2022

  • 2022. február 18.

    Notiziario dell’Archivio Apostolico Vaticano, Tesori della Storia, numero 1

    A Vatikáni Apostoli Levéltár hírlevele, A történelem kincsei, 1. Szám

    A prefektúra szíves engedélyével közöljük a Vatikáni Apostoli Levéltár első hírlevelének magyar nyelvű összefoglalását. Ezt az institutumfraknoi.hu számára Nagy Katalin, a Fraknói Kcs. vatikáni kutatási rezidense, a Moravcsik Gyula Intézet tudományos munkatársa készítette.

    A Levéltár hírleve több fontos témával foglalkozik, ezek között találhatjuk José Tolentino de Mendonça bíboros bevezetését, amelyben rávilágít az Apostoli Levéltár jelentőségére. Továbbá a kutatók olvashatnak arról a fordulópontról, a Levéltár névváltozásáról, ami egy új korszakot nyit meg a Levéltár történetében, ugyanis a Vatikáni Titkos Levéltár 2020-tól Vatikáni Apostoli Levéltárként működik tovább. Ezt követi egy alapos elemzés a 2020. február 21-én, XII. Piusz pápa levéltárainak a nyilvánosság előtt való hivatalos megnyitása alkalmából tartott kongresszus előadásaiból. Emellett egy rövid kitérőben megismerhetjük a Levéltár kritikus pillanatait a járványhelyzet alatt. Hírt kapunk a nemrég Atlantában (USA) létrehozott, az Apostoli Levéltár munkáját segítő alapítványról, a Treasures of History Foundation-ról. Ezentúl a hírlevélben belepillanthatunk a koreai nuncius levéltárának digitalizálásának folyamataiba és a Commissione Soccorsi 1939 és 1958 közötti tevékenységével foglalkozó levéltári egységekbe is.

    Miért fontos az Apostoli Levéltár?

    José Tolentino de Mendonça bíboros a 20. századi Bloch szavait elemezve arra a tényre helyezi a hangsúlyt, hogy a keresztények számára a történelem kulcsfontosságú. Miközben más vallási rendszerek rítusaikat és hitnézeteiket egy olyan mitológiára alapozták meg, amely gyakorlatilag idegen az emberi kortól, a keresztények a történelmi tényekbe vetett hitüket rögzítették. A keresztények számára a történelem tereiben véghez vitt zarándoklat az üdvösség felé vezető út. Ezért Bloch szerint „il cristianesimo è una religione di storici” a kereszténység a történészek vallása. Ezalatt nem azt értjük, hogy csak történészek lehetnek keresztények, vagy hogy csak keresztények lehetnek történészek, hanem azt, hogy minden keresztény arra hivatott, hogy létezését egy olyan jó hírre alapozza, amely Isten Szavának történelmi megtestesüléséből indul ki (Jn. I, 14). Ezért sem meglepő, hogy a Katolikus Egyház számára a Levéltár nem egyszerűen egy írásos anyagok megőrzésére szolgáló intézmény, hanem lehetővé teszi az Egyház számára, hogy felismerje önmagát a leírt történeti eseményekben. A levéltárak nem megfelelő támogatása azzal a kockázattal jár, hogy történelmünk egyes részei feledésbe merülhetnek. A bíboros kihangsúlyozza, hogy a veszély még ennél is fenyegetőbb, amit Ferenc pápa is sokszor amnéziaként emleget: a veszélye annak, hogy elfelejtjük, kik vagyunk és megfeledkezünk a ránk bízott kincsről: a hitünkről. Ezért is „l’Archivio Apostolico Vaticano è dunque profondamente inscritto nel cuore della Chiesa” a Vatikáni Apostoli Levéltár mélyen be van írva/be van vésve az Egyház szívébe.

     „Titkosból” „Apostoli”: a változás jelentése

    Ferenc pápa Motu proprio formájú, 2019. október 22-ei, apostoli leveléből kiderül annak a döntésének a pontos oka, amellyel megváltoztatta a Vatikáni Titkos Levéltár nevét Vatikáni Apostoli Levéltárra („L’esperienza storica”, L’Osservatore Romano, 28-29, 2019 október 22, II.). A dokumentumból fény derül arra a tényre is, hogy a pápai levéltár secretum és apostolicum elnevezése egyaránt használatos volt a tizenhetedik században, és még a tizenkilencedik században is Archivium Secretum Apostolicum Vaticanum elnevezést volt szokás feltüntetni. Ferenc pápa, hogy elkerülje azokat a „Titkos” kifejezéssel kapcsolatban felmerülő félreértéseket, amelyeket a levéltár megnevezése okozott a modern nyelvekben, beleértve az olaszt is, helyesnek tartotta, hogy ezt a megjelölést az „Apostoli” jelző vegye át, ami a latin nyelvben egyenértékű a secretum kifejezéssel (secretum – magán; apostolicumdomnus apostolicus) a jogi nyelvhasználatban is a pápa magánlevéltárát érthetjük a kifejezés alatt.

    XII. Pius pontifikátusa folyamán keletkezett dokumentumok megnyitása a konzultációra

    A 2020. február 21-én tartott kongresszus

    Ferenc pápa a Vatikáni Levéltár munkatársaival való találkozásakor, 2019. március 4-én bejelentette, hogy 2020. március 2-án megnyitják a konzultációra a XII. Piusz pontifikátusa folyamán keletkezett dokumentumokat (1939-1958), amik körülbelül 20.000 levéltári egységet gyűjtenek össze. Ahogy az köztudott, a pápa dönt arról, hogy megnyitja az elődjeinek pontifikátusából származó levéltári egységeket: 1881-ben XIII. Leó pápa a kutatók rendelkezésre bocsátotta a dokumentumokat egészen 1815-ig; 1921-ben XV. Benedek meghosszabbította a szabad konzultációt az 1830-as évekig; majd 1924-ben XI. Piusz pápa 1846-ig; VI. Pál 1966-ban megnyitotta IX. Piusz pápa pontifikátusa (1846-1878) folyamán keletkezett dokumentumokat; II. János Pál kitolta a ciklust a XIII. Leó pápai kormányzásának a végére, azaz 1878-tól 1903-ig, amit 1984-ben meghosszabbított 1922-ig, belefoglalva X. Piusz (1903-1914) és XV. Benedek (1914-1922) pontifikátusainak dokumentumait is. Végül 2006-ban XVI. Benedek hozzáférhetővé tette XI. Pius pápa valamennyi dokumentumát.

    Az 1958-as évig terjedő, tehát a XII. Piusz pápa pontifikutásából (1939-1958) bustákban és fasciculusokban fellelhető dokumentumok szabadon elérhetővé váltak 2020 márciusában a Vatikán levéltáraiban: a Vatikáni Apostoli Levéltárban, az Államtitkárság Államközi Kapcsolatok Szekciója Történeti Levéltárában, a Hittani Kongregáció Levéltárában, a Keleti Egyházak Kongregációja Történeti Levéltárában, valamint a Szent Péter-bazilika Építése Történeti Levéltárában.

    Egyedülálló kezdeményezéssel a Vatikáni Apostoli Levéltár 2020. február 21-én szervezett egy L’Apertura degli Archivi della Santa Sede per il Pontificato di Pio XII (1939-1958) (‘A Szentszék levéltárainak megnyitása a XII. Piusz pontifikátusának korszakából’) című konferenciát a római Istituto Patristico Augustinianum intézetében, hogy bemutassa a levéltárak munkáit a kutatóknak. A konferencia napját José Tolentino de Mendonça bíboros, a Szent Római Egyház levéltárosa és könyvtárosa nyitotta meg. Délelőtt a Vatikáni Levéltár levéltárosai szólaltak fel: Alejandro M. Dieguez (Il governo della Chiesa ‘Az Egyház kormányzása’); Luca Carboni (Aspetti della diplomazia del papa: le rappresentanze pontificie ‛A pápa diplomáciájának szempontjai: a pápai képviseletek’); Giovanni Coco (La guerra e il dopoguerra A háború és a háború után’); Gianfranco Armando, Francesca Di Giovanni, Giuseppina Roselli (La carità del papaA pápa jótékonysága’); Daniele De Marchis (L’arte sacra e la ricostruzione delle chiese ‛A szakrális művészet és a templomok helyreállítása’). Délután a szentszéki levéltárak vezetői illusztrálták a hatáskörükbe tartozó forrásokat: mons. Assunto Scotti (Államtitkárság Általános Ügyek Szekciójának Levéltára); Johan Ickx (Pápai Államtitkárság Államközi Kapcsolatok Szekciója Történeti Levéltára); mons. Alejandro Cifres (Hittani Kongregáció Levéltára); mons. Luis Manuel Cuña Ramos (Népek Evangelizációja Kongregációja Történeti Levéltára); Gianpaolo Rigotti (Keleti Egyházak Kongregációja Történeti Levéltárának); Ugo Taraborrelli (Apostoli Penitenciária Levéltára); Simona Turriziani, Assunta Di Sante (Szent Péter-bazilika Építése Történeti Levéltárának). A tanulmányi napot a Vatikáni Levéltár prefektusának, mons. Sergio Pagano szavai zárták.

    A Vatikáni Levéltár a világjárvány idején

    A Covid-19 világjárvány váratlan kitörése 2020 február utolsó napjaiban és március elején konkrét fenyegetéssé vált. A XII. Piusz pápa levéltárainak megnyitásával kapcsolatos konferencia (2020. február 21.) és a levéltári egységek konkrét megnyitása (2020. március 2.) után közvetlenül a Vatikáni Levéltár csupán öt napra (március 2. – március 5.) fogadhatta a kutatókat, akik az elmúlt hónapokban foglaltak időpontot. Március 9-én az előrehaladott járványhelyzet miatt a Levéltárnak be kellett zárnia. Alig három hónap elteltével, amint az általános rendelkezések lehetővé tették a normális kerékvágásba való viszonylagos visszatérést, a Levéltár újra megnyitotta kapuit június 1-től június 26-ig, hétfőtől péntekig, a kutatók számára, maximum 25/30 fő létszám-korlátozással, az összes szükséges óvintézkedés betartásával. A távolságtartás biztosítása érdekében a kutatók tanulmányozhatják a dokumentumokat a Sala Pio XI helységén kívül a Sala Sisti V két termében is. A Levéltár a nyári szünet után már augusztus 31-én, egy hónappal korábban a szokásos nyitási dátum előtt várta a kutatókat, hogy bepótolhassák az elveszett hónapokat. A Levéltár a világjárvány második hulláma alatt is zárásra kényszerült november 9. és december 4. között, de azóta is szabályos nyitvatartassál várja a kutatókat. Az intézmény nagy erőfeszítéseket fektet továbbra is arra, hogy ezekben a nehéz időkben is szolgálja az Egyházat és folytassa a tanulmányokat minden lehetséges módon.

    Az Apostoli Levéltár kiadványai 2019-2021-ben

    Segreteria di Stato. Beneficenza Pontificia. Inventario a cura di Sergio Pagano, Città del Va­ticano, marzo 2019 (AAV, Indice 1297).

    Sacra Romana Rota. Causae (1939-1958). In­ventario a cura di Enrico Flaiani, Città del Vati­cano, febbraio 2020 (AAV, Indice 1299A).

    Congregazione Concistoriale. Ponenze (1939- 1948). Inventario a cura di Alejandro M. Dieguez, Città del Vaticano, marzo 2020 (AAV, Indice 1277A).

    Carte Bonatti (Pietro). Inventario a cura di mons. Stefano Sanchirico, Città del Vaticano, revisione ottobre 2020 (AAV, Indice 1296).

    Archivio della Nunziatura Apostolica in Congo (Kinshasa) (già Deleg Ap. in Congo Bel­ga e Ruanda Urundi 1930-1954). Archivio della Nunziatura Apostolica in Burundi (1930-1954). Archivio della Nunziatura Apostolica in Rwan­da (1930-1954), Città del Vaticano, novembre 2020 (AAV, Indice 1327).

    Archivio della Nunziatura Apostolica in Ecuador (1861-1953). a cura di suor Lucina Bian­chini, F.S.P., giugno 1982; revisione a cura di Sergio Macchiusi, novembre 2020; aggiunte di Flavia Tudini, dicembre 2020 (AAV, Indice 1231).

    Archivio della Nunziatura Apostolica in Haiti (an. 1874-1942). a cura di suor Lucina Bianchini (…) 1980. Revisione a cura di Giorgio Porri, Città del Vaticano, dicembre 2020 (AAV, Indice 1232).

    Congregazione Concistoriale. Cappellani militari (1926-1936). Elenco a cura di Luciano Seganti (1990), trascrizione digitale di Luciano Cipriani e Alfredo Tuzi (2006), introduzione e integrazione di Alejandro Mario Dieguez, di­cembre 2020 (AAV, Indice 1169B).

    Fondo Nonantola. Monasterium S. Silvestri de Nonantula. Inventario a cura di mons. Giu­seppe Gullotta (1953) con note coeve di Angelo Mercati; digitalizzazione di Daniele D’Incornato (2018); revisione e introduzione di Barbara Frale (2020), dicembre 2020 (AAV, Indice 1093).

    Archivio della Nunziatura Apostolica in Cuba (1950-1962). Inventario a cura di Daniele De Marchis, Città del Vaticano, gennaio 2021 (AAV, Indice 1265A).

    Archivio della Nunziatura Apostolica nella Repubblica Dominicana (an. 1874-1935), a cura di suor Lucina Bianchini (…) 1980. Revisione a cura di Giorgio Porri, Città del Vaticano, genna­io 2021 (AAV, Indice 1234).

    Palazzo Apostolico. Castel Gandolfo. Inven­tario a cura di Francesca Di Giovanni e Giusep­pina Roselli, Città del Vaticano, gennaio 2021 (AAV, Indice 1248 IV).

    Protonotari Apostolici (1871-1978). Inventa­rio a cura di mons. Stefano Sanchirico, Città del Vaticano, gennaio 2021 (AAV, Indice 1316A).

    Segreteria di Stato, Sezione Alleati (1-30). Segreteria di Stato, Migrazione Sezione Alleati (1- 20). Inventario a cura di Francesca Di Giovanni e Giuseppina Roselli, Città del Vaticano, gennaio 2021 (AAV, Indice 1332).

    Giovanni Coco, Il labirinto romano. Il filo delle relazioni Chiesa-Stato tra Pio XI, Pacelli e Mussolini (1929-1939). I-II, prefazione di Emilio Gentile, Città del Vaticano, Archivio Segreto Va­ticano, 2019 (Collectanea Archivi Vaticani, 110), pp. cv, 1426, tavv. 16 [isbn 978-88-98638-12-3].

    L’Archivio della Commissione Soccorsi (1939-1958). Inventario, I-II, a cura di Francesca Di Giovanni e Giuseppina Roselli, Città del Va­ticano, Archivio Segreto Vaticano, 2019 (Col­lectanea Archivi Vaticani, 111), pp. xxvii, 2132 [isbn 978-88-98638-13-0].

    L’Archivio della Nunziatura Apostolica in Italia, II (1939-1953). Inventario, I-II, a cura di Giovanni Castaldo, Città del Vaticano, Archivio Segreto Vaticano, 2020 (Collectanea Archivi Vaticani, 112), pp. xx, 1703, tavv. 8 [isbn 978-88- 98638-14-7].

    2849
  • 2022. február 21.

    2022. február 21-én, a Vatikáni Pápai Teuton Kollégium (Ponteficio Collegio Teutonico in Vaticano) szervezésében Eugène Tisserant bíboros (1884. március 24. – 1972. február 21.) halálának ötvenedig évfordulója alkalmából egy kerekasztal-beszélgetés megrendezésére került sor. Il Cardinale Eugène Tisserant, Orientalista, Pastore, «Giusto tra le Nazioni» ’Eugène Tisserant bíboros, orientalista, lelkész, «igaz a nemzetek között»’ című eseményt Hans-Peter Fischer, a Pápai Teuton Kollégium rektora és Bernard Ardura, a Történelmi Tudományok Pápai Bizottságának elnöke nyitotta meg a köszöntő beszédükkel. Kihangsúlyozták, hogy Tisserant bíboros munkásságát és személyiségét számos szemszögből mutatják be az esemény előadásai. Többek közt néhány szót szóltak a bíboros munkásságát illetően: Tisserant 1907-ben szentelték fel, majd 1908 és 1930 között a keleti nyelvek szakértője volt, és 1930-tól a Vatikáni Apostoli Könyvtár helyettes prefektusa lett egészen 1936-ig. 1936-tól bíboros, egy évvel később érsek, a Keleti Egyház Kongregációjának titkára, 1951-től a Szent Ceremóniák Kongregációjának prefektusa, végül a Római Anyaszentegyház könyvtárosa és levéltárosa 1957-től. Ez alkalommal megköszönték Tisserant bíboros utódainak, hogy figyelemmel kísérték e délután eseményeit a helyszínen való megjelenésükkel vagy akár csak egy pozitív gondolattal: Giovanni Battista Re bíborosnak, a Bíborosi Kollégium dékánjának, a Püspöki Kongregáció emeritus prefektusának, és a Latin-Amerika Pápai Bizottságának emeritus elnökének; Leonardo Sandri bíborosnak, a Keleti Egyházak Kongregációjának prefektusának, a Pápai Keleti Intézet nagykancellárjának és a Bíborosi Kollégium dékánhelyettesének; Beniamino Stella bíborosnak, a Papi Kongregáció emeritus prefektusának; valamint José Tolentino de Mendonça bíborosnak, a Római Anyaszentegyház levéltárosának és könyvtárosának.

    Az első előadást Giuseppe Maria Croce, a Basilica Papale di Santa Maria Maggiore Levéltárának munkatársa tartotta. La Biblioteca Vaticana in Oriente. Il «Grand Tour» di Eugène Tisserant et Cyrille Korolevskij ’A Vatikáni Könyvtár Keleten. A «Grand Tour» Eugène Tisserant és Cyrille Korolevskij’ című előadásában ecsetelte Tisserantnek a Vatikáni Apostoli Könyvtár szolgálatában tett tanulmányi útjait 1909 után és 1927-ben. Tisserant tanulmányi útjai a keleti világban arra a célra szolgáltak, hogy görög és örmény nyelvű könyveket és kéziratokat szerezzen be a Vatikáni Könyvtár számára. Utazásai során Cyrille Korolevskij kísérte el, aki szintén egy francia katolikus történész pap és orientalista volt.

