2021

  • 2021. január 8.

    Ausztria vezető konzervatív napilapja, a Die Presse 2020 decemberében részletesen írt a nyár folyamán Berlinben, a Duncker & Humblot gondozásában megjelent  Bischofslexikon der Habsburgermonarchie 1804–1918 c. kötetről. A több mint hetedfélszáz oldalas lexikon a Bécsi Egyetem Egyháztörténeti Intézete és a Fraknói Kutatócsoport  kooperációjának eredménye.

    A 2006-ig visszanyúló, 2012-től az MTA Lendület Program keretében elmélyített fontos munkakapcsolat genezise a Fraknói Kcs. római jelenlétéhez kapcsolódik. Megalapozására anno vatikáni levéltári közös kutatások alakalmával került sor. A széleskörű hazai és nemzetközi teammunkának köszönhetően megszületett életrajzi adattár egyúttal jelzi, hogy a Fraknói Kcs. a központi római projektjei mellett és sok szempontból ezekre építve kiemelt figyelmet fordít egyéb, hiánypótló egyháztörténeti kutatásoknak.  E vizsgálatok súlypontját elsődlegesen a Lendület-korszakban megkezdett munkálatok továbbvitele képezi. 

    A Bischofslexikon bécsi, római és hazai bemutatói előkészítés alatt állnak. Mihelyt a vírushelyzet lehetővé teszik, megrendezésre kerülnek. A római várhatóan az Osztrák Történeti Intézetnek helyt adó Forum Austriaco di Cultura a Roma szervezésében, 2021. május közepén lesz.

     

    1711
  • 2021. január 14.

    2018-ban az Edizioni Sette Città gondozásában és a Fraknói Kutatócsoport társkiadásában jelent meg Viterbóban a bíboros protektorátus történetét bemutató tanulmánykötet. Római prezentációja 2019-ben volt a Pontificia Università della Santa Crocé-n. A neves Revue d'Histoire Ecclésiastique folyóirat 2020. évi számában Michaela Valente írt recenziót a kötetről. 

    1708
  • 2021. február 5.

    A kora újkori pápai diplomácia egyik legjelentősebb kutatója, Alexander Koller írt recenziót a Quellen und Forschungen aus italienischen Archiven und Bibliotheken folyóirat 2020-as számában a Rotraud Becker és Tusor Péter által jegyzett “Negozio del S.r Card. Pasman”. Péter Pázmány’s Imperial Embassage to Rome in 1632 (With Unpublished Vatican Documents) című, 2019-ben megjelent kötetről.

    A recenzió itt érhető el.

    1706
  • 2021. február 18.

    Az MTVA Magyar Krónika kulturális magazinja két részben mutatta be Pázmány Péter bíboros, hitvitázó és egyetemalapító életművét. A dokumentumfilmben a Kutatócsoport vezetője, Tusor Péter részletesen ismerteti Pázmány életének egy-egy izgalmas szegmensét, valamint politikai, egyházszervező működésének történelmi hátterét. Ennek során vatikáni kutatásai legújabb eredményei is szóba kerülnek.

    1704
  • 2021. február 18.

    A Debreceni Egyetem Hatvani István Szakkolégiumának egyik kurzusán tartott Titok nélkül? A Vatikáni Apostoli Levéltár történetéről, nevéről és kutatásáról címmel online előadás Kanász Viktor, a Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa 2021. február 17-én. Előadásában kitért a vatikáni levéltár(ak)at körbelengő mítoszok és legendák hátterére, a Vatikáni Apostoli Levéltár történetére, a nevének 2019-es megváltoztatására (Vatikáni Tikos Levéltárból ekkor lett Ferenc pápa döntésével Vatikáni Apostoli Levéltár), valamint kutatásának lehetőségeire és saját tapasztalataira, mindezek fényében bemutatva Fraknói Vilmos és a Római Magyar Történeti Intézet szerepét, valamint a Fraknói Kutatócsoport munkáját.

    1707
  • 2021. március 1.

    Nagy Katalin a Scuola Vaticana di Paleografia, Diplomatica e Archivistica végzett hallgatójaként 2019-ben lett az Archivio Segreto Vaticano  prefektúrájának ajánlására a  Fraknói Kutatócsoport külső tudományos segédmunkatársa és vatikáni levéltári kutatási rezidense. Medievisztikai jellegű munkáját Szovák Kornél irányításával és kutatócsoportjának tagjaként végzi. A újabban apostoli levéltárnak nevezett intézményben heti három munkanapon dolgozik a Fraknói Kcs. kutatási programján, képviseli a Kcs-t különféle tudományos eseményeken, szakmai fórumokon; közreműködik római szakmai rendezvények előkészítésében (lásd például itt és itt). Segíti a Kcs. tagok pótkutatásait, illetve eleget tesz különféle hazai megkereséseknek úgy a vatikáni, mint más római gyűjteményekben. Rendszeresen figyelemmel követi a vatikáni, római tudományos élet eseményeit, a legújabb kiadványok megjelenését. Ezekről a neki köszönhetően lehet olvasni az institutumfraknoi.hu különféle rovataiban.

    Az alapkoncepció, miszerint a Fraknói Kutatócsoport tagjai a Vatikánban kutatnak, a feltárt anyagot viszont itthon dolgozzák fel, majd idehaza és Rómában prezentálják a magyar, illetve  a nemzetközi tudományosság számára az ő szerepével válik teljessé. A Fraknói Kutatócsoport 2017-es, az MTA Lendület-programból kinövő megalapításával, majd vatikáni levéltári rezidentúrájának létrehozásával sikerült virtuálisan, ugyanakkor funkcionálisan életre kelteni Fraknói Vilmos hajdani Római Magyar Történeti Intézetét (Istituto Ungherese di Studi Storici). Ennek jelentősége a Monumenta Vaticana Hungariae 2004-es újraindításához fogható. 

    Nagy Katalin az Archivio Apostolico Vaticano püspök-prefektusának különleges engedélyével a mindenkori kutatói létszám- és időkorlátozásokon (jelenleg 15 [!] fő, és maximum 3 hónap folyamatos kutatás) felül kapott lehetőséget levéltári rezidensi munkája végzésére a Vatikánban. Neki köszönhető, hogy a Kutatócsoport  a pandémia miatti utazási korlátozások ellenére is teljesíteni tudja aktuális kutatási terveit. Visszatekintve a vatikáni magyar történeti kutatások történetének utóbbi egy évszázadára, munkája, a Fraknói Kutatócsoport általa biztosított állandó vatikáni jelenléte már most historiográfiai jelentőségűnek mondható. Nagy Katalin másik szakterülete az archivisztika mellett az olasz nyelvészet. Most, 2021. február 26-án  védte meg sikeresen disszertációját olasz történeti nyelvészetből a római „La Sapienza” Egyetemen, a Roma Tre Univeristá degli Studi” Egyetem közreműködésével. A kutatási téma: Morte e vitalità dei dialetti italiani nel terzo millennio (Az olasz nyelvjárások halála és vitalitása a harmadik évezredben). A hároméves doktori képzésen (2017/2018-2019/2020) témavezetői Giancarlo Schirru (Università degli Studi di Napoli “L’Orientale”) és Alessandro De Angelis (Università degli Studi di Messina) tanszékvezető egyetemi tanárok voltak. A védésre online került sor a járványhelyzet előrehaladottsága miatt. A sikeres védést követően a PhD fokozat adományozása még aznap délelőtt hivatalosan formában végbement.

    1722
  • 2021. március 8.

    Az Università degli Studi della Tuscia és a Fraknói Kutatócsoport felhívást (Call) tesz közre publikálásra az Eastern European History Review című folyóirat 2022-es számába. A tematikus lapszám témája: Közép- és Dél-Európa a keresztény és az oszmán világ között: konfliktusok, összecsapások és kompromisszumok (16-18. század).

    További részletek itt.

    1758
  • 2021. március 14.

    A Fraknói Nyári Akadémia a Kutatócsoport 2015-től minden év augusztus elején megrendezésre kerülő  konferenciasorozata. Célja a hazai teológiai és bölcsészeti személetű egyháztörténet előmozdítása, a vatikáni kutatások integrálása, népszerűsítése a hazai tudományos életben. A legfontosabbnak ítélt előadások a 2019-től megjelennek a Fraknói  Kutatócsoport és a Gondolat Kiadó közös kiadványaként. A sort Bitskey István munkája nyitotta meg. 

    Ezt követi most két újabb  tanulmány szintén a 2019-es V. Fraknói Nyári Akadémiáról: Fazekas István: Egri püspökök a bécsi udvarban (16–17. század) valamint Mihalik Béla Vilmos: Hangsúlyok és fordulópontok az egri egyházmegye történetében (1699–1761) (CST III/34). Továbbá a tavalyi, budaörsi rendezvényről a trianoni diktátum centenáriumára emlékezve: Tóth Krisztina: Az Apostoli Szentszék és Trianon egyházkormányzati következményei
    Utóbbi munka egyúttal a Collectanea Vaticana Hungariae harmadik alsorozatának (CVH Classis III) nyitódarabja (fasc. 1). Ezzel a Fraknói Kutatócsoport specifikus, alapkutatási eredményeket közlő kiadványsorozati struktúrája teljessé vált. A kiadványok a hatályos előírásoknak megfelelően már az ELKH logójával jelentek meg.

    A soron következő, immár VII. Fraknói Akadémia 2021. aug. 6–8 között lesz Győrben (részben Pannonhalmán).

     

    1756
  • 2021. március 26.

    Kanász Viktor, a Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa az M5 Ez itt a kérdés című műsorában beszélgetett Prokopp Mária művészettörténész és Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes társaságában a középkori Magyarországról, a korabeli kereszténység szerepéről, valamint Esztergom egyházi örökségéről.

    2216
  • 2021. április 2.

    Az MTVA Magyar Krónika kulturális magazinja külön adásban mutatta be Mindszenty József újratemetésének történetét. A dokumentumfilmben a Kutatócsoport vezetője, Tusor Péter is beszél a bíboros életének egy-egy fontos szegmenséről.

    A videó itt található.

    1776
  • 2021. április 18.

    Tusor Péter a római magyar történeti kutatásokról, valamint a Történeti Intézetről beszélgetett Csorba Lászlóval a 125 év az olasz-magyar kapcsolatok szolgálatában. Fejezetek a Római Magyar Akadémia történetéből című dokumentumfilm sorozat 1. részében.

    2594
  • 2021. április 22.

    A Kutatócsoport vezetője, Tusor Péter A jezsuita gimnáziumi adatbázis és a kora újkor kutatás új távlatai (A költő Gyöngyösi példája) címmel tartott előadást A Jezsuita oktatás Közép-Európában a nagyszombati egyetem és gimnázium példáján című online műhelykonferencián 2021. április 22-én. (A Gyöngyösi-kutatás korábbi eredményeiről itt és itt.)

    Az előadás itt érhető el.

    1805
  • 2021. május 5.

    A Fraknói Kutatócsoport fontos feladata, hogy magyar részről állandó tudományos jelenlétet biztosítson a Vatikánban. Tudományos jelenléten a magyar történelem római forrásainak rendszeres és módszeres feltárását, s az erre alapuló professzionális szakmai kooperációt értjük. Nem pedig valami mást. E funkcionális együttműködésnek markáns jele és bizonyítéka, hogy a vatikáni levéltár (Archivio Apostolico Vaticano) saját törzsanyagának szabadpolcos segédletei, mutatói között helyezte el  a Sala dei Indiciben a Kutatócsoportnak a budapesti apostoli nunciatúra levéltáráról (1920–1939) készített részletező inventáriumát. A vatikáni levéltár korábban egy mindössze 60-70 kéziratoldalas ismertetővel rendelkezett erről a fondról: Archivio della Nunziatura Apostolica in Ungheria. („Archivio della Nunziatura Apostolica di Budapest”). aa. 1920–1939. Indice 1235 (a cura di Tomislav Mrkonjić), Cittá del Vaticano giugno 2010. A 2016-ban napvilágot látott Inventarium Vaticanum I.  (CVH I/14; lxii + 360 p) ennél sokkalta részletezőbb. A teljes anyag autopsziáját követően született, tételről tételre haladó, kritikai jellegű leírás, mely érdemi vezérfonalul szolgál a kutatás számára a két világháború közötti magyar történelem mélyebb megismerésére.  Megjegyzendő, hogy a különféle vatikáni lelőhelyek saját indiceinek publikálása a belső kutatási szabályzatok szerint kifejezetten tilos külső kutatók számára, és szerzői jogilag is aggályos. Sőt tökéletesen felesleges, hiszen a közeli jövőben ezek a vázlatos áttekintő jegyzékek online elérhetők lesznek.

    A Vatikáni Apostoli Levéltár prefektúrája és a Kutatócsoport között a tárgyban folyt levélváltás egy-egy részlete: „Praeceps advolo ad cor nuntii mei: excellentissimus praefectus huius apostolici tabularii te suppliciter rogat ut liberaliter sibi mittere velis aliud exemplar libri tui, quem una cum doctissima magistra Krisztina Tóth edidisti sub titulo Inventarium Vaticanum I. The Archives of the Apostolic Nunciature in Budapest (1920-1939), Budapestini – Romae 2016, quia praedicto excellentissimo domino in animo est inventarium tuum collocare in aula quae omnes indices collectionum et documentorum in hoc archivo asservatorum continet, eo modo ut praesto sit omnibus studiosis hic insudantibus et eos adiuvare possit in inquisitionibus eorum. Tali diligentia ac zelo erga hoc apostolicum tabularium esse soles ut magna cum spe confitear hoc facere tibi difficilius ac nimis molestum non esse. Accipe interdum, carissime professor, gratias quas reverendissimus pater praefectus tibi mittit pro sola cura hoc legendi.” – „Intentio Ex.mi Domini Praefecti  per te genuine aperta est mihi omnibusque collegis meis et honor et gaudium, gratae isti petitioni quamprimum satisfacere non recusabimus duo exemplaria in Urbem Aeternam velociter mittendo…”

    3388
  • 2021. május 8.

