végzéséről is több szempont került bemutatásra. A hallgatóság az eddigi történeti eredmények áttekintése, összegzése és újraértékelése mellett – a Kutatócsoport által koordinált  szisztematikus vatikáni magyar történeti kutatásoknak köszönhetően – újabb megfigyelésekkel, szempontokkal, történeti adatokkal is megismerkedhetett. Például arra vonatkozóan, hogy Pázmány Péter 1635. évi egyetemalapítása a historiográfia eddigi szilárdnak hitt állításaival szemben vajon nem kapott-e mégis szentszéki jóváhagyást, azaz „akkreditációt”, és nem működött-e gyakorlatilag már a kezdetektől fogva pápai jogú intézményként?

    Program

    Képek

    1314
  • 2020. január 24.

    A PPKE Horánszky utcai épületében került sor 2020. január 24-én gyulafehérvári teológiai oktatás keretében folyó egyháztörténeti kutatások elmúlt 15 évben született eredményeinek nagyszabású prezentációjára. A szervező a katolikus egyetem Fraknói Kutatócsoportja és a hittudományi kar Közép- és Újkori Egyháztörténeti Tanszéke volt. Az esemény elején a résztvevők imádság keretében emlékeztek meg a Fraknói Kutatócsoport aznap hajnalban elhunyt szenior kutatójáról és tanácsadójáról, Mons. Török Józsefről. Az ő másfélévtizedes atyai, baráti és szakmai támogatása felbecsülhetetlen segítséget jelentett a Kutatócsoport munkájában.

     A tudományos szimpózium első harmadában a nagyszámú érdeklődő közönség a Márton Áron Hagyatéka sorozat köteteivel ismerkedhetett meg, mely sorozat méltán nevezhető a magyar katolikus tudományosság opus magnumának. A 25 kötetesre tervezett sorozatot  Madas Edit, az MTA rendes tagja ismertette. Eddig 19 kötet látott napvilágot, az első Márton Áron halálának 25. évfordulóján jelent meg. A professzor asszony a forrásőrző helyekre, illetve a hagyaték feltárása, kötetbe rendezése módszereire és a kötetek felépítésére tért ki. Ezek rendszerint tematikus, illetve műfaji rendezést követnek, melyen belül a legfőbb rendező elv az időelv. Végül egypár konkrét kötetre hívta fel a figyelmet. Például a szentéletű püspök kora egyik legfontosabb problémájának tartotta a házasság válságát. E témakörben Házasság, család címmel jelent meg a sorozatban kötet. Előadásában Márton püspöktől származó idézetek keltették életre a hallgatóság előtt főpásztori körleveleit, prédikációit.

    Ezt követően három egyháztörténeti témájú tanulmánykötet került bemutatásra. Ezek csupán ízelítőt adtak mindazon konferenciák tematikájából, melyekre az elmúlt időszakban Gyulafehérváron, részben pedig Kolozsváron sor került. Gárdonyi Máté a PPKE HTK egyháztörténész professzora a Catholice reformare kötetet, Tóth Tamás az MKPK titkára pedig az Ezeréves múltunk és a Megmenekültem az oroszlán torkából című köteteket ismertette. Előbbi azzal kezdte előadását, hogy a gyulafehérvári székesegyház 1566–1716 között protestáns istentiszteletek színhelye volt, ezzel szembesíti az olvasót ez a mű, amely a végigkalauzolja az erdélyi püspökség történetén attól kezdve, hogy a püspököknek székhelyüktől távol kellett élniük a katolikus restauráció folyamatáig. Az előadó a tanulmányokat sorra véve kiemelte például, hogy bár a kolozsvári Heltai Nyomda termékeit alapvetően protestánsnak gondoljuk, Bánfi Szilvia és V. Ecsedy Judit tanulmányából az tetszik ki, hogy ott katolikus kiadványokat is nyomtattak.

    Tóth Tamás az Ezeréves múltunk bemutatása kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy gyulafehérvári egyházmegyéről csak 1932-től beszélhetünk, korábban erdélyi egyházmegye volt a hivatalos megnevezés. Tehát nem a püspökség székhelyéről, hanem a területéről kapta a nevét az egyházmegye. A másik kötet, Megmenekültem az oroszlán torkából 19–20. századi témákat állít vizsgálódása középpontjába, például a békepapi mozgalmat vagy a katolikus újságírás 1945 utáni helyzetét ismerhetjük meg belőle. Mindkettőt jó szívvel ajánlja az előadó az Erdély múltja és kultúrája iránt érdeklődőknek.

