Ordinationum Documenta Pontificia. Klerikusszentelések a Római Kúriában a Magyar Szent Korona országaiból (1426–1523)

CLASSIS I
vol. 18.
Fedeles Tamás

Ordinationum Documenta Pontificia de Regnis Sacrae Coronae Hungariae (1426–1523). Ex Libris Formatarum Camerae Apostolicae collecta. Klerikusszentelések a Római Kúriában a Magyar Szent Korona országaiból (1426–1523). Az Apostoli Kamara Libri Formatarum bejegyzései, feltárta, közreadja és a kísérőtanulmányt írta Fedeles Tamás (CVH I/18), Budapest–Róma, 2021. (pp. 664 + 1 képtábla + 3 térképmelléklet)

A klerikusszentelések a középkori Orbis Christianus területén a megszokott események közé tartoztak. A római Kúriában időről időre feltűntek azok a külföldi, köztük a Kárpát-medence területéről származó ifjak, akik az egyházi rend szentségének különböző grádusait kívánták felvenni. A külföldiek kúriai promóciója a 15. századtól öltött tömeges méreteket, amely jelenséget a nemzetközi szakirodalom találóan papszentelési turizmusnak (turismo delle ordinazioni) nevezett el. Jóllehet a magyar származású, illetőleg a magyarországi egyházi javadalommal rendelkezők kúriai szentelése nem ismeretlen a magyar medievisztika számára, hiszen a korábban vizsgált és közreadott pápai kérvénykönyvek (Regsitra supplicationum) bejegyzései számos papszenteléssel kapcsolatos folyamodványt tartalmaznak, azonban a promóciók részletei eleddig nem voltak ismertek.

Jelen okmánytár hiánypótló, ugyanis a külföldi klerikusok promócióját dokumentáló, az Archivio Apostolico Vaticano Camera Apostolica fondjában található Libri formatarum magyar vonatkozású bejegyzéseit adja közre. E regisztersorozatot a 20. század elejéig a Római Állami Levéltár Apostoli Kamara fondjában őrizték, majd az első világháború alatt – több más levéltári anyaggal együtt – csere útján került a Vatikáni Apostoli Levéltárba. Az állami archívumban őrzött kamarai volumenekkel megegyező módon e kötetek is kis folio formátumúak, fehér pergamenborításúak és papírlapokat tartalmaznak. Összesen 14 regiszterkönyv maradt korunkra, amelyek az 1425 és 1524 közötti időintervallumot ölelik fel. E kötet összesen 1001 bejegyzést tartalmaz, amely 783 fő promóciójával kapcsolatos dokumentumot tartalmaz. Mivel 50 magyar klerikus számára csupán szentelési engedélyt (littera dimissoria) állítottak ki, összesen 743-an vettek részt ténylegesen kúriai promóciókon. A valóságban ennél bizonyosan több magyar klerikust szentelhettek a Római Kúriában, azonban a forráspusztulás következtében ezt mindössze valószínűsíthetjük. A korszak 14 magyar egyházmegyéje közül összesen 12 neve szerepel a promóciókat dokumentáló forrásokban, amely négy, területtel már nem rendelkező korábbi missziós püspökséggel (episcopatus in partibus infidelium) egészült ki. Az egyházmegyék közötti megoszlást tekintve Esztergom (22%), Eger (19%), valamint Erdély és Zágráb (15–15%) dominanciája egyértelmű, ezeket követi Veszprém (6%) és Pécs (5%). Szinte megegyező arányban érkeztek klerikusok a győri és a váradi (4%), míg ennél némileg kevesebben a kalocsa–bácsi és a váci (3%) dioecesisek területéről, míg a csanádi és a nyitrai (1–1%) egyházmegyék részesülése a legcsekélyebb.

A szövegkiadást a téma szakirodalmát összefoglaló, a kérdéskör legfontosabb részleteit áttekintő és a gyűjtött anyagot bemutató bevezetés, illetve teljes körű személy- és helynévmutató kíséri.