    2021. május 7-én került – a járványhelyzetből kifolyólag – online felületen megrendezésre a „MÓDSZEREK ÉS MEGKÖZELÍTÉSEK Doktorandusz Kutatóúton műhelykonferencia” a DOSZ Történelem- és Politikatudományi Osztályának szervezésében.

    A Fraknói Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa, Sági György a műhelykonferencia 3. szekciójának egyik előadójaként A Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Levéltára – Beszámoló egy „fantom” levéltár iratanyagának rendezéséről és felépítéséről címmel tartott előadást. Sági 2019 október vége óta a Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája (MSZKI) megbízásából végzi irataiknak rendezését. A levéltárrendezést szakmai tanácsaival, esetenként gyakorlati részvételével segíti Koltai András, a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltárának vezetője is. A rendezés helyileg is a piaristáknál zajlik.

    Az előadó betekintést nyújtott az e téren zajló munkába, eddigi fejleményekről, számot adva az iratrendezés jelen állásáról. Előadása első felében történeti és intézményi kontextusba helyezte az iratanyagot termelő intézményeket, a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciáját (FSZK) és a Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciáját (MRK), valamint magának az MSZKI-nak mibenlétét vázolta a hallgatóságnak. Bemutatta feladataikat és szemléltette megalakulásuk rövid hátterét, szerepüket. Előadása második felében áttekintést nyújtott az eddig kialakított fondok felépítéséről, példákkal bemutatva az MSZKL-ben őrzött iratanyag jellegét, kitérve a digitalizálás megkezdésére is. Végezetül az egyes megszűnés veszélye által fenyegetett, illetve a közelmúltban hazánkban megszűnt rendeknek (pl. Szent Erzsébetről nevezett Betegápoló Nővérek) levéltári anyagának MSZKI általi begyűjtésének fontosságát hangsúlyozta.

    1815
  • 2021. május 10.

    2021. május 8-án rendezte meg a Vestigia Kutatócsoport (PPKE BTK), valamint a Modenai Állami Levéltár A Pótól a Dunáig. Az Este-udvar és Magyarország kapcsolatának évszázadai című konferenciát, ahol a Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa, Kanász Viktor is előadást tartott Girolamo Martinengo nuncius és az 1552-es hadi események címmel.

    Előadásában bemutatta a nuncius élettörténetét, I. Ferdinánd udvarában kifejtett tevékenységét, valamint jelentéseinek fő témáit (pl. birodalmi belpolitika, a francia és az itáliai háborúk, Luther követőinek ügye, az oszmán-ellenes összefogás kérdése, etc.). Ezt követően azt vizsgálta meg, hogy a várháborúk egyik legikonikusabb évének, 1552-nek a hadi eseményei hogyan jelentek meg Martinengo jelentéseiben, miképpen értelmezte a nuncius a háború egyes mozzanatait, s honnan származtak az információi. Ennek során többek közt részletesen elemezte, hogy az uralkodó udvarában mit is tudtak Temesvár és különösképpen Eger ostromáról.

    1809
  • 2021. május 29.

    2021. május 28-án és 29-én került a Doktoranduszok Országos Szövetsége (DOSZ) – és ezúttal a Miskolci Egyetem – szervezésében immáron huszonnegyedik alkalommal megrendezésre az interdiszciplináris Tavaszi Szél Konferencia. Az online rendezvény második napján előadóként vett részt a Fraknói Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa, Sági György is. A konferencia Történelem- és politikatudományi szekciója 1914 utáni történelem I. alszekciójának (A XX. század első fele) keretén belül tartotta meg előadását „Az utolsó általános főnöknői ’Relatio quinquennalis’ (1943–1947) – Az iskolák államosítása- és a szerzetesrendek feloszlatása előtti utolsó helyzetkép a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek Társulatának állapotáról és működéséről” címmel.

    Miután előadásában röviden kitért a rend eredetére és magyarországi megtelepedésére, hivatására, az előadó vázolta a római jelentések (Relatio triennalis, Relatio quinquennalis) korabeli gyakorlatát. Ezt követően részletesen bemutatta a konkrét címben szereplő, Bali Mária Ildefonsa általános főnöknő (1947–1969) által összeállított reláció megszületésének körülményeit, illetve sorsát, az ezzel kapcsolatban felmerülő érdekességeket, Grősz József kalocsa-bácsi érsek (1943–1961) ebben játszott szerepét. Mondandója következő szakaszában Sági összehasonlító elemzést adott az 1943/1947-es és az azt megelőzően a Szerzetesek Szent Kongregációjához ténylegesen is felterjesztésre került 1938/1942-es jelentés kapcsán. Az előadó prezentációja zárásaként kitekintés jelleggel röviden vázolta a szerzetesrendek 1950-es működési engedélyének megvonása következtében a négy évtizedes szétszóratás alatt bekövetkezett kalocsai iskolanővéreket ért változásokat, illetve a napjainkban tapasztalható helyzetüket és szerepüket.

    Előadását az alszekcióban különdíjjal értékelték.

    1839
  • 2021. június 2.

    Kruppa Tamás és Kanász Viktor 2021. május 31-én tartott előadást az Európa elfeledett hadszíntere – A tizenöt éves háború és Magyarország (1591–1606) című online konferencián.

    Kenyeres István bevezető gondolatai után Kruppa Tamás előadásában a pápai csapatok 1597. évi magyarországi hadjáratát, valamint Pápa ostromában való helytállásukat mutatta be, elsősorban a pápai csapatok generálisa, VIII. Kelemen pápa ünukaöccse, Gianfrancesco Aldorandini adatai segítségével.

    Kanász Viktor előadásában Kanizsa 1600. évi elfoglalásának és 1601. évi sikertelen visszafoglalási kísérletének írott és képzőművészeti emlékeit tekintette át európai – elsősorban a magyar, német és itáliai – vonatkozásban, valamint az események török recepcióját mutatta be.

    3386
  • 2021. június 7.

    A 2021. május 27-28-án került megrendezésre az Egyháztörténészek Országos VII. Találkozója (program). A szakmai fórumot Mons. Tóth Tamás, az MKPK titkára nyitotta meg, akit évtizedes munkakapcsolat fűz a Fraknói Kutatócsoporthoz (CVH I/6). A nyitóelőadást Rev. Gárdonyi Máté, a HTK egyháztörténész professzora, a Kutatócsoport külső tagja tartotta. Rétfalvi Balázs tud. segédmunkatárs, aki disszertációját a szombathelyi egyházmegye 1945 utáni történetéből írja, az "Alsópapság helyzete a 18–20. században" c. kerekasztal-beszélgetésbe kapcsolódott be.

    Az esemény fontos programpontja volt az egyháztörténeti műhelyek tudományos "termésének" ismertetése az elmúlt egy évből. A Fraknói Kcs. tavaly publikált kiadványai közül: (CVH I/17; CST II/2) Bischofslexikon az utóbbi, nagyszabású nemzetközi kooperáció keretében Berlinben megjelent munka eredményeiről, és keletkezésének műhelytitkairól, a kutatás folytatásának távlatairól szólt.

    A Püspöklexikon a budapesti (szept. 22.), római (okt. 7.) és a bécsi (előreláthatólag okt. 20.) prezentáció előkészítése már megkezdődött.

    3387
  • 2021. június 22.

    Szvorényi Róbert "Jacobinus János élete és életműve, a Brevis enarratio historiográfiai és történeti háttere, valamint szövegének utóélete" címmel védte meg summa cum laude minősítéssel értekezését a katolikus egyetemen 2021. június 21-én. A doktori cselekményben a Fraknói Kutatócsoport több tagja is részt vett. Tusor Péter tudományos tanácsadó témavezetőként, Kruppa Tamás tudományos főmunkatárs opponensként, Rev. Gárdonyi Máté és Szovák Kornél külső tagok a bizottság elnökeként és tagjaként kapcsolódott be a fokozatszerzési eljárásba. A meghívó megtekinthető itt; a tézisek és a disszertáció itt és itt

    1848
  • 2021. június 24.

    Az elmúlt napokban több mint félszáz kutatócsoporti kiadványt ajándékozott a Kutatócsoport a Collectanea Vaticana Hungariae, valamint a Collectanea Studiorum et Textuum sorozatokból a Magyar Nemzeti Levéltár könyvtárainak. A a könyvek célba jutását a Kutatócsoport részéről Kanász Viktor és Sági György, az  MNL oldaláról pedig Ekler Péter  szervezte meg.

    1880
  • 2021. június 25.

    Az I. világháborút lezáró békediktátumra emlékezett 2021. június 23-án a „Trianon és az Egyház” című konferencia. A tudományos fórumot a pandémia miatt a centenáriumot követően egy év halasztással rendezte meg az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport. Helyszínül Rev. Martos Levente Balázs rektornak köszönhetően a Seminarium Centrale földszinti aulája szolgált. Az intézményt régi hagyomány köti az egyháztörténeti, kiváltképpen a vatikáni kutatások támogatásához. Az 1880-as évek elején falai között folytak megbeszélések a Monumenta Vaticana Hungariae elindításáról többek között Haynald Lajos, Ipolyi Arnold és Fraknói részvételével. Utóbbi 1904-es tervezete szerint a Központi Szeminárium rektora lett volna az új római történeti és műveszeti intézet felügyelő bizottságának egyik tagja a Szent Jobb-i apátság üresedése esetén. A püspöki kar által létrehozandó intézmény működését Fraknói Vilmos e javadalma bevételeiből kívánta biztosítani.

    A résztvevőket Tusor Péter, a Fraknói Kutatócsoport vezetője köszöntötte. Elöljáróban szólt arról, hogy mennyire fontos, a magyar katolikus egyetemen az MTA, illetve az ELKH pályázati támogatásával működő kutatócsoport számára, hogy a fő profilját képező vatikáni kutatások erőterében alkalmanként más témáknak is figyelmet szenteljenek. Ilyen történeti téma a békediktátum vizsgálata, melynek politikai, társadalmi következményei mindmáig relevánsak. Trianon nem csupán a magyar állam, hanem a hazai egyházszervet: egyházmegyék és a különféle szerzetesrendi tartományok szétzúzását is jelentette. A problémakör számos tekintetben érinti Magyarország és a római Szentszék kapcsolatait, ugyanakkor több dimenzióban túl is mutat ezeken.  Jelezte, hogy az elhangzott előadások tanulmányváltozatai, részben kiegészülve a személyesen megjelenni nem tudó kutatók írásaival a Kutatócsoport Collectanea Studiorum et Textuum sorozatában. Már a közeli jövőben egy tartalmas, Trianonnak a magyar Egyház történetére gyakorolt összetett hatásait, kihívásait sok szempontból elsődleges kutatások nyomán körbejáró, forrásközléseket is felvonultató, hiánypótló kötetet vehet majd kezébe az érdeklődő olvasó.

    A Mons. Tóth Tamás által moderált első szekció előadásainak sorát Balogh Margit a BTK Történettudományi Intézet (ELKH) tudományos tanácsadója nyitotta meg Pehm Józsefnek Trianonnal kapcsolatban elfoglalt álláspontját ismertető előadásával. Ebből kiválóan kirajzolódott a gyakorlati revizionista pap képe, aki az elcsatolások következményeit Zalában kuráciák létrehozásával igyekezett enyhíteni, vagy aki meggyóntatta, megáldoztatta és megáldotta 1938-ban a cseh megszállt terület felszabadítására induló zalaegerszegi rongyosokat. Az előadásban körvonalazta az akkori zalaegerszegi plébános muraközi társadalmi mozgalom élén betöltött szerepét is. A következő két előadásban alapkutatások nyomán a Csehszlovákiába került piarista rendházak történetével, illetve az ezekből formálódó rendtartomány létrehozásához vezető körülményekkel, lépésekkel ismerkedhettünk meg. Szekér Barnabás, a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára levéltárosa 9 rendi gimnázium államosítását részletezte, illetve a szerzetesi közösségek alakulásáról beszélt: a 9-ből 5 rendházban 1922-re megszűnt a szerzetesi jelenlét. Koltai András, ugyanennek a levéltárnak a vezetője a felvidéki („szlovenszkói”) rendházak sorsát ismertette: már 1920-ban felmerült ezekhez delegátus kinevezése, később vice-provincia, ill. önálló provincia alapítása, de a terv csak a csehszlovák modus vivendit követően, 1930-ra valósult meg. A fájdalmas történeti folyamatok hátterét az új csehszlovák állam szekuláris jellege és kérlelhetetlen szláv nacionalizmusa képezte. A Felvidéken maradt piaristák többsége ugyanis magyar nemzetiségű volt. Az új rendtartomány tagjait a csekély számú szlovák piaristák alkották.