    A résztvevők, köztük szép számban katolikus egyetemi nappali és levelező tagozatos hallgatók az egyháztörténeti kutatások mellett kitekintés jelleggel egyéb teológiai diszciplínák gyulafehérvári műveléséről és képet kaphattak. Diósi Dávid teológiai köteteit Török Csaba, az esztergomi teológus professzor lendületes előadásban prezentálta. Az Egyház és posztmodern; Egyházam a posztmodernben és „A Te arcodat keresem, Uram” című könyvek (melyek kronológiai sorrendben is egymás után jelentek meg 2012-ben, 2014-ben, ill. 2018-ban) lépésről lépésre vezetnek közelebb minket korunk egyházának és a posztmodern világban betöltött, betöltendő szerepének megértéséhez. Oláh Zoltán kanonok, a szentírástudomány tanára mintegy projektbemutatóként a Septuagintához kötődő köteteket ismertetett: (Septuaginta, inkulturáció és az identitás őrzése; Az alexandriai Biblia és Izaiás messiásszövegének értelmezése; Izaiás messiásszövegeinek értelmezése a Septuagintában és az egyházatyák írásaiban). Felhívta a figyelmet arra, hogy a Septuaginta által a Biblia bekerült egy globális világnyelvbe, ami meghatározta az utána következő felfogást a világról, illetve arra, hogy a magyar teológia régi adóssága a Septuaginta magyar fordításának elkészítése, amely azonban már elkezdődött.

    A rendezvény végén a gyulafehérvári egyháztörténeti kutatásokat összefogó és irányító Marton József professor emeritus, nagyprépost a Márton Áron-sorozat legfrissebb kötetét Márton Áron élete és munkássága. I. Kronológia mutatta be, amely 1896-tól 1944-ig követi végig a püspök életútját. Továbbá vázolta terveit a Gyulafehérvárott június elején az Eucharisztiáról szóló konferencia rendezésével kapcsolatban, mellyel a Magyarországon megrendezésre kerülő nemzetközi eucharisztikus kongresszus előkészületeihez kapcsolódik.

    Az eseményt szervező Tusor Péter, a Fraknói Kutatócsoport vezetője zárszavában kiemelte, hogy az ezeréves dél-erdélyi magyar jelenlét szinte egyetlen megmaradt tudományos központjának impozáns eredményeivel ismerkedhettek meg a pázmányos hallgatók és az összes érdeklődő résztvevő.

    Videó (előkészületben)

    1313
  • 2020. január 22.

    A PPKE Hittudományi Karán 2020. jan. 22-én mutatták be Hargittay Emil új monográfiáját (Pázmány írói módszere) és az 1609-es „Öt szép levél” kritikai kiadását (vö. Magyar Kurír). Az alkalmat kerekasztal-beszélgetés zárta a Pázmány-kutatások helyzetéről. Tusor Péter kutatócsoport-vezető ezen kifejtette, hogy az irodalomtörténeti és textológiai munkálatokkal ellentétben jelenleg történeti Pázmány-kutatás professzionális formában nem létezik. A Fraknói Kutatócsoportban született újabb eredmények (CVH I/3. CVH I/13. CVH II/6 és CVH II/7) ugyanis meghatározóan a vatikáni forrásanyag feldolgozása felől közelítettek a Pázmány-biográfia egyes kérdéseihez. Így került tárgyalásra bíborosi méltóságának kérdése (1629); érseki kinevezése és ez által történelmi helyzetbe kerülése (1616); az érsekég előtti pálya és családi viszonyai a kánoni kivizsgálási jegyzőkönyv feldolgozásának köszönhetően; valamint viharos római követjárása (1632). A Fraknói Kutatócsoport részéről Kanász Viktor és Oláh Róbert részvételével a doktori paleográfiai szeminárium kurzusaiból kinőve jelenleg egyedül Hanuy Ferenc, a HTK professzora 1910–1911-es klasszikus levélkiadásának pótkötete készül. A leginkább az esztergomi prímási levéltárban őrzött gazdag Pázmány-anyag ugyanakkor jórészt még feldolgozatlan. Az uralkodók, pápák, bíborosok, főpapok és főurak, papok és szerzetesek, polgárok és jobbágyok, udvartartásának tagjai által hozzá írt levelek tömkelege feldolgozatlan, és a bíboros prímás működésének ezer apró, megismerésre váró mozaikdarabját rejtik. A gazdasági instrukciók sora, az uradalmi iratok tömkelege pedig arra kérdésre adhatják meg a választ, hogy milyen rendszerű gazdálkodás, tervszerű munka állt az alapítások financiális hátterében (stb.). A Fraknói Kutatócsoport vezetője elmondta, hogy meglátása szerint a PPKE, a magyar katolikus egyetem elsőrendű feladata és lehetősége a szisztematikus történeti Pázmány-kutatás megszervezése és irányítása. Épp ugyanúgy, ahogy az Opera Omnia grandiózus vállalkozását a 19–20. század fordulóján a HTK valósította meg. Közeleg ugyanis az egyetemalapítás 400. évfordulója, a 2035-ig hátralévő másfél évtized történészi szemmel nem nagy idő, kiváltképpen nagyobb szabású projektekben gondolkodva nem az. Tekintve a büszkén használt 1635-ös alapítási évszám patináját egészen biztosra vehető, hogy a többi társutódintézmény nem fog majd megelégedni a látszat-, protokolleseményekkel – hívta fel a figyelmet Tusor Péter.

