2026

  • 2026. január 17.

    Vestigia Kutatócsoport 2026. január 16-18. között az EKKE Történelemtudományi Intézete közreműködésével Egerben, az egyetem épületében rendezte meg workshopját, amelyen a Fraknói Kutatócsoport tudományos munkatársa, Kanász Viktor, illetve demonstrátora, Kőhalmi Olivér is előadást tartott.

    Kanász Viktor a pápai csapatok 1542-es, kevésbé ismert magyarországi tevékenységét mutatta be a pármai levéltár eddig ismeretlen forrásai alapján. Ezek közül kiemelkednek Giovanni Angelo de' Medici, a későbbi IV. Piusz pápa által Komáromból és Bécsből írt levelek, amelyek a pápai csapatok mozgására, ellátási körülményeire, megbecsültségére, iletve I. Ferdinánd király őket illető további terveire is kiváló forrást jelentenek. Mindemellett az előadó egyéb, például Rómába küldött raguzai leveleket is bevont a téma feldolgozásába, amelyek a hadi események híreinek távolabbi lecsapódását szemléltetik, valamint rávilágítanak az oszmán fővárosból érkező hírek jellegzetességeire.

    Kőhalmi Olivér Guitman Barnabással, a PPKE Történettudományi Intézete adjunktusával együtt tartott előadást Egy idős katona utolsó tanácsa címmel, melyben Basta György Rudolf császárhoz írt 1606-os, a bécsi béketárgyalások ellen érvelő levelét, annak történeti és államelméleti érvrendszerét ismertették, illetve a levet megfogalmazó és azt historikus és mitologikus példázatokkal kibővítő írnok személyét, valamint a forrásául szolgáló munkákat is azonosították. A kutatás módszertani különlegessége, hogy az eredetileg olasz nyelvű szöveg magyar fordítását, illetve egy, a korábbi szakirodalom által is beazonosítatlan katonatiszt problémájának megoldását több mesterséges intelligencia javaslatainak segítségével végezték el.

    A háromnapos műhelykonferencia alkalmat adott a kutatók közti gyümölcsöző eszmecserére, illetve az érseki székváros olasz kapcsolatainak, történetének, könyvkultúrájának és épített örökségének megismerésére is.

    4879
  • 2026. január 27.

    2025-ben jelent meg a Protagonisti e Collaboratori – Studiosi provenienti dall’Europa centro-orientale presso gli archivi della Santa Sede tra il 1881 e il 1918 („Főszereplők és közreműködők - Közép- és kelet-európai kutatók a Szentszék levéltáraiban 1881 és 1918 között”) című kötet, ami a 2024. június 6-án az Istituto Nazionale di Studi Romani aventinusi székhelyén, a Máltai Lovagrend székházának tőszomszédságában megrendezett nemzetközi konferencia anyagát tartalmazza. A kötetet egyik szerkesztője, s egyben a Fraknói Kutatócsoport vatikáni kutatási rezidense, Nagy Katalin mutatta be röviden a Vatikáni Rádióban Vértesaljai Lászlóval beszélgetve, ahol a Kutatócsoport régóta ismerteti aktuális eredményeit, mutatja be Urbi & Orbi a vatikáni magyar történeti sorozat újabb és újabb köteteit. (Például 2025-ben, 2024-ben itt, itt és itt, 2023-ban itt, ittitt és itt stb.).

    A rádióinterjú alább hallgatható meg.

    A kötet innen tölthető le szabadon.

    4906
  • 2026. január 6.

    Magyarország egyházmegyéi és püspökei (1804–1918). Intézménytörténeti és életrajzi lexikon V, szerk. Szirtes Zsófia–Tusor Péter–Véghseő Tamás–Rupert Klieber, munkatárs: Kőhalmi Olivér, Budapest 2026 (221 p. + [18] p. kommentált, ff. képmelléklet + [1] p. térképmelléklet). A 19. századi latin szertartású főpapok 2025-ben kiadott Püspöklexikonát (I–IV, CST I/7) az új év elején, ismét (vö. itt) Vízkeresztkor követi a magyarországi görögkatolikus egyházmegyék püspökeinek életrajzait tartalmazó kötet, mely 210 oldalon 7 egyházmegye (Munkács, Eperjes, Hajdúdorog, [Gyulafehérvár-]Fogaras, Nagyvárad, Szamosújvár és Lugos) 31 főpásztorát mutatja be. (A Magyar Királyság nyolcadik görögkatolikus egyházmegyéjének, a kőrösinek megírása a horvát történetírás feladata a horvátországi római katolikusokkal: Zágrábbal, Bosznia-Diakovárral és Zengg-Modrussal egyetemben a bécsi központú projekten belül.)