    Rendi témánál maradt Sági Györgynek, a Fraknói Kutatócsoport tagjának előadása, amely a délelőtti második szekcióba illeszkedett: Trianonnak a kalocsai iskolanővérekre gyakorolt hatását ismertette. Kísérlet történt a bácskai rendházak önálló provinciába szervezésére, 1925-ben erről döntöttek Rómában, azonban a szentszéki döntést tartalmazó dokumentum nem jutott el a belgrádi nunciushoz, így hatályát vesztette, valamint 1930-ban ennek felállítását végül el is vetették. A bácskai zárdák leválasztásával ekkor önálló bácskai társulat alakult. A Délvidék 1941-es visszacsatolását követően ez gyakorlatilag megszűnt, a bácskai zárdák feletti kormányzást a Szentszék hozzájárulásával ismét a kalocsai általános főnöknő látta el. A helyzet 1944-es változását követően ismét a provincia megszervezésére került a hangsúly. Végül 1960-ban került csak sor független pápai jogú rendtartomány felállítására. A bácskai társulat újraszervezése pedig 1971-ben történt meg ténylegesen ismét. Kalocsai témánál maradt a következő előadó is, Mons. Tóth Tamás, az MKPK titkára, aki a kettészakított érseki egyházmegye sorsáról, azon belül is a Bácskai Apostoli Kormányzóság felállításáról beszélt. Mint rámutatott, az utóbbi egyházkormányzati egység megalakításának dátuma is kétséges: Budanovich (Budanović) szabadkai plébános apostoli kormányzói kinevezése 1923. február 10-én kelt,  február 13-án már át is vette a kormányzást, de csak egy február 15-ei levél nevezi a területet apostoli kormányzóságnak, míg Várady érsek csak február 17-én értesült a fejleményekről. Egy nappal később a főpásztor elhunyt, tragikus halálát az egyházmegyéje szétdarabolása által kiváltott sokk okozta. Tóth Tamás számos példával igazolta, hogy Budanovics egyházmegyelapítási és egyéb törekvései mindvégig összhangban álltak a szerb nacionalizmus célkitűzéseivel. A tanulságos információkban, kalocsai és vatikáni levéltári kutatási adatokban gazdag előadásból egészen 1946-ig követhettük végig az eseményeket. Végül a délelőtti szekció utolsó előadója Rétfalvi Balázs a Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár igazgatója, a Fraknói Kcs. tagja és egyben doktorjelöltje  a szombathelyi egyházmegye Trianonját összegezte elsősorban korábbi kutatások (Balogh Margit, Göncz László, Schmidt Péter stb.) nyomán. Az egyházkormányzat alakulásának alapos bemutatása mellett rámutatott például, hogy a nyugati területeken a papság kilencven százaléka magyar érzelmű, Szombathelyhez hű volt. Cáfolta a vádat, hogy a püspök szándékosan paphiányt akart előidézni az egyházmegye burgenlandi területein elhelyezve onnan a papok jelentős részét. Részletesen szólt gróf Mikes János püspök intézkedéseiről, körleveleiről, melyekkel 1918–1919-ben igyekezett egyházmegyéje integritását, valamint német és horvát ajkú híveinek lojalitását Magyarország irányában fenntartani. Megemlítette a pornóapáti papgyilkosságot is, melyet az egyik magyar szabadcsapat tagjai követtek el a kevés osztrák érzelmű papok egyike ellen. A tragikus események részletei még feltáratlanok. A szekció levezető elnöki tisztét Balogh Margit töltötte be.

    A közös ebéd után a délutáni, harmadik szekcióban Rev. Gárdonyi Máté egyetemi tanár, a szimpózium szervezésében közreműködő a PPKE HTK Közép- és Újkori Egyháztörténeti Tanszék vezetője elnöklete alatt további három előadás követte a már elhangzottakat. Ezek az előadások Trianonnak a hazai katolicizmusra gyakorolt sokrétű hatásainak egy-egy további aspektusára mutattak rá. Az első előadó, Földvári Katalin, a MTA-SzAGKHF Lendület Görögkatolikus Örökség Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa görögkatolikus témát választott: a máriapócsi baziliták megújulását és útkeresését vázolta Trianont követően elsősorban a korabeli sajtótermékek nyomán. Egyrészt a megreformált atyák által végzett missziós tevékenységről és az általuk tartott lelkigyakorlatokról tudhattunk meg érdekes részleteket: például előbbi hatására sok szerzetesi hivatás született. Másrészt az önálló magyar provincia létrejöttéhez vezető úttal is megismerkedhettünk, melyhez a máriapócsi mellett még két rendház volt szükséges: 1939-40-re elkészült a hajdúdorogi, 1946-ban pedig Makón nyitották meg a másikat. Időközben Budán és Nyíregyházán is felmerült, hogy rendházat létesítsenek, de egyik elképzelés sem realizálódott. Végül 1947-ben állították fel a Szent István Rendtartományt. Az előadás a Nagy Szent Bazil Rendi Nővérek társadalmi tevékenységére is kitért. A második előadó, Klestenitz Tibor  (NKE HHK Honvédelmi Jogi és Igazgatási Tanszék) arról beszélt, hogy hogyan artikulálódtak Trianon egyházkormányzati következményei a korabeli sajtótermékekben. Felelevenítette például, hogy a sajtó az igazságtalan békeszerződés megkötése után a magyarság a kereszténység védőbástyája toposzra emlékeztetett és azt hangoztatta, hogy a Szentszék dolga a magyar igények támogatása a katolikus egyházi ügyekben is. A világi papnak állt korábbi jezsuita, Martinovich Sándor a szabadkőművesekhez kötődő Világnak pedig egyenesen úgy nyilatkozott, hogy a felvidéki püspökök ügyében jobb bánásmódot vártak a magyarság számára az Apostoli Szentszéktől. 1924-től pedig több sajtótermékben is hangot adtak a Szentszék közvélemény által kevéssé elfogadható lépéseinek. A konferenciát az eddig a Trianon és az Egyház témával foglalkozó szakirodalmat felvonultató historiográfiai összegzés zárta, Tóth Krisztina, a Fraknói Kutatócsoport tudományos munkatársa előadásában. Megállapította, hogy több elszakított vagy határok által ketté vagy háromfelé vágott egyházmegye 1920-as évekbeli története nincs kellőképpen feltárva, és azzal kapcsolatban is vannak még a kutatás számára fehér foltok, hogy hogyan érintette a szerzetesrendeket a trianoni békeszerződés. Felhívta továbbá a figyelmet arra, hogy nem csak a történettudomány, az egyháztörténet számára tartogat még további munkát e témakör, hanem magyar nemzetpolitikai érdek is a kapcsolódó források feltárása, az elszakított területek egyházi viszonyainak megismerése és objektív, hazai és külföldi levéltári forrásokra támaszkodó bemutatása.

    A rendezvényt Rev. Gárdonyi Máté zárta be, családi történetet megosztva: apai nagyanyja ugyanis Fiuméban született és Trianon után a kaposvári vasútállomáson kaptak vagonlakást. Ezek az elbeszélések idővel a családi legendárium részei lesznek, azonban fontos, hogy a személyes sorsok mellett a történészek komplex összefüggésekre is rámutassanak, az egyház és Trianon kapcsolatát sokoldalúan bemutassák. E konferencia pedig felhívás volt a kutatások folytatására.

    Program

    Előadások és hozzászólások felvételei (mp4)

    2305
  • 2021. július 3.

    Az MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztálya Klasszika-filológiai Bizottsága Közép- és Neolatin Munkabizottsága, valamint a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára és Pest Megyei Levéltára július 2-án immár hetedik alkalommal rendezte meg a középkorászok éves seregszemléjét, a medievista köynvbörzét, ahol többek közt a budapesti, pécsi és debreceni kutatóműhelyek mellett Nemes Gábor és Kanász Viktor részvételével a Fraknói Kutatócsoport is képviseltette magát. Az esemény kiváló alkalmat biztosított idén is a Kutatócsoport kiadványinak és a jelenleg futó projektjeinek személyes megismerésére.

    3389
  • 2021. július 12.

    Fedeles Tamás, a Kutatócsoport tudományos főmunkatársa, a Pécsi Tudományegyetem professzora gondozásában megjelent a Klerikusszentelések a Római Kúriában a Magyar Szent Korona Országaiból (1426–1523) című, közel 700 oldalas forráskiadvány. A Collectanea Vaticana Hungariae I/18. kötete hiánypótló, ugyanis a magyar kutatás korábban nem figyelt fel a Vatikáni Apostoli Levéltárban őrzött Libri formatarum regisztersorozat jelentőségére. Jelen kiadvány a nemzetközi kutatási trendekhez illeszkedően közel 800, korábban többségében ismeretlen magyar, illetőleg a Magyar Királyság területén egyházi javadalommal rendelkező személy római kúriai promóciójára vonatkozó forrásokat ad közre.

    A kötet a Fraknói Kutatócsoport 2017–2022 közötti pályázati programjának egyik fontos vállalása és most megvalósult célkitűzése. Az Ordinationum Documenta Pontificia de Regnis Sacrae Coronae Hungariae (1426–1523) főcímű mű a 2002-ben (újra)alapított és 2004-ben útjára indult vatikáni–magyar történeti könyvsorozat immáron hetedik középkori tematikájú forráskiadványa a pápai gyűjteményekből. Az előzmények: CVH I/1 (Artner-okmánytár); I/7 (Consistorialia Doc. Pontif.); I/9–10 (Cameralia Doc. Pontif.); I/12 (Brevia Clem.); I/16 (Reg. Suppl. Hadr. VI); II/1 (Reg. Convent Contr.).

    Az Örök Várost felkeresők között időről időre feltűntek azok az önállóan, illetőleg kisebb-nagyobb csoportokban érkezők, akik a Római Kúriában kívánták felvenni az egyházi rend egyes fokozatait, továbbá promóciójukkal kapcsolatos ügyeiket kívánták kedvezően elintézni. A római szentelési turizmus (turismo delle ordinazioni) – ahogy a nemzetközi szakirodalom találóan elnevezte a jelenséget – különösen a 15. századtól, öltött nagyobb méreteket. Mindezzel kapcsolatban természetesen számos kérdés vetődik fel: Kik és miért vállalkoztak a hosszú útra? Milyen előfeltételeket támasztottak a szentelendő egyháziakkal szemben? Melyek voltak a római szentelési procedúra egyes elemei? Az egyházi társadalom mely rétegeit találjuk a Kúriában szentelteltek között? A Rómába érkező klerikusok között milyen arányban találunk magyar javadalmasokat? A Kárpát-medence egyes területeiről milyen megoszlásban érkeztek szentelendők a pápai udvarba? A Rómától való távolság mennyiben befolyásolta az utazási kedvet? Az országos és nemzetközi politikai események hatással voltak-e az utazásokra? Kimutathatók-e összefüggések a szentelési turizmus és a hitújítás között? A most közreadott okmánytár forrásai ezekre és további izgalmas kérdésekre is választ kínálnak, megteremtve ezzel a kérdéskör nemzetközi kontextusba ágyazott feldolgozásának alapjait.

    Az 1001 tételt tartalmazó kiadvány több szemléletes táblázattal és grafikonnal ellátott bevezető tanulmánya a témakör alapos áttekintését nyújtja. A latin nyelvű források elé a használatot megkönnyítő magyar nyelvű regeszták kerültek, a kötet végén pedig angol nyelvű rezümé található Gátas-Palotai Ágnes fordításában. A Gondolat Kiadó gondozásában megjelent kötet kiadási előmunkálataiban a sorozatszerkesztő Tusor Péter mellett szerkesztőként Kanász Viktor, olvasószerkesztőként pedig Nemes Gábor és Tóth Krisztina vettek részt a Fraknói Kutatócsoport részéről.

    1885
  • 2021. július 26.

    A  2002-ben újraalapított és 2004-ben útjára indult vatikáni–magyar történeti könyvsorozat, a Collectanea Vaticana Hungariae (CVH) alapértelmezésben a Fraknói Kutatócsoport (és előformációi) saját vatikáni alapkutatási eredményeit közli. A Gondolat Kiadó gondozásában megjelenő specifikus szaksorozat ugyanakkor lehetővé teszi külső tagok, illetve más kutatók színvonalas munkáinak megjelentetését is. Jelen esetben utóbbiról van szó. A magyar történelemmel foglalkozó cseh történész, Antonín Kalous  "Angelo Pecchinoli pápai legációja a magyar királyi udvarban (1488–1490)" c. kötete a Fraknói Kutatócsoport és az olmützi egyetem kooperációjának köszönhetően készült el, és lát most napvilágot. 

    A latin és angol nyelvű, magyar rezümével ellátott forráskiadvány olyan dokumentumok sorozatát tartalmazza, amely Angelo Pecchinoli ortei püspök, pápai nuncius legációjához kapcsolódnak. Pecchinoli 1488-ban érkezett meg a magyar királyi udvarba. Itt Mátyás király haláláig maradt és közelről követte a küzdelmet Magyarország trónjáért az új király, II. Ulászló 1490. szeptemberi megkoronázásáig. A CVH II/8. tomusának angol nyelvű főcíme: "The Legation of Angelo Pecchinoli at the Court of the King of Hungary (1488–149)". A latin forrásszövegek használatát, értelmezését alapos bevezetőtanulmány, regeszták, apparátus és index segíti. 

    A cseh vatikáni kutatással folytatott közös tudományos munka és most hozzáférhetővé váló fontos középkori eredménye a Kutatócsoport természetszerű római, nemzetközi integrációjának és produktivitásának újabb fontos fejezete. 

     

    1924
  • 2021. augusztus 8.

    2021-ben Győr, illetve Pannonhalma adott otthont az immár hetedik alkalommal megrendezett Fraknói Nyári Akadémiának. A rendezvény augusztus 6–8-ig változatos és a legfrissebb szakmai eredményeket felvonultató programmal, tudományos eszmecserével és a gyémántmisés Csóka Gáspár atyával tartott pódiumbeszélgetéssel várta az érdeklődőket. Akárcsak az utóbbi években, az ország számos egyeteméről – sőt még Cambridge-ből is – érkeztek tanulmányaikat folytató hallgatók, fiatal kutatók és az ifjúságot tanító professzorok. A Fraknói Akadémia megvalósította elsődleges célját: összefogta az egyháztörténettel foglalkozó fiatalságot, bevonta őket a tudományos diskurzusba és feltárta előttük a kutatás perspektíváit.

    Az első nap a Brenner János Hittudományi Főiskolán hangzottak el előadások a győri egyházmegye 15–18 századi történetéből. Az egybegyűlteket Veres András megyéspüspök nevében Lukácsi Zoltán oldalkanonok köszöntötte, majd az alapító kurátorok, Tusor Péter és Rev. Gárdonyi Máté megnyitója következett. Ennek során a közönség megismerhette a Fraknói Kutatócsoport legfrissebb kiadványait: Fedeles Tamásnak a késő középkori római klerikusszentelésekről, Antonín Kalousnak Angelo Pecchinoli 1488–1490-es pápai legációjáról írt kötetét és a korábbi Fraknói Nyári Akadémia előadásait tartalmazó fasciculusokat. Az első szekció a késő középkori győri vonatkozásokat ismertette. Szovák Kornél a Moravcsik Gyula Intézet igazgatója a Vatikáni Apostoli Levéltárban található egyházmegyei vonatkozású kérvényekről beszélt, amelyek az egyházi személyek, intézmények és a vallási élet megismeréséhez nélkülözhetetlen források. Az 1455–1471 közötti időszakot vizsgálta alaposabban. A következő előadó, Fedeles Tamás, a Fraknói Kutatócsoport tudományos főmunkatársa az Apostoli Kamara és a középkori győri püspökség kapcsolatrendszeréről beszélt, három fő pont köré sűrítve mondandóját: 1. a gazdasági vonatkozások, 2. az ad limina látogatások, 3. a kúriai szentelések. Megtudhattuk például belőle, hogy többek meglevő javadalom nélkül, hamis titulusra szenteltették fel magukat. A szekciót Nemes Gábor, a Kutatócsoport tudományos munkatársa előadása zárta, amely a győri székeskáptalan 1495 és 1528 között vezetett számadáskönyvének értékéről és hányattatásairól szólt. Megismerhettük, hogy a 18. századtól kezdve ki mikor milyen formában foglalkozott vele és miért nem került sor máig a kiadására. Nemes előadását azzal zárta, hogy elnyert Bolyai ösztöndíja keretében szeretné a kiadást előkészíteni.