    A délután folyamán Gianpaolo Rigotti, a Keleti Egyházak Kongregációjának Levéltárosa, Il Cardinale Tisserant e le Chiese Orientali ‘Tisserant bíboros és Keleti Egyházak’ című beszédével megemlékezett Tisserant történelmi jelentőségű tetteiről, amit a Keleti Egyházak Kongregációja érdekében vitt véghez, többek között kiemelte az 1941-es kezdeményezését, amellyel egy joghatóság alá vonta a Keleti Kongregáció néhány területét, hogy elősegítse a Keleti területek ügyeinek egységesítését és a missziós pasztorális tevékenységeket. E területet 1938. március 25-től XI. Pius pápa (1922-1939) Sancta Dei Ecclesia motu propriója és kiegészítései határozták meg.

    Elisabetta Deriu, a párizsi egyetemről (Université Paris Est Créteil Val de Marne – Centre de recherche en histoire européenne comparée), Il prefetto mancato: Eugène Tisserant in Biblioteca Vaticana (1908-1936) ‘Eugène Tisserant prefektus a Vatikáni Könyvtárban (1908-1936)’ című felszólalásában mutatta be Tisserant munkásságát a Vatikáni Könyvtár szolgálatában. Tisserant rendkívüli nyelvi ismeretei (a görög nyelven kívül még 12 nyelven írt és olvasott) révén a Vatikáni Könyvtár számos egységén dolgozott. Emellett levéltárosként érdeklődött a Könyvtár különböző helységeinek a fenntartása, többek között a könyvespolc-rendszerek kibővítése iránt. Miközben a kéziratok nyelv szerinti leltározására ösztönözte a Könyvtár dolgozóit, Tisserant elsőként készítette el a Könyvtárban található arab kéziratok jegyzékét.

    Bernard Ardura, a Történelmi Tudományok Pápai Bizottságának elnöke, Il Cardinale Tisserant, Vescovo di Porto – Santa Rufina ‘Tisserant, Porto és Santa Rufina püspöke’ beszédével megemlékezett a Tisserant életének annak a fontos időszakáról, amikor Porto és Santa Rufina püspökévé léptették elő. Ardura így idézte Tisserant beszámolóját 1946. február 18-án, amikor Porto és Santa Rufina püspökévé léptették elő: „Komoly döntéseket kellett hoznom ezekben a napokban: Porto és Santa Rufina külvárosi püspöki széke 1942-óta üresen áll Boggiani bíboros halálával. A szertartást az ősi szokások szerint a papi rend bíborosainak opciójával kell biztosítani, akik Rómában voltak azon a napon, amikor az előző címzetes meghalt. Öten voltak előttem, senki sem akart a választáson részt venni, ki mert túlságosan elfoglalt volt, ki egészségügyi okokból; ezért rajtam állt a döntés. Hogyan alkalmazzuk ez esetben a szalézi elvet: nem kérni semmit és nem lemondani semmiről? Konzultáltam gyóntatómmal, Jullien püspökkel és különböző, hozzám közel álló emberekkel, Rossi bíborossal is. Először is megkérdeztem Őszentségét, hogy azt kívánja e tőlem, hogy állampolgárságom miatt ne legyek-e megválasztva erre a címre. Az egész vizsgálatom lezárása kedvező volt saját magam megválasztásához” [É. FOUILLOUX, Eugène cardinal Tisserant…, p. 475.].

    Paule Hennequin, sajnos nem jelenhetett meg személyesen aznap délután, Tisserant bíboros dédunokája, Le Cardinal Tisserant, «Juste parmi les Nations» ‘Tisserant bíboros «Juste parmi les Nations»’ című előadását a Teuton Kollégium egyik munkatársa olvasta fel. Hennequin tanulmánya kiemelte Tisserant életének azt a szakaszát, amikor a második világháború alatt több zsidó személyt mentett meg, akiket elrejtett a Vatikánban vagy a vízumuk könnyebb megszerzésében segítette őket. Így Tisserant számos emberi életet mentett Monsignot André Bouquinn együttműködésével, ezért is kapta az ’igazságos a nemzetek között’-elismerést.

    A délutánt S.E.R. José Tolentino de Mendonça, a Római Anyaszentegyház levéltárosa és könyvtárosa zárta. Beszédében megköszönve az előadóknak és résztvevőknek, hogy megemlékeztek Tisserant rendkívüli munkásságáról és személyiségéről, Aquinói Szent Tamás, középkori olasz teológus szavaival élve így ejtett szót Tisserant bíborosról: „Obligatio gratitudinis interminabilis est”.

    3372
  • 2022. február 28.

    Megjelent a Fraknói Kutatócsoport legújabb kiadványa: Monumenta és Collectanea. Magyar történeti kutatások a Vatikánban (1881–2021). A kötet a 2002-ben írni kezdett, majd 2004-ben befejezett és megjelent kutatástörténeti munka bővített, második kiadása. A vatikáni kutatások bemutatása annak idején az új vatikáni–magyar történeti könyvsorozatot indító Artner Edgár-kötet (CVH I/1) bevezetéseként készült el. Önállóan csupán különnyomatként látott napvilágot, római oldalszámokkal, korlátozott példányszámban (CVH I/1exc.). A mostani kiadás méltó formát kíván adni e fontos tudománytörténeti tematikának, a 19. és 20. századi problémák számbavételének. A kötet elejére illesztett új (I.) fejezet képet ad Fraknói Vilmos római szellemi örökségének 21. századi módszeres felvállalásáról. Összefoglalja a Fraknói-féle Monumenta Vaticana Hungariaet modernizált keretekben folytató 21. századi Collectanea Vaticana Hungariae eredményeit. Rálátást enged a mögötte szerveződő, az MTA-nak köszönhetően és annak keretei között megalakult Lendület/Fraknói Kutatócsoport működésére is. A könyv letölthető itt.

    2264
  • 2022. március 22.

    2022. március 22-én tartották Fedeles Tamás, a Fraknói Kutatócsoport tudományos főmunkatársa MTA doktora címre benyújtott értekezésének nyilvános vitáját. A disszertáció a Kutatócsoport keretében folytatott vatikáni kutatásokra, az Apostoli Kamara forrásaira épült. Címe:  ”Szentelési turizmus” a késő középkorban? Magyar(országi) egyháziak promóciója a Római Kúriában (1426–1523)”. Az értekezés opponensei Bárány Attila, F. Romhányi Beatrix és Szende Katalin voltak. A bizottságot Solymosi László akadémikus elnökölte. Az opponensek többek közt aláhúzták, hogy nem korábbi tanulmányok összemásolása által keletkezett az értekezés, hanem új tudományos eredményeket tartalmazó eredeti szöveg benyújtására került sor, amely széleskörű forrásismereten, valamint magas szintű szakirodalmi tájékozottságon alapul. Kiemelték továbbá, hogy Fedeles a külföldi archívumok anyagaiban és a kurrens szakirodalomban is otthonosan mozog, valamint a módszertanában jól megoldott, komoly kritikákat is megfogalmazó értekezés nem csak Magyarországon, hanem Közép-Kelet-Európában is hiánypótlónak tekinthető.

    A források publikálását követően (melyek tavaly láttak napvilágot a vatikáni–magyar történeti sorozatban, CVI I/18)  hosszú éveken át tartó, széleskörű vatikáni forrásfeltáráson alapuló kutatómunka fontos fejezete zárult le (előzményeire lásd itt, itt és itt) a 97,5 %-os eredménnyel megvédett nagydoktori értekezéssel. A mértékadó disszertációt, miként a bizottság elnöke megjegyezte, a tagok közül mindössze egyvalaki értékelte csak 4-esre. Mindenki más maximális pontszámmal fejezte ki elismerését a kutatás és eredmény színvonala előtt.

    2301
  • 2022. március 22.

    A Kutatócsoport vezetője, Tusor Péter Pázmány Péter, a politikus címmel tartott előadást a bécsi Collegium Pazmanianumban. A rendelkezésére álló időben Pázmány bíborosi kinevezéséről és részben ennek nyomán a pápasággal támadt súlyos konfliktusát mutatta be régebbi és újabb vatikáni kutatásai alapján. Kiemelte, hogy az európai politika dimenziói között keletkezett diplomáciai ellentét mértéke és következményei sokkal súlyosabbak voltak, mint az élete utolsó éveiben a Pázmáneumban lakó kései utódé, Mindszenty Józsefé. Tusor Péter ezt követően rövid interjút adott az ORF magyar adásának. Az emlékülésre a Pázmáneum és a Bécsi Magyar Történeti Intézet szervezésében került sor, épp Pázmány halálának napján.

    A program itt érhető el.

    2304
  • 2022. március 24.

    2022. március 23-án a Pécsi Tudományegyetemen (PTE) rendezte meg a Fraknói Kutatócsoport VI. egyetemi műhelyszemináriumát. A helyszín azért is szimbolikus, mert az első műhelyszemináriumnak is a Pécsi Tudományegyetem adott otthont: a két rendezvény így mintegy keretbe foglalja a kutatócsoportnak a kurrens tudományos eredményeknek az egyetem oktatásba intergrálását célul tűző rendezvénysorozatát. A megjelenteket Tusor Péter, a kutatócsoport vezetője köszöntötte, aki a vatikáni magyar kutatásokat és a kutatócsoport működését röviden felvázolta. Ezt követően jelképesen átadta a Collectanea Vaticana Hungariae (CVH) és más kutatócsoporti kiadványok a PTE könyvtárából még hiányzó példányait. Bevezetője végén gratulált Fedeles Tamásnak, a Pécsi Tudományegyetem tanárának és a kutatócsoport főmunkatársának akadémiai nagydoktori védéséhez.

    Fedeles Tamás egyetemi előadása a Kutatócsoport fontos, a CVH I/18-as kötetében relalizálódott középkori részprojektjét ismertette, melynek középpontjában a Kárpát-medence területéről érkezők kúriai szentelései álltak. A kutatás alapjául szolgáló források túlnyomó része a Vatikáni Apostoli Levéltárban őrzött, a kúriai promóciókat dokumentáló Libri formatarum regisztersorozat köteteiben találhatóak, amelyek az 1425 és 1524 közötti időszakot ölelik fel. E forráscsoport mellett további vatikáni, római és hazai archívumok vonatkozó dokumentumainak, valamint a kurrens nemzetközi és a csekélyszámú hazai szakirodalom felhasználásával igyekezett az előadó széles kontextusba ágyazottan bemutatni a témát. A római Kúriában időről időre feltűntek azok a külföldi, köztük a Kárpát-medence területéről származó ifjak, akik az egyházi rend szentségének különböző grádusait kívánták felvenni. Habár a magyar származású, illetőleg a magyarországi egyházi javadalommal rendelkezők kúriai szentelése nem ismeretlen a magyar medievisztika számára, hiszen a korábban vizsgált és közreadott pápai kérvénykönyvek bejegyzései számos papszenteléssel kapcsolatos folyamodványt tartalmaznak, azonban a promóciók részletei eleddig nem voltak ismertek. Éppen ezért az előadó által jegyzett, augusztusban publikált kötet hiánypótló munka.

    A vizsgált korszakban a Kárpát-medence területéről összesen 793 személyre vonatkozó adatot elemzett Fedeles. Közülük 743 főt mozdítottak elő az egyházi rend szentségének különböző grádusaira, míg 50 személy promóciós engedélyt kapott, amely birtokában bármely katolikus főpappal felszenteltethették magukat. Az előadó bemutatta a kúriai szentelések forgatókönyvét, részletesen ismertette a szentelést megelőző vizsgálat elemeit, majd a magyarok által felvett rendek megoszlásáról, valamint az általuk viselt egyházi javadalmak megoszlásáról beszélt. A kandidálók származási és szolgálati helyeit ábrázoló összesítő térképeket elemezve rámutatott arra, hogy a falusi jobbágyok és mezővárosi parasztpolgárok alkották az Itáliába utazók többségét, amely a Magyar Királyság településszerkezetével állítható párhuzamba.

    Különböző motivációs tényezők állhattak a magyarok (és a más országokból indulók) római utazásának hátterében. Elsőként a római zarándoklatok említhető, hiszen a peregrináció alkalmat kínált a szent rendek felvételére is, amellyel számos magyar is élt. A gyorsított eljárás lehetett a római szentelések egyik legfontosabb mozgatórugója, legalábbis a 15. század végétől. Ez azt jelentette, hogy az kánonjogi előírásokban meghatározott évi hat időponton kívül, az egyes fokozatok felvétele között előírt szünetek nélkül az alkalmas személyek szinte bármikor, néhány nap leforgása alatt akár az egyházi rend valamennyi fokozatát, az első tonzúrától az áldozópapi grádusig felvehették.

    Számos olyan esetről tudósítanak forrásaink, amikor sem a helyi püspök, sem pedig helynöke nem tartózkodott székhelyén, esetleg akadályoztatva voltak, a püspöki méltóság hosszabb ideig betöltetlen maradt, illetve a helyi ordinárius csak nagyon ritkán tartott az egyházmegyében általános szenteléseket. Ilyen esetekben is megoldást jelentett római utazás. Előfordultak különböző visszaélések is, így a római utazás egyik mozgatórugójaként említhetjük például a megfelelő képzettség hiányát, a morális gondokat, illetőleg a személyes ellentétet, amelyek következtében a jelöltet a helyi püspök nem volt hajlandó felszentelni. Ugyancsak említésre érdemes a hamis javadalmakra történő szentelés esete is. A távoli Magyar Királyságból hosszú, nem egyszer veszélyes és költséges út vezetett Rómába, ezért Fedeles véleménye szerint nagyon kevesen vállalhatták a csalások napfényre kerülésének kockázatát.

    A Kúriában felszentelt magyarok mindössze néhány százalékát alkották a hazai klérusnak, tehát korántsem tarthatjuk a kúriai promóciókat magyar szempontból tömegjelenségnek. A római szentelés közkeletű gyakorlatnak számított a hazai egyháziak körében is, amely például néhány soproni polgár végrendeletében is tetten érhető. Mindez pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy nem szükségszerű valamennyi kúriai ordináció hátterében a vallásos motívumon túlmutató indokok után kutatnunk.

    Fedeles azzal a fontos megállapítással zárta referátumát, hogy mivel a kúriai szentelések komoly ellenőrzés mellett zajlottak, sőt a felszenteltek felkészültségét hazatérésüket követően a helyi ordinárius vagy helyettese is kontrollálta, nem tartható a közhelyes megállapítás, miszerint a Római Kúria képzetlen klerikusokkal „árasztotta” volna el a részegyházakat.

    Fedeles Tamás előadásával egy, a nemzetközi tudományosságot jelenleg is foglalkoztató téma magyarországi vonatkozásait dolgozta fel példamutató alapossággal. A középkori történeti stúdiumokat hallgató diákok számára bemutatott résztéma nemcsak a középkori egyház működésébe engedett nagyobb bepillantást, de talán közelebb is vitte a hallgatókat a késő középkori Magyarország társadalmi viszonyainak megértéséhez.

    2306
  • 2022. április 6.

    2022. április 6-án a budapesti Központi Szeminárium dísztermében került sor a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár és a befogadó intézmény szervezésében a patinás Veszprémi egyházmegye múltjából-sorozat 37., 38. és 39. kötetének bemutatójára – Martos Levente Balázs rektornak köszönhetően, s a Fraknói Kutatócsoport közreműködésével.

    Karlinszky Balázs (Ph.D.) levéltárigazgató megnyitó szavai után A veszprémi egyházmegye egyházlátogatási jegyzőkönyvei 1778–1779. II. Veszprém megye című kötetet Rev. Gárdonyi Máté (Ph.D.), a PPKE HTK Közép- és Újkori Egyháztörténeti Tanszékének tanszékvezető professzora ismertette. A Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa, Kanász Viktor által sajtó alá rendezett impozáns forráskiadvány kapcsán Gárdonyi Máté ismertette a canonica visitatiók történetét és fontosságát, valamint kiemelte, hogy az egész egyházmegyét lefedő egyházlátogatás kiadása milyen sokrétű kutatási lehetőséget biztosít a történészek és művészettörténészek számára.

    Ezt követően a „Capella reginalis.” A veszprémi püspökség a középkorban című tanulmánykötetet az ELKH Moravcsik Gyula Intézet alapító igazgatója, Szovák Kornél (D.Sc.)  tudományos tanácsadó, a PPKE BTK docense mutatta be. Ennek során kiemelte, hogy egy felettébb sokszínű, különböző tudományos módszertannal dolgozó tanulmányokat tartalmazó kötetet vehet kezébe az olvasó. Véleménye szerint a kötet nem csak a veszprémi egyházmegye iránt érdeklődők számára lehet fontos, hanem a tágabb medievista szakma számára is fontos eredményeket hozott, s jelentősége kiemelkedő egy jövőbeli egyházmegye-monográfia tekintetében is. A tanulmányok bemutatása során kitért arra is, hogy a Kutatócsoport három munkatársa is írt a kötetbe. Nemes Gábor A veszprémi egyházmegye kapcsolata a Római Kúriával a késő középkorban című írásában a kapcsolatok különböző szintjeit és tereit mutatta be, többek közt a hivatásszerűen Rómában tartózkodó, a diplomáciai küldetésben vagy zarándokként érkező, valamint a különböző kérelmeket benyújtó személyeken keresztül. Fedeles Tamás elsősorban a szervíciumok és annáták, az ad limina látogatások, valamint a kúriai promóciók kapcsán vizsgálta a veszprémi egyházmegye és az Apostoli Kamara késő középkori érintkezési pontjait. Kanász Viktor pedig Kanizsa egyházi topográfiájának késő középkori és a kora újkori viszonyait mutatta be, ismertetve a város területén működő egyházi vonatkozású intézményeket, többek közt a plébániatemplomot, a ferences kolostort, a Szent Miklós- és a várkápolnát, valamint az ispotályt.

