"A Fraknói Kcs. vatikáni rezidense jelenti..." – Római emlékkonferencia Tisserant bíborosról

2022. február 21-én, a Vatikáni Pápai Teuton Kollégium (Ponteficio Collegio Teutonico in Vaticano) szervezésében Eugène Tisserant bíboros (1884. március 24. – 1972. február 21.) halálának ötvenedig évfordulója alkalmából egy kerekasztal-beszélgetés megrendezésére került sor. Il Cardinale Eugène Tisserant, Orientalista, Pastore, «Giusto tra le Nazioni» ’Eugène Tisserant bíboros, orientalista, lelkész, «igaz a nemzetek között»’ című eseményt Hans-Peter Fischer, a Pápai Teuton Kollégium rektora és Bernard Ardura, a Történelmi Tudományok Pápai Bizottságának elnöke nyitotta meg a köszöntő beszédükkel. Kihangsúlyozták, hogy Tisserant bíboros munkásságát és személyiségét számos szemszögből mutatják be az esemény előadásai. Többek közt néhány szót szóltak a bíboros munkásságát illetően: Tisserant 1907-ben szentelték fel, majd 1908 és 1930 között a keleti nyelvek szakértője volt, és 1930-tól a Vatikáni Apostoli Könyvtár helyettes prefektusa lett egészen 1936-ig. 1936-tól bíboros, egy évvel később érsek, a Keleti Egyház Kongregációjának titkára, 1951-től a Szent Ceremóniák Kongregációjának prefektusa, végül a Római Anyaszentegyház könyvtárosa és levéltárosa 1957-től. Ez alkalommal megköszönték Tisserant bíboros utódainak, hogy figyelemmel kísérték e délután eseményeit a helyszínen való megjelenésükkel vagy akár csak egy pozitív gondolattal: Giovanni Battista Re bíborosnak, a Bíborosi Kollégium dékánjának, a Püspöki Kongregáció emeritus prefektusának, és a Latin-Amerika Pápai Bizottságának emeritus elnökének; Leonardo Sandri bíborosnak, a Keleti Egyházak Kongregációjának prefektusának, a Pápai Keleti Intézet nagykancellárjának és a Bíborosi Kollégium dékánhelyettesének; Beniamino Stella bíborosnak, a Papi Kongregáció emeritus prefektusának; valamint José Tolentino de Mendonça bíborosnak, a Római Anyaszentegyház levéltárosának és könyvtárosának.

Az első előadást Giuseppe Maria Croce, a Basilica Papale di Santa Maria Maggiore Levéltárának munkatársa tartotta. La Biblioteca Vaticana in Oriente. Il «Grand Tour» di Eugène Tisserant et Cyrille Korolevskij ’A Vatikáni Könyvtár Keleten. A «Grand Tour» Eugène Tisserant és Cyrille Korolevskij’ című előadásában ecsetelte Tisserantnek a Vatikáni Apostoli Könyvtár szolgálatában tett tanulmányi útjait 1909 után és 1927-ben. Tisserant tanulmányi útjai a keleti világban arra a célra szolgáltak, hogy görög és örmény nyelvű könyveket és kéziratokat szerezzen be a Vatikáni Könyvtár számára. Utazásai során Cyrille Korolevskij kísérte el, aki szintén egy francia katolikus történész pap és orientalista volt.

A délután folyamán Gianpaolo Rigotti, a Keleti Egyházak Kongregációjának Levéltárosa, Il Cardinale Tisserant e le Chiese Orientali ‘Tisserant bíboros és Keleti Egyházak’ című beszédével megemlékezett Tisserant történelmi jelentőségű tetteiről, amit a Keleti Egyházak Kongregációja érdekében vitt véghez, többek között kiemelte az 1941-es kezdeményezését, amellyel egy joghatóság alá vonta a Keleti Kongregáció néhány területét, hogy elősegítse a Keleti területek ügyeinek egységesítését és a missziós pasztorális tevékenységeket. E területet 1938. március 25-től XI. Pius pápa (1922-1939) Sancta Dei Ecclesia motu propriója és kiegészítései határozták meg.