    A következő szekció fókuszában a 16–18. század állt. Kádár Zsófia az ELTE BTK tudományos munkatársa a 16–17. századi győri káptalani követek és alsótáblán részt vevő egyháziak feltárásának kihívásairól beszélt. Megemlítette például, hogy bár az 1587–1687 közötti meghívotti listákban a győri káptalan mindig szerepelt, sok kanonok nem a káptalan követeként szerepelt a diétai listákban. Előadása végén egy konkrét példát is körbejárt: Bény János 1649-es követségét 5 levél nyomán. Oláh Róbert, a Fraknói Kutatócsoport tud. segédmunkatársa a győri egyházmegye Apostoli Szentszéknél történő érdekérvényesítése egy érdekes fejezetét mutatta be: Zichy Ferenc győri püspök római ágenseiről beszélt. E szerepkört az általa vizsgált időszakban a Poloni család három tagja töltötte be egymás után. Az ágensi levelek témái voltak például: konklávéval kapcsolatos belső információk, nagypolitikát érintő megállapítások és az éppen aktuális intézendők az Örök Városban. Szuly Rita a NEB tudományos kutatója két konkrét esettanulmányon keresztül mutatta be a győri papság normaszegéseit és kihágásait. Belsőrákos plébánosa, valamint Nagynarda adminisztrátora példáján keresztül tárultak fel előttünk a plébániáknak és lelkipásztoruknak a konfliktusai. Összevetésképpen pedig betekintést nyertünk Zichy Ferenc püspöknek az alsópapságra vonatkozó elvárásrendszerébe, az 1755-ben kiadott Epistola pastoralisba is. Mihalik Béla hozzászólásában Belsőrákos akkori plébánosának a saját kutatásai nyomán kirajzolódó pályáját ismertette: ez kiválóan rámutatott arra, hogy a Fraknói Akadémia egyben a tudományos eszmecsere termékeny talaja is.
    A harmadik szekció egy projektismertetővel egybekötött könyvbemutatóval indult, melynek során Kádár Zsófia és Fazekas István ismertették a csapatuk által végzett hatalmas kollekció eredményét: a pozsonyi, nagyszombati és győri jezsuita gimnáziumok diákságának anyakönyvi névtárát. Kádár Zsófia a több tízezer adat rögzítésének módját, információk típusát, főbb megállapításokat (életkori, nemzetiségi, társadalmi megoszlás, stb.) vette számba. A kutatást iránytó Fazekas István pedig több esetpéldán (pl. Radanay Mátyás a későbbi pécsi püspök, Fux Ferenc a későbbi egri érsek, vagy: Johann Michael Niedermann) keresztül szemléltette az iskolai adatbázis biográfiai információinak mélységét és jelentőségét. Korreferátumában Pilikta László az 1631-ben alakult Gyümölcsoltó Boldogasszony diáktársulatról és matrikulájáról szól.

    Ezt követően mester és tanítvány ültek le beszélgetni: Szovák Kornél, akit a gyémántmisés Csóka Gáspár atya egykor görögre és latinra oktatott, kérdezte volt tanárát az életútjáról. A levéltáros-történész bencés szerzetes paptanár 1952-ben került Pannonhalmára és 1956-ban egyike volt annak a két növendéknek, akiknek a felvételét rendi utánpótlásként engedélyezték. Az egyetemen latin–történelem szakra került, de más szakok óráira is áthallgatott. Harmadévesként a görög szakot is elkezdte, egyszerre az első és második évet. 1979-ben kezdett egyháztörténet tanításával foglalkozni, mikor a főapát jelezte, hogy egyháztörténet tanárra lenne szükség, 1980-tól pedig a pannonhalmi levéltár igazgatója volt 2012-ig. A beszélgetés során az 1980-as években az egyháztörténeti kutatások megindulására, valamint egykori tanáraira is visszaemlékezett. A gazdag programot az első nap az egyházmegye-történetírásról kerekasztal beszélgetés zárta, az MKPK titkára, Mons. Tóth Tamás, a PPKE HTK egy. tanára, Rev. Gárdonyi Máté, a PTE BTK egy. docense, Gőzsy Zoltán és a SZEL gyűjteményvezetője, Rétfalvi Balázs részvételével. A résztvevők saját kutatásaik, tapasztalataik alapján fogalmazták meg, hogy mit jelent számukra az egyházmegye történetírás, ennek milyen alapvető összetevői vannak és hol tart a témában az egyháztörténeti kutatás. Tekintve, hogy a tárgy a tárgyban a résztvevők közül sokan elmélyültek, a közönség soraiból többen is hozzászóltak és bekapcsolódtak a diskurzusba.

    Augusztus 7-én délelőtt a hittudományi főiskolán folytatódott további két szekcióval a program, melynek a súlypontja átkerült a 17–20. századra. Az első előadó, Horváth József a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi tér igazgatóhelyettese a 17–18. századi győri egyházi személyek könyves kultúrájáról, műveltségéről és egyéni könyvgyűjteményeiről beszélt, a posszesszorkutatásai eredményeit tárta a hallgatóság elé. Dénesi Tamás, a Pannonhalmi Főapátsági levéltár igazgatója a bencés rend tulajdonában álló ún. Apátúrház történtét, funkciójának változásait, gazdasági szerepét tárta fel. A számos érdekesség között például megemlítette, hogy az előző nap említett Gyümölcsoltó Boldogasszony Társulat tagjai névadójuk ünnepén szerenádot adtak a főapát háza előtt, melyért adományt kaptak. Forgó András, a PTE egyetemi docensének előadása is a bencés rendnél maradt: kapcsolatukat a felvilágosodással vizsgálta, azzal vezetve fel mondandóját, hogy a felvilágosodás értelmezését négy szakmában elismert kutató szemüvegén keresztül láttatta. Konklúziója az volt, hogy a szerzetesek a 18. században nem a korszellemtől függetlenül végezték tevékenységüket, illetve, hogy a mérsékelt felvilágosodás hívei között is vannak egyháziak. A Forgó által vázolt és a „felvilágosodás” fogalmának értelmezése kapcsán élénk vitát kiváltó képbe helyezte be Lukácsi Zoltán atya, a Brenner János Hittudományi Főiskola főiskolai tanára Negyedes Pál, 18. századi győri pap személyét és didaktikus prédikációit. E prédikációk a korszellemre reflektáltak, gyakorlatilag már híján vannak minden pátosznak és retorikának, kizárólag tanítani kívántak. A 18. századi magyar prédikációkról Lukácsi atya nemrégiben publikált korszerű monográfiát a győri püspöki levéltár sorozatában.

    A szombat reggeli második szekció a 19–20. századba kalauzolt el bennünket. Az első előadó, Németh Ildikó a Soproni Múzeum múzeumpedagógusa Sopron diákjóléti intézményeit ismertette. A 19. században, illetőleg a 20. század első felében négy rend tartott fenn ilyeneket, melyek egyben a rendi utánpótlás képzésének bástyái is voltak: a bencések, a domonkosok, az orsolyiták és az Isteni Megváltó Leányai. Ezeken kívül magánszemélyek is működtettek hasonló intézményeket. A kollégiumok kiépülése a városi terjeszkedés irányait jelölte ki. A következő előadók egyéni papi sorsokat vázoltak. Szokolay Domokos, a NEB tudományos kutatója négy atya (Geiszbühl Mátyás, Sümegh Lothár, Németh Alajos és Böck János) 1945 utáni sorsát, az átmeneti időszakban folytatott tevékenységük, publikációik miatti meghurcolását ismertette. Petes Róbert győri egyháztörténész jól átgondolt, megindító előadásában az 1957-es országos letartóztatási hullámából 4 győri fiatal pap (Horváth Lajos, Bóna László, Buzás József és Zsebedics Pál) letartóztatását, kihallgatásuk részleteit, beszervezési kísérleteiket és további életútjukat mutatta be. Az előadás nyomán a hallgatóságban az a benyomás támadt, hogy Petes módszeressége és habitusa végre megmutatja, hogyan is kell(ene) kutatni a közelmúlt egyháztörténetét, hasznosítani és értelmezni a vonatkozó állambiztonsági dokumentumokat. Végül a szekciót Tóth Krisztina, a Fraknói Kutatócsoport tudományos munkatársának és titkárának előadása zárta, mely témája révén egyben átvezetett a pannonhalmi helyszínre. II. János Pál pápa 1996-os magyarországi látogatását ismerhette meg belőle a hallgatóság, aki a pannonhalmi monostor milleniumi ünnepségére, valamint a honfoglalás millecentenáriumára érkezett kétnapos látogatásra hazánkba: Pannonhalma és Győr látta őt vendégül.

    A VII. Fraknói Nyári Akadémia programja délután a pannonhalmi főapátságban folytatódott. Itt Dénesi Tamás levéltárigazgató mutatta be a pannonhalmi levéltár számos értékes oklevelét és pecsétjét. A körülbelül 2850 középkori oklevélből például az interpolált alapítólevelet, a tihanyi alapítólevelet, a Montecassino és Pannonhalma közötti imaszövetség 1212-es oklevelét ismerhették meg az Akadémia résztvevői. Dénesi az apátsági templom, a hozzá tartozó sekrestye, altemplom és kerengő történetét, érdekességeit is bemutatta. A bazilikában Domenico Zipoli 1715-ben, Rómában publikált egyik orgonaműve (All’Elevezione in Fa maggiore) csábította a résztvevőket rövid meditációra Tusor Péter interpretációjában.
    A konferenciaprogramot Várszegi Asztrik püspök, emeritus főapát kora esti előadása zárta („Abendvortrag”). A zsúfolásig megtelt pannonhalmi teremben megelevenedett az a történelem, amelyet részben az előadó maga is átélt, illetve rendtársak elbeszéléséből első kézből ismerhetett meg. A török időktől indulva 20. századi súlyponttal a rendszerváltásig beszélt a pannonhalmi bencés közösség megpróbáltatásairól, újjászületéseiről. Az előadás érdekfeszítő beszélgetésbe alakult át. Ennek során a hallgatóság több érdekes és tanulságos rendtörténeti epizóddal szembesülhetett. Felidéződött a jezsuitákkal, ciszterekkel, premontreiekkel és más férfi szerzetesrendek tagjaival zsúfolt papi otthon korabeli milliője is. A nap zárásaként az akadémiai tagok Magyarország legrégebbi könyvtárával ismerkedhettek meg, Ásványi Ilona könyvtárigazgató szakavatott kalauzolásával.

    Augusztus 8-án, vasárnap délelőtt Veres András megyéspüspök, a PPKE nagykancellárja celebrált szentmisét a székesegyházban, melyet követően személyesen köszöntötte a székvárosában megrendezett VII. Fraknói Nyári Akadémia résztvevőit. A záróprogram a Szent László-látogatóközpont és az egyházmegyei levéltár felkeresése volt. Utóbbi helyen Vajk Ádám és Nemes Gábor az egyházmegyei levéltár iratanyagába engedett bepillantást. Olyan értékes dokumentumokat foghattak kezükbe az Akadémia tagjai, mint a harkai anyakönyv, Magyarország első megmaradt anyakönyve, vagy Pázmány Péternek a jezsuiták védelmében a győri székeskáptalannak írt levele. A legújabb kor sem hiányzott a bemutatott iratok sorából: Apor Vilmos püspöki kinevezésének bulláját szintén megtekinthették az érdeklődők.
    A VII. Fraknói Nyári Akadémia a korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is méltó és eredmények alkalma volt a professzionális tudományos kutatás és az egyetemi oktatás között kapcsolat elmélyítésének, egyben pedig a teológiai és a bölcsészeti hátterű egyháztörténet művelésének. A tudomány sokoldalú művelése mellett egyháztörténeti vetélkedővel tarkított szabadidős programokkal, közös étkezésekkel igyekezett a Pázmány mellett Pécsről, Debrecenből, az ELTE-ről és az NKE-ről érkezett egyetemi ifjúságot közönségből közösséggé formálni. Miként megnyitójában a rendezvény alapító kurátora, Tusor Péter kifejtette, az akadémia modellszinten szándékozott bemutatni és megvalósítani a (legrégibb) magyar katolikus egyetem lehetőségeit és feladatait. A Fraknói Akadémia szervezője a Fraknói Kutatócsoport és a Moravcsik Gyula Intézet (ELKH), valamint a házigazda Győri Egyházmegyei Levéltár volt. A rendezvény részt vett a pázmányos Vestigia Kutatócsoport és a szintén pázmányos hallgatói Kubinyi András Történész Műhely. A tudományos alkalom megrendezését az NKA, a Bedy Vince Alapítvány és az előadótermet biztosító Brenner János Hittudományi Főiskola támogatása tette lehetővé. Az akadémia igazgatói tisztét Kanász Viktor és Nemes Gábor töltötte be duumvirátusban, aligazgatóként Oláh Róbert koordinálta a teendőket.

                                                                                                                                                                                               (Tóth Krisztina)

    Program

    Videók (előkészületben)
     

    2046
  • 2021. szeptember 9.

    Felkerültek a VII. Fraknói Nyári Akadémia előadásai a YouTube-ra. (Megtekinthetők a Kutatócsoport YouTube oldalán) A pázmányos tudományos rendezvény záróelőadását ('Abendvortrag') Várszegi Asztrik püspök, emeritus főapát tartotta Pannonhalmán. Az érdekfeszítő előadás utolsó harmadát  a hallgatóság érdeklődő kérdései alakították interaktív formában.