    Végül Karlinszky Balázs idén megjelent, A veszprémi székeskáptalan archontológiája 1079–1556 című kötetét Hermann István (Ph.D.), a BFL tudományos–szakmai főigazgató-helyettese ismertette, kiemelve annak gazdag forrásbázisát, elemezve használhatóságát. Megjegyezte továbbá, hogy a kötet többet ad, mint amit a cím sejtet, ugyanis például a oltárigazgatók archontológiája is bekerült a kötetbe.

    Az eseményt számos levéltáros, történész tisztelte meg jelenlétével, köztük két akadémikus, Solymosi László és Adriányi Gábor professzorok.

    2331
  • 2022. április 11.

    2022. április 11-én került sor az MTA-PPKE  Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport tudományos munkatársának, Kanász Viktornak Magyarország és a Szentszék a 16. század közepén. Girolamo Martinengo nuncius és a Magyar Királyság (1550–1554) címmel írt doktori értekezése munkahelyi vitájára. Az online eseménynek fizikai teret a Pécsi Tudományegyetem, virtuálisat Fraknói Kutatócsoport adott. Az értekezés felkért bírálói, Fazekas István és Laczlavik György méltatták azt a hatalmas munkát, amelyet a jelölt Martinengo nuncius eddig megjelent iratainak feldolgozásával, illetve a személyéhez kötődő egyéb kiadatlan források feltárásával elvégzett. Ezzel kapcsolatban a jelölt egyik témavezetője, Tusor Péter hangsúlyozta, hogy az iratanyag feldolgozásának nincs bejáratott módszertana, a nunciusi jelentések feldolgozása ugyanis Magyarországon még gyerekcipőben jár. Ennek egyik beszédes jele, hogy a nunciusi jelentésekből készült forráskiadványok jelentős része felvágatlanul várja hogy kézbe vegyék és elolvassák.
    Kanász Viktor értekezése a nuncius levelezésének teljes spektrumát mutatja be, amelyben visszatükröződik a 16. század közepének konfliktusokkal terhelt zaklatott időszaka. A politikai események, a Habsburg–Valois küzdelem, a Szent Római Birodalomban folyó harc, és végül a török ellenes háború szinte teljes mértékben háttérbe szorították a többi témát, például az egyházpolitikát, amely jóval szerényebben jelenik csak meg. A nunciusi levelezés központi és a legnagyobb, nemzetközi figyelemre is számot tartó része mindazonáltal a 16. század egyik legnagyobb formátumú magyarországi politikusának, Fráter György bíborosnak a meggyilkolása ügyében lefolytatott szentszéki vizsgálat volt, amelynek lebonyolítása Martinengóra hárult. A nagy vihart kavart bűntett nemcsak a kortársakat, hanem az utókort is érdekelte, érdekli: ennek érzékeltetésére Kanász Viktor nagyszámú képzőművészeti alkotást csatolt munkájához, körbejárva, bemutatva a kérdés ikonográfiai aspektusait.
    A Fraknói Kutatócsoport fennállása során ez volt az első alkalom, amikor kutatóhelyként doktori értekezés munkahelyi vitájának színtere lehetett. A doktorjelölt másik témavezetője Fedeles Tamás, a Kutatócsoport tudományos főmunkatársa.

    2323
  • 2022. május 21.

    A Gazdság- és Társdalomtörténeti Tanszék professzora, Szijártó István meghívására május 20-án az ELTE BTK-n tartott előadást munkájáról a Fraknói Kutatócsoport. Az eseményre a "A mai magyarországi történetírás műhelyei" c. egyetemi szemináriumi sorozat részeként került sor. A prezentáció során során Tusor Péter a vatikáni kutatások historiogárfiájába ágyazva ismertette a Kutatócsoport történetét, működési kereteit, valamint az elért eredményeket. Ennek során kitért a Collectanea Vaticana Hungariae eddig megjelent köteteire, valamint a kutatások nemzetközi beágyazottságára. Ezt követően Kanász Viktor azt mutatta be, hogyan tud egy egyetemi hallgató bekapcsolódni a kutatásokba, s ennek kapcsán egy esettanumány keretében doktori kutatásainak eredményeit, Girolamo Martinengo nunciatúrájának történetét prezentálta. A bemutatkozást beszélgetés zárta, amelyen szóba került a vatikáni kutatások mai helyzete, a Fraknói-villa sorsa, valamint a Kutatócsoport kapcsolata a katolikus egyetemmel és más kutatócsoportokkal.

     

    2443
  • 2022. április 22.

    Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek születésének 130. évfordulója alkalmából a Magyarországi Mindszenty Alapítvány és a Fiatalok a Nemzetért Alapítvány kétfordulós versenypályázatot hirdetett meg középiskolás diákok számára. A február 28-áig beérkező esszéket március folyamán meghatározott szempontok alapján versenybizottság értékelte, melynek Sági György, a Fraknói Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa is tagja volt. Több kiemelkedő, szakmai szemmel is színvonalas pályamunkát nyújtottak be a versenyre jelentkezők. A második fordulóra, egyúttal szóbeli döntőre április 22-én került sor Budapesten, a jezsuiták Párbeszéd Házában. Az eseményen Sági György meghívott vendégként képviselte a Kutatócsoportot.

    3373
  • 2022. április 29.

    Április 29-én Bécsben került megrendezésre a Höhere Bildung in den Jesuitenschulen Mitteleuropas am Beispiel der Universität von Tyrnau című nemzetközi tudományos konferencia, amelyen a Kutatócsoport vezetője, Tusor Péter és Oláh P. Róbert tudományos segédmunkatárs is előadott. A konferencia céljául tűzte ki a Nagyszombati Egyetem és a jezsuita oktatás hatásait vizsgálni a Habsburg Birodalomban. Tusor Péter a Pázmány-i egyetemalapítás pápai elismertségének ("kánonjogi akkreditációjának") problematikáját vizsgálta. Oláh P. Róbert az 1658 és 1783 között installált győri kanonokok egyetemjárási szokásait és tendenciáit mutatta be a proszopográfia módszerének lehetőségeivel. 

    Program

    Absztraktok

     

     

    3371
  • 2022. május 2.

    2022. április 28-án az MTA PAB Hadtörténeti Munkabizottságának szervezésében „Dél-Dunántúl a hadak útján” címmel tartottak interdiszciplináris regionális hadtörténeti konferenciát a Pécsi Tudományegyetemen. A konferencián a Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa, Kanász Viktor Kriston Dorottyával (Vestigia Kutatócsoport, PPKE) együtt tartott előadást Pietro Duodo velencei követnek a 17. század legelején kelt zárójelentéséről, melyben a Habsburg monarchia, s vele együtt a korabeli Magyar Királyság történetét, gazdasági, hadügyi, társadalmi helyzetét mutatta be. Előadásukban e jelentés dél-dunántúli, szalvóniai és horvátországi vonatkozású részeit elemezve hívták fel arra figyelmet, hogy a korszakban milyen élénken érdeklődött a velencei diplomácia a régió eseményei iránt.

    2365
  • 2022. május 3.

    Öt éve, 2017. május 3-án délután Tusor Péter meghívását elfogadva tartott a Magyar Tudományos Akadémia Felolvasótermében előadást a nemzetközi történettudomány meghatározó alakja, Wolfgang Reinhard, aki először járt ekkor Magyarországon.

    Konfession und Konfessionalisierung. Der Stand der Diskussion címmel tartott előadását Forgó András, a Pécsi Tudományegyetem docense fordította magyarra. Tanulmányváltozata magyar nyelven a Kutatócsoport kiadásában látott napvilágot Felekezet és felekezetszerveződés. A tudományos diskurzus fejleményei címmel. A rangos és frekventált eseményről az mta.hu magyar és angol változata egyaránt vezető hírek között számolt be.

    Reinhard professzor 1937-ben született, fő kutatási területe a kora újkor. A Heinz Schillinggel párhuzamosan kidolgozott konfesszionalizációs modellje fontos paradigmaváltást hozott az egyház- és társadalomtörténetben. A 'Konfessionsbildung' paradigmája Lepold von Ranke és Max Weber óta német részről a legnagyobb hatást gyakorolta a történettudományra. 

    Az alkalom egyben az MTA-PPKE 'Lendület' Egyháztörténeti Kutatócsoport (2012–2017) zárórendezvénye volt. Alapítója és vezetője, Tusor Péter ekkor jelentette be a jogutód MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport megalakulását az MTA támogatott kutatóhelyi program keretében 5 éves pályázati időtartamra (2017–2022). A Fraknói Kutatócsoport ismételt sikeres pályázás eredményeként a 2022–2027. évi ciklusban, július 1-től mint ELKH-PPKE-PTE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport folytatja munkáját a módszeres és professzionális vatikáni forrásfeltárás s -feldolgozás, illetve kiegészítő italianisztikai és egyháztörténeti kutatások terén.

    2516
  • 2022. május 4.

    A Veszprémi Főegyházmegyei Könyvtár és Levéltár 2022. május 4-én A veszprémi püspökség története 1777–1850 címmel konferenciát szervezett a Veszprémi Érseki Főiskolán. Az eseményen Kanász Viktor Iskolamesterek a veszprémi egyházmegyében az 1770-es évek végén címmel tartott előadást. Ennek során a 18. századi egyházi társadalom eme kevésbé ismert rétegét mutatta be, elemezve az iskolamesterek személyi összetételét az általa kiadásra előkészített 1778-1779-es egyházlátogatási jegyzőkönyvek adatai alapján.

    Előadásában a zalai főesperesség százhúsznál több tanítóját mutatta be, kiemelve, hogy elsősorban kántorkodással foglalkoztak, ezt egészítették ki az oktatási feladatok. Külön részletezte az iskolamesterek életkori sajátosságait, iskolázottságukat, valamint fluktuációjukat. Ezt követően bemutatta, hogy a vizitációk tükrében mik voltak az erkölcsi és képzettségi kritériumok az iskolamesterekkel kapcsolatban, s több példával ismertette, hogy milyen esetekben kívánta mégis elküldeni a közösség a helyi iskolamestert.

    2415
  • 2022. május 7.

    2022. május 6–8. között a Doktoranduszok Országos Szövetsége és a Pécsi Tudományegyetem szervezésében került megrendezésre a jubileumi XXV. Tavaszi Szél Konferencia. Az esemény második napján Egyházmegyés papok képzésének megszűnte, illetve áthelyezése Kalocsáról Szegedre az 1950-es évek elején címmel tartotta meg előadását a pécsi Tudásközpontban Sági György, a Fraknói Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa.

    Előadásában kitért az 1951-ben megtörtént szemináriumi átszervezések körülményeire és következményeire a Kalocsa–Bácsi Főegyházmegye számára szentelendő papnövendékek vonatkozásában, az állami nyomás hatásaira. Statisztikai adatokkal is szemléltetve mutatta be az újmisés áldozópapok létszámbeli alakulását az 1950-es évek folyamán, az azt megelőző évtizedhez, valamint Grősz József érsek (1943–1961) egyházkormányzása teljes egészéhez is viszonyítva azokat. Az előadó rövid bepillantást nyújtott a megváltozott helyzetben a Szegedi Egyházmegyeközi Szeminárium gazdasági működésébe, tanári karának átalakulásába és a papnövendékek életébe.

    Levéltári forrásokon felül oral history jelleggel a szegedi Dómban 1953-ban pappá szentelt Gyulay Endre kiérdemesült szeged–csanádi megyéspüspök (1987–2006) is készséggel volt Sági György segítségére kutatásai során, aki annak idején csanádi egyházmegyés papnövendékként élte át a szóban forgó változásokat. Mind ezek árnyalták és kiegészítették az előadó pécsi előadásában elhangzottakat.

     

    3370
  • 2022. május 15.

    Megjelent a Collectanea Vaticana Hungariae legújabb, Forgách Ferenc válogatott politikai levelezését tartalmazó kötete. A CVH II/9. köteteként napvilágot látó okmánytár egy évtizedekkel korábban megkezdett és súlypontját a vatikáni fondokra helyező, de az idők során egyre jobban szerte ágazó és mind több levéltárra, illetve kézirattárra kiterjedő kutatómunka eredménye. Jóllehet Forgách levelezésének tekintélyes része már korábban is ismert volt, ám az eddigi megszületett feldolgozások az iratokat főleg a főpap személyiségén keresztül közelítették meg. Jelen szövegkiadás a nagyszámú kiadatlan, köztük sok ismeretlen Forgách levéllel, valamint a politikai tevékenységével összefüggésbe hozható nuncius jelentések bevonásával további értelmezési lehetőségeket kínál, ezáltal új oldaláról közelítve meg a magyar történelem politikai és egyháztörténeti szempontból egyaránt kulcsfontosságú időszakának eseményeit. Az okmánytárban olvasható számos nunciusi jelentés ugyanakkor nemcsak a koraújkori magyar-szentszéki kapcsolatok kutatási horizontját tágítja ki, hanem megteremti annak a lehetőségét is, hogy a publikált kutatási eredmények bele ágyazódjanak a nemzetközi nunciatúra kutatásokba.

    3341
  • 2022. május 26.

    A Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára 2022. május 24-én Személyek, családok szerepe a megye történetében címmel Kaposváron rendezte meg a 42. Somogyi Levéltári Napot. Az eseményen Rácz György (MNL tudományos igazgatóhelyettes) köszöntötte a nagy számban megjelent érdeklődőket. Ezt követően Fedeles Tamás Az Újlaki család és Somogy megye a 15. század második felében, Kanász Viktor pedig Somogyi papok és tanítók az 1770-es években címmel tart előadást. Fedeles Tamás előadásában elsősorban Újlaki Miklós és Újlaki Lőrinc politikai tevékenysége, birtokszerző statégiája, valamint familiárisi köre vizsgálatával mutatta be, hogy Somogy vármegye, s azon belül is a kaposújvári uradalom milyen szerepet játszott a híres bárói család késő középkori életében. Ezt követően Kanász Viktor az 1778-1779-es veszprémi egyházmegyei egyházlátogatási jegyzőkönyveket elemezve mutatta be, hogy milyen somogyi családtörténeti vonatkozásokat rejt a forráskorpusz. Több példát felsorolva külön kitért a somogyi főesperesség iskolamestereinek és plébánosainak iskolázottságára, életkorára és nyelvtudására, valamint a velük szemben támasztott követelményekre.

    Előadása kapcsán Fedeles Tamás interjút is adott a Somogy TV-nek (6:37-től)

    3374
  • 2022. június 3.

    Megjelent a Collectanea Vaticana Hungariae legújabb, a történelmi Magyarország levéltáraiban fennmaradt késő középkori pápai kiadványok repertóriumát tartalmazó kötete. A CVH II/10. köteteként napvilágot látó munka az 1417 és 1526 közötti több mint száz évből a Kárpát-medence levéltáraiban fennmaradt több mint ezer oklevélben rejtőző 672 oklevélszöveget azonosított. A kutatás során összegyűjtött kéziratokat és kiadásokat felhasználva minden egyes oklevélszövegről egy adategyüttes állt össze, amely az oklevél keltezési adatait, incipitjét, a címzést, az oklevél szövegét megőrző kéziratokat, valamint a kiadásait tartalmazza. A kötetben szereplő több mint 300 eredeti oklevél vizsgálata segítségével elkészült a kúriai hivatalnokok repertóriuma is, ezzel a passaui egyetem neves diplomatika és paleográfia professzora, Thomas Frenz által évtizedek óta elkezdett, a pápai kúriai hivatalokban dolgozó személyek prozopográfiai és biográfiai gyűjtéséhez is tud kapcsolódni. E kézikönyv nemcsak az egyház-, a politika- és a társadalomtörténet, hanem a diplomatika kutatói is haszonnal forgathatják majd.

    2470
  • 2022. június 6.

    A Fraknói Kutatócsoport legújabb vatikáni kutatási eredményei okán látta vendégül a Vatikáni Rádió a Rómában kutató Tusor Pétert, Fedeles Tamást, Kruppa Tamást, Nemes Gábort és a Kutatócsoport vatikáni kutatási rezidensét, Nagy Katalint. Az alkalomból adott interjú során először Fedeles Tamás tudományos főmunkatárs, egyetemi tanár részletesen beszélt nemrég napvilágot látott kötetéről, az Apostoli Kamara archívumában végzett félévtizedes anyaggyűjtésének közzétételéről. Majd Tusor Péter értékelte a 2017–2022 közötti MTA/ELKH támogatott kutatóhelyi pályázati periódust. Röviden bemutatta a Kutatócsoportnak az újbóli sikeres pályázást követően az új  ciklusra (2022–2027) vonatkozó terveit, céljait. Szólt arról, hogy a két évtizede alapított új vatikáni–magyar sorozat, a Collectanea Vaticana Hungariae 2022-re összesen immár 30 kötetben közöl alapkutatási eredményeket Magyarország és az Apostoli Szentszék kapcsolatainak évezredes történetéből. Meglátása szerint mindez azt jelenti, hogy a Kutatócsoport Fraknói Vilmos szellemi örökségének letéteményesévé vált. Felhívta egyúttal a figyelmet arra, hogy Fraknói római intézményes öröksége sajnos továbbra is erősen diszfunkcionális, hiszen nem tölti be az alapító által kötelezőleg megszabott feladatát. Ez a feladat pedig nem más, húzta alá a Fraknói Kutatócsoport alapítója és vezetője, mint a magyar történelem forrásainak szisztematikus feltárása és feldolgozása a Vatikáni Apostoli Levéltárból és más szentszéki lelőhelyekről. Sőt, még a legcsekélyebb érdeklődés sem mutatkozik eziránt Fraknói intézményi örökségének használói, haszonélvezői részéről. A Fraknói Kutatócsoport paradox módon úgy kénytelen szervezni római kutatásait, mintha Fraknói Vilmos kutatási célú intézményalapítása és ehhez kapcsolódóan a magyar állam javára történt ingatlanadományozása meg sem történt volna 1913-ban – hívta fel a figyelmet a megoldásra váró problémára Tusor Péter, melynek teljes historiográfiai kontextusát és  dokumentációját adja kutatástörténeti monográfiájában (CVH I/20). Legvégül reményét fejezte ki, hogy az új, 2022–2027. évi ELKH pályázati ciklus során a kérdés megnyugtató, funkcionális rendezést nyer. Végül bejelentette, hogy az új ötéves pályázati időszakban a vatikáni magyar feltáró történeti kutatások hazai intézményi bázisköre a PPKE, az MTA/ELKH mellett a Pécsi Tudományegyetemmel bővül.

    A Collectanea Vaticana Hungariae most Rómába érkezett, a pápai gyűjtemények és egyetemek, olasz és külföldi intézetek könyvtáraiba szokás szerint elhelyezett recens kötetei a következők: Fedeles Tamás: Ordinationum Documenta Pontificia de Regnis Sacrae Coronae Hungariae (1426–1523). Ex Libris Formatarum Camerae Apostolicae collecta. Klerikusszentelések a Római Kúriában a Magyar Szent Korona országaiból (1426–1523). Az Apostoli Kamara Libri Formatarum bejegyzései, Nemes Gábor: Repertorium Pontificiorum Documentorum in Regnis Sacrae Coronae Hungariae existentium (1417–1526), Kruppa Tamás: Forgách Ferenc okmánytár. Levelek és iratok (1586–1615), valamint Tusor Péter: Monumenta és Collectanea. Magyar történeti kutatások a Vatikánban (1881–2021).

    3378
  • 2022. június 11.

    2022. június 9-10-én Az egyháztörténet-írás története Magyarországon címmel kétnapos konferenciát tartotak a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karán. A konferencián Nemes Gábor, Kruppa Tamás, Kanász Viktor, Rétfalvi Balázs és Sági György képviselte a Fraknói Kutatócsoportot.

    Nemes Gábor Győrből Rómába. Balics Lajos és Bossányi Árpád vatikáni kutatásai címmel tartott előadást. Győrből két egyházmegyés pap érkezett Rómába, hogy a Vatikáni Levéltárban kutathasson: Balics Lajos és Bossányi Árpád. Balics Lajos Árpád-kori egyháztörténeti munkájának folytatása miatt nyerte el a Monumenta Vaticana-Bizottság ösztöndíját, gyűjtése azonban kiaknázatlan, egyháztörténeti munkássága hivatali teendői miatt pedig befejezetlen maradt. Bossányi Árpádot egy kínos fegyelmi ügy miatt küldte tanulmányi szabadságra Széchényi Miklós, aki a fiatal paptól a győri egyházmegyének a veszprémihez hasonló vatikáni okmánytárát várta. Ő ehelyett az avignoni pápákhoz benyújtott magyar vonatkozású kérvényeket adta ki. Mivel ezzel Fraknói Vilmosék már kiadásra előkészített forráskiadványát megelőzte, ezért lesújtó kritikák össztüze zúdult az ifjú pap-történészre. Az előadás az eset okaira, miértjeire kereste a választ.

    Ezt követően Kanász Viktor Burgio nuncius elfelejtett utódai. Az I. Ferdinánd mellé rendelt nunciusok és a magyar történetírás címmel tartotta meg az előadását. Kiemelte, hogy a kora újkorban a szentszéki–magyar kapcsolatok egyik legfontosabb kulcsfiguráinakaz uralkodó mellé rendelt nunciusok számítottak.  Fennmaradt levelezésük fontos adalékokkal szolgál a korabeli magyarországi egyházi, politikai és katonai viszonyokat illetően. Ennek köszönhetően a Mohács előtti időszakkal, valamint a Báthory-korszakkal, s legfőképpen a 17. századdal foglalkozó kutatás fontos forrásának számít a fennmaradt levelezésük. A 16. század középső évtizedeire – elsősorban I. Ferdinánd uralkodásának idejére – vonatkozóan viszont a kezdeti, 18-19. századi kutatásokat követően alig hasznosította a magyar történettudomány e kivételes forráskorpuszt. Előadásában ennek historiográfiáját, valamint okait elemzte, majd áttekintve a források kutathatóságát, pár példán keresztül bemutatta, milyen eredményekkel szolgálhat a korszak nunciatúra-történeti kutatása.

    Kruppa Tamás Károlyi Árpád és az „első osztrák-magyar kiegyezés” címmel ismertette Károlyinak a Bocskai-felkelést bemutató munkásságát, valamint a magyarországi vallásgyakorlat szabályozásában kulcsszerepet játszó tárgyalásokat, amelyekre 1605-1606-ban a Bocskai István által vezetett felkelők és a Habsburg kormányzat
    között került sor, és amelyeknek eredménye a bécsi béke vallásügyi cikkelye volt. Kiemelte, hogy a mai napig a Károlyi Árpád által kiadott források alapján és az ő narratívájában ismerjük a történteket. Ennek középpontjában az 1867. évi osztrák-magyar kiegyezés áll. A források újra olvasásának, és részben újabbak bevonásának a kutatásba olyan új eredményekhez vezetett, amely megengedi az eseményeknek egy másfajta lehetséges értelmezését. Ez az eddigiekhez képest jóval nagyobb és pozitívabb szerepet tételez fel az események alakításában a Magyar Tanácsnak és különösen Forgách Ferencnek.

    Rétfalvi Balázs Géfin Gyula a Szombathelyi Egyházmegye történetírója című előadásában a híres egyháztörténész életét mutatta be. Géfin Gyula az innsbrucki egyetemen szerzett teológiai doktorátus után a Szombathelyi Szeminárium dogmatikatanáraként kezdett el foglalkozni Szombathely város és a Szombathelyi Egyházmegye történetével . Az történetírói munkának gróf Mikes János püspök adott lendületet, aki 1927-ben az egyházmegye 150 éves évfordulójára készülve célul tűzte ki egy képekkel illusztrált történeti monográfia megírását. Mikes püspök  a nagyívű vállalkozás megvalósításával Géfin Gyulát bízta meg és kinevezte a kötet főszerkesztőjének. A tartalmi szerkezet kidolgozása után Géfin Gyula a szeminárium tanárai és szerzeteseket is bevont a könyv írásába. A kötet a régi egyházi koncepciót képviselve püspökök szerint mutatja be az egyes korszakokat, de külön tárgyalja a káptalan, a szeminárium, a rendkívüli idők és tudós papok munkásságát is. A tudományos program kialakítását nagyban befolyásolta a rendelkezésre álló idő, a kutatás nehézségei, a levéltári források hozzáférhetősége és a püspöki levéltár rendezettsége is . A megfeszített munkának köszönhetően 1929-re sikerült végül megjelentetni a két kötetes monográfiát, amely alapvetően a szombathelyi forrásanyagra alapozva mutatta be a Szombathelyi Egyházmegye történetét. Az első kötet Géfin Gyula munkája volt, amelyben a szerző Szily János, gróf Herzan Ferenc, Somogy Lipót és Bőle András püspök életét és egyházkormányzatát ismertette. A monográfia alapvető munkává vált és főként pozitív kritikákat kapott a kortársaktól, amellyel Géfin Gyula országosan ismertté vált a korabeli magyar egyháztörténészek között. Munkájának folytatására állami ösztöndíjat is kapott, amelynek köszönhetően 1932-ben Budapesten, a nagy országos gyűjteményekben, Esztergomban és Rómában is végezhetett kutatásokat. A négy hónapos kutatói munka az idő rövidsége miatt főként csak adatok pontosítására és egyes témák kiegészítésére szorítkozott. Az Archivio Segreto Vaticanoban a szentszéki államtitkárság Germania fondjának köteteit és a bécsi nunciatúra iratait tudta áttanulmányozni a rendelkezésére álló idő alatt, amelynek során a Szombathelyi Egyházmegyére és Herzan bíboros római császári követi tevékenységére koncentrált. Az eredményeket helyi lapokban publikálta, valamint beépítette az egyházmegyetörténeti monográfia 1935-ben megjelent, harmadik kötetébe, amely a Szombathelyi Egyházmegye papságának 1777-1935 közötti történeti névtáraként rövid életrajzi szócikkeket közölt. Az 1940-es években felkérték szerzőnek a tragikus sorsra jutott, öt kötetesre tervezett Magyar Egyháztörténethez, amelynek negyedik kötetébe a papság és szerzetesség helyzetét írta meg 1780-1867 között. A végleges kézirat Budapest ostroma során megsemmisült. Egyháztörténeti publikációi a háború után visszaszorultak, de egyháztörténeti kutatásait folytatta a Szombathelyi Püspöki Levéltárban és cédula anyagából egy részletes tematikus mutatót készített az 1950-es években, amely az alapvető témák és szócikkek összegyűjtése és a források jegyzékbe foglalása révén egy egyházmegyei történeti lexikonként is használható. 1973-ban bekövetkezett halála után hagyatéka a püspöki gyűjteményekbe került, amelyből számos fontos írást publikáltak Szombathelyen az 1990-es években az Acta Savariensia sorozatban.

    Előadásában Sági György a Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Levéltárának (MSZKL) kialakításába, annak iratanyagának felépítésébe nyújtott betekintést. Az iratrendezés még 2019 őszén indult meg, amihez a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára biztosította a feltételeket, a bedobozolt iratanyagnak is pillanatnyilag az ő raktáruk nyújt otthont. Az előadón kívül a munkálatokban fontos szerepet játszott Koltai András piarista levéltárvezető is. Sági György szót ejtett az Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája (MSZKI) mibenlétéről, valamint a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája (FSZK) és a Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája (MRK) szerepét vázolta, mielőtt a fondok bemutatására tért volna ki. Jelenleg ezek ugyanis fő iratképzői az előadás tárgyát képező levéltárnak. Az MSZKL hivatalos megalapítása folyamatban van. A szóban forgó levéltári dokumentumok évkörileg az 1980-as évek második fele, végétől 2015. december 31-ig terjednek, az azt követően keletkezett iratok még az MSZKI Irattárának részét képezik (esetenként némi eltéréssel a záró dátum tekintetében). Előadásában Sági szót ejtett az iratok rendezése során felmerülő technikai kérdésekről és szempontokról, valamint a megalkotott fondjegyzékről. Az archivisztikai áttekintést követően tért ki a levéltári anyagnak a jellegére. Elmondta, hogy az MSZKI és a két szerzetesi konferencia iratain felül egyéb iratképzők dokumentum-anyagai is a levéltár állományába kerültek/kerülnek be. Ezek fizikai és/vagy digitális módon képezik az archívum részét (pl. Sophia Teológiai Főiskola, Magistra Hungarica Alapítvány). Mindezeken felül az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy a levéltár különös figyelmet szentel a sajnálatosan már hazánkban megszűnt (pl. Szent Erzsébetről nevezett Betegápoló Nővérek), vagy a megszűnés által veszélyeztetett rendek (pl. Páli Szent Vincéről nevezett Szeretet Leányai Társulata irgalmas nővérei) iratanyagának begyűjtésére, rendezésére és irataik digitalizálására. Esetükben nem ritkán az évkörök eleje messze megelőzi a fent említettet, esetenként 17. század végi, 18–19. századi kezdésről beszélhetünk.

    3375
  • 2022. június 21.

    Koltai András, a Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesülete (MELTE) elnökének felkérésére a Fraknói Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa, Sági György is előadóként vett részt a szervezet idei vándorgyűlésével együtt megrendezett konferencián. A magyar egyházi levéltárosok június 20–22. között megtartott ez évi rendezvényére ezúttal az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye tulajdonában lévő budapesti D50 Kulturális Központban került sor.

    A szakmai esemény második napján tartotta meg előadását Sági György, melyben a Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Levéltárának (MSzKL) kialakításába, annak iratanyagának felépítésébe nyújtott betekintést. Az iratrendezés még 2019 őszén indult meg, amihez a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára biztosította a feltételeket, a bedobozolt iratanyagnak is pillanatnyilag az ő raktáruk ad otthont. Az előadón kívül a munkálatokban fontos szerepet játszott a fent említett Koltai András, piarista levéltárvezető is. Sági György prezentációja során megemlékezett a Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája (MSzKI) megalapításának előzményeiről, továbbá a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája (FSzK) és a Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája (MRK) iratainak megőrzési körülményeiről értekezett, mielőtt a fondok bemutatására tért volna ki. Jelenleg ezek ugyanis fő iratképzői az előadás tárgyát képező levéltárnak. Az MSzKL hivatalos megalapítása folyamatban van. A szóban forgó levéltári dokumentumok évkörileg az 1980-es évek második fele, végétől 2015. december 31-ig terjednek, az azt követően keletkezett iratok még az MSzKI Irattárának részét képezik (esetenként némi eltéréssel a záró dátum tekintetében).

    Előadásában Sági György szót ejtett az iratok rendezése során felmerülő technikai kérdésekről és szempontokról, valamint a megalkotott fondjegyzékről. Az archivisztikai áttekintést követően tért ki a levéltári anyagnak a jellegére. Elmondta, hogy az MSzKI és a két szerzetesi konferencia iratain felül egyéb iratképzők dokumentum-anyagai is a levéltár állományába kerültek/kerülnek be. Ezek fizikai és/vagy digitális módon képezik az archívum részét (pl. Sophia Teológiai Főiskola, Magistra Hungarica Alapítvány). Mindezeken felül az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy a levéltár különös figyelmet szentel a sajnálatosan már hazánkban megszűnt (pl. Szent Erzsébetről nevezett Betegápoló Nővérek), vagy a megszűnés által veszélyeztetett rendek (pl. Páli Szent Vincéről nevezett Szeretet Leányai Társulata irgalmas nővérei) iratanyagának begyűjtésére, rendezésére és irataik digitalizálására. Esetükben nem ritkán az évkörök eleje messze megelőzi a fent említettet, esetenként 17. század végi, 18–19. századi kezdésről beszélhetünk.

    A szerzetesrendek rendszerváltást követő újraindulása vonatkozásában fontos forrásként a levéltár részét képezik a reorganizációt koordináló Takács Nándor Jusztin OCD székesfehérvári megyéspüspöknek (1991–2003), a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia egykori szerzetesügyi referensének (1989–2003) 1989–1995 közötti iratai, melyek betekintést engednek a korabeli rendek akkori állapotába, elképzeléseikbe, terveikbe és reményeikbe. Erre visszautalva, az előadást követően Koltai András hozzászólásában felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy az előadóval közösen a tavalyi év folyamán forrásválogatásuk jelent meg ezekből a kútfőkből egy a hazai szerzetesi élet 1950 és 2000 közötti életét bemutató kötetben. A könyv Fejérdy András szerkesztésében került publikálásra Hűség és megújulás címmel.

    3376
  • 2022. július 2.

    2022. július 1-jén rendezte meg az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Klasszika-filológiai Bizottsága Közép- és Neolatin Munkabizottsága, valamint az MNL Országos és Pest Megyei Levéltára a VIII. Középkoros Könyvbörzét. A középkorászok éves seregszemléjén a tavalyihoz hasonlóan Nemes Gábor, Kanász Viktor és Sági György képviseletében a Fraknói Kutatócsoport is részt vett. Az idén is nagy érdeklődés mellett megtartott eseményen a Kutatócsoport a legújabb kiadványai is megvásárolhatóak voltak, többek közt a Tusor Péter által jegyzett Monumenta és Collectanea, a Nemes Gábor által összeállított Repertorium Pontificiorum Documentorum, valamint a Kruppa Tamás által publikált Forgách Ferenc okmánytár.

    3379
  • 2022. július 15.

    Megjelenet Viterbóban az Istituto Nazionale di Studi Romani és az Università della Tuscia sorozata, az Acta Barberiniana 5. kötete. A sorozat célja VIII. Orbán pápa (1623–1644) dinasztiája, a Barberinik Vatikánban őrzött gazdag kéziratanyagának kiadása, feldolgozása, erős közép- és kelet-európai profillal. Alapítója és szerkesztője a kora újkori szentszéki–lengyel kapcsolatok első számú szakértője, Gaetano Platania professzor. A Tusor Péter és Alessandro Boccolini által szerkesztett kötet a 2021 decemberben a Fraknói Kutatócsoport közreműködésével az Istituto Nazionale di Studi Romaniban, illetve online tartott „I Barberini e l’Europa”, a kötettel azonos című nemzetközi szimpózium tanulmánnyá formált előadásait közli. Az Edizioni Sette Città több mint háromszáz oldalas kiadványa 12 szerző tanulmányait tartalmazza. Silvano Giordano, Olivier Poncet, Matteo Binasco, Giovanni Pizzorusso, Matteo Sanfilippo, a szerkesztők és mások tanulmányai érintik a bíborosai, hercegei révén többgenerációs pápai dinasztia nyugati (francia, spanyol, angol stb.), keleti (főként lengyel és magyar) külpolitikai és egyházi relációit, kapcsolatait a kora újkori Észak-Amerikával, a globális missziószervezésben játszott szerepüket. Emellett előkerülnek kereskedelem- és irodalomtörténeti dimenziók is. A Fraknói Kutatócsoport aktív és folyamatos római tudományos jelenlétének újabb fontos eredményét és egyben mérföldkövét jelentő tanulmánykötet kizárólag magánhasználatra letölthető itt. Az olasz Ministero della Cultura támogatásával Viterbóban napvilágot látott könyv bemutatója 2022. szeptember 22-én lesz Budapesten, a katolikus egyetemen.

    3377
  • 2022. augusztus 9.

    Az idei esztendőben immár nyolcadik alkalommal került megrendezésre a Fraknói Nyári Akadémia. Ezúttal a „vissza a gyökerekhez” elvét követve Piliscsaba, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának egykori campusa adott helyet a rendezvénynek. Az ELKH-PPKE-PTE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport az akadémia előestéjén tartotta alakuló értekezletét az új 5 éves akadémiai ciklus nyitányaként, ahol a kutatócsoport előtt álló feladatokat és célokat vitatták meg a résztvevők.

    A tudományos program augusztus 5-én vette kezdetét az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete épületében, majd az esemény augusztus 6-án a Makovecz Campus Alapítvány fenntartásába került Stephaneum épület Pázmány-termében folytatódott, ahol a kar egykori dísztermében kerültek megtartásra a tudományos előadások.

    Az első nap Kanász Viktor, a Fraknói Nyári Akadémia igazgatója köszöntő szavaival vette kezdetét, melyben szót ejtett a nyolcadik éve töretlenül megrendezésre kerülő nyári akadémia előzményeire, annak mára egyre magasabb színvonalú lebonyolításaira, népszerűségére. Őt követte Gárdonyi Máté egyháztörténész professzor, az akadémia egyik alapító kurátora, aki nyitóbeszédében kitért Havasboldogasszony ünnepére, a római Santa Maria Maggiore-bazilikában őrzött Salus Populi Romani kegykép történetére, s arra is, mennyire fontos szerepet töltött be ez a kép a pápák életében, szolgálatában. A péterváradi apátság kapcsán kiemelte a magyar vonatkozásokat is.

    Az idei évtől Gárdonyi Máté és Tusor Péter, a Fraknói Kutatócsoport vezetője mellett az idén Stephanus-díjjal is kitüntetett Szovák Kornélt, a PPKE BTK Medievisztika Tanszékének oktatóját, az ELKH-ELTE-PPKE Ókortudományi Kutatócsoport vezetőjét, a társrendező Moravcsik Gyula Intézet igazgatóját is az akadémia kurátoraként köszönthettük. Az első szekciót nyitó beszédében a vatikáni kutatások fontosságára utalt, ezek a vizsgálatok ugyanis merőben új információkkal gyarapíthatják és gyarapítják eddig meglévő tudásunkat.

    A középkortól a 20. századig terjedő eseményeket felölelő legelső szekció első előadását Bácsatyai Dániel tartotta „Jolánta királyné hitbére – egy ismeretlen oklevél 1222-ből” címmel, melyben azt mutatta be, miként rendelkezett Aragóniai Jolánta királyné – II. András és Courtenay Jolánta leánya, I. Jakab aragóniai király felesége – édesanyja után maradt örökségéről és saját hagyatékáról, a pozsonyi várispánságról fiai javára. Az Aragóniai Korona Levéltárában megtalálható Magyarországi Jolánta dossziéja. Jolánta hitbérét III. Honorius pápának egy oklevele foglalja magába, amely II. András királyi tanács tagjai előtt tett korábbi oklevelét másolja át. A magyar király felesége jövőjének biztosítására gondolt az oklevél megalkotásakor. A pápa ezt a pozsonyi várispánságot erősítette meg kizárólagosan Magyarországi Jolánta számára, aki fiai javára örökítette tovább azt.

    C. Tóth Norbert „Kié a kinevezés joga? Vita az esztergomi Szent Péter-oltár kegyuraságáról” címmel tartott előadásában egy 1514-es libellusban fellelhető két javadalom odaadományozására vonatkozó információkat vizsgált. Ez a két javadalom az esztergomi Szent Erzsébet-kápolna, valamint a címben említett Szent Péter és Pál-oltár volt. A Szent Erzsébet-kápolna ügyében 1510/1511-ben per zajlott le Ibrányi István és Szatmári János között, mivel Ibrányi István elvette a javadalmat Szatmári Jánostól. Szent Péter és Pál oltárának javadalmáról az tudható, hogy már 1514-ben folyt per Bakóc Tamás és Budai Bálint között. A forrás alapján a per ügymenetébe nyertünk betekintést, így információt kaptunk a per 16. századi lefolyásáról, s arról, milyen volt az ügyintézés Magyarország és az Apostoli Szentszék között, valamint, arról is, hogyan működött együtt egy hiteleshely egy korabeli közjegyzővel.

    A Fraknói Kutatócsoport tagjai közül elsőként Fedeles Tamás tudományos tanácsadó, kutatócsoporti társvezető tartotta meg előadását „A magyar főpapi kar a középkor alkonyán” címmel. Előadásában többféle szempontot figyelembe véve elemezte a Jagelló-kori püspöki kar összetételét, a püspökök korabeli közéletben való szerepvállalását. Egy I. Mátyás és Jagelló-kori lexikon mielőbbi megalkotását sürgette, hiszen ennek segítségével átfogó képet kaphatnánk a korabeli püspökök politikai életben betöltött szerepéről. Makro-megközelítéssel az előadó sorra vette a püspöki kar tagjai sorában megmutatkozó változásokat II. Ulászló és II. Lajos királyok idejében. Kitért arra is, hogy 1471-et követően miben változott meg az uralkodók választási szokása a püspökök származását illetően. A korábbi gyakorlattól eltérően ugyanis innentől kezdve nemesi és jobbágy-származású papokból kerültek ki az egyházi méltóságok, gondoljunk elsősorban Szalkai László esztergomi érsekre. Az előadó kiemelte, hogy a korszak végére egy humanista főpapi kar jött létre.

    A Kutatócsoport másik tagja, Nemes Gábor „Két ismeretlen bréveregistrum IV. Sixtus pápa idejéből” címmel tartott előadásában áttekintette, hogy a szentszéki iratok vizsgálata során milyen bréve-típusokkal találkozhatunk. Mindemellett a brévék kiállításának intézményi kereteiről, azaz a brévetitkárság működéséről is szót ejtett. Ismertette a különböző szakirodalmi nézeteket arra vonatkozóan, hogy mennyi registrum maradthatott fenn az utókor számára az összmennyiséghez viszonyítva. Ebben a kontextusban beszélt a IV. Sixtus-korabeli registrumokról, megjegyezve, hogy a két kötet összesen 16 brévét tartalmaz. A laikusokhoz köthetők rendszerint uralkodók, a klerikusokhoz kapcsolódók főpapok ügyeiben születtek.

    A délutáni második szekciót a Fraknói Nyári Akadémia kurátoraként Tusor Péter nyitotta meg, s bejelentette, hogy az előadások írott verziójából tematikus kötet készül, amely a Collectanea Vaticana Hungariae sorozat keretében jelenik majd meg, „Magyarország és a római Szentszék III” címmel.

    „Nunciusok háborúban. Filippo Spinelli a prágai udvarban” címmel adott elő Kruppa Tamás, aki előadásában felhívta a történészek figyelmét a nunciusi jelentések fontosságára. Kiemelte azt, hogy a koraújkor vonatkozásában a magyarok mellett a csehek és a németek járnak élen e jelentések feldolgozásában. Az előadó előkészületben lévő monográfiája egy fejezetéből adott ízelítőt, amikor Filippo Spinelli nuncius működését elemezte. A jelentések adatai alapján megállapította, hogy a vallásügyeké volt a központi szerep a magyar-erdélyi ügyekben, a levelezésből azonban az látszik, hogy az oszmánellenes liga fenntartása volt a kardinális kérdés. Hangsúlyozta továbbá, hogy a zűrzavaros erdélyi állapotokba is betekintést adhatnak a nunciusok egymás közötti, valamint az Apostoli Szentszékkel folytatott levelezései is.

    Mihalik Béla Vilmos „Források a firenzei Medici levéltárban Telekessy István csanádi püspöki kinevezéséhez (1696)” címmel tartott előadást. Rákóczi „püspökének” talán kevésbé ismert és kutatott témáját, a Csanádi Egyházmegye élére történő kinevezését vette górcső alá. A 17. században ez az egyházmegye számított az oszmán-magyar harcok fő hadszínterének. A püspökök jövedelme ekkortájt meglehetősen kevés volt, így gyakran tartották meg korábbi javadalmukat is. Éppen ezért nem véletlen, hogy Telekessy István is ragaszkodott győri stallumához, s Csanádban egyedül misszionálást végeztetett. Püspöki kinevezésének pápai megerősítését is csupán Kollonich Lipót ösztönzésére kezdte meg 1696-ban, noha I. Lipót már 1689-ben kinevezte őt. Bemutatta továbbá a római kinevezési procedúra menetét is, mindemellett pedig a kánoni kivizsgálás lefolytatásáról, Francesco Maria de’ Medici bíboros protektor szerepéről, továbbá a Szentszék és az esztergomi ágens együttműködéséről is közölt adatokat.

    Tóth Tamás „Püspökjelöltek kánoni vizsgálata vatikáni források alapján a Magyar Királyság területétől 1711–1780 – Székesfehérvári egyházmegye” című előadásának altémáját az indokolta, hogy az idei akadémia helyszínéül szolgáló Piliscsaba városa a Székesfehérvári Püspökség területén található. Az MKPK titkára rövid áttekintést nyújtott a kánoni vizsgálatok gyakorlatáról, a forrásbázisról. Megemlítette azt, hogy lényegét tekintve a procedúra ügymenete, illetve a vizsgálat során felhasznált kérdéssor állandó, annak gyakorlatában évszázadokon keresztül nem történt változtatás, éppen ezért is kínál lehetőséget a folyamatok, a fejlődés menetének vizsgálatára az egyházmegyék kutatása során. Ezeknek a kánoni vizsgálatok során készült irategyütteseknek a forrásértéke meglehetősen jelentős, hiszen segítségükkel képet kaphatunk az egyes püspökök életéről, személyéről. Hasonló dokumentumok – némi módosítással – áthelyezések esetén is készültek. Az előadó példaként Nagy Ignác székesfehérvári püspök kánoni vizsgálatát hozta fel, s bemutatta a főpásztor bérmálási bizonylatát is.

    A harmadik szekciót Kanász Viktor moderálta, első előadóként Rétfalvi Balázsnak adva át a szót, aki „Tomek Vince piarista generális a vatikáni diplomácia tanácsadója és krónikása” című előadása legelején kiemelte, hogy a különféle szerzetesrendek római generális kúriáin szintén jelentős, eddig nem feltárt forráskorpusz található. Erre jó példa a piarista rend egykori generálisának, Tomek Vincének római irathagyatéka, melynek rendezettsége és kutathatósága Koltai Andrásnak, a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltárának a vezetőjének köszönhető. Tomek hagyatékában nagyobb mennyiségű Barankovics István özvegye által neki átadott irat is található. A piarista generális fontos személynek számított a magyar emigráció tagjai szemében. Tomek 1947 és 1967 között állt a rend élén, komoly szerepet játszott a Szentszék és a magyar egyházi és szerzetesi körök közötti kapcsolattartásban beleértve az emigránsokat is. Generálisként többször megfordulhatott Magyarországon, így volt lehetősége tájékozódni az egyházakat és szerzeteseket ért változásokról a háborút követően.

    A szekció következő előadója, Gárdonyi Máté „Ferenc pápa és ‹‹a nép teológiája››” címmel átfogó elemzést nyújtott a II. Vatikáni Zsinat latin-amerikai recepciójáról. A jelenlévők számára világossá tette, hogy miben különbözik a zsinati reformok latin-amerikai átültetése az európai gyakorlattól. Azt is bemutatta, hogyan hatott az argentin egyházban elterjedt teología del pueblo a jelenlegi egyházfő teológiai fejlődésére. Ennek az elvnek a jelenléte gondolkodásában is kivehető, megnyilatkozásaiban is tetten érhető. Példaként említette Ferenc pápa Evangelii Gaudium kezdetű enciklikáját. Az előadó vázolta továbbá a nép, a kultúra és a népi vallásosság fogalmának meghatározását a már említett teológiai irányzatban.

    Rövid szünetet követően került sor a pódiumbeszélgetésre Szovák Kornél és Maróth Miklós akadémikus, ELKH elnök, a PPKE BTK alapító dékánja részvételével, melynek során a PPKE alapítási körülményeiről, megszervezéséről, az egyetem célkitűzéseiről, továbbá az egyetemen folyó oktatás hőskoráról esett szó. Maróth Miklós a hallgatóság kérdéseire válaszolva beszélt a magyar arabisztika és keletkutatás történetéről, továbbá a piliscsabai campus reménybeli jövőjéről is. Felelevenítette Gál Ferenc alapító rektorral kapcsolatos emlékeit, s méltatta a néhai pap-professzor személyiségét és az egyház iránti elkötelezett szolgálatát. A pódiumbeszélgetést jelenlétével megtisztelte a kar közelmúltban hivatalba lépő új dékánja, Birher Nándor is. A kari vezető hozzászólásában megjegyezte, hogy továbbra is töretlen az érdeklődés a PPKE BTK képzései iránt, amelyet a jelentkezések szép száma bizonyít. Egyúttal méltatta azokat az erős alapokat, melyeken a Kar az 1990-es évektől működik.

    A pénteki nap zárásaként került sor az immáron hagyományosnak mondható egyháztörténeti kvízre az eredetileg Pázmányos Hallgatói Klubnak épült piliscsabai Fényesliget Kávézóban.

    Az augusztus 6-án folytatódó tudományos konferencia délelőtti részén a Fraknói Kutatócsoport több tagja tartotta meg előadását. Azonban ezt megelőzően még a kora délelőtt folyamán a Stephaneum Auditorium Maximumában a megjelentek orgona-matinén vehettek részt, mely során Tusor Péter pár 17-18. századi olasz barokk orgonadarab mellett a hangszert is bemutatta az érdeklődők számára. Ezt követően az utolsó ülésszakot a Pázmányos diákok közül elsőként MTA doktori címet szerző C. Tóth Norbert vezette le  az egykori campus Stephaneum épületének Pázmány-termében. Kanász Viktor, a Fraknói Nyári Akadémia alapító igazgatója „Többszólamú hírek. A szentszéki nunciusok jelentései Magyarországról a 16. század közepén” címmel tartotta meg előadását, amelynek elején rámutatott arra, hogy a kutatók mindezidáig elsősorban köztörténeti szempontból vizsgálták a nunciusi jelentéseket, szélesebb kontextusban való kutatásukra kevésbé vállalkoztak. Fontosnak tartotta tehát áttekinteni, hogy miként látták és láttatták az eseményeket ezek a pápai diplomaták. Előadásában részletesebben taglalta Ludovico Beccadelli velencei nuncius és Girolamo Martinengo bécsi nuncius 1550 és 1554 közötti működését, illetve arra is kitért, hogy mely területekre koncentráltak munkájuk során. Vizsgálta azt is, miként értékelték a történéseket, milyen csatornákon keresztül, s milyen gyorsan juthattak el hozzájuk a jelentések elkészítéséhez szükséges információk. Példaként elsősorban Fráter György működését és meggyilkolását, az 1552-es év hadi és belpolitikai eseményeit, illetve a nunciusok ezekről szóló jelentéseit, értékeléseit emelte ki. Figyelemre méltónak tartotta azt is, hogy a nunciusokat ekkor még kevéssé érdekelte a protestantizmus magyarországi jelenléte.

    Ezt követően, a Kutatócsoport vezetője, Tusor Péter tartott előadást „Egy zágrábi kanonok fellebbezése Rómába Pázmány ellen (gróf Erdődy János letétele az egri püspökségről, Sopron, 1625)” címmel. Beszámolt arról, hogy a frascati Villa Aldobrandiniban Pázmány kánoni kivizsgálásáról szóló forrásanyag vizsgálata során más magyar főpapok anyagát is megtalálta. Ezek közé tartozott Erdődy János processusa is. Beszélt Erdődy kvalitásairól és a vele kapcsolatos tanúvallomások mellett arra is kitért, hogy mekkora szerepe volt apjának, Erdődy Tamásnak fia előmenetelében. A horvát egyház Magyarországon belüli erőviszonyaiba is betekintést engedett, ennek apropója, hogy az Egerből a gyengeeleméjű főpap letététele miatt kiszorult horvát kanonokok nem haboztak feljelenteni Pázmányt Rómában.

    Oláh Róbert tudományos segédmunkatárs, egyben a Fraknói Kutatócsoport Youtube-csatornájának szerkesztője „Egy konklávé hírei Győrben. Bartolomeo Pinto Poloni római ágens 1769-es levelei Zichy Ferenc győri püspökhöz” címmel tartott előadásában Gian Vincenzo Antonio Ganganelli bíboros XIV. Kelemen néven történő pápává választásának körülményeiről beszélt. Vizsgálata során az ágensi iratok adatait tanulmányozta át. Ezeket a dokumentumokat összevetette más diplomáciai forrásokkal is. Beszélt II. József császár és fivére, Péter Lipót toszkán nagyherceg római látogatásáról is, megemlítve a két uralkodó a konklávé zárt részébe történő beléptét is. Áttekintést nyújtott továbbá a bíborosi körökről, valamint arról is, hogy az egyes európai uralkodók milyen egyházfőt reméltek. A jezsuita rend feloszlatására való hajlandóság is fontos volt jelesül a Bourbon uralkodóknak, amire XIII. Kelemen nem volt még hajlandó.

    A Moravcsik Gyula Intézet Hungarica-osztályának munkatársa, egyben a Fraknói Kutatócsoport vatikáni rezidense, Nagy Katalin „Fraknói Vilmos kutatási kérelmei a Vatikáni Apostoli Levéltárban (1881–1885)” címmel első ízben tartott előadást magyar nyelven. XIII. Leó pápa a kutatók számára lehetővé tette a Vatikáni Titkos Levéltárban történő vizsgálatokat. Az előadó Fraknói Vilmos itt végzett kutatásairól adott áttekintést. Tájékoztatta a hallgatóságot a korabeli kutatási szabályokról: a kutatók nem másolhatták le a szöveget, csak olvashatták azt, feljegyzéseket csupán a gondolataikról készíthettek. A levéltár alkalmazottai szigorúan ellenőrizték a kutatókat, nehogy véletlenül másolat kerüljön ki a dokumentumokról. A levéltár külön kérésre kézzel készített másolatot állított ki, s ez volt az, amit átadtak a kutatónak. A hallgatóság megismerhette Fraknóinak a levéltárral, annak prefektusával folytatott levelezését, s képet kapott arról is, hogyan próbálta Fraknói az ifjabb magyar kutatói nemzedéket segíteni abban, hogy minél többen vizsgálhassák a magyar vonatkozású iratanyagot az Örök Városban.

    A szekció utolsó előadója, Sági György, a Fraknói Kutatócsoport tudományos titkára „Grősz József kalocsa-bácsi érsek megbeszélései Alvary Gascoigne budapesti angol követtel 1945-ben” címmel tartott előadásában beszámolt a nevezett angol diplomata diplomáciai működéséről, ezt követően pedig a kalocsai érsekkel folytatott két megbeszéléséről, melynek köszönhetően a magyar egyházi-, politikai és társadalmi helyzetről nyerhetett információt. Mindemellett azt a történeti hátteret is vázolta, melyben Grősz érsek kiemelt szerephez juthatott. A követ jelentései másolatban – a vatikáni angol követ közvetítésének köszönhetően – a pápai Államtitkársághoz, végső soron pedig magához XII. Piusz pápához is eljutottak. Az angolok kommunikációs folyosót biztosítottak a magyar egyház és a Szentszék között. Előadása végén az előadó megemlítette, hogy ennek a folyosónak a felhasználásával lehetett 1945 őszén a pápának írt jelentést Rómába küldeni. Egyéb ügyek mellett 1951-es pere során ezt is felhasználták ellene.

    A negyedik szekciót követően a Nyári Akadémia résztvevői záró szentmisén vettek részt, melyet Tóth Tamás, az MKPK titkára, a nyári akadémia egyik előadója celebrált. Az Urunk színeváltozása ünnepén sorra kerülő szentmisén a celebráns erre az alkalomra, mint igazán „magyar ünnepre” hivatkozott. III. Callixtus pápa ugyanis, miután értesült a nándorfehérvári diadalról, azt az egész Egyházban hivatalos ünneppé tette 1456-ban.

    Az akadémia programsorozatának zárásaként a legkitartóbb résztvevők Guitman Barnabás vezetésével egy rövid kirándulást tettek a pilisi Dévényi-kilátóhoz.

    Sági György

     Program

    3382
  • 2022. szeptember 8.

    A Kutatócsoport tudományos munkatársa, Kanász Viktor doktori disszertációjának nyilvános vitáját szeptember 7-én tartották a Pécsi Tudományegyetemen. A Tusor Péter és Fedeles Tamás témavezetésével készült, Magyarország és a Szentszék a 16. század közepén. Girolamo Martinengo nuncius és a Magyar Királyság (1550–1554) című PhD disszertációjának opponensei Prof. Dr. Fazekas István DSc egyetemi docens (ELTE BTK Történeti Intézet) és Dr. Laczlavik György PhD főosztályvezető (MNL OL Elektronikus Nyilvántartások Főosztálya) voltak.

    A disszertációt a Prof. Dr. Font Márta DSc professor emerita által vezetett bizottság summa cum laude (96,6 %) minősítésre értékelte. A disszertáció bővített változata előreláthatóan a CVH I/22. köteteként könyv változatban is meg fog jelenni.

    A doktori disszertáció itt olvasható.

    3381
  • 2022. szeptember 15.

    A Fraknói Kutatócsoport fontos feladata, hogy segítse a vatikáni levéltárban folyó napi szintű tudományos munkát. E tevékenység már a CVH 2002-es megalapítását megelőző években is jellemző volt. Milyen jellegű is ez a tevékenység, azt mutatja be az ide kattintva olvasható levélváltás. A Vatikáni Apostoli Levéltár prefektusa, Mons. Sergio Pagano titkára útján kérte két magyar helynév azonosítását a Collectanea Archivi Vaticani készülő új forráskiadványa számára. E kiadvány a , Brevia communia et de Curia saec. XV. Paulus II (1464–1471) (CAV 116), Città del Vaticano 2021 kiadvány folytatása lesz.

    3380
  • 2022. szeptember 17.

    Eger 1552-es ostromának római vonatkozásairól beszélt Kanász Viktor az M5 História című műsorában. A Kutatócsoport tudományos munkatársa nemrég megvédett doktori disszertációjának eredményei alapján kifejtette, hogy az Egri csillagok filmváltozatában két olyan elhíresült jelenet is szerepel, amely szerint a pápa és I. Ferdinánd király nem törődött a Magyar Királyság sorsával. Ezzel szemben a korabeli dokumentumok, elsősorban a Ferdinánd mellé rendelt pápai nuncius, Girolamo Martinengo és a velencei nuncius jelentései is azt mutatják, hogy Róma és Bécs nagy érdeklődéssel és aggodalommal követte a korabeli magyar hadszíntér eseményeit, s különösképpen nagy figyelmet kapott Eger 1552-es ostroma, melyről részletes infomrációkat kapott a pápaság.

    A vonatkozó rész 27:30-tól látható.

    2595
  • 2022. szeptember 19.

    Stephen Bathory–Báthory István–Stefan Batory. Shape and Effect in International Comparison címmel  került megrendezésre szeptember 14–16 között az ELTE BTK-án  a Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király (1571–1586) uralmáról szóló konferencia. A különböző országokból érkezett előadók 7 szekcióban, amely ugyanennyi megközelítési módot is jelent, adták elő kutatási eredményeiket az érdeklődőknek. A Fraknói Kutatócsoportot Kruppa Tamás tudományos főmunkatárs képviselte, aki a Religious Policy szekcióban tartotta meg előadását Báthory und der Heilige Stuhl. Antitürkische Pläne und katholische Mission címmel. Ennek során bemutatta azokat a törökellenes ligaterveket, amelyekkel Báthory a közhiedelemmel ellentétben nem a győztes orosz háborúk után kezdett el foglalkozni, hanem életprogramjának tekintette. A grandiózus, egyszerre szárazföldön és tengeren megindított offenzívához, amely összekapcsolódott az ortodox világ áttérítésével, vagyis a nagy szkizma megszüntetésével, megnyerte XIII. Gergely és V. Sixtus támogatását is. A király utolsó, részleteket is tartalmazó haditervét 1586-ból a Biblioteca Apostolica Vaticana kézirattára őrzi Parere di Stefano címmel.

    Program

    2648
  • 2022. szeptember 23.

    2022. szeptember 22-én Budapesten, a Központi Szeminárium "Káptalani termében" került sor az I Barberini e l’Europa  című kötet bemutatására. A tanulmánykötet nemzetközi együttműködés keretében Tusor Péter és Alessandro Boccolini szerkesztésében valósult meg. A kötet tizenkét, a Barberini-korszakot és a kora újkort kutató nemzetközileg ismert és elismert történész munkáit tartalmazza. Alapját az egy évvel korábban, 2021-ben, ugyanezen a néven megrendezett nemzetközi konferencia adta. A kötet az Edizioni Sette Città gondozásában, Viterbóban jelent meg az Acta Barberiana sorozat ötödik tagjaként. Tudományos kiadója az Istituto Nazionale di Studi Romani. A kötetet Domokos György italianista, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem olasz tanszékének oktatója és Kruppa Tamás, a Szegedi Tudományegyetem docense és a Fraknói Kutatócsoport főmunkatársa mutatta be.
    Tusor Péter megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a Barberinikről, az egyik legjelentősebb kora újkori pápai dinasztiáról szóló konferencia a római Istituto Nazionale di Studi Romani-ban tartott nemzetközi konferencia eredményeit tartalmazza, amely szimpóziumnak a Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport is szervezője volt. Ez magyarázza a kötet budapesti bemutatóját is. 
    A kötet első relátoraként Kruppa Tamás szólalt fel. Kruppa a kötet kronologikus sorrendbe szerkesztett tanulmányait témájukat tekintve térbeli elosztásuk szerint, keletről nyugatra haladva ismertette. Így elsőként Francesca de Caprio VIII. Orbán pápa nagybátyjának, Raffaelo Barberininek moszkvai kereskedelmi útja során készített Relazione di Moscovia segítségével megrajzolt kalandvágyó firenzei kalmár portréjáról hallhatott a közönség. Ezt követően a nyugatabbi témát feldolgozó Alessandro Boccolini tanulmányát ismertette Kruppa. A Barberini-rokon Rinaldo d’Este 1674-es lengyel trónjelöltségét, annak kiterjedt diplomáciai levelezésén keresztül ismerheti meg az érdeklődő. Kruppa Tamás itt felhívta a figyelmet, hogy nem lehet elszigetelt esetként kezelni a Boccolini által feldolgozott jelenséget, hiszen számos itáliai család próbálkozott presztízsük hanyatlásakor hasonló trónszerző stratégiával. Lengyelországban maradva Gaetano Platania Carlo Barberini bíboros protektor szerepéről szóló tanulmánya került ismertetésre. Említett bíborosnak elévülhetetlen érdemei voltak Bécs 1683-as felmentésére szerveződő sereg megindításában. A relátor itt külön felhívta a figyelmet Carlo Barberini egész Európát behálózó levelezésére. Lengyelországból a Habsburg-birodalomba, Tusor Péter tanulmányának az esetén pedig különösen Magyarországra és a Barberinikre tért át az ismertetés. Kruppa Tamás aláhúzta, hogy a téma már Fraknói Vilmos óta foglalkoztatja a magyar történész generációkat, Tusor azonban e tanulmányában új koncepciót és eddig ismeretlen forrásokat mutatott be. Silvano Giordano munkája a pápaság erőfeszítéseibe enged bepillantást hogyan igyekezett normalizálni a két katolikus hatalom, a francia királyság és a Habsburg-birodalom viszonyát. Az ismertetésből kiderült, hogy Giordano elemzése még egyértelműbbé tette VIII. Orbán pápa franciabarát politikáját. Ezután Kruppa Giuseppe Mrozek Eliszezynki dolgozatára tért ki, aki simancasi levéltári források alapján elemezte a madridi udvar lépéseit, amelyek célja a bíborosi kollégium megtisztítása volt a Barberini frakciótól VIII. Orbán pápa halálát követően. Ezután került bemutatásra Isabella Ianuzzi és Gaetano Sabatini dolgozata, amely a spanyol megszállás alá került Portugália és a Barberinik kapcsolatát elemezte. Ezt követően Olivier Poncet francia nyelvű tanulmányát vette górcső alá Kruppa Tamás és ismertette azt az érdeklődő jelenlévőkkel. Poncet tanulmánya alapján kiemelte, hogy Maffeo Barberini és Franciaország merőben személyes és párizsi élményeken alapuló kapcsolata 1623 után hatalmi érdekek funkcionális viszonyrendszerévé alakult át. Ennek során egyre inkább igyekezett a két fél felhasználni egymást saját céljaik érdekében. Az ismertetés koncepciójából adódóan még nyugatabbra tekintve Kruppa Tamás Matteo Binasco tanulmányára tért át, aki két iraton keresztül próbálta meg ismertetni Francesco Barberini Anglia és Skócia bíboros protektorának működését az angliai misszió érdekében. A képzeletbeli európai körutazás után a tanulmánykötet relátora visszatért Rómába, ahol Giovanni Pizzorusso tanulmányára hívta fel a figyelmet. A szerző az 1622-ben alapított Propaganda Fide kongregáció és a Barberini család majdnem egy évszázadon át meglévő kapcsolatát dolgozta fel, számos új, a családtagok eddig ismeretlen adatainak a közreadásával. Kruppa Tamás megjegyezte, hogy Matteo Sanfilippo tanulmányával ugyan a kontinenst elhagytuk, de a Propaganda Fide-t nem. E tanulmányban fény derült az észak-amerikai kolóniák és a Barberini bíboros neposok által irányított Kongregáció kapcsolatára. Valamint e működés során nemegyszer akár a francia állam érdekeivel is konfrontálódó szentszéki politikára. Zárásként, üde színfoltként említette az előadó Dalma Frascarelli tanulmányát, aki a Barberinik művészetpártoló, mecénási tevékenységén túl a mögöttes szellemi univerzumra és korabeli filozófia alapjaira mutatott rá.
    Összegzésként az előadó üdvözölte a korszakokon átívelő, kora újkori európai tablónak is tekinthető tanulmánykötetet, amely a Barberini-família kiterjedt működését és azon belül is a család első számú személyét, VIII. Orbán személyét vizsgálta.
    Ezen átfogó, részletes elemzés után tartotta meg előadását Domokos György, a PPKE BTK italianista tanára, aki örömét fejezte ki, hogy mind a tanulmánykötet mind az azt befogadó sorozat is deklaráltan egy jól körülhatárolható téma feldolgozását tűzte ki céljául. Ezek után Domokos kiemelte, hogy a ma ismert és szeretett barokk Róma java e korszakban, Barberini hatásra alakult ki. Zárásként Domokos aláhúzta, hogy Maffeo Barberini, a későbbi VIII. Orbán pápa halálával sok szempontból egy egész korszak zárult le, nem csak a Barberinik, de egész Itália életében.

    Az eseményről honlapján az Istituto Nazionale di Studi Romani is közvetítést adott.

    (Oláh P. Róbert)
                                                                                                                                                        

    Plakát / Locandina

    2675
  • 2022. október 24.

    A CVH római német intézeti bemutatója alkalmából Nemes Gábor és Fedeles Tamás interjúkat adtak a Vatikáni Rádóinak.

    Nemes Gáboré meghallgathó itt (06:50-től), Fedeles Tamásé pedig itt (10:22-től).

    3384
  • 2022. szeptember 27.

    A Fraknói Kutatócsoport tudományos munkásságának fontos forrásbázisát jelentik a 17. századi kánoni kivizsgálási jegyzőkönyvek. A Pázmány Péter (1616–1637) processus informativusának kiadásával (CVH II/6) megkezdett munkát folytatva jelen kötet Pázmány három utóda: Lósy Imre (1637–1642), Lippay György (1642–1666) és Szelepchény György (1666–1685) kinevezése kapcsán született forrásokat tartalmazza és elemzi. A választást az esztergomi érsekeknek a kora újkor folyamán a magyar egyház-, köz-, társadalom- és művelődéstörténetben játszott meghatározó szerepe indokolja. A Pázmány-processzus publikálásának paradigmájából kiindulva a vizsgálat azt mutatja be, hogy minél szélesebb forrásbázisra támaszkodva hazai (Kárpát-medencei) és bécsi, valamint az itáliai (vatikáni) történeti dokumentumok milyen irányból és milyen szinten teszik lehetővé egy főpapi életút megismerését. Másként fogalmazva: a vatikáni források, jelesül a kánoni kivizsgálási jegyzőkönyvek milyen különleges, máshol fel nem lelhető információkat nyújtanak e célból. Mindezt pedig jelen munka nem összehasonlító elemzések, példák útján, hanem a teljes életutat biográfia-, pontosabban mikrobiográfiaszerűen, kritikai, kiváltképpen forráskritikai igénnyel áttekintve szemlélteti.

    A kötet itt tölthető le.

    2672
  • 2022. október 15.

    Október 13-án a győri Brenner János Hittudományi Főiskola adott otthont a XXIV. Győri és X. Kisalföldi Levéltári Napnak. Nemes Gábor, a Kutatócsoport főmunkatársa nemcsak mint a rendezvény egyik főszervezőjeként, hanem előadóként is részt vett a konferencián A mosoni tizedkés jegyzéke 1516-ból c. referátumával. A középkorkutatás számára eddig ismeretlen forrás elemzése által - kiegészítve a székeskáptalan számadáskönyvéből gyűjtött információkkal - betekintést engedett a győri kanonokok késő középkori gazdálkodásába.

    3383
  • 2022. október 18.

    2022. október 17-én került sor a római Német Történeti Intézetben (Deutsches Historisches Institut in Rom) a vendéglátó intézmény és az ELKH-PPKE-PTE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport szervezésében a Collectanea Vaticana Hungariae sorozat legújabb kiadványainak (I/18, II/8, II/10) nemzetközi bemutatójára. A rangos rendezvényt Alexander Koller, a Német Történeti Intézet igazgatóhelyettese, a nunciatúrakutatás szaktekintélye nyitotta meg. Elsősorban megköszönte Mons. Sergio Pagano püspöknek, a Vatikáni Apostoli Levéltár prefektusának a közreműködését a Német Történeti Intézet tudományos életében, és hogy figyelemmel kíséri az Intézet kutatási programjait. Ezt követően üdvözölte a helyszínen megjelenő olasz, német, osztrák, francia és magyar hallgatóközönséget, majd beszédében részletesen bemutatta a Fraknói Kutatócsoport kutatómunkáját. Összefoglalta a Collectanea Vaticana Hungariae nemrég megjelent köteteinek új források feltárásán alapuló, a Szentszék és Magyarország kapcsolataira hangsúlyt helyező eredményeit. Már elöljáróban jelezte, hogy Fedeles Tamás kötetéből alapos összefoglalót kapunk a Magyar Szent Korona országaiból érkező klerikusok római szenteléséről az 1426 és 1523-as periódusból. Antonín Kalous kötete Angelo Pecchinoli legációjának 1488–1490 közötti éveinek feltárásával kiváló történeti előképet ad a kora újkori nunciatúratörténet számára.  A harmadik bemutatásra kerülő kötet, Nemes Gábor munkája pedig egy igen hasznos repertórium, összegyűjtve V. Márton pápa pontifikátusának kezdetétől, egészen 1526-ig a Kárpát-medence levéltáraiban fellelhető pápai kiadványokat – bocsátotta előre a DHI igazgatóhelyettese.

    Fedeles Tamás kötetét (Ordinationum Documenta Pontificia. Klerikusszentelések a Római Kúriában a Magyar Szent Korona országaiból [1426–1523]) Andreas Rehberg, a Német Történeti Intézet felelős középkoros kutatója mutatta be. Röviden vázolta Fedeles Tamás szakmai életrajzát, kihangsúlyozva, hogy a Pécsi Egyetem a Fraknói Kutatócsoporttal együtt a kutató pályájának két meghatározó színtere. Rehberg felszólalása közben illusztrálta a Magyar Királyság egyházmegyéinek beosztását, kitérve a Magyar Királyság középkori kiterjedésére is. Gratulált a kutatócsoportnak ahhoz a kezdeményezéshez, hogy a kötetek e-book formában is letölthetők a kutatócsoport honlapjáról. Fedeles kötetéről elmondta, hogy jól megfigyelhető a kutató által feldolgozott történelmi periódusban, miszerint a kereszténység elterjedésével egyre inkább felerősödik és tömegessé vált a külföldi klerikusok felszentelése a római Kúriában. Számos magyar klerikus római szentelése mögött különféle történelmi okok is állhattak, ezek között példaként említhetjük, hogy mivel a Magyar Királyság törökök által fenyegetett területein a püspökök munkája akadályokba ütközhetett, a promóciókat nem lehetett végrehajtani. Rehberg felszólalásában külön kitért a kötetben azonosítható német, például pozsonyi, soproni és bártfai klerikusokra. Végezetül összegezte, hogy Fedeles Tamás munkájában egyaránt megtalálhatóak azok a helyszínek, templomok nevei és elhelyezkedésük, ahol a szentelések végbe mentek, legtöbbjük a Vatikán közelében.

    Mons. Pagano véve át a szót elöljáróban elmondta, hogy a vatikáni kutatás folyamán milyen akadályokkal kell megküzdeniük a kutatóknak. Kifejtette, hogy húsz évvel ezelőtt nem lett volna lehetséges a Libri formatarum köteteire alapozott gördülékeny kutatás a Vatikáni Levéltárban, mivel csak pár éve készült el az adott egységet leíró Indice. A püspök sajnálattal nyugtázta, hogy manapság a kultúra, kiváltképpen a tudomány válságát éli, amit sajnos a Vatikáni Levéltár is érzékel, de minden esetre a levéltár próbálja a maximális szolgáltatásokat nyújtani a kutatóknak. Mons. Pagano kifejezte elégedettségét, hogy 20 évvel ezelőtt hozzájárult Erdő Péter bíborossal együtt a Collectanea Vaticana Hungariae sorozat megalapításához és büszke arra, hogy Magyarországon a latin nyelv művelése milyen magas színvonalon áll. Mons. Pagano részletesen elemezte Kalous Angelo Pecchioli pápai legációja a magyar királyi udvarban (1488–1490) című kötetét. Elismerő szavakkal minősítette a kutató munkáját, főként hogy a dokumentumok feltárása a Vatikáni Levéltáron kívül sok más archívum anyagának felhasználásával jött létre (például Milánói Állami Levéltár, Archiwum Państwowe Poznań, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Moravská Zemská Knihovna). Az alapos kutatás mellett a téma újító jelentősége is szóba került, mivel nem létezik olyan szócikk az olasz életrajzi szótárban, ami feldolgozza Angelo Pecchino életművét. A prefektus ezt követően Nemes Gábor Repertorium Pontificiorum Documentorum in Regnis Sacrae Coronae Hungariae existentium című kötetének bemutatásával folytatta. Kiemelte a Fraknói Kutatócsoport tudományos főmunkatársának kitűnő levéltárosi hozzáértését, ahogyan a pápai dokumentumok leírásait elkészítette. Miként korábban Rehberg, Mons. Pagano is fontosnak tartotta részletezni, hogy Szent István koronájának országai jóval nagyobb területét ölelték fel Közép-Európának a korszakban, mint a mai ország határai. Hangsúlyozta, hogy a vatikáni levéltár számára is hasznos a kötet, hiszen számos olyan eredeti pápai bréve lelőhelye található meg benne, amelyek vatikáni regisztruma vagy elvesztett, vagy éppen nem is regisztrálták az iratot. Személyesen is nagy hasznát veszi Nemes gyűjtésének, hiszen épp XII. Sixtus pápa brévéinek kiadásán dolgozik. Aláhúzta végül, hogy a kötet a kúriai hivatalnokok repertóriumával is ki lett bővítve, a rájuk vonatkozó új adatok egyetemes törtneti jelentőséggel bírnak.

    Ezt követően az érintett magyar kutatók egymás után fejezték ki köszönetüket, köztük a rendezvénynek helyt biztosító Német Történeti Intézetnek, mind pedig a személyesen is jelen lévő püspök-prefektusnak.

    Elsőként Fedeles Tamás tudományos tanácsadó, az ELKH-PPKE-PTE Fraknói Kutatócsoport társ-vezetője szólalt fel (olasz, magyar) külön örömét fejezve ki, hogy Andreas Rehberg szólt az általa elkészített műről, mivel a német kutató egyes írásai is inspirálóan hatottak rá, hogy a klerikusszentelések római gyakorlatát vizsgálata tárgyává tegye. Kutatási előzményként Lukcsics Pálnak egy 1928-as tanulmányát emelte még ki, melynek hatására végül hozzá látott a munkához. A továbbiakban az egyes kutatási fázisokat vázolta röviden, majd a most prezentált kötet novumait és hiánypótló jellegét mutatta be. Végezetül Fedeles Tamás megjegyezte, hogy az okmánytárban közölt dokumentumoknak monografikus szintű feldolgozásához is hozzálátott, valamint hogy „Szentelési turizmus” a késő középkorban? Magyar(országi) egyháziak promóciója a Római Kúriában (1426–1523) címmel elkészítette a téma teljességre törekvő elemzésének kéziratát, amellyel az idei év tavaszán elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia doktora címet.

    Őt a Győri Egyházmegyei Gyűjteményi Központ intézményvezetője, Nemes Gábor, a Fraknói Kutatócsoport tudományos főmunkatársa követte a pulpitusnál. Köszönő szavaiban (olasz, magyar) kitért a Vatikáni Apostoli Levéltár gazdag magyar vonatkozású registrum-gyűjteményére, és – Fraknói Vilmosra visszautalva – általánosságban is szólt a magyar szempontból fontos dokumentumok jelentős mennyiségéről. Beszédében vázolta, hogy mi indította arra, hogy összeállítsa a most prezentált registrumban a Kárpát-medencei levéltárakban őrzött pápai kiadványokat és azok kiadásait. A megvalósításban inspirációként hatottak rá az Index Actorum Romanorum Pontificum sorozat kötetei, melynek kezdeményezése Giulio Battelli nevéhez fűződik, aki pedig Franco Bartoloni 1953-as felvetését vitte tovább, aki először vetette fel a pápai oklevelek összegyűjtésének ötletét. Nemes Gábor leszögezte, hogy Battelli jött rá arra, hogy a kiadás egyetlen járható útja az országonként vagy régiónként való publikálás.

    Ezt követően néhány perc erejéig Antonín Kalous online kapcsolódott be a rendezvénybe, köszönetét fejezve ki ő is a munkája során nyújtott segítségért, illetve annak prezentálásáért a római rendezvény keretén belül.

    Végezetül Tusor Péter, a Fraknói Kutatócsoport vezetője azon felül, hogy szintén köszönetét fejezte ki a Német Történeti Intézetnek, valamint annak munkatársainak a kooperációért, röviden vázolta a Fraknói Kutatócsoport múltját és jelenét (magyar, olasz). Beszédében visszautalt saját, negyedszázaddal korábbra visszatekintő vatikáni kutatásainak megkezdésére. Rámutatott, hogy a Fraknói Vilmos-féle Monumenta Vaticana Hungariae folytatásaként életre hívott Collectanea Vaticana Hungariae sorozat immáron 30 kötettel járult hozzá a vatikáni feltáró történeti kutatások eredményeinek publikálásához. Kiemelte felszólalásában, hogy mindez vitathatatlanul azt jeleni, hogy sikerült életre kelteni és a modern körülményekhez igazítva képviselni Fraknói Vilmos tudományos örökségét az Örök Városban. Vagyis Fraknói szellemi örököse, munkájának valódi folytatója nem más, mint a nevét viselő, hazai egyetemi háttérrel működő Kutatócsoport – zárta felszólalását Tusor Péter

    Az eseményt a DHI igazgatója által adott fogadás zárta.

    Sági György – Nagy Katalin

    2716
  • 2022. november 9.

    2022. november 9-én került megrendezésre az SZTE Rektori Hivatalának Dísztermében a „440 éve az oktatás és a tudomány szolgálatában” rendezvénysorozat keretén belül „A jezsuita rend szerepe a kolozsvári egyetem kialakulásában és későbbi működésében” című konferenciára. Az előadók áttekintették a jezsuita rend erdélyi szereplését a 16. századi kezdetektől a 18. századig, mindazonáltal az előadások fókuszában a rend betelepedése, az 1580-as évek álltak.

    A konferenciát Zakar Péter az SZTE rektorhelyettese nyitotta meg. A jezsuita előadók, Andrzej Paweł Bieś és Koronkai Zoltán a lengyelországi jezsuita oktatással a 16-17. században, illetve a jezsuitáknak a magyar felsőoktatásban betöltött szerepével ismertették meg a hallgatóságot. Szögi László előadásában a kolozsvári intézménnyel kapcsolatban felmerülő terminológiai kérdéseket, egyetem/akadémia/kollégium tekintette át. Kis Pető Apor a kolozsvári jezsuita kollégium mindennapjairól, a diákokról és a diákéletről tartott előadást.

    Kruppa Tamás,  a Fraknói Kcs. tud. főmunkatársa "Rómából Kolozsvárra. Antonio Possevino és Szántó (Arator) István tevékenysége Erdélyben" című előadásában Antonio Possevino és Szántó Arator István erdélyi tevékenysége alapján helyezte tágabb összefüggésbe a kolozsvári intézmény működését. Hargittay Emil, akinek előadását Pál József olvasta fel, a Báthory alapította akadémia és Pázmány Péter nagyszombati egyetemének alapítólevelei szóhasználatában megtalálható hasonlóságokra hívta fel a figyelmet. A konferencia utolsó előadójaként Demeter Júlia a 17-18. századi kolozsvári jezsuita színjátszásnak a magyar irodalomban betöltött fontos szerepét ismertette.

    3342
  • 2022. november 21.

    November 21-én a győri Brenner János Hittudományi Főiskola dísztermében került sor a Fraknói Kutatócsoport VII. egyetemi műhelyszemináriumára, amelyen Nemes Gábor és Kruppa Tamás ismertették most lezárásra kerülő kutatásaikat, valamint az eredményeket bemutató köteteket.

    A VII. Fraknói Nyári Akadémiának is helyet adó Főiskolán Lukácsi Zoltán kanonok köszöntötte a hallgatóságot. Őt követően Tusor Péter megnyitójában kiemelte, hogy a Fraknói Kutatócsoport számára a vatikáni kutatási eredmények disszeminációja egyaránt fontos a római tudományos életben (vö. 2018, 2019, DHI 2022) és idehaza is. Utóbbira rendszerint a felsőoktatáshoz kapcsolódóan kerül sor, a "műhelyszemináriumi" forma ezt fejezi ki. Az első és hatodik ilyen alkalom a PTE-n, a második, harmadik és negyedik egyetemi műhelyszeminárium a PPKE-n, az ötödik pedig az SzTE-n valósult meg, meghatározóan közvetlenül kapcsolódva az egyetemi oktatáshoz. 

    A Nemes Gábor győri műhelyszemináriumi referátuma alapjául szolgáló Repertorium Pontificiorum Documentorum in Regnis Sacrae Coronae Hungariae existentium (1417–1526) kötet egy olyan kézikönyv, amelynek fő célkitűzése a Kárpát-medence levéltáraiban fellelhető, 1417 és 1526 között kiadott pápai kiadványok (kéziratos példányaik, kiadásaik) számba vétele volt. A projektnek voltak historiográfiai előzményei is. Először 1953-ban Franco Bartoloni vetette fel az 1198 és az 1417 közötti, a Vatikáni falain kívül fennmaradt eredeti pápai oklevelek összegyűjtésének szükségességét. Gondolatát Giulio Battelli vitte tovább és az Index Actorum Romanorum Pontificum című, jelenleg nyolckötetes sorozatban öltött testet.

    Az előadó gyűjtése alapján kijelenthető, hogy a Kárpát-medence levéltáraiban 1064 kéziratos példány – köztük 344 eredeti – 672 oklevélszöveget őrzött meg. A források összegyűjtésén túl érdemes alaposan megvizsgálni a számba vett okleveleket. Bár a legtöbb oklevélszöveg a hosszabb pontifikátussal rendelkező IV. Sixtus, VI. Sándor és IV. Jenő pápák pontifikátusából őrződött meg, mégis azt mondhatjuk, hogy ha az egyes évekre eső oklevélszövegek eloszlása többé-kevésbé egyenletesnek mondható. Ha összevetjük a Vatikáni Levéltárban fennmaradt magyar vonatkozású pápai kiadványokat az előadó által vizsgáltakkal, akkor azt mondhatjuk, hogy a középkori magyar királyságba küldött pápai okleveleknek legfeljebb 2-3%-a őrződhetett meg korunkra.

    A fennmaradt pápai kiadványok tematikájuk alapján a következők csoportosíthatók. Nagy részük perek vagy kiváltságok ügyében kelt, míg a diplomáciai, a kinevezési és a confessionale típusú ügyekben kiadott oklevelek száma elenyészően kevés. A pápai bullák sorsának vizsgálatában segítséget jelentenek a régészeti feltárások során előkerült ólombullák is.

    Angliában, valamint Németország, Ausztria területén több bullát is találtak sajátos városi környezetben: latrinákban és hulladékgödrökben. A feltárás kizárta, hogy ezek a reformáció idején antiklerikális jellegű cselekmények során kerültek volna oda, egyértelműen még a középkor folyamán dobták ki őket ezekre az „illetlen” helyekre. Céljuk minden bizonnyal a megsemmisítés, a másodlagos felhasználás megakadályozása lehetett. Nagy számban kerültek elő sírokban is pápai bullák szerte Európában. Magyarországon talán a leghíresebb Janus Pannonius pécsi sírja, de találtak Egerben, Veszprémben, Abasáron és Rudinán is. A magas rangú klerikusok temetkezésénél feltárt bullák funkciója összetett lehetett. Mivel szinte biztos, hogy kinevező oklevelekről volt szó, így azok az adott személy halálával érvényüket vesztették, és így a megsemmisítés szándéka is szóba jöhetett. Emellett az eltemetett személy rangját is mutathatták, másrészt az apostolfejedelmek óvó szerepét sem zárhatjuk ki. A mezőgazdasági területen, szántóföldön előkerült bullák funkciójában is az óvó-védő szerep lehetett a fontos. Közép-Európában a búza aratása egybefonódott Szent Péter és Pál apostolok személyével így az elásott bulláktól jó termést és problémamentes aratást remélhettek.

    Nemes Gábor előadását követően Kruppa Tamás Forgách Ferenc nyitrai püspök majd esztergomi érsek politikai levelezését ismertette, amely az előadó gondozásában a CVH II/9-es köteteként, az előző kutatási peridódus részprojektjének lezárásaként látott napvilágot. A kutatás alapjául szolgáló források több itáliai, ausztriai és magyarországi levéltárban szétszórva találhatóak meg, de zömüket a Vatikáni Apostoli Levéltár, valamint a Biellai Állami Levéltár fondjaiban őrzik. A kiadás érdekessége, hogy nemcsak a Forgáchnak írt, illetve általa írt politikai tematikájú leveleket közli, hanem a tematikailag ide illeszkedő nunciusi jelentéseket, egyéb leveleket is, amelyek Forgáchról szólnak: ennek fontosságát jelzi, hogy a 212 iratból álló kötetből 92 darab csekély kivétellel kiadatlan Forgách levél mellett 75 zömmel nunciusok által írt jelentést találunk.

    Kruppa előadásában hosszan kitért Forgách jellemére, amelyet egyrészt az indokol, hogy személye és tevékenysége már a korban is erős érzelmeket váltott ki, másrészt az utókor máig adós egy olyan modern pályaképpel, amely a körülményekhez képest objektívebben, tehát felekezeti elfogultságoktól mentesen mutatja be Forgáchot. Az előadó ezzel kapcsolatban megemlítette, hogy a kép tisztázását nehezíti utóda, Pázmány Péter tevékenysége, aki miatt máig elhanyagolták elődje munkásságát.

    Kruppa kitért a levelezés egyenetlenségére, hogy tudniillik Forgách, illetve a hozzá köthető politikai érdekű levelezés mindössze 10 évet ölel fel: a források döntő többsége ugyanis az 1606–1609 közötti időszakból származik, a fennmaradó iratok nagyobbik része 1610–1615 között született és mindössze néhány iratot találunk az 1606 előtti korszakból. Ennek a fő oka a Bocskai felkelés következtében a Habsburg Monarchián belül előálló rendkívüli politikai helyzet és válság, amelyet tovább éleztek a Habsburg dinasztián belüli ellentéteket. A válság, amely egészen 1609-ig elhúzódott, fő elemei a protestáns felekezetek szabad vallásgyakorlatának engedélyezése, a főpapok hivatalviselésének korlátozása, a világi bíróságok jogkörének bővítése az egyháziak rovására, az elkobozott egyházi birtokok jövőjének kérdése, illetve a jezsuita rend kitiltása voltak. Ezek azzal fenyegettek, hogy megszűnik a katolikus egyház létalapja, sőt végső soron eltűnik a magyarországi katolicizmus. Forgách vitathatatlan érdeme, hogy ezekben a sorsdöntő években sikerült ezt megakadályozni. Az előadó szavait felidézve meg- illetve átmentette a magyarországi katolicizmust, amelyet azután Pázmány Péter felemelt.

    Az előadó kiemelte Forgách és a jezsuita rend különleges kapcsolatát, hangsúlyozva, hogy eredetileg lutheránus volt, akit a jezsuiták térítettek meg, az ő iskolájukban tanult, sőt be is szándékozott lépni a rendbe. Ez a szoros kapcsolat a későbbiekben is megmaradt, amely a bíboros sokrétű és sokoldalú támogatásában fejeződött ki.

    Az előadás az okmánytárban megtestesülő kutatási eredmények ismertetésével nemcsak a magyar katolikus egyház méltatlanul háttérben maradt alakjának tevékenységét értékelte újra, hanem rámutatott arra, is hogy Forgách politikai tevékenysége igen fontos máig kellően számba nem vett adalékokkal gazdagítja tudásunkat a Habsburg Monarchia egyik igen fontos időszakáról.

    A rendezvényt Fedeles Tamás zárta le, felhívva többek közt a hallgatóság figyelmét a Kutatócsoport köteteinek pozitív római fogadtatására. Egyúttal invitált mindenkit a VIII. Fraknói Nyári Akadémia előadásait publikáló új tanulmánykötet: Magyarország és a római Szentszék III (CVH I/21, Bp.-Róma 2022) december 13-ai bemutatójára.

    2863
  • 2022. december 4.

    2022. december 2-án a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Területi Bizottságának épületében a Fraknói Kutatócsoport társszervezésében és részvételével szerveznek konferenciát a mohácsi csatával kapcsolatos legújabb kutatási eredményeket bemutatása céljából. A konferencián Fedeles Tamás szekcióelnökként, Nemes Gábor, Kruppa Tamás és Kanász Viktor pedig előadóként vett részt.

    Nemes Gábor előadásában a pápai-magyar kapcsolatok 1521 és 1526 közötti alakulását elemezte az Apostoli Szentszék szemszögéből. Először röviden ismertette a középkori pápai állam működésének és külpolitikai orientációjának sajátosságait, majd külön elemezte a pápai külpolitikát érintő 1521 és 1526 közötti háborús eseményeket. Bemutatta, hogy a szentszéki diplomácia hogyan segítette Magyarország törökellenes küzdelmeit, felvázolta a hazánkban működő pápai követek tevékenységét, működését és kapcsolatrendszerét. Külön kitért VII. Kelemen pápának arra a diplomáciai akciójára, amelynek keretében Paolo Vettori, majd annak halála után Capino de Capi Magyarország törökellenes harcának ürügyén titokban tárgyalásokat kezdett a francia királyi udvarban, amely végül a cognaci liga létrejöttéhez vezetett. Végül röviden áttekintette, hogy a téma szempontjából melyek azok a levéltárak, ahol új források feltárásával e téma újabb adatokkal gazdagítható.

    Kruppa Tamás Adalékok az 1501. évi velencei-magyar-pápai szövetség történetéhez címmel tartott előadást. Egy általa nem régen felfedezett bolognai kódex segítségével, amely az 1500-1502 között Budán tartózkodó velencei követ, Sebastiano Giustinian és követtársai jelentéseit tartalmazza a szerződéshez vezető tárgyalásokat minden eddiginél részletesebben rekonstruálni tudjuk. Az iratok közül előkerült az 1501. évi oszmánellenes szövetség eddig szintén nem ismeret eredeti latin nyelvű szövege. Az előadó ezeket a friss kutatási eredményeket ismertette az időszak nemzetközi politikai eseményeinek felvázolásával.

    Kanász Viktor egy félreértett, valamint egy napjainkig a kutatás számára ismeretlennek számító forrásról tartott előadást, bemutatva, hogy Szalánci János és Pietro Duodo mit tudott és hogyan vélekedett a mohácsi csatáról és II. Lajos haláláról. Szalánci 1553. december 22-én az ecsedi várban tett tanúvallomást a nuncius küldötte előtt, amelynek elején a diplomata saját magáról úgy nyilatkozott, hogy édesapja, Szalánci László Mátyás király cubiculariusa volt, ő maga pedig 50 éves, s Danócon, édesapja birtokán született, ahol Lajos királyt meggyilkolták. E mondat hátterének, értelmezésének, valamint valóságtartalmának vizsgálata után a Rudolf császár udvarában 1599 és 1602 között velencei követként szolgáló Pietro Duodónak a zárójelentését elemezte, bemutatva, hogy a diplomata hogyan vélekedett a csatáról, valamint milyen szövegkörnyezetben került még elő nála Mohács. Végezetül pedig felhívta a figyelmet több olyan 16. századi forrásra, amelyek azt mutatják, hogyan alakult a kora újkorban a csata megítélése.

    3385
  • 2022. december 14.

    2022. december 13-án délután mutatták be a Collectanea Vaticana Hungariae (CVH) sorozat legújabb kötetét, Magyarország és a római Szentszék III címmel, a Központi Szeminárium Bogdánffy Szilárd-termében.

    A rendezvény elején Tusor Péter, a Fraknói Kutatócsoport vezetője kiemelte, hogy szimbolikus jelentősége van annak, hogy ezen a helyszínen kerül megrendezésre az esemény, hiszen egykor innen indult el Haynald Lajos kalocsai bíboros érsek közreműködésével a Fraknói Vilmos-féle Monumenta Vaticana Hungariae is. A kiadói bizottság 1882–1892 között a szeminárium épületében, ugyanebben a teremben tartotta üléseit. Az intézménynek Fraknói Vilmos korábban hat évig növendéke volt. A Fraknói Kutatócsoport kutatásaival és kiadványaival ezt az örökséget igyekszik továbbvinni. A Kutatócsoport vezetője fontosnak ítélte meg, hogy az augusztus elején, az egykori piliscsabai Campuson tartott VIII. Fraknói Nyári Akadémia előadásai – más tanulmányokkal kiegészülve – ezúttal kötet formájában is publikálásra kerültek. A kötetet az idei évben doktori fokozatot szerző Kanász Viktorral, a Kutatócsoport tudományos munkatársával, a nyári akadémiák igazgatójával közösen szerkesztették. Rövid bevezetőjében a kötet ajánlására is kitért. A könyv dedikációja Szovák Kornélnak, a PPKE BTK tanárának, a Moravcsik Gyula Intézet alapító igazgatójának szól, közelgő 60. születésnapja alkalmából („Exquisitae lucubrationes Cornelio Szovák amicabiliter dicatae”). Szovák Kornél tevékeny részese volt a CVH alapításának, majd folytatásának. A Fraknói Nyári Akadémia megrendezését pedig az utóbbi években kurátorként is segíti – zárta bevezetőjét Tusor Péter 

    Őt követően házigazdaként Martos Levente Balázs szemináriumi rektor, majd a PPKE BTK dékánja, Birher Nándor köszöntötte a megjelenteket, illetve gratulált az ünnepeltnek. Beszédükben mindketten kiemelték a Fraknói Kutatócsoport által, a Gondolat Kiadó gondozásában megjelentetett alapkutatási kötetek fontosságát, valamint méltatták Kutatócsoport tevékenységét. Megemlítették, hogy a 19. századi hagyományt éltre keltő pázmányos egyháztörténeti alapkutatásnak az egykori pálos kolostor épülete nyújt 2004-től fontos logisztikai támogatást.

    A köszöntőket követően Solymosi László akadémikus, az ELTE BTK professor emeritusa tartotta meg Szovák Kornél laudációját. Volt tanítványa szakmai pályafutását áttekintve kiemelte, hogy Szovák Kornélra nagy hatással volt annak idején pannonhalmi bencés diákként „A hatalmas könyvtár, a gazdag levéltár, az eredetiben látható pannonhalmi és tihanyi alapítólevél, a monostor öreg fala, amely 1242-ben megállította az ostromló tatárokat, a szerzetesek világa”. Csóka Gáspár bencés tanárának, akkori levéltár-igazgatónak nagy szerepe volt abban, hogy a történészi pályára lépett végül. ELTE-s tanárai közül Gerics József, Szabad György és Mezey László gyakorolt különösen nagy hatást rá egyetemi évei alatt. Szovák Kornél szakmai munkásságából Solymosi László a „Magyarországi Középkori Latinság Szótárát” különös jelentőségűként emelte ki, mely mindenképpen fő műve, bármit ír még minden bizonnyal a jövőben is. Az ünnepelt volt tanára reményét fejezte ki, hogy Szovák Kornélnak lesz még elég ideje arra, hogy a „Szótár” teljessé váljon. Beszéde végén Solymosi személyes véleményét is megfogalmazta, bízva abban, hogy Szovák Kornél (és Tusor Péter is) végre egyetemi tanári kinevezést kaphat majd a közeljövőben a PPKE BTK-n.

    Őt követően Rácz György, a PPKE BTK oktatója, az MNL tudományos főigazgató-helyettese kapott szót, hogy bemutassa a kötet középkori vonatkozású tanulmányait. Mielőtt azonban erre rátért, a könyvben megjelent laudáció általa írt részét olvasta fel, melyben hangsúlyozta, hogy Szovák Kornél „derűvel átszőtt, kissé fanyar humorával olyanok számára is ’fogyaszthatóvá’ teszi a magyar középkort és a latin nyelvet, akiktől ez nagyon távol áll. Olvasottsága, tudása és rendkívüli tájékozottsága hallgatóit és kollégáit egyaránt lenyűgözi, ugyanakkor végtelenül emberséges viselkedése minden egykori és jelenlegi ’munkakapcsolatában’ megmutatkozik.”

    Rácz György összességében elmondta a kötetről, hogy a tanulmányai szoros kronologikus rendben követik egymást, a szerzők között Szovák Kornél kollégáinak és volt tanítványainak jelennek meg írásai. Valamennyi tanulmányt egy, kettő esetleg több forrásszöveg közlése egészíti ki a függelékben. Ezt követően minden tanulmányról ejtett néhány mondatot: Bácsatyai Dániel „Jolánta királyné hitbére és az aranybulla. Egy ismeretlen királyi adománylevél 1222-ből” című tanulmánya kapcsán kiemelte, hogy habár a barcelonai leváltárban Jolánta királyné dossziéjában megmaradt oklevél már mikrofilmen megvolt az országos levéltárban, eddig mégis kívül esett a történészek látóterén. Így a történettudomány nem hasznosította. Jolánta hitbérét III. Honorius pápának egy oklevele foglalja magába, amely II. Andrásnak a királyi tanács tagjai előtt tett korábbi oklevelét másolja át. Az irat végre lehetővé teszi az Aranybulla keletkezésének valós kontextusának megismerését. Fedeles Tamás „A Bíborosi Kollégium és a magyar konzisztoriális javadalmak. Az Obligationes et Solutiones 52. kötetének magyar vonatkozású bejegyzései a 14. század végéről” címmel 18 forrást közöl írása függelékében, különféle kötelezvényeket és számlákat. Fedeles Lukcsics Pál által korábban nem közölt iratok feldolgozásával tett hozzá a téma vizsgálatához. Rácz rámutatott, hogy Nemes Gábor „Két ismeretlen bréveregisztrum IV. Sixtus pápa idejéből” címmel publikált cikkében a Római Állami Levéltárban folytatott kutatásokat, írásában pedig leszögezte, hogy a bréveregisztrumok milyen mértékben forradalmasították a szentszéki oklevélkiadást. A következő tanulmányt („Egy ismeretlen konzisztoriális forrás 1502-ből. Egri segédpüspöki processus informativus a modenai Este-levéltárban”) három szerző jegyzi: Kuffart Hajnalka, aki rálelt a függelékben is közölt kánoni kivizsgálásra, továbbá Nemes Gábor és Tusor Péter. Rácz György hangsúlyozta, hogy nagyon kevés hasonló dokumentumegyüttes maradt fenn a 15. századból, valamint a 16. század elejéről, így az egyik első ilyen került most a függelékben közlésre. C. Tóth Norbert „Kié a kinevezés joga? Az esztergomi Szent Péter-oltár kegyurasága” című írása szintén egy igen ritka forrástípusba sorolható. A szerző egy 40 oldalas libellust közöl, amely Bakóc Tamásnak és káptalanjának a vitás ügyébe enged betekintést. Rácz György nyomatékosította, hogy egyik jelentősége ennek az, hogy több korábbi, mára már elveszett (például Árpád-kori) oklevelet is átírtak benne. Lakatos Bálint „Elveszett pápai bullák nyomában. Girolamo Balbi pozsonyi prépost gurki püspöki kinevezése (1522–1523)” című munkájában a humanista pap-tudós eddig kevésbé ismert életszakaszába nyújt betekintést írásában, illetve annak függelékében. Mindezek pontosítják is az életrajzát.

    Ezt követően Forgó András a PPKE BTK korábbi, a PTE BTK jelenlegi oktatója vette át a kötet további tíz kora újkori, újkori és legújabb kori írásainak bemutatását. Kanász Viktor a kötet egyik szerkesztője „Többszólamú hírek? Pápai nunciusok jelentései Magyarországról a 16. század közepén” címmel közölte tanulmányát, melyben a bécsi és velencei nunciusok, Girolamo Martinengo és Ludovico Beccadelli jelentéseinek magyar vonatkozásait vizsgálta. Forgó kiemelte, hogy szembetűnően az egyházpolitikai, politikai és hadi szempontok voltak a mérvadók ezen relációk során. Kruppa Tamás szintén egy nuncius tevékenységét vizsgálta. „Filippo Spinelli a prágai udvarban” tanulmánya a függelékkel szintén a nunciusi jelentések fontosságára hívja fel a figyelmet. A vallásügyek mellett a Báthory család egyes tagjainak erdélyi szerepe, de az Aldobrandini család ottani pozicionálásának (azaz a fejedelmi székbe kerülésének) felmerülésével kapcsolatban is érdekes információkhoz juthatunk. Tusor Pétertől – mint Forgó említette – a trienti konfesszionalizmus és a középkori struktúrák összeütközéséről kap az olvasó bepillantást „Egy zágrábi kanonok fellebbezése Rómába Pázmány ellen. Gróf Erdődy János letétele az egri püspökségről (Sopron, 1625)” című írásában, melynek során a horvát–magyar viszony 17. századi változásába is korai bepillantást nyerhetünk. Mihalik Béla Vilmos („Telekessy István csanádi püspöki kinevezése. Források a firenzei Medici-levéltárból (1696)”) Rákóczi „püspökének” talán kevésbé ismert és kutatott témáját, a Csanádi Egyházmegye élére történő kinevezését vette górcső alá munkája során. Oláh P. Róbert az utóbbi időkben a kutatások során előtérbe kerülő ágensi jelentések győri vonatkozását prezentálta írásában „Egy konklávé hírei Győrben. Bartolomeo Pinto Poloni római ágens 1769-es levelei Zichy Ferenc győri püspöknek” címmel. Mons. Tóth Tamás írása kapcsán Forgó András kiemelte, hogy az MKPK titkára rendszeresen közli kánoni eljárások jegyzőkönyveit, az egyházmegye-történetírás szempontjából is gazdagítva a történettudományt. Ezúttal a kötetben „A székesfehérvári püspökség legkorábbi processzusa (1777)” jelent meg. Nagy Katalin Fraknói Vilmos Vatikánban végzett kutatásairól adott áttekintést. Lényegét tekintve a Monumenta Vaticana Hungariae szentszéki kutatási háttértörténetét mutatta be „Fraknói Vilmos kutatási kérelmei a Vatikáni Apostoli Levéltárban (1881–1885)” címmel. Az utolsó három tanulmány a 20. századból közöl írásokat, forrásokkal kiegészülve. „’Ez tiszta magyar őrület...’ Források a Christifideles graeci bulla utóéletéhez” írásában Véghseő Tamás román nézőpontból mutatta be a Hajdúdorogi Egyházmegye 1912-es magyarországi megalapítását. Forgó ezt különösen érdekes és figyelemre méltó megközelítésnek nevezte egy magyar görögkatolikus pap-történész részéről. Sági György „Grősz József kalocsa-bácsi érsek megbeszélései Alvary Gascoigne budapesti angol követtel 1945-ben” címmel közölte a vonatkozó jelentések szövegét. Ahogy a kötet bemutatója is rámutatott, ezek a relációk messze túlmutatnak azon, hogy csak egyháztörténeti szempontból lennének említésre méltók, számos szempontból információval szolgálnak a korabeli magyar politikai, társadalmi stb. helyzetről. Végezetül Forgó András – volt piarista diákként – Rétfalvi Balázs írásáról is ejtett néhány mondatot. Mint ahogyan az a „Tomek Vince piarista generális a vatikáni diplomácia tanácsadója és krónikás” című írásból is világossá válik, állandó diplomáciai kapcsolat megléte híján felértékelődtek a meglévő római szerzetesi központok. Különös jelentősége volt annak, hogy a piarista rend élén egy magyar piarista, Tomek állt akkoriban.

    A könyv bemutatóját követően néhány mondatban Maróth Miklós, a PPKE BTK alapító dékánja, az ELKH elnöke szólt a résztvevőkhöz. A köszöntés mellett hangsúlyozta, hogy a magyar bölcsészettudomány nem eukonform, ugyanakkor Tusor Péter és Szovák Kornél is újabb és újabb vatikáni forrásokat tárnak fel, majd vonnak be a tudományos kutatásokba, magyar és nemzetközi diskurzusokba, ezzel is gyarapítva a magyar történettudomány ismereteit.

    Végül, de nem utolsó sorban Szovák Kornél fejezte ki köszönetét a kötet kapcsán. Röviden visszatekintett kutatói és oktatói pályájára, megemlékezve tanárairól, munkatársairól, barátairól, akik az elmúlt évtizedekben mellette voltak, együtt dolgoztak vele, támogatták. Végezetül tanítványairól is szót ejtett, akik közül többen is vannak, akik szintén a medievisztika területén értek már el tudományos eredményeket. A rendezvényt fogadás zárta.

    Sági György – Oláh P. Róbert

    2756
  • 2022. december 14.

    A korábbi évek mintájára (ld. pl. 2018 Budapest, 2019 Róma, 2021 Róma) folyamatos a Fraknói Kutatócsoport aktív kooperációja az Istituto Nazionale di Studi Romanival és a Viterbói Egyetem pápaságtörténeti és közép-európai kutatóközpontjával. Utóbbihoz már másfél évtizedes munkakapcsolat fűzi a Kutatócsoportot. Az együttműködés keretében került megrendezésre Rómában 2022 dec. 14-én, az Aventinuson a Külföldi kollégiumok Rómban az újkorban (I Collegi per stranieri a Roma nell'età moderna) c. nemzetközi szimpózium. A "hibdrid" formában megvalósult konferencia rendezésében részt vett a Chieti Egyetem is. Az eseményen többek között Matteo Sanfilippo, Gaetano Platania, Giovanni Pizzorusso, Alessandro Boccolini, Jadranca Neralic, Véghseő Tamás, valamint Tusor Péter tartott előadást. Olasz nyelvű előadásának ppt-je megtekinthető itt. A Collegium Germanicum et Hungaricumról tartott prezentáció magyar nyelven elhangzott a másnapi Moravcsik-konferencián is (a konferencia programja itt érhető el).

    2757