    1295
  • 2020. január 22.

    Megjelent a Formularium Ecclesiae Strigoniensis (Colletctanea Studiorum et Textuum vol. I/4) második, javított kiadása. Bevezetője online letölthető: itt.  Több filológiai pontosítás mellett a legfontosabb új eredmény, hogy Beneéthy Máté személyének rejtélyére időközben fény derült. Csiba Balázs a Pozsonyi Káptalan hiteleshelyi levéltárában ráakadt Monoszlay András pozsonyi és felhévizi prépost Pozsonyban, 1593. február 28-án kelt levelére, melynek jobb alsó sarkában a következő jegyzői hitelesítés olvasható: „Mattheus Beneethe, publicus sacra aucthoritate apostolica notarius manu propria” (Slovenský Národný Archív, Pozsonyi Káptalan Hiteleshelyi Levéltára, 31-9-14). Feltehető, hogy a jegyző munkálkodását illető további dokumentumok is megvilágítják a későbbiekben 16. század végi pályafutásának adatait. Ennek ismeretében aligha valószínű, hogy a 16. század végén szükségét érezték volna egy közel száz év előtti forrásanyag alapján formulárium összeállításának, az írások eltérő jellege is ellene mond ennek a feltevésnek. Igazolódni látszik tehát Sarbak Gábornak a kötet előszavában megfogalmazott feltevése (p. lxxxii) – ezt látta valószínűbbnek Solymosi László is a kötetről írott ismertetésében (Az esztergomi egyház formuláskönyve, Magyar Sion 13 [55] [2019] 133–139, 134) –, hogy tudniillik Beneéthy valójában nem a kötet összeállítója, pusztán 16. század végi possessora volt, aki a kódexet borító bőrkötésre saját kezűleg ráírta a nevét. A szerencsés felfedezés Bónis egyéb, a kézirat összeállítására vonatkozó feltevéseit valójában nem érinti. A tájékoztatásért Csiba Balázsnak és C. Tóth Norbertnek tartozunk köszönettel.

    1299
  • 2020. január 7.

    Fazekas Csaba alapító szerkesztő felkérésére hosszabb interjút adtunk az Egyháztörténeti Szemlében a Fraknói Kutatócsoport munkájáról. A kezdetekről, a jelen kihívásairól és a jövő terveiről. Az egyes tagokról, az intézményi háttérről, benne a TKI munkatársainak segítőkészségéről, a vatikáni kutatások helyéről az egyháztörténet-írásban stb.   (Magyar történeti kutatások a Vatikánban a 20–21. század fordulóján. Beszélgetés Tusor Péterrel, az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport vezetőjével, Egyháztörténeti Szemle 20 [2019] 3. sz., 118--128.)

    Az interjú letölthető itt.

    1275
  • 2019. december 13.

    A Kutatócsoport segédmunkatársa, Kanász Viktor A végvidék katonája: Thury György és Nagykanizsa címmel tartott két előadást 2019. december 13-án Nagykanizsán a Batthyány Lajos Gimnáziumban a Thúry György Történelmi Szabadegyetem. Előadásában készülő kötete alapján bemutatta a kapitány életét és kanizsai tevékenységét, valamint a korabeli Kanizsa társadalmi, egyházi és hadászati viszonyait.

     

    1274