    1954
  • 2021. szeptember 13.

    A Nemzetközi Eucharisztikus Világkongresszus zárómiséjét Ferenc pápa celebrálta Budapesten, a Hősök terén. Az egyházfő látogatását a megérkezéstől a Statio Orbis homiliájáig a Kutatócsoport vezetője kommentálta végig Zsódi Viktor piarista társaságában az M1 Ma Reggel és Ma délelőtt c. adásaiban. Az utolsó kettő, majd a legelső két bejelentkezés megtekinthető alább.

    1961
  • 2021. szeptember 15.

    Antonín Kalous The Legation of Angelo Pecchinoli at the Court of the King of Hungary (1488–149) c. munkája (Collectanea Vaticana Hungariae, tom. II/8) a Fraknói Kutatócsoport és az olmützi egyetem kooperációjának köszönhetően nemrég látott napvilágot. A kötetet a szerző budapesti látogatására időzített „flashmob” formában mutatták be. A „Középkori Esték” keretében, az Ókortudományi és a Magyar Medievisztikai Kutatócsoport közreműködésével megrendezett könyvbemutatónak az Eötvös Collegium Történész Műhely és a Fraknói Kutatócsoport együttműködésének keretében az Eötvös Collegium adott helyt. Tusor Péter, a Kutatócsoport vezetője, egyben a kötet szerkesztője adta Antonín Kalousnak a kötet és méltatta röviden az alkalom jelentőségét. Ezt követően Horváth Richárd, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történeti Intézetének tudományos főmunkatársa szemezgetett a kiadott források között, kiemelve azokat a novumokat, amik tovább árnyalják és színesítik Mátyás király udvaráról kialakult képünket. Érdekességként és ügyes diplomáciai manőverként kiemelte, hogy Pecchinoli nuncius havi ellátmányát a Mátyás által bebörtönzött Váradi Péter kalocsai érsek javadalmából kívánta fedezni a pápa. Számos adatot talált Bakóc Tamás udvari működésére, Mátyás király egészségi állapotára és halálára is. Nemes Gábor, a Kutatócsoport tudományos munkatársa a mű historiográfiai előzményeit ismertetve kiemelte, a szerző egy csaknem 150 évvel ezelőtt, Augustin Theiner, Mircse János, majd Fraknói Vilmos által megkezdett munkát fejezett be. A követutasítások, diplomáciai jelentések és levelek nemcsak a török elleni harcról, a pápaság és a nápolyi királyság konfliktusáról, Djem herceg és Ancona város ügyéről ad tájékoztatást, hanem a magyar egyházi és világi elit tagjairól is érdekes információkkal gazdagodhat az olvasó. Számos alkalommal olvashatunk a cseh és morva területen lévő husziták (kelyhesek és pikárdok) közötti felekezeti ellentétekről, valamint Filipec Jánosnak és az olmützi püspökségnek az ügyéről is. Pecchinoli szívén viselte a szerzetesrendek, különösen ferences konventuális és klarissza kolostorok obszerváns reformját. Egy pápai bulla jóvoltából pedig pontos képet alkotunk a Pecchinoli által működtetett legátusi bíróság jogköreiről.

    A kiadott források csaknem fele eddig ismeretlen volt a kutatás számára. A szerző a vatikáni levéltár fondjai (bréveregistrumok, vatikáni bullaregisztrumok, kamarai levéltár stb.) és a velencei Biblioteca Marciana kódexei mellett más gyűjteményekben is kutatott: a vatikáni könyvtárban, a német intézetben őrzött Minucci-kódexek között, a milánói és a velencei állami levéltárban, továbbá a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában, Prágában, Brnóban, Poznańban, Zágrábban és a monasterium.net jóvoltából német és osztrák levéltárakban. A kötet nemcsak az egyház, hanem a politika, diplomácia és jogtörténet iránt érdeklődők haszonnal forgathatják a reneszánsz kor pápai–magyar kapcsolatainak e fontos kötetét.

    Meghívó

    2057
  • 2021. szeptember 21.

    2021. szeptember 21-én a Rerum novarum enciklika kiadásának 130. évfordulójára emlékező konferenciára került sor a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen az április 1-jén megalakult Vallás és Társadalom kutatóintézet szervezésében. A rendezvényen Tóth Krisztina a Fraknói Kutatócsoport tudományos munkatársa és titkára a „A Rerum novarum megszületésének történeti kontextusa” címmel adott elő, körvonalazva a szociális kérdésre adott XIX. századi válaszokat, kiemelve egy-egy fontosabb gondolkodót, illetve szellemi műhelyt, amelyek az enciklika megírásának közvetlen előzményét jelentették. A délutáni szekciót a Fraknói Kutatócsoport vezetője, Tusor Péter moderálta.

    Program

    1981
  • 2021. szeptember 23.

    Eger 1552. évi ostroma az egyik leghíresebb története a kora újkori Magyarországnak. Az Egri csillagok című regény, valamint a belőle készült 1968-as film alapjában véve befolyásolta nemzedékek történelem-szemléletét. Azt azonban kevesen tudják, hogy egy-egy jelenetet kihagyott, másokat pedig beleírt a forgatókönyvet készítő Nemeskürty István. Ilyen az a híres jelenet, amikor Dobó István egyenesen III. Gyula pápához megy Rómába segítséget kérni az oszmánok által szorongatott Magyarország számára. Ebből olyan benyomásunk támad, mintha a pápaságot nem igazán érdekelték a magyar ügyek: nem voltak tisztában a földrajzi és politikai viszonyokkal, nem ismerték a kor magyarországi döntéshozóit.

    Valóban így volt, elfeledkezett volna a magyar hadszíntérről, valamint Eger hős védőiről az Örök Város püspöke? Kanász Viktor 2021. szeptember 23-án a Dobó István Vármúzeum által rendezett az Eger és Itália című konferencián az előadásában arra keresi a választ, részletesen elemezve az I. Ferdinánd udvarában működő Girolamo Martinengo nunciusnak a magyar hadszíntérrel és Eger ostromával kapcsolatos jelentéseit. Enek során bemutatta, hogy több alkalommal, kisebb-nagyobb részletességgel, általában hiteles információk alapján írt az oszmán hadak Eger felé vonulásáról, valamint magáról az ostromról. Tehát Nemeskürty István jelenetével szemben Róma és a pápaság nagy figyelmet fordított a magyarországi események és az itteni hadszíntér alakulása felé, s Eger ostroma sem maradt közömbös a pápai diplomácia számára.

    A partner kutatócsoportok közül a Vestigia (PPKE) Kutatócsoport több tagja, Domokos György, W. Somogyi Judit és Kristóf Ilona is előadott.

    Program

    2022
  • 2021. szeptember 26.

    Több mint egy évtizedes nemzetközi együttműködés eredményének prezentálására került sor a Központi Szeminárium dísztermében 2021. szeptember 22-én: a Die Bischöfe der Donaumonarchie 1804 bis 1918. Ein amtsbiographisches Lexikon bemutatójára. A számos érdeklődőt vonzó alkalmat a Központi Szeminárium rektorának, Martos Levente Balázs köszöntője nyitotta meg, majd Bácskai István, a Gondolat Kiadó igazgatója segítette a ráhangolódást a 19. századra zongorán előadott Liszt darabbal. Ezt követően Varga Lajos váci segédpüspök méltatta röviden megnyitó beszédében a kötet jelentőségét, kihangsúlyozva, hogy fontos mérföldkő az egyházi proszopográfiai irodalmak sorában.

    A kötetet érdemben Fazekas Csaba, a Miskolci Egyetem oktatója mutatta be. Véleménye az volt, hogy egy sokáig megkerülhetetlen életrajz gyűjtemény született, amely a magyar történelmet beilleszti Európa történeti folyamataiba és a magyar történészeknek külföldön ismertté tételéhez is hozzájárul. Pozitívumként emelte ki, hogy egy egységes szerkezetű, illetve szemléletű kötetbe rendezték a püspökök életrajzát. Szerinte sokkal inkább tanulmányok sora, mint adatok gyűjteménye, már-már inkább egy igényes egyháztörténeti monográfia. Egy hosszabb sorozat első darabja, amely rámutat, hogy Magyarország és így a magyar egyház is integráns részét képezte a Habsburg birodalomnak. Kiválóan kirajzolódik belőle, hogy hogyan reagáltak a helyi egyházak élén álló személyek az egyház számára útkeresést jelentő 19. század kihívásaira. Végül Fazekas megjegyezte, hogy a kötet térbeli és időbeli határai is jól megválasztottak és már várja a magyar fordítást, illetve a folytatást.

    A püspöklexikon főszerkesztője, Rupert Klieber, a Bécsi Egyetem egyháztörténész professzora tartalmas felszólalásban mutatta be a vállalkozás dimenzióit. Előadása elején feltette a kérdést: miért van szükség püspöklexikonra? A választ pedig úgy lehetne összefoglalni, hogy nem csak az egyház történetének megismeréséhez, hanem egyben állam és egyház kapcsolatának mélyebb megértéséhez. A püspöki hivatal ugyanis politikummá vált, a Habsburg Birodalom uralkodói és intézményei támogatták a vallásos közösségeket, cserébe lojalitást vártak és sok püspök állami tisztviselőként is működött. Mindeközben e prelátusok szabtak irányt a helyi egyházak életének. Személyük tehát meghatározó volt. A nagyszabású vállalkozásba a Monarchia mind a 9 államának történészei bekapcsolódtak, az első kötetbe 126 püspök életrajzot írtak meg, amely, tekintve, hogy több püspökségről a betöltői továbbléptek 169 hivatali periódust jelent. Az életrajzokban számos kultúr-és társadalomtörténeti, gazdasági, nemzeti vonatkozás található. Végül Klieber számos érdekes statisztikai adatot hozott a püspökök karriermintáiból, származásukra, műveltségükre, életkorukra, tevékenységi körükre vonatkozóan.

    A bemutatót Tusor Péter, a kötet magyar társszerkesztője zárta, aki a püspöklexikon megszületésének előzményeit villantotta fel: 2004-ben a Vatikáni Titkos Levéltárban Klieber professzorral történő találkozását, melynek révén bekapcsolódott az eredetileg Erwin Gatz által kezdeményezett nagyszabású projektjébe, akinek 2011-es halála elodázta a munkálatok befejezését. Végül köszönetet mondott úgy a mintegy félszáz szerzőknek, mind pedig a magyar 'Nazionalteam' tagjainak (Tóth Krisztina, Szirtes Zsófia, Fazekas István, Forgó András), akik mindnyájan érdemben hozzájárultak ahhoz, hogy ma kezünkben tarthassuk a kötetet.

    A nagyszabású munka római bemutatója okt. 7-én lesz az ottani Osztrák Intézetben, a bécsi pedig október 20-án, a magyar nagykövetség palotájában.

    Program

    2019
  • 2021. szeptember 28.

    Rupert Klieber a bécsi egyetem egyháztörténeti intézetének professzora tartott előadást 2021. szeptember 23-án a Pázmány bölcsészkarán. Prof. Klieber a 'Bevezetés az egyháztörténetbe' c. tárgy keretében a II.  Vatikáni Zsinat történetét mutatta be. Megközelítése több szempontból újszerű volt. A zsinati fejleményeket elhelyezte a korszak világpolitikai és társadalmi folyamataiba. Az elhangzottak nemcsak az egyetemisták, hanem mindenki figyelmére számot tarthat, aki érdeklődik a közelmúlt egyetemes egyháztörténete iránt. Mind az előadás, mind az azt követő disszkusszió teljes terjedelmében megtekinthető itt.

    Ez már a harmadik egyetemes zsinat, amelyet neves külföldi szakember mutat be a katolikus egyetemen. 2016-ban Roberto  Regoli az I. Vatikáni Zsinatról (lásd itt), 2017-ben Silvano Giordano a Trienti/Trentói Zsinatról (itt) tartott egyetemi órát. Rupert Klieber a Fraknói Kutatócsoport meghívására, a 19. századi Püspöklexikon bemutatójára érkezett Magyarországra.

    2098
  • 2021. szeptember 29.

    A Fraknói Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa, Sági György is előadóként vett részt az esztergomi Szent Adalbert Központban Az egyházak és a közép-európai átmenet / Churches and the Central European Transition címmel megrendezésre kerülő kétnapos nemzetközi konferencián. A rendezvény második napján, 2021. szeptember 29-én Takács Nándor püspök és a szerzetesrendek újraindulása Magyarországon címmel tartotta meg előadását.

    Az előzmények felvázolásában leszögezte, hogy a kommunista pártállam 1950-ben egyoldalúan vonta meg a Magyarországon működő szerzetesrendek műkődési engedélyét. Az 1990-ig tartó 40 év a szétszóratás korszakaként ismeretes a szerzetesség emlékezetében. Előadásában vázolta, hogy miként zajlott a rendek újraindulása, azaz az illegalitásban lévő rendek a 1980-as évek második felében miként kezdtek egyre inkább aktivizálódni, s ennek a folyamatnak milyen jelentősebb személyiségei voltak ekkoriban (pl. Belle Éva RSCJ, Kálmán Orsolya SSS).

    Sági bemutatta az 1989. február 11-én ötödmagával felszentelt Takács Nándor Jusztinnak OCD, székesfehérvári segédpüspöknek (1988–1990, koadjutor püspök: 1990–1991, megyéspüspök: 1991–2003), mint a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szerzetesügyi referensének (1989–2003) reorganizációban játszott szervező és közvetítő szerepét a rendek, a püspöki kar és az agonizálódó pártállam között.  Az előadó megidézte Szendi József veszprémi megyéspüspöknek (1983–1993, érsek: 1993–1997) híres 1988-as felszólalását a szerzetesség érdekében, valamint a Takáccsal együtt püspökké szenteltek között lévő Várszegi Asztriknak OSB (esztergomi segédpüspök: 1988–1991, pannonhalmi főapát: 1991–2018) az MKPK titkárának a szerzeteselöljárók első 1989-es a Központi Papnevelő Intézetben való összehívásában játszot szerepét.