Elisabetta Deriu, a párizsi egyetemről (Université Paris Est Créteil Val de Marne – Centre de recherche en histoire européenne comparée), Il prefetto mancato: Eugène Tisserant in Biblioteca Vaticana (1908-1936) ‘Eugène Tisserant prefektus a Vatikáni Könyvtárban (1908-1936)’ című felszólalásában mutatta be Tisserant munkásságát a Vatikáni Könyvtár szolgálatában. Tisserant rendkívüli nyelvi ismeretei (a görög nyelven kívül még 12 nyelven írt és olvasott) révén a Vatikáni Könyvtár számos egységén dolgozott. Emellett levéltárosként érdeklődött a Könyvtár különböző helységeinek a fenntartása, többek között a könyvespolc-rendszerek kibővítése iránt. Miközben a kéziratok nyelv szerinti leltározására ösztönözte a Könyvtár dolgozóit, Tisserant elsőként készítette el a Könyvtárban található arab kéziratok jegyzékét.

Bernard Ardura, a Történelmi Tudományok Pápai Bizottságának elnöke, Il Cardinale Tisserant, Vescovo di Porto – Santa Rufina ‘Tisserant, Porto és Santa Rufina püspöke’ beszédével megemlékezett a Tisserant életének annak a fontos időszakáról, amikor Porto és Santa Rufina püspökévé léptették elő. Ardura így idézte Tisserant beszámolóját 1946. február 18-án, amikor Porto és Santa Rufina püspökévé léptették elő: „Komoly döntéseket kellett hoznom ezekben a napokban: Porto és Santa Rufina külvárosi püspöki széke 1942-óta üresen áll Boggiani bíboros halálával. A szertartást az ősi szokások szerint a papi rend bíborosainak opciójával kell biztosítani, akik Rómában voltak azon a napon, amikor az előző címzetes meghalt. Öten voltak előttem, senki sem akart a választáson részt venni, ki mert túlságosan elfoglalt volt, ki egészségügyi okokból; ezért rajtam állt a döntés. Hogyan alkalmazzuk ez esetben a szalézi elvet: nem kérni semmit és nem lemondani semmiről? Konzultáltam gyóntatómmal, Jullien püspökkel és különböző, hozzám közel álló emberekkel, Rossi bíborossal is. Először is megkérdeztem Őszentségét, hogy azt kívánja e tőlem, hogy állampolgárságom miatt ne legyek-e megválasztva erre a címre. Az egész vizsgálatom lezárása kedvező volt saját magam megválasztásához” [É. FOUILLOUX, Eugène cardinal Tisserant…, p. 475.].

Paule Hennequin, sajnos nem jelenhetett meg személyesen aznap délután, Tisserant bíboros dédunokája, Le Cardinal Tisserant, «Juste parmi les Nations» ‘Tisserant bíboros «Juste parmi les Nations»’ című előadását a Teuton Kollégium egyik munkatársa olvasta fel. Hennequin tanulmánya kiemelte Tisserant életének azt a szakaszát, amikor a második világháború alatt több zsidó személyt mentett meg, akiket elrejtett a Vatikánban vagy a vízumuk könnyebb megszerzésében segítette őket. Így Tisserant számos emberi életet mentett Monsignot André Bouquinn együttműködésével, ezért is kapta az ’igazságos a nemzetek között’-elismerést.

A délutánt S.E.R. José Tolentino de Mendonça, a Római Anyaszentegyház levéltárosa és könyvtárosa zárta. Beszédében megköszönve az előadóknak és résztvevőknek, hogy megemlékeztek Tisserant rendkívüli munkásságáról és személyiségéről, Aquinói Szent Tamás, középkori olasz teológus szavaival élve így ejtett szót Tisserant bíborosról: „Obligatio gratitudinis interminabilis est”.