Kánoni kivizsgálás Pázmány Péterről. Családja, katolizálása, misszionálása (A Pázmány–Tholdy archívum irataival)

CLASSIS II
tom. 6
Tusor Péter

Kánoni kivizsgálás Pázmány Péterről. Családja, katolizálása, misszionálása. (A Pázmány–Tholdy archívum irataival) (CVH II/6), feltárta, fordította, kísérő tanulmánnyal és dokumentumokkal közreadja Tusor Péter, Budapest–Róma 2017. 462 p. + 3 melléklet (2 kép, 1 térkép). Digitális képmellékletek: http://institutumfraknoi.hu/repositorium/frascati

A kötet meghatározóan biográfiai, proszopográfiai és genealógiai jellegű. Az alapjául szolgáló forrás természetéből fakadóan hagyományos történeti műfajokat ötvöz, esetenként mikrofilológiai alapossággal. A Pázmány-kutatás nagy múltú történeti diskurzusához kapcsolódva azt mutatja be, hogy a kánoni kivizsgálási eljárás jegyzőkönyve, e sajátos, fontos szeriális vatikáni forrástípus hogyan és milyen mértékben hasznosítható, ad többletet az eddigi vizsgálatokhoz és a hazai forrásokhoz. Valamint hogy az olaszországi magánlevéltárak milyen perspektívákat kínálnak a magyar történelem jobb megismerése (és megértése) terén.

A további hasznosítás lehetősége is elsődlegesen a Pázmány-kutatáshoz kapcsolódik. A pontosított, módosított életpályaadatok, családi körülmények visszatükröződhetnek irodalmi alkotásaiban. Az irodalomtörténet feladata marad, hogy Őry Miklós módszerét követve újraolvassa Pázmány műveit és támpontokat találjon az újabb biográfiai eredmények mentén, netalán ellenvetéseket támasszon. Ugyanez áll az írói munkásságára vonatkozó megfigyelésekre.

A Pázmány–Tholdy család kutatás során feltárt archívumának feldolgozása, iratainak adatgazdagsága, a rá alapuló történészi narratívának a jegyzőkönyv-elemzés szövegétől gyökeresen eltérő jellege azt bizonyítja, hogy a jegyzőkönyv és a családi levéltár gyakorlatilag „elbeszélnek egymás mellett”. Az egyik nem feledtetheti a másik hiányát. Sokkal inkább kiegészítik egymást. Fejérpataky László híres mondása: „Egyáltalában Magyarország történelmét az olaszországi, s első sorban a vatikáni levéltárak ismerete nélkül megírni nem lehet”, következésképpen nem az itthoni adatpusztulás miatt érvényes elsősorban. Ezt semmi nem pótolhatja. Sokkal inkább amiatt, mert Itália archívumai olyan információkat őriznek, őrizhetnek meg számunkra, melyek idehaza még ideális forrásviszonyok között is jószerével elérhetetlenek lennének.

A kötet, eredeti forrásfeltárása, alapkutatás jellege mellett nemcsak a szakmai, hanem a szélesebb olvasói kör érdeklődésére is számot tarthat. A Pázmányról, az érseki székig megtett életútról szóló 1616. szeptember végi tanúvallomások (például olyan ismert személyeké, mint Lépes Bálint, Ferenczffy Lőrinc) magyar fordításban is olvashatóak. A kortársak szavaiban megidéződik Pázmány családja, katolizálása, a kolozsvári tanulmányai, térítői, hitvitázó tevékenysége. Pázmány szerepének egykorú bemutatásában a reformáció/ellenreformáció átmenetének világa jelenik meg eddig ismeretlen tükörben. A családi levéltár, az szintén újonnan feltárt Pázmány–Tholdy-archívum iratai az 1570-es, -80-as évek Váradjának és környékének világába vezetnek el. Az ekkorra már egy-két évtizede protestáns, református többségű vidék középnemességének mindennapjai elevenednek meg a protestáns Pázmányok és a katolikus Tholdyak iratainak köszönhetően. Az a miliő, melyben Pázmány Péter gyerekként élt, kolozsvári diákként vissza-visszatért, mielőtt 18 évesen végleg elhagyta volna szülőföldjét. Feltárulnak előttünk a Pázmányok ősei, a családon belüli perek, a feltörekvő apa, Miklós birtokszerzései, hatalmaskodásai, a család anyagi viszonyai. Egy gyilkossági eset nyomozása kapcsán a hamarosan elpusztuló birtok, Panasz lakói, többségükben a Pázmányok jobbágyai idézik meg a falu világát. Az érdekesebb, magyar nyelvű források a függelékben teljes szövegükben is megtalálhatóak. A genealógiai, életrajzi és családtörténeti adatokon túlmenően azt is bizonyítják számunkra, hogy a 16. század derekának vallási mozgalmai alapjaiban érintetlenül hagyták Várad késő-középkori humanista-jogi jellegű kultúráját, és a felemelkedésre törekvő családi stratégiákban nem hoztak alapvető változást.