    Előadásában kitérő jelleggel Sági György a Szerzetesi Iroda „evolúcióját” (Reorganizációs Iroda 1989, MKPK Titkárság Szerzetesi Irodája 1990, Közös Titkárság 1995, Magyarországi Szerzeteselöljárok Konferenciáinak Irodája [MSzKI] 2013) is bemutatta, ahogyan a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciájának (FSzK) és a Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciájának (MRK) 1991-es megszervezését is áttekintette, melyek a II. Vatikáni Zsinat szellemében lettek felállítva.

    Előadása utolsó részében az előadó a Takács püspök két megkeresésére (1989. december 26., 1990. február 5.) adott, a szerzeteselöljáróktól beérkező helyzetjelentések mibenlétét foglalta össze.

    A prezentáció legfőbb forrásbázisát a MSzKI irattári anyagában rendezett, Takács püspök szerzetesügyi referensségének dokumantumai adták. Az MSzKI iratainak levéltári rendezése 2019 őszén kezdődött el.

    3390
  • 2021. október 7.

    2021. szeptember 29-én a győri Apátúrházban Mezővárosból megyeszékhely. Győr regionális szerepe a középkortól napjainkig címmel rendeztek konferencia, amelyen a Kutatócsoport tudományos munkatársa, Nemes Gábor A győri székeskáptalan abdai vámja a középkorban, míg a Kutatócsoport segédmunkatársa, Oláh Róbert A győri székeskáptalan vonzáskörzete az újkorban címmel tartott előadást. Nemes Gábor a középkori Magyarország egyik legforgalmasabb útján, a Győrt Béccsel összekötő útvonalon szedett abdai hídvámról értekezett. Először bemutatta a győri székeskáptalan birtokszerkezetét és birtokigazgatását, majd a káptalan középkori számadáskönyve alapján kimutatta az adbai vám éves összegének alakulását, a vám szedésének metodikáját. Majd összevetette a káptalan más jövedelmeivel, Győrben a Rábán átívelő hídon, a győri püspök által bírt vámnak, valamint a Kanizsaiak sárvári és kapui uradalmainak vámjainak összegével. Előadása során Oláh Róbert (A győri székeskáptalan vonzáskörzete az újkorban) a győri székeskáptalan proszopográfiai vizsgálatának egy szeletét ismertette. Ennek során Oláh bemutatta, hogy 1658 és 1783 között hogyan változott a győri székeskáptalan regionális és országos szerepe, súlya és vonzáskörzete, amit az intézménybe bekerült kanonokok származási helyével példázott.

    2050
  • 2021. október 7.

    2021. október 7-én került sor a Bischofslexikon bemutatására a római tudományosság előtt. Az alkalomnak az Osztrák Történeti Intézet adott helyet a 16. századi Villa Giulia szomszédságában. A bemutatót Andreas Gottsmann igazgató előadása nyitotta meg. Ezt követően a kötet két szerkesztője, Rupert Klieber és Tusor Péter vázolta a fontosabb eredményeket, illetve a kutatás menetét, problémáit és műhelytitkait. A záróelőadást Stephan Heid, a Römisches Institut der Görresgesellschaft elnöke tartotta. Az eseményt megtisztelte jelenlétével többek között a római Campo Santo Teutonico, illetve a Päpstliches Institut Santa Maria dell'Anima rektora, Roberto Regoli az Università Pontificia Gregoriana professzora és az Archivum Histroiae Pontificiae főszerkesztője, valamint sokan mások. Az esemény fontos fejezetét képezi a Fraknói Kutatócsoport aktív római tudományos jelenlétének. Annak a koncepciónak a jogosultságát és működőképességét igazolja, miszerint a Kutatócsoport központi kutatásainak helyszíne a vatikáni levéltár, a feldolgozás itthon történik, a fontosabb eredmények pedig rendre Rómban is prezentálásra kerülnek az ottani nemzetközi tudományos közösség számára. Jelen esetben a római tudománykommunkiónkra még egy alapvetően nem vatikáni jellegű projekt esetében is igény és érdeklődés mutatkozott. A Bischofslexikon a kurrens osztrák és magyar egyháztörténeti kutatás nagyszabású közös eredménye. A korábbi budapesti, a mostani római után a nemzetközi recepció záróállomása október 20-án Bécsben lesz, az ausztriai magyar nagykövetség bankgasse-i palotájában. 

    Program

    2089
  • 2021. október 11.

    2021. október 8-án a Fiatalok Konferenciáján ELTE BTK Dékáni Kistanácstermében Kanász Viktor Kriston Dorottyával (Vestigia Kutatócsoport, PPKE BTK) együtt tartott előadást Egy poligráfus követ I. Rudolf udvarában. Pietro Duodo műve a Habsburg Birodalomról és a Magyar Királyságról címmel. Előadásukban a neves velencei követnek a Nyáry Albert által felfedezett, majd a feledés homályába merült, közel száz oldalas zárójelentését mutatták be. Ennek során ismertették a mű szerzőjének életútját, történelmi hátterét, valamint a fontosabb témaköreit. Előadásukból kiderült, hogy Doudo részletesen írt a Habsburg Birodalom népeiről, földrajzi viszonyairól, valamint eltérő hagyományairól és jogrendjéről. A 17. század elején papírra vetett műben sok történelmi utalás található a magyar történelem századainak egy-egy eseményére. Ezek segítésgével az előadóknak lehetősége nyílt Duodo történelem-szemléletének, valamint a magyar históriában való jártasságának és a felekezeti kérdésekkel kapcsolatos álláspontjának bemutatására. Így összességében a követjelentés kitűnő lehetőséget biztosított arra, hogy megvizsgálják, hogyan látták Velencéből a korabeli Habsburg Birodalmat és benne Magyarországot, valamint mi érdekelte leginkább a Signoria követét.

    3391
  • 2021. október 12.

    Tamus Elvira jóvoltából a Doing History in Public oldalán olvasható beszámoló a VII. Fraknói Nyári Akadémiáról.

    2315
  • 2021. október 18.

    2021. október 15-én került sor az Országos Levéltár Bécsi kapu téri épületében a vatikáni–magyar történeti könyvsorozat leújabb kötetének (Collectanea Vaticana Hungariae I/18) szakmai bemutatójára. Az Középkori Esték keretében a Fraknói Kutatócsoport közreműködésével megrendezett eseményt a házigazda Rácz György, valamint Tusor Péter nyitotta meg. Ezt követően a szerző, Fedeles Tamás, a Kutatócsoport tudományos főmunkatársa és a PTE professzora prezentálta fél évtizedes vatikáni kutatása fontosabb tudományos eredményeit. 

    Az előadásban a Kárpát-medence területéről érkezők kúriai szenteléseiről kaphattak áttekintést az érdeklődők. A kutatás alapjául szolgáló források túlnyomó része a Vatikáni Apostoli Levéltárban őrzött, a kúriai promóciókat dokumentáló Libri formatarum regisztersorozat köteteiben találhatóak, amelyek az 1425 és 1524 közötti időszakot ölelik fel. E forráscsoport mellett további vatikáni, római és hazai archívumok vonatkozó dokumentumainak, valamint a kurrens nemzetközi és a csekélyszámú hazai szakirodalom felhasználásával igyekezett az előadó széles kontextusba ágyazottan bemutatni a témát. A klerikusszentelések a középkori Orbis Christianus területén a megszokott események közé tartoztak. A római Kúriában időről időre feltűntek azok a külföldi, köztük a Kárpát-medence területéről származó ifjak, akik az egyházi rend szentségének különböző grádusait kívánták felvenni. Habár a magyar származású, illetőleg a magyarországi egyházi javadalommal rendelkezők kúriai szentelése nem ismeretlen a magyar medievisztika számára, hiszen a korábban vizsgált és közreadott pápai kérvénykönyvek (Registra supplicationum) bejegyzései számos papszenteléssel kapcsolatos folyamodványt tartalmaznak, azonban a promóciók részletei eleddig nem voltak ismertek. Éppen ezért az előadó által jegyzett, augusztusban publikált kötet hiánypótló munka.

    A vizsgált korszakban a Kárpát-medence területéről összesen 793 személyre vonatkozó adatot elemzett Fedeles. Közülük 743 főt mozdítottak elő az egyházi rend szentségének különböző grádusaira, míg 50 személy promóciós engedélyt (litterae dimissoriae) kapott, amely birtokában bármely katolikus főpappal felszenteltethették magukat. Az előadó bemutatta a kúriai szentelések forgatókönyvét, részletesen ismertette a szentelést megelőző vizsgálat elemeit, majd a magyarok által felvett rendek megoszlásáról, valamint az általuk viselt egyházi javadalmak megoszlásáról beszélt. A korszak 14 magyar egyházmegyéje közül összesen 12 neve szerepel a promóciókat dokumentáló forrásokban, amely négy, területtel már nem rendelkező korábbi missziós püspökséggel (episcopatus in partibus infidelium) egészült ki. Az egyházmegyék közötti megoszlást tekintve Esztergom (22%), Eger (19%), valamint Erdély és Zágráb (15–15%) dominanciája egyértelmű, ezeket követi Veszprém (6%) és Pécs (5%). Szinte megegyező arányban érkeztek klerikusok a győri és a váradi (4%), míg ennél némileg kevesebben a kalocsa-bácsi és a váci (3%) dioecesisek területéről, míg a csanádi és a nyitrai (1–1%) egyházmegyék részesülése a legcsekélyebb. A kandidálók származási és szolgálati helyeit ábrázoló összesítő térképeket elemezve rámutatott arra, hogy a falusi jobbágyok és mezővárosi parasztpolgárok alkották az Itáliába utazók többségét, amely a Magyar Királyság településszerkezetével állítható párhuzamba.

    Különböző motivációs tényezők állhattak a magyarok (és a más országokból indulók) római utazásának hátterében. Elsőként a római zarándoklatok említhető, hiszen az apostolfejedelmek, Szent Péter és Szent Pál ereklyéinek felkeresése sokakat vonzott évszázadok óta. A peregrináció pedig alkalmat kínált a szent rendek felvételére is, amellyel számos magyar is élt, hiszen a római promóció nyilvánvalóan különlegesnek, következésképpen magas presztízsűnek számított. A gyorsított eljárás, azaz szakkifejezéssel extra tempora promóció lehetett a római szentelések egyik legfontosabb mozgatórugója, legalábbis a 15. század végétől. Ez azt jelentette, hogy az kánonjogi előírásokban meghatározott évi hat időponton kívül, az egyes fokozatok felvétele között előírt szünetek nélkül az alkalmas személyek szinte bármikor, néhány nap leforgása alatt akár az egyházi rend valamennyi fokozatát, az első tonzúrától az áldozópapi grádusig felvehették.

    Számos olyan esetről tudósítanak forrásaink, amikor sem a helyi püspök, sem pedig helynöke nem tartózkodott székhelyén, esetleg akadályoztatva voltak, a püspöki méltóság hosszabb ideig betöltetlen maradt, illetve a helyi ordinárius csak nagyon ritkán tartott az egyházmegyében általános szenteléseket. Ilyen esetekben is megoldást jelentett római utazás. Természetesen az ilyen indokkal előállók között bizonyosan voltak olyanok is, akiknek valami takargatnivalójuk volt a helyi elöljáró elől, ezért inkább a távoli Rómába utaztak, ahol nem ismerték viselt dolgaikat.

    A kandidálóknál, felmerülhettek olyan problémák, hiányosságok, illetve a kánonjogi előírásokkal szemben elkövetett vétségek, amelyek szabálytalan állapotot, s ebből következőleg szentelési akadályt eredményezhettek. Az ezek alóli felmentésért személyesen szupplikálók az esetek túlnyomó részében a Római Kúriában szenteltették fel magukat. A győri egyházmegyés Altmon Farkas például jobb szemének hibája miatt kért és kapott felmentést, majd pedig 1488. áprilisában a római Ara Coeli-templomban felvette a kisebb rendeket. A rövidebb-hosszabb ideig életvitelszerűen Rómában élők számára magától értetődő megoldásként kínálkozott a kúriai ordináció lehetősége. Közéjük tartozott Kutasi Tamás vasvári prépost is, ráadásul az ő szentelésének hátterében egy összetett motívumrendszert figyelhetünk meg. Ő az esztergomi káptalan kúriai tizedperének egyik képviselőjeként érkezett a Tevere partjára, s római tartózkodása 1453 augusztusától egészen 1457 márciusáig kimutatható. Ez idő alatt a város egyik egyetemén felsőfokú tanulmányokat is folytatott, valamint 1455 tavaszán felvette a három nagyobb rendet is.

    Praktikus megoldásnak számított, ha a hosszú útra vállalkozók több kúriai ügyet kívántak egyidejűleg elintézni. Három főpap, Döbrentei Himfi Tamás zágrábi, Váci Pál argyasi, valamint György bodonyi püspök például kúriai ordinációját megelőzően személyesen vállalt kötelezettséget a kinevezési illeték, azaz a servitium commune megfizetésére az Apostoli Kamarában.

    Előfordultak különböző visszaélések is, így a római utazás egyik mozgatórugójaként említhetjük például a megfelelő képzettség hiányát, a morális gondokat, illetőleg a személyes ellentétet, amelyek következtében a jelöltet a helyi püspök nem volt hajlandó felszentelni. Ugyancsak említésre érdemes a hamis javadalmakra történő szentelés esete is. Az alszerpapi grádustól kezdődő magasabb rendekre, így a szerpapi és az áldozópapi és püspöki ordókra kizárólag biztos megélhetést nyújtó egyházi javadalom, illetve igazolt bevételi forrás birtokában mozdíthatták elő a jelölteket. Elsősorban a nagy népsűrűségű nyugat-európai területekről, ahol komoly verseny folyt az egyes egyházi állásokért több csaló is érkezett, akik megpróbáltak túljárni a szigorú ellenőrzést végző kúriai alkalmazottak eszén. Amennyien sikerrel jártak, a szentelést igazoló dokumentummal a tarsolyukban, nagyobb eséllyel kaphattak állást. A távoli Magyar Királyságból hosszú, nem egyszer veszélyes és költséges út vezetett Rómába, ezért Fedeles véleménye szerint nagyon kevesen vállalhatták a csalások napfényre kerülésének kockázatát.