    A 2025. október 8-án a Központi Szeminárium dísztermében bemutatott I–IV. fejezetekhez (latin rítusú egyháztartományonként, illetve a pannonhalmi területi apátság külön egy-egy fejezet) hasonlóan az V.-ben szereplő görögkatolikus egyházmegyék bevezető leírásai és a püspökök életrajzai is egységes szerkezetben és megközelítésben jelennek meg a kötetben. Ugyanakkor az első kötettel ellentétben jelen esetben a görög rítus (és nem az egyháztartományok) szerint történt az egyes egyházmegyék besorolása és elrendezése. A biogramokban a szorosan vett (katolikus) egyháztörténet tárgyalásán túl számos köz-, művelődés-, társadalom-, gazdaság- és nemzetiségtörténeti szempont is megjelenik. Ezek változatos alkalmazása, illetve a főpapi életművek értékelése a lexikont a tudományos használat mellett szélesebb olvasói igények kielégítésére is alkalmassá teszik.

    A kötet használatát személy- és helynévmutató teszi könnyebbé. A Püspöklexikon V., önálló kötetet alkotó fejezetének néhány fontosabb szereplőjét és helyszínét archív fényképválogatás eleveníti meg vizuálisan. A két kötetre oszló (CST I/7 és I/9) lexikon I–V. fejezetének egységes használatát, a bennük való könnyebb eligazodást három szempont: betűrend/oldalszám, születési sorrend, illetve első hivatalviselési év szerint összeállított jegyzékek segítik Kőhalmi Olivér munkájának köszönhetően.

    A görögkatolikus Püspöklexikon – előzményéhez hasonlóan – valódi csapatmunkaként valósult meg, 16 szerző és közreműködő révén. A lexikont szerkesztőként a Fraknói Kutatócsoport részéről Szirtes Zsófia és Tusor Péter, a Görögkatolikus Örökség Kutatócsoporttól Véghseő Tamás, illetve a Bécsi Egyetemről Rupert Klieber jegyzik. A kötet munkatársa Kőhalmi Olivér, az olvasószerkesztői feladatokat Varsa Márton végezte, a mutatókat Sági György, Cziráki Csongor, Hőgye Attila és Kőhalmi Olivér állították össze. Az egyházmegyei bevezetők és az életrajzi szócikkek a kivétel nélkül szerző vagy társszerző Véghseő Tamás mellett Balogh Margit (egyházmegyék), Jaroslav Coranic (Eperjes), Volodymyr Fenych és Viktor Kichera (Munkács), Gorun-Kovács Blanka (Gyulafehérvár-Fogaras, Szamosújvár), Gorun-Kovács György (Nagyvárad, Lugos) és Janka György (Hajdúdorog) alkotta szerzőgárda munkáját dicsérik.

    Püspöklexikon 1804–1918 második kötetének elkészülte egyben egy évezredes történeti dimenziójú projekt a kezdete is. Az Erwin Gatz nevével fémjelzett német kutatás mintájára el fog készülni az 1001–1993 közötti magyar püspökök életrajzi lexikona. A tervezett kötetek a következők Tusor Péter és Fedeles Tamás korszakolása szerint: Püspöklexikon 1918–1993; 1711–1804; 1605–1711; 1526–1605; 1458–1526; 1302–1458; 1001–1302. Az idei év Mohács-évfordulójára készülve a Hunyadi–Jagelló-kor lexikonjának kézirata már a lezárás előtt áll. (Minderre lásd itt.)

    A Fraknói Kutatócsoport, a Moravcsik Gyula Kutatóintézet és a Collegium Professorum Hungarorum szakmai kiadásában, a Gondolat Kiadó gondozásában megjelent teljes kötet e-könyv változata ide kattintva érhető el és tölthető le szabadon.

    4907
  • 2026. február 27.

    Megjelent a Collectanea Vaticana Hungariae I/26-os kötete. Címe: Mohács árnyékában. Két évtized a magyar–oszmán kapcsolatok történetéből (1519–1541). A mű „A Jagellóktól a Szapolyaiakig. Két évtized a Magyar Királyság történetéből (1519‑1541)” címmel 2024-ben a Szegedi Tudományegyetemről benyújtott és 2025-ben megvédett akadémiai doktori értekezés könyvváltozata. Hivatalos peer review-ja (Tringli István, Neumann Tibor és Ács Pál opponensi véleményei), valamint a rájuk adott válasz megtekinthető itt.

    A vonatkozó kutatás a szerző egyéni kezdeményezése, nem része a Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport alapmunkatervének. Mindazonáltal anyaggyűjtéséhez, vizsgálataihoz Kruppa Tamás  a „Mohács 500” jegyében már 2017-től kezdve jelentős FTE-ráfordítást kapott a Fraknói Kutatócsoport keretében. A könyv számos új, római és velencei forrást von be a történettudományi diskurzusba és új szintre emeli az úgynevezett „szulejmáni ajánlat” körüli félévszázada folyó historiográfiai vitát. A témaválasztás kifejezetten merésznek mondható, hiszen a mohácsi csata időszaka a magyar történettudomány legjobban kutatott korszakai közé tartozik. Módszertanát tekintve a munka kilép a magyar historiográfia megszokott keretei közül, és új szempontrendszer szerint elemzi az eseményeket. A diplomáciai források alapján azt feltételezi, hogy 1526 előtt minden érintett fél (oszmánok, Jagellók, Habsburgok) a lehető legjobb tudása szerint pragmatikusan járt el a saját külpolitikájának alakításában. Megállapítja, hogy a gyenge magyar politikai elit és az évszázados terv alapján működő oszmán stratégia szembenállásának feltételezése, valamint a mohácsi vereség ebből való magyarázata tarthatatlan. A vizsgálat forrásbázisát a már kiadott, valamint  újonnan feltárt itáliai diplomáciai szövegek jelentik, melyekkel sajátos fordulataikkal nem csupán szenvtelen leírásai az eseményeknek, hanem szerzőik a stílussal és az elhallgatással maguk is alakítói a folyamatoknak, azaz csak többszörös dekódolással lehet helyesen értelmezni őket. Ezek alapján a monográfia új koncepciót alkot, amely az oszmánok által oktrojált magyar vazallusi viszony felől vizsgálja az 1519–1541 közötti magyar–oszmán kapcsolatokat.

    A kötet e-book változata itt tölthető le.

    4980
  • 2026. február 12.

    A Fraknói Kutatócsoport 2026. február 11-én a Középkori esték előadás-sorozattal karöltve központi kutatóhelyén, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarán mutatta be két munkatársának újonnan, a Collectanea Vaticana Hungariae és a Collectanea Studiorum et Textuum sorozatban megjelent köteteit.

    A nagyszámú hallgatóságot Szovák Kornél, a CPH igazgatója köszöntötte, majd ezt követően Fedeles Tamás Minden út Rómába vezet? Magyarországi klerikusok felszentelése a római Kúriában (1426–1523) című munkáját ismertette. Kiemelte, hogy az eredetileg akadémiai doktori disszertációként született munka rendkívül olvasmányos, s különösen fontos, hogy egy teljes római forrásbázist sokrétűen dolgoz fel. Értékét tovább növelik függelékei és igényes védőborítója. Mindemellett elhelyezte a munkát a nemzetközi és magyar kutatások horizontján, összevetve a szlovák kutatásokkal. Utóbbi, bár megelőzte e fontos fond vizsgálatában a magyar történettudományt, teljesítménye egyenetlen színvonalú és a jelen status quo igazolására önkényesen válogat a források között. Azokat ugyanis kiragadja hiteles történeti és egyházkormányzati kontextusukból. A CVH I/25-ös kötetével és megelőzően a vonatkozó forrásközléssel (CVH I/18) a Fraknói Kutatócsoport nemzetstratégiai feladatnak tett eleget, amennyiben a magyar történelem vatikáni forrásai valóban a magyar történelem forrásaiként kerültek feltárásra, publikálásra és feldolgozásra. A következő lépés a monográfia olasz nyelvű kiadása lesz a viterbói Edizioni Sette Città gondozásában (Storia d'Ungheria, vol. 4).

    Ezt követően Solymosi László akadémikus a Nemes Gábor által sajtó alá rendezett győri székeskáptalani számadáskönyvet méltatta, elhelyezve azt az elmúlt időszak hasonló középkoros forrásközléseinek sorában. A munka nemcsak egyháztörténeti vontkozásokkal bír, hanem gazdaság-, társadalom-, politika-, had- és életmódtörténeti adatokkal is rendelkezik. Külön kitért a kiadási munka historiográfiájára: a forrás felfedezésére és a kiadást megkezdő Házi Jenő hányatott életútjára, végül gratulált a szerzőnek jelentős és fizikai valójában is súlyos publikációjához.

    Végezetül Tusor Péter helyezte tágabb kontextusba a Kutatócsoport tudományos szaksorozatait, illetve a kötetek jelentőségét. A népes közönséget vonzó kettős könyvbemutatót Szovák Kornél zárta le, s ezután a jelenlévőknek lehetősége nyílt a kiadványok beszerzésére.

    A CVH és a CST most bemutatott szakkönyvei megtekinthetők alább:
    Fedeles Tamás: Minden út Rómába vezet? Magyarországi klerikusok felszentelése a római Kúriában (1426–1523) (Collectanea Vaticana Hungariae I/25), Budapest–Róma 2025.
    † Házi Jenő–Nemes Gábor: A győri székeskáptalan középkori számadáskönyve (1495–1528) (Collectanea Studiorum et Textuum I/8), Győr–Budapest 2025. (Egyelőre nem a teljes e-kötet, annak közlése egy év múlva.)

    Meghívó és plakát

    4964
  • 2026. március 4.

    150. születési évfordulója alkalmából 2026. március 2-án a római Santa Maria in Vallicella (Chiesa Nuova) templomához kötődő Oratórium Sala dei Cardinali termében tartották a XII. Piusz pápáról szóló emlékkonferenciát. Az ünnepi hangulatú eseményen teológusok, történészek és egyházi elöljárók idézték fel Eugenio Pacelli római gyökereit, papi és pápai szolgálatát, valamint a városhoz és Néri Szent Fülöphöz fűződő lelki kapcsolatát. Az alkalmon a Fraknói Kutatócsoportot vatikáni levéltári kutatási rezidense, Nagy Katalin CPH-munkatárs képviselte.

    A konferenciát Dominique Mamberti bíboros, a Legfelsőbb Apostoli Szignatúra prefektusa elnökölte, aki köszöntőjében XII. Piusz „római pápaságát” és a városhoz való hűségét hangsúlyozta. A résztvevőket Mario Prignano, a Rai csatorna Tg1 központi szerkesztője vezette végig a programon, aki moderátorként a történeti és lelkipásztori kérdéseket egyaránt felszínre hozta. A bevezetőt Rocco Ronzani OSA, a Vatikáni Apostoli Levéltár prefektusa mondta, kiemelve az új kutatások jelentőségét Pacelli alakjának megértésében.

    Elsőként Edoardo Cerrato tárta fel Pacelli kapcsolatát a fülöpi lelkiséggel (Eugenio Pacelli e la spiritualità filippina), kiemelve, hogyan formálta a Chiesa Nuova és az Oratórium látogatása papi éveit, majd pápai szolgálatát. Különösen a gyóntatás, a liturgia és a közeli lelkipásztorkodás került előtérbe, amelyek Néri Szent Fülöp örökségét idézik.

    Ezt követte Emilio Artiglieri ügyvéd előadása „Pacelli helyeiről és idejéről” (I luoghi e i tempi di Eugenio Pacelli), amely pontosan vázolta a római, családi és jogi hátteret, ahol a leendő pápa hivatása kibontakozott. Pacelli családjogi hagyományától a Szentszék szolgálatáig: a kép római gyökerekkel rendelkező, de a 20. század globális kihívásai felé nyitott alakot mutatott.

    Orsola Pacelli, XII. Piusz unokahúgának felszólalása pedig tanúságtétel volt a családi emlékekről, amely személyes szálakat szőtt a globális egyháztörténelembe (Ricordi della famiglia Pacelli). Ez az bensőséges beszéd emberközelbe hozta a „Pastor Angelicus”-t: családi, hívő környezet, diszkréció és egyensúly jellemezte személyiségét.

    A konferencia végén a résztvevők átvonultak a Santa Maria in Vallicella templomba, ahol 19 órakor Mamberti bíboros ünnepi szentmisét celebrált a Quartetto vocale della Fondazione Cardinale Bartolucci zenei közreműködésével.

    4983
  • 2026. március 13.

    2026. március 11-én került sor a “Polacchi a Roma: itinerari culturali e politici nel Seicento” című új előadássorozat első rendezvényére, amelyet az Istituto Nazionale di Studi Romani szervezett online formában. A program középpontjában Jakub Sobieski (1592–1646) római utazása és annak kulturális, valamint politikai vonatkozásai álltak. Az előadást Alessandro Boccolini, a Viterbói Egyetem (Università della Tuscia) újkori történeti tanszékének professzora tartotta, aki a 17. századi Lengyelország és a Szentszék kapcsolatrendszerének elismert kutatója. Tagja a CESPoM-nak (Centro Studi sull’Età dei Sobieski e della Polonia Moderna), valamint a CIRVI-nek (Centro Interuniversitario di Ricerche sul Viaggio in Italia), és főszerkesztője az Eastern European History Review című nemzetközi folyóiratnak is.

    Boccolini professzor bevezetőjében kiemelte, hogy a lengyel nemesség 17. századi itáliai peregrinációi a kor európai arisztokratikus “Grand Tour” hagyományának sajátos kelet-közép-európai változatai voltak. Jakub Sobieski ifjúkori utazása (1607–1613) során Itáliát, Spanyolországot és Franciaországot is felkereste, tanulmányai pedig teológiai, történeti és művészeti ismeretek megszerzésére irányultak. Római tartózkodását Sobieski részletes naplóban örökítette meg, amely egyedülálló forrásként mutatja be az Örök Várost a kora barokk korszak szellemi és vallási közegében.

    Az előadó külön figyelmet szentelt az utazás politikai dimenzióinak. A 17. század első felében a lengyel nemesek és követek római útjai gyakran obedientia-küldetésként is értelmezhetők voltak: a Szentszék iránti hűség és lojalitás demonstrációjaként. Boccolini rámutatott, hogy ez a szerep különösen hangsúlyos volt a katolikus Lengyelország és a pápaság kapcsolatában, s hasonló ceremoniális gesztusok kísérték Jerzy Ossoliński és Michał Radziwiłł római bevonulásait is.

    Az előadás zárásában Boccolini Sobieski útinaplóját nem csupán személyes reflexióként, hanem diplomáciai és kulturális dokumentumként értékelte. A szöveg, amelyben a római élmények a tudás, a hit és a reprezentáció összefonódásaként jelennek meg, jól példázza, miként vált a Rómába irányuló zarándoklat a lengyel nemesség identitásképző és politikai tapasztalatának részévé.

    “Polacchi a Roma” sorozat következő előadásai további 17. századi lengyel diplomaták és utazók itáliai jelenlétét mutatják majd be, hozzájárulva a közép-európai–római kapcsolatok jobb megértéséhez.

    Az előadást a Fraknói Kutatócsoport részéről vatikáni levéltári kutatási rezidense, Nagy Katalin CPH-munkatárs követte figyelemmel.

    4987
  • 2026. március 6.

    A vatikáni–magyar történeti sorozat legeslegújabb kötetének (CVH I/27) címe: „Fraknói Vilmos és a püspöki kar. Küzdelem a Szent István római történeti, művészeti és egyházművelődési intézet megalapításáért (1910–1913)”. A bőséges forrásfüggelékkel kiegészített monográfia még a 2024-es Fraknói-centenárium historiográfiai kutatásaihoz kapcsolódik. Fontosabb eredményei az emlékév lezárásakor hangzottak el a 12. Fraknói Műhelyelőadás keretében „Fraknói Vilmos és a püspöki kar. A római történeti intézet alapítástörténetéhez”. Az előadás azonban csupán a Fraknói-féle római történeti intézet hivatalos megalapításának 1912. januári kudarcáig bezárólag mutatta be és elemezte a történéseket.

    A monográfia már a téma teljes feldolgozását tartalmazza. Legfontosabb eredménye, hogy egy különösen fontos és szimbolikus ügy: a római magyar egyházi intézetalapítás kapcsán jobban megismerhetőbbé vált a századelő katolikus egyházi elitjének gondolkodása, a korábbinál plasztikusabban tárultak fel törésvonalai. A részben pragmatista, részben paternalista, arisztokratikus konzervativizmus vs. a nem csupán Prohászka, hanem Fraknói által is képviselt, mozgósított és szervezett egyházi „progresszió” sűrű szövetű adatolásának köszönhetően a történettudomány végképp nem tekinthet monolit tömbként a századfordulós magyar katolicizmusra. Ez akkor is lényeges eredmény, ha az I. világháború után a külső viszonyok és a belső erővonalak egyaránt jelentősen megváltoztak, átrendeződtek. Fraknói Vilmos a romantikus historizmus és a modern katolicizmus keretében megjelenő, szembeötlő társadalmi felelősségvállalást mutató patrióta elitizmus képviselője volt a 19. század végi, 20. század eleji Magyarországon.

    Fraknói római intézetének története, az újabb és újabb alapítási koncepciók azt mutatják, hogy a katolikus identitás századfordulós erősödését világnézeti szegregáció és klerikalizáció kísérte. E folyamat időkerete: 1894–1914, a saját székhelyen működő magánintézet létrejöttének és az állami-akadémiai magánintézet megalapításának, valamint az egyházi fenntartású, illetve egyházi jellegű intézet létesítése kudarcának időszaka.

    A történeti kutatás alapjain állva a kötetnek sikerült végképp eloszlatni és tisztázni a jelenleg az Örök Városban működő magyar intézmények Fraknóihoz kötődő konfabulatív eredetmítoszait. E tisztázás lényege: amíg Klebelsberg Kunónak az olasz–magyar kulturális és diplomáciai kapcsolatokat előtérbe helyező koncepciója ma is eleven Rómában, addig Fraknói tudományos örökségének nincsen intézményes bázisa Itália szívében. Sem magyar egyházi vagy állami fenntartású kutató történeti intézetet és alkotó művészházat nem találunk Rómában. Ugyanakkor a magát csupán látens hagyományában Fraknóihoz kapcsoló, de hivatalos öndefiníciójában ezt ki nem fejező Pápai Magyar Intézet markáns gondolati előzményei felfedezhetők Fraknói 1912 februárjában megfogalmazott tervezetében, illetve azt követően az 1912 novemberéig tartó, Hornig Károly által vezetett tárgyalásokban. A tudós apát-kanonok 1910. augusztus 20-ai, Szent István nevét viselő és középkori zarándokházának hagyományát felélesztő elképzelésének nyilvánvalóan a Szent István Ház a tényleges megvalósítója, még ha csupán részlegesen is. Éppen az az intézmény, amely semmilyen módon nem köti eredetét Fraknói Vilmoshoz.

    A két fő történeti állítást egy egész csokor kisebb, a Fraknói-biográfiához kapcsolódó eredmény színesíti: a kötetből megtudhatjuk, miért is kellett végleg távoznia 1905-ben Rómából, hogyan alakult viszonya nagyváradi kanonoktársaival és gróf Széchényi Miklós püspökkel, több-kevesebb részlet 1910-es indiai és 1912-es amerikai útjáról, továbbá megismerhető művelődéstörténeti szintézisének terve és 1914-es lemondása a szentjobbi apátságról és váradi kanokoki stallumáról, majd a lemondás gyors visszavonása, stb. Csupa olyan mozzanat, ami a centenáriumi emlékkönyvében még nem, vagy csupán értintőlegesen szerepelt… 

    Az egyszerre izgalmas és elgondolkodtató történések szövete előadás formájában 1912. januárig tárult fel. A Fraknói által ezután felvázolt új terv, a római Szent István Egyházművelődési Intézet tervének bemutatása egy újabb előadás témája lesz 2026 őszén a Szent István Akadémián.

    A Kőhalmi Olivér által gondozott kötet itt tekinthető meg és tölthető le teljes terjedelmében.

    4982
  • 2026. március 25.

    2026. március 25-én a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében mutatták be a Solymosi László professzor, az MTA rendes tagja születésének 80. évfordulója által inspirált ünnepi kötetet. (Solymosi László: Tanulmányok a Magyar Királyság középkori történetéhez, szerk. Bárány AttilaDreska GáborGulyás László SzabolcsNovák ÁdámSzovák Kornél, DE Magyarország a középkori Európában Kutatócsoport, Debrecen–Budapest 2025.)

    A népes közönséget: pályatársakat, élükön az Akadémia II. osztályának tagjaival, tanítványokat, tisztelőket és barátokat a kétszáz esztendős MTA részéről Kecskeméti Gábor köszöntötte. Őt követően az ünnepelt egykori tanítványa, a Moravcsik Gyula Kutatóintézet és a Collegium Professorum Hungarorum igazgatója, a PPKE BTK tanára, Szovák Kornél ismertette a tanulmánykötetet (beszéde itt olvasható). Kiemelte, hogy Solymosi László nevéhez több forráskiadvány, illetve egy monográfia, valamint kronológia köthető, de szakirodalmi munkásságát tanulmányai teszik igazán egyedülállóvá. Ezekből nyújt színes, az ünnepelt kutatási területeit és pályaívét jól reprezentáló válogatást a most megjelent kiadvány, melynek súlypontját, miként az életművét is, a magyar középkor egyháztörténete alkotja. Szovák Kornél hangsúlyozta a munka külcsínét, s felhívta a figyelmet arra, hogy formailag is harmonizál a Solymosi professzor 70. születésnapját köszöntő 2014-es kötettel. Elmondta, hogy a hat fejezetre osztott tanulmányok időhatárai szinte az egész középkort felölelik, az Árpád-kortól a Jagellókig. Aláhúzta, hogy kivétel nélkül alapos, forrásadatokban gazdag, módszertanilag kiérlelt alkotásokról van szó, a veszprémi egyházmegyével, Szent Lászlóval foglalkozó izgalmas közlemények sora mellett személyes kedvenceiként a XIII. századból Uros pannonhalmi apát külöldi útjaival és a magyar főpapok angliai zarándoklatával foglalkozó írásokat említette meg.

    Ezt követően az ünnepi tanulmánykötet kiadása mögött álló három egyetem részéről köszöntötték a bemutatón feleségével és Katalin lányával együtt jelen lévő ünnepeltet. Elsőként az ELTE BTK Történeti Intézetének igazgatója, Horn Ildikó, aki felelevenítette az akadémikus ELTE-s szakmai és magánéleti kötődéseit, hallgatói, majd oktatói, illetve tanszékvezetői időszakait, s személyét a nagy középkorász elődök és mesterek: többek között Marczali Henrik, Mályusz Elemér, Deér József, Kubinyi András és Bolla Ilona mellé helyezte.

    Birher Nándor dékán a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarának nevében méltatta (itt olvasható) az akadémikus munkásságát, melynek során az 1990-es években különösen fontos szerepet játszott a PPKE BTK medievisztika-képzésének kidolgozásában még a kezdeti, Ménesi úti, majd piliscsabai időszakban, aminek eredményeképp születtek meg az első pázmányos akadémiai doktori címek, C. Tóth Norbert és Neumann Tibor révén. Solymosi László tanári működésén túl is kitartóan segítette a PPKE-n folyó történettudományi munkát, melynek gyümölcse többek között a Fraknói Kutatócsoport vatikáni és egyéb, nemzetközi és hazai kiadványainak hosszú sora. A PPKE BTK vezetője felidézte továbbá, hogy egy alkalommal az ünnepelt jelezte számára, milyen fontos lenne a katolikus egyetemen a történettudomány katolikus jellegének és az egyháztörténeti kutatások és oktatás erősítése, amit a dékán is fontosnak vél, s kifejezte ezirányú szándékát. 

    Végül a Debreceni Egyetem részéről Bárány Attila egyetemi tanár, a kötet „főszervezője” emelkedett szólásra, s felhívta rá a népes hallgatóság figyelmét, hogy az 1944-ben született Solymosi László a mai napig aktív tudósként: publikációi révén, illetve doktori témavezetőként is közreműködik az egyetem munkájában. Megosztotta a hallgatósággal, hogy jelen esetben a kötet gondolata született meg a 2024-es kerek évforduló alkalmából, s ez valósult meg mostanra. Egyúttal kifejezte reményét, hogy a 90. évfordulóra a most kimaradt és a jövőben megjelenő tanulmányok kötetének prezentálására 2034. június 25-én sor fog kerülni. Szavait a hallgatóság nagy tetszésnyilvánítással fogadta.

    A bemutató végén Solymosi professzor lépett a díszterem pulpitusára, s osztotta meg emlékeit eddigi pályafutásának néhány ikonikus intézeti és egyetemi pillanatáról, reflektálva az elhangzott felszólalásokra.

    A rendezvényt, melyen a Fraknói Kutatócsoportot CPH-s munkatársai képviselték, fogadással egybekötött dedikálás zárta. 

    A Fraknói Vilmos-díjjal is kitüntetett Solymosi tanár úr tagja a Collectanea Vaticana Hungariae Erdő Péter akkori PPKE-rektor elnökletével 2002-ben megalakult szerkesztőbizottságának. Kezdettől fogva mindmáig rendszeres résztvevője, szereplője a Fraknói Kutatócsoport rendezvényeinek, úgy Budapesten, mint a 2024-es Fraknói Centenárium alkalmából Nagyváradon és Rómában (lásd például itt, itt, itt, itt és itt). Ő a sorozat I/910-es, Cameralia köteteinek dedikáltja 70. születésnapja alkalmából. Ad multos annos!

    5045
  • 2026. április 2.

    A Studi di storia delle istituzioni ecclesiastiche sorozat 13. tagjaként a Sette Città kiadó gondozásában, valamint Alessandro Boccolini, Massimo Carlo Giannini, Giovanni Pizzorusso és Tusor Péter szerkesztésében jelent meg az "Unus non sufficit orbis". Roma e le missioni europee nel secondo Seicento című tanulmánykötet.

    A kötet 2025. december 12-én az Istituto Nazionale di Studi Romani (INSR) és több közreműködő olasz egyetem, valamint a Fraknói Kutatócsoport révén a PPKE szervezésében online formában megrendezett az "Unus non sufficit orbis": Roma e le missioni europee nel secondo Seicento című convegno internazionale előadásainak írott változatát tartalmazza. A tanácskozás a Hitterjesztési Kongregáció titkára 1678-as, kulcsfontosságú jelentésének (Relazione di Monsignor Urbano Cerri alla Santità di Ns. PP. Innocenzo XI dello Stato di Propaganda) kritikai kiadásához kapcsolódott. Részletes projektismertetés itt olvasható.

    A Fraknói Kutatócsoport és az INSR, személy szerint Gaetano Platania igazgató, valamint a Viterbói Egyetem közép-európai és pápaságtörténeti kutatóközpontja (Matteo Sanfilippo és Alessandro Boccolini professzorok) között régóta szoros munkakapcsolat áll fenn. A fontosabb határköveket a közösen szervezett nemzetközi szimpóziumok alkotják. Például legutóbb a Barberini e l'Europa, az I Collegi per stranieri a Roma konferenciasorozat (16–20. sz.), valamint a Fraknói-centenárium alkalmából megrendezett Protagonisti e Collaboratori – Studiosi provenienti dall’Europa centro-orientale presso gli archivi della Santa Sede tra il 1881 e il 1918 című tudományos tanácskozás (ennek római fogadtatásáról itt). E konferenciákon elhangzott előadások írott változatai a Kutatócsoport közreműködésével tanulmánykötetek formájában a viterbói Edizioni Sette Città jóvoltából láttak napvilágot, s innen érhetők el.

    (A közös konferenciák teljes listája: 2007 Róma [anyaga itt: CVH I/4], 2013 Budapest, 2018 Budapest, 2019 Róma2021 Róma, 2022 Róma, 2023 Róma, 2024 Róma).

    A kötet szabdon letölthető és elolvasható itt.

    5028
  • 2026. április 20.

    2026. április 20-án tartották a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Történelemtudományi Doktori Iskolájában a Fraknói Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa – immáron munkatársa –  és tudományos titkára, Sági György nyilvános doktori védését. 

    A Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye története Grősz József érsek egyházkormányzása idején (1943-1961) című PhD-disszertációja nyilvános vitáján a bírálóbizottság elnöke Domokos György, titkára Guitman Barnabás, a disszertáció opponensei Tóth Tamás és Lakatos Andor, a bizottság tagjai pedig Jávor Miklós és Kanász Viktor voltak.

    A disszertáció témaválasztása és megvalósítása szépen példázza mindazokat az identitáspecifikus kutatási feladatokat és lehetőségeket, amelyek megvalósítása a katolikus egyetem egyik legfontosabb küldetése. E feladatok végzése áll a Fraknói Kutatócsoport működésének középpontjában is, melynek a disszerens különféle formákban közel másfél évtizede mind fontosabb szerepet betöltő tagja. 

    A bizottság az értekezést 100%-ra (summa cum laude) értékelte. 

    A disszertáció témavezetője: Dr. Tusor Péter.

    A disszertáció itt, a tézisek pedig itt érhetők el.

    5062