    A római szentelés gyakorlata a késő középkor általános jelenségének számított a nyugati kereszténység, így a Magyar Királyság területén is. A Kúriában felszentelt magyarok mindössze néhány százalékát alkották a hazai klérusnak, tehát korántsem tarthatjuk a kúriai promóciókat magyar szempontból tömegjelenségnek. A római szentelés közkeletű gyakorlatnak számított a hazai egyháziak körében is, amely például néhány soproni polgár végrendeletében is tetten érhető. Mindez pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy nem szükségszerű valamennyi kúriai ordináció hátterében a vallásos motívumon túlmutató indokok után kutatnunk.

    Fedeles azzal a fontos megállapítással zárta referátumát, hogy mivel a kúriai szentelések komoly ellenőrzés mellett zajlottak, sőt a felszenteltek felkészültségét hazatérésüket követően a helyi ordinárius vagy helyettese is kontrollálta, nem tartható a közhelyes megállapítás, miszerint a Római Kúria képzetlen klerikusokkal „árasztotta” volna el a részegyházakat. Ennek illusztrálására az esztergomi egyházmegyés Necpáli János esetét említette, akit 1498 áprilisában szenteltek pappá a római Szent Megváltó-templomban. Hazatérését követően, Esztergomban felkereste az érseki vikáriust, s bemutatta neki az Apostoli Kamarában számára kiállított szentelési bizonyítványt. A helynök, miután meggyőződött elméleti és gyakorlati felkészültségéről, engedélyezte számára az első szentmise (primicia) bemutatását, valamint az esztergomi egyházmegye területén a lelkipásztori szolgálat ellátását.

    Fedeles Tamás előadását C. Tóth Norbertnek, a Magyar Medievisztikai Kutatócsoport vezetőjének a kötetről tartott korreferátuma követte. C. Tóth egyfelől ismertette az impozáns kötet szerkezetét, tartalmát, a benne közölt vatikáni dokumentumok értékét és különlegességét a középkori magyar források sorában. Másfelől reflektált e nagyszabású vatikáni forrásfeltárásnak a szerző által ismertetett tudományos  eredményeire is, saját meglátásaival egészítve ki azokat. A Középkori Esték ezen kivételes alkalmát élénk szakmai diszkusszió zárta, melybe több jelenlévő kapcsolódott be kérdéseivel.

     

    Program

    2073
  • 2021. október 21.

    A budapesti majd római alkalmak után 2021. október 20-án került sor a Bischofslexikon bécsi bemutatójára. Az eseménynek a Magyar és az Erdélyi Kancellária egykori palotája, az ausztriai magyar nagykövetség  székhelye adott otthont. A megnyitó köszöntéseket a házigazda bécsi magyar nagykövet, a bécsi katolikus teológiai kar dékánja és az osztrák püspöki kar általános titkára (Generalsekretär) mondta. A kötetet Prof. Thomas Winkelbauer, az Institut für Österreichische Geschichtsforschung korábbi igazgatója mutatta be. Szövege és ppt-je itt tekinthető meg. Beszédet mondott a két szerkesztő, Rupert Klieber és Tusor Péter. Utóbbi felszólalása itt olvasható. A rangos rendezvény zárszavát Veres András győri megyés püspök, a magyar püspöki kar elnöke és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nagykancellárja tartotta. Beszédének német változata itt, a magyar szöveg pedig teljes terjedelmében alább olvasható. A frekventált eseményen jelen voltak a szerkesztésben és szervezésben résztvevő és számos szócikket is író magyar „Nationalteam” tagjai, Szirtes Zsófia, Tóth Krisztina, Fazekas István és Forgó András. A többi szerzőt Tóth Tamás, a püspöki kar főtitkára, a kalocsa-bácsi életrajzok egyik írója képviselte. Jelen volt még a bemutatón Varga János, a Pázmáneum rektora és az osztrák tudományos élet több kiemelkedő személyisége.

    *

    S.E.R. Dr. Veres András beszéde

    Excellenciás Nagykövet Úr, Főtisztelendő Urak, Kedves Vendégek! „Aki püspökségre törekszik, jó dolgot kíván. A püspöknek azonban feddhetetlennek, […], józannak, megfontoltnak, mértéktartónak, vendégszeretőnek és a tanításra rátermettnek kell lennie” (1Tim 3,1-2) – vallja Szent Pál apostol Timóteushoz írott első levelében. Amikor kezembe vettem ezt a vaskos kötetet, akkor – és ezt nézzék most el nekem – a győri püspök elődeim életrajzait lapoztam fel először. Miután elolvastam az egyes cikkeket, akkor örömmel állapítottam meg, hogy győri püspökelődeim Szent Pál mindegyik kritériumának megfeleltek.

    Engedjék meg, hogy ezt néhány példával alá is támasszam: Vilt József gyenge egészsége ellenére is fáradhatatlanul terjesztette az evangéliumot, még akkor is, amikor Napóleon hadai ostromolták Győr városát. Ernst Schwarzenberg rendíthetetlen buzgalommal járta az egyházmegyét, és bőkezűen támogatta a szegény tanulókat. Juranits Antal püspöki háztartásában nagyszámú szegény diákot étkeztetett. Sztankovits János könyvtárat alapított, tudósokat és művészeket támogatott. Különösen a zene iránt rajongott: vendégül látta Liszt Ferencet, és ebben az időben a győri székesegyházban az ország egyik legrangosabb kórusa működött. Karner Antal megalapította a kisszemináriumot, támogatva ezzel a győri papképzést. Simor János és Zalka János pártfogolták a szegény papokat, szerzetesnővéreket hívtak az egyházmegyébe, és bőkezűen támogatták a templomok építését és felújítását. Széchényi Miklós felépíttette a Papnevelő Intézet grandiózus épületét, és középiskolai fiúinternátust létesített. Várady Lipót különösen a szegény falusi emberek pasztorációját viselte szívén, Fetser Antal pedig az első világháború zűrzavara közepette vezette példásan az egyházmegyét.

    Mint a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökének, különleges érzés végigtekinteni a 19. századi püspökelődeink során. Életük és munkásságuk e lexikonnal egységesen történelmi távlatba kerül. Többségük még a Prohászka Ottokár nevével fémjelzett modernkori katolicizmus előtti korszak püspökei. Sokan tartják őket a Habsburg-államhatalom, pontosabban az apostoli magyar király által kinevezett főhivatalnokoknak. Ez a történészi megállapítás azonban csak részben fedi a valóságot. Az érseki széket Nagyszombatból Esztergomba visszaköltöztető, a monumentális bazilika építését megkezdő Rudnay Sándor 1822-ben közel 200 év után nemzeti zsinatot hívott össze a megújulás lehetőségeit keresve. A megingathatatlanul udvarhű Scitovszky János hercegprímás mindinkább a passzív nemzeti ellenállás vezéralakja lett, szerepe meghatározó volt az 1867-es kiegyezéshez vezető úton. Említsük meg Haynald Lajos bíboros nevét is, aki kalocsai érsekként sokat tett a tudományokért. Gyűjteménye alapozta meg a budapesti Természettudományi Múzeumot, és tevékeny volt az 1880-as években megnyitott Vatikáni Levéltár magyar kutatásszervezésében. E pár kiragadott példa meggyőzően illusztrálja, hogy nemcsak Győr esetében, hanem országos viszonylatban is milyen kiváló, az ország történetében meghatározó szerepet játszottak a 19. századi főpásztor elődeink.

    Öröm számomra az is, hogy a kötet egy nemzetközi összefogás keretében valósult meg, szépen szimbolizálva a Katolikus Egyház egyetemességét és múltja iránti közös érdeklődést. Különösen fontosnak tartom kiemelni, hogy a lexikon munkálatainak magyar központja a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által alapított Pázmány Péter Katolikus Egyetem volt. Mint ennek az egyetemnek a nagykancellárja kifejezetten büszke vagyok arra, hogy ezen az impozáns lexikonon a Pázmány-címer is megtalálható. Tusor Péter koordinálásával az egyetem több oktatója és hallgatója tevékenyen részt vett a lexikon létrehozásában. Ez is bizonyíték arra, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen folytatott egyháztörténeti kutatások nemzetközi mércével mérve is az élvonalba tartoznak. Érdeklődéssel és izgalommal várjuk a további köteteket, különösen e lexikon magyar nyelvű változatának megjelenését. Munkájukhoz személyes figyelmemet ígérem, és Isten áldását kérem!

    Program

    2519
  • 2021. október 27.

    Kanász Viktor évek óta kutatja Thury György kanizsai kapitány életét, katonai tevékenységét, korabeli megítélését, valamint emlékezetét. Ennek eredményeiről tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást 2021. október 22-én a Kocsis Edit által szervezett Hadtörténelmi esték pénteki programján a nagykanizsai Móricz Zsigmond Művelődési Házban. Az előadása során kitért a híres kanizsai kapitány családjára, a nemrég előkerült gyűrűspecsétjére, valamint a korabeli ábrázolásaira. Részletesen ismertette, milyen volt a korabeli bécsi és magyarországi megítélése, és hogyan bontakozott ki a kutlusza. A legendák tisztázása végett szóba került állítólagos hatszáz párviadala, a neki tulajdonított karabély sorsa, valamint a Thaly Kálmán által az ő nevével híressé vált Zöldítsétek egek kezdetű ének.  Végül sírja helyét keresve bemutatta az ide vonatkozó valamennyi fellelhető írott és képi  forrást. Közel egy órás előadása zárásaként pedig arra a kérdésre kereste a választ, hogy Thury két híres kortársa, Zrínyi Miklós és Dobó István mellett miért lett országosan jóval kevésbé ismert.

    Az elmúlt időszak kutatási eredményeit a nagykanizsai Thúry György Múzeum kiadásában megjelenő Oroszlán a végvárban. Thury György és Nagykanizsa című kötet foglalja majd össze, aminek a bemutatója 2021. november 30-án, 16:30-kor kezdődik a nagykanizsai Plakát Házban, ahol 2020-ban a CVH I/17. kötete is bemutatásra került.

    3392
  • 2021. október 28.

    A Szegedi Tudományegyetem Tanulmányi és Információs Központ elegáns és modern épületének Klebelsberg Kuno könyvtárában került sor 2021. október 27-én a Fraknói Kutatócsoport V. egyetemi műhelyszemináriumára. Ez alkalommal Kruppa Tamás, a Kutatócsoport tudományos főmunkatársa mutatta be Gianfrancesco Aldobrandini magyarországi hadjáratait vatikáni források tükrében vizsgáló részprojektjének eredményeit, továbbá az ebből született kötetet: Pápai csapatok Magyarországon (1595–1597, 1601). A római feltáró alapkutatás az egyetemi oktatáshoz kapcsolódóan került prezentálásra.

    A szerző 2000-ben találkozott először Aldobrandini leveleivel, majd 18 évvel később kezdte el sajtó alá rendezésüket, regesztázásukat, akkori gyűjtése bővítését. Korábban az 1930-as évek végén a témával mindössze Florio Bánfi foglalkozott, azonban eredményei nem épültek be a magyar történetírásba. Később Giampiero Brunelli, a Sapienza egyetem tanára adott ki egy kötetet La Santa Impresa címmel, melyben arra a következtetésre jutott, hogy kudarc volt e három török ellenes vállalkozás és az államérdek miatt mindig a politika nyer. Ezzel szemben Kruppa Tamás úgy gondolja, hogy ez nem így volt, a 16-17. században nem a hit sarjadt a politikából, hanem épp ellenkezőleg, a politika a hitből. Tehát az akkori szemléletmódot, gondolkodást kell átvenni a helyes értelmezéshez.

    Az előadó ezt követően bemutatta a török ellen hadsereget küldő VIII. Kelemen pápa személyét, akiről korábbi karrierútja és kézirata alapján azt feltételezi, hogy szimpatizált a magyarokkal, ezért is küldte világi unokaöccsét, Gianfrancesco Aldobrandinit „az Anyaszentegyház főkapitányaként” Magyarországra a török ellen. A generális sajátos szemléletmódja – például a katonák megfelelő méretű fejadagját, jóllétét szívügyének tekintette – hozzájárult ahhoz, hogy két hadjárata (Esztergom és Pápa ostroma) sikeres lett. A harmadik, melyet vezetett, pedig tulajdonképpen nem az ő kudarca volt, mivel még az elején elhunyt. Az előadó szemléletesen mutatta be a három hadjárat hadi szervezési kérdéseit, Aldobrandini taktikáját. Aldobrandini, akinek az egyházfő világi rokonaként fő feladata a pápai dinasztia alapítása lett volna, a harmadik hadjárat során Varasdon hunyt el. Emlékét a római Capitoliumon szobor őrzi.

    Összességében az előadó leszögezte, hogy a pápai generális levelezése betekintést enged egy kora újkori hadsereg működésébe, illetve a Szentszék szerepvállalása a 15 éves háborúban további tanulmányozást igényel, a fogalmi kereteket a kortársak gondolkodásmódjához kell igazítani és a forrásokat meg kell szólaltatni. Az egyetemi műhelyszemináriumot élénk eszmecsere zárta Szegeden.

    Plakát

    3393
  • 2021. október 31.

    A Fraknói Kutatócsoport vezetője, Tusor Péter a Vatikáni Rádiónak adott interjút 2021. október 31-én a Kutatócsoport két legújabb kötetéről, a Püspöklexikonról, valamint a Mátyás király udvarában működő Pecchinoli legátus iratainak kiadásáról.

    2110
  • 2021. november 11.

    Az Eötvös József Collegium Történész Műhelyében 2021. november 10-én tartott a Kutatócsoport vezetője, Tusor Péter előadást Magyar történeti kutatások a Vatikánban címmel. Részletes ismertetés az Újkor.hu oldalán, a Beszámoló rovatban olvasható.

    Meghívó

    Az előadás ppt-je

    EC Történész műhely

    2154
  • 2021. november 13.

    2021. november 10-én 17 órától mutatták be a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola aulájában a PPKE BTK egyetemi docense és a BTK TTI igazgatóhelyettese, Fejérdy András szerkesztésében megjelenő Hűség és megújulás. A szerzetesi élet Magyarországon 1950–2000 című kötetet. A megjelenteket házigazdaként a Sapientia rektorhelyettese, Guba András SchP köszöntötte, személyes reflexiókkal élve a téma kapcsán. Ezt követően Kiss Didák OFM, a Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodájának (MSzKI) vezetője a szerzetesi kutatási és értékmentési projekt keretében napvilágot látott könyv megvalósításának körülményeit és hátterét vázolta. Külön kiemelte a kötet szerkesztője mellett Goreczky Tamásnak, az MSzKI projekt koordinátorának szerepét, megköszönve mások munkáját is. Felhívta a figyelmet arra, hogy szeretettel látják az iratanyag iránt érdeklődőket, további kutatásokat remélnek, ugyanis azoknak még nincs vége.

    A kötetet Rev. Gárdonyi Máté a PPKE HTK tanszékvezető professzora, a Fraknói Kutatócsoport külső tagja, valamint Deák Hedvig OP általános főnöknő, a Sapientia Főiskola egyetemi tanára kerekasztalbeszélgetés keretében mutatta be, melyet Mészáros Anett, az MSzKI kommunikációs munkatársa moderált. A beszélgetés során elhangzott, hogy alapmű született, korábban a magyarországi szerzetesség legújabb történetével kapcsolatban nem igen születtek hasonló munkák. Kiemelésre került a gazdag forrásközlés. Rev. Gárdonyi Máté rámutatott, hogy a forrásokból jól látszik, hogy azok a rendek tudtak igazán megújulni az 1989-es rendszerváltás hajnalán, amelyek kezdeti vágyakból a realitások talajára helyezkedve át más szemlélettel láttak hozzá újjá szerveződésükhöz. Kiemelte a történeti kontinuitás felvázolására történő törekedést a könyvben, az 1950 és 1990 valamint az azóta történt események egymásra épülésének áttekintő bemutatását.

    Deák Hedvig OP ugyanezekre a folyamatokra is kitérve felhívta a hallgatóság figyelmet arra, hogy egyes szerzetesi közösségek 1990-ben úgy gondolták, hogy gyorsan beindulhatnak ismét. Elég lesz ehhez, ha ismét habitusban járnak, felfrissítik rendi szabályzataikat, ingatlanjaikat vissza szerzik a működéshez. A gyakorlatban ez nehezebb volt, és változó, hogy mennyi időbe telt a magukra találás a megváltozott körülmények között, a felsoroltak csupán a kezdetet jelentették. Saját rendjét hozta fel példaként, s őszintén elismerte, hogy számukra is legalább 10 évbe telt, mire alkalmazkodtak a mai közeghez, felismerték mit és hogyan tudnak a domonkos karizmából a jelenben közvetíteni a társadalom irányában, hogy kik is ők, domonkos szerzetesnők.

    A kötet második, forrásválogatást közreadó felének elkészítésében, összeállításában aktívan részt vett Sági György, a Fraknói Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa is, aki az MSzKI megbízásából 2019 őszén látott hozzá a Szerzetesi Iroda és egyéb hozzájuk bevitt iratanyag rendezéséhez, a Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Levéltárának (MSzKL) kialakítása céljából. A munkálatokban fontos szerepet tölt be Koltai András, a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltárának vezetője is, mely intézmény biztosítja a helyet a rendezéshez, raktározáshoz. Sági György A szerzetesrendek magyarországi újraindulására vonatkozó iratok: Takács Nándor Jusztin OCD, a Magyar Katolikus Püspöki Kar szerzetesügyi referensének iratai címmel közölt levéltári útmutatóját követően (159–169. oldal) került A szerzetesrendek helyzetjelentései 1989–1990 címet viselő forrásközlő rész közreadásra (171–249. oldal) valamint Priscilla Celi SCJM belga nővér Visszaemlékezése és reflexiói 1998-ból a magyarországi újraindulásról (251–258. oldal). Mindezen források Sági és Koltai által lettek sajtó alá rendezve. Végezetül az MSzKI titkárának, Pető Éva RSCJ nővérnek és Ságinak az összeállításában kerültek felsorolásra A magyar szerzetes-elöljárói konferenciák vezetői (259–260. oldal), archontológiai betekintést nyújtva napjainkig.

    A rendezvény végén Somorjai Ádám OSB a METEM képviseletében – megköszönve a kötet iránt való érdeklődést – közölte a jelenlévőkkel, hogy az, a Penna Bölcsész Könyvesboltban és az ELTE BTK Jegyzetboltban rendelhető, illetve vásárolható meg. A rendezvényen több szerzetesrend is képviseltette magát, számos más érdeklődő mellett.

    (A könyvbemutatón készült fényképeket Formanek Tamás, az MSzKI munkatársa készítette.)

    3394
  • 2021. november 13.

    2020-ban jelent meg a veszprémi egyházmegye 17781779-es egyházlátogatási jegyzőkönyveinek Zala megyét - azaz a zalai főesperességet - bemutató forráskiadványa. E sorozat második köteteként látott idén napvilágot a veszprémi főesperességet ismertető kiadvány, amely a palotai, cseszneki, pápai és veszprémi esprességek plébániáinak és filiáinak életéről tartalmaz fontos információkat: az egyes települések felekezeti megoszlását, a templomok, kápolnák, iskolai helyiségek állapotát, a plébánosok és tanítók magaviseletét, tanultságát, a hívek vallásosságát, valamint a plébánia és a plébános könyvtárát, továbbá a javadalmi földeket.

    A Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa, Kanász Viktor által közreadott forráskiadvány segítségével az oszmán háborúkat követő reorganizáció korszakát élő püspökség Veszprém vármegyei területeinek virágzó barokk korszakába, a 18. század utolsó éveibe nyerhetünk átfogó bepillantást.

    A kötet adatai: A veszprémi egyházmegye egyházlátogatási jegyzőkönyvei 1778–1779. II. Veszprém megye. Közreadja és a bevezető tanulmányt írta: Kanász Viktor, Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár, Veszprém, 2021. (A veszprémi egyházmegye múltjából 37.)

    2316
  • 2021. november 26.

    2021. november 24-én 17:45-től a PPKE BTK Sophianum épületében immáron második alkalommal került megrendezésre Fraknói Műhelyelőadás. Az első hasonló eseményre még a pandémiát megelőzően került sor. Ezúttal Sági György, a Fraknói Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa tartotta meg előadását Esty Miklós és a Szent István Társulat címmel. Az előadásra az alkalmat a 2020 nyarán a Collectanea Studiorum et Textuum sorozat II/2. köteteként a Gondolat Kiadó kiadásában megjelent A Szent István Társulat története (1951–1965) című kötet adta. A könyvben közreadott, Esty hagyatékában fennmaradt kéziratot az előadó rendezte sajtó alá és látta el bevezető tanulmánnyal.

    A rendezvény elején Tusor Péter tudományos tanácsadó, a Fraknói Kutatócsoport vezetője röviden bemutatta az előadót és vázolta a Kutatócsoport tevékenységét, szakmai prezentációinak formáit (műhelyszemináriumok, műhelyelőadások), majd felkérte Sági Györgyöt előadása megtartására. Az előadó előadása első felében részletes áttekintést nyújtott Esty Miklós (1895–1973) világi pápai kamarás életéről és munkásságáról. Vázolta a nevezettnek családi hátterét, a három esztergomi érsek, Csernoch János, Serédi Jusztinián és Mindszenty József bíborosok mellett való szolgálatát gentiluomóként. Kitért rá, hogy miként lett a világi pápai kamarás az évtizedek alatt a magyar katolikus közéletnek vezéralakjává, a Szent István Társulatnak, az Actio Catholicának és a Magyar Kurírnak egyarát egyik vezető személyiségévé. Az előadásból kiderült, hogy a kommunista vezetésű országban továbbra is hogyan tudott befolyásos maradni, miként működött egyarát együtt a pártállammal („Pátkay” fn. ügynök) és igyekezett a magyar Egyháznak is lehetőségei szerint szolgálatára lenni. Példának okáért szerepe volt abban, hogy a Szent István Társulat a nyomdájának és székházának államosítása ellenére is tovább működhetett, s jelenleg is működik.

    Prezentációja második részében a 2014–2015 folyamán Esty Miklósnak a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltárában rendezett és digitalizált hagyatékának összetételéről ejtett szót; majd annak eredetileg Ákos Géza általi 1973-as a Szent István Társulat Irattárába történő bevitelére tért ki. A hagyaték rendezésére és digitalizálására – Sági által – a Fraknói Kutatócsoport elődje, az MTA-PPKE ’Lendület’ Egyháztörténeti Kutatócsoport keretén belül került sor. Sági megemlítette, hogy a hagyaték iratjegyzéke 2015-ben a Levéltári Szemlében is publikálásra került. A Szent István Társulat idén a hagyatékot újradigitalizáltatta és online elérhetővé tette.

    Sági előadása utolsó részében – miután röviden vázolta a Szent István Társulat szerepét a magyar könyvkiadás palettáján – Estynek a mára már több mint 170 esztendős intézménynek vezetésében eltöltött tevékenységének bemutatására tért ki. Külön kiemelte, hogy 1951-től haláláig volt a Szent István Társulatnak a püspöki kar által delegált adminisztrátora, a magyar katolikus közéletnek pedig évtizedekig megkerülhetetlen alakja.

    Végül a kötetben megjelent kézirat jellegéről értekezett az előadó. A közreadott összefoglaló munka társulati jegyzőkönyvek és egyéb iratok, feljegyzések alapján került megírásra. Betekintést ad a magyar könyvkiadó vállalat történetének talán legnehezebb időszakába. A Szent István Társulat működéséről nem hiába írta egy 1966-os levelében Hamvas Endre kalocsa-bácsi érsek Estynek, hogy „nagy segítséget jelentenek a lelkipásztorkodó papságnak és a hitüket megismerni akaró katolikus hívek számára.” Minden nehézség és kötöttség dacára tehát Esty vezetése alatt is igyekeztek vállalt kötelezettségeiknek és feladataiknak eleget tenni.

    Az előadás végén a hallgatóságnak alkalma volt kérdésfeltételre, hozzászólásra. Tusor Péter kutatócsoport-vezető kiegészítő észrevételeit követően lehetőség kínálkozott az érdeklődőknek a kötethez hozzájutni. Az esemény végi hozzászólók közül utolsóként az előadó volt gimnáziumának egykori igazgatónője, Herczig Ferencné is szót kért, örömét fejezve ki a megszületett kötet valamint a volt tanítvány történészi tevékenysége kapcsán.

    Meghívó

    PPT

    3395
  • 2021. december 14.

    2021. december 14-én rendezte meg az Istituto Nazionale di Studi Romani – az Università di Chieti, az Università della Tuscia, valamint az MTA-PPKE Fraknói Kutatócsoport közreműködésével – a Barberini e l'Europa c. nemzetközi szimpóziumot. Helyszíne az  Istituto di Studi Romani  Aventinuson található székháza volt. A vírushelyzet miatt a nem római résztvevők online kapcsolódtak be a konferencia munkájába. Az olasz, spanyol, francia és magyar résztvevők nem csupán a Barberini-pápa, VIII. Orbán (1623–1644) pontifikátusával foglalkoztak, hanem a pápai dinasztiának az olasz barokk művészetben és az európai politikában egyaránt fontos szerepet játszó bíboros tagjaival is. Így újabb források és szempontok alapján mutatták be idősebb Antonio (1569–1646), Francesco (1597–1679), ifjabb Antonio (1608–1671), Carlo (1630–1706) és Francesco (1662–1738) Barberini sokoldalú mecenatúráját, egyházkormányzati és -politikai szerepét, dinasztiaépítő stratégiáit, protektori működését stb. A Kutatócsoport vezetője, Tusor Péter a konferencia köszöntése mellett a Barberinik és Magyarország 17. századi, sokoldalú feszültségekkel teli kapcsolatát mutatta be. Az előadások 2022-ben látnak napvilágot tanulmányformában a viterbói Edizioni Sette Città által gondozott Acta Barberiniana sorozat tagjaként, Alessandro Boccolini és Tusor Péter szerkesztésében. 

    Program

    2286
  • 2021. december 14.

    Az egyes helyi egyházakat, nemzeti közösségeket képviselő római ágensek, azaz ügyvivők/képviselők 19–20. századi működésének keretei kevésbé feltártak, mint 16–18. századi kollégáik hasonló tevékenysége. Örvendetes módon azonban egyre több kutató foglalkozik e szerepkör tartalmának érdekes és számos kihívást jelentő feltárásával. A Fraknói Kutatócsoport 2018 szeptemberében Budapesten, az MTA palotájában már nagyszabású tudományos ülést rendezett a témában, „The Agents of Foreign Communities and European-American States in Rome” (A külföldi közösségek és európai-amerikai államok római ágensei) címmel. Ezt követően a 15–18. századi ágensek tevékenységét vizsgálták az előadók, majd 2019-ben immár a 19–20. századot tárgyalva került sor olasz, osztrák és magyar előadókat felvonultató újabb nemzetközi konferenciára, ezúttal már az Örök Városban. A rendezvénynek a patinás Istituto Nazionale di Studi Romani adott otthont, melynek épülete az Egyházi Állam fennállásáig a Püspöki és Szerzetesi Kongregáció székhelye volt. A szimpóziumot kiterjedt nemzetközi együttműködés keretében a viterbói egyetem bölcsészkara (Università della Tuscia, DISUCOM), az Istituto Nazionale di Studi Romani, a római Centro Studi Emigrazione és az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport rendezte.

    A nagy sikerű rendezvény előadásait tartalmazó tanulmánykötet a napokban látott napvilágot Tusor Péter és Matteo Sanfilippo szerkesztésében a viterbói Edizioni Sette Città-nál a "Studi di storia delle istituzioni ecclesiastiche" sorozat 9. köteteként. A szerkesztők előszava mellett tíz olasz és angol nyelvű tanulmányt és névmutatót is tartalmazó tanulmánykötet e kérdéskört járja körbe. Jelen munka a Fraknói Kutatócsoport ötödik, rangos külföldi kiadónál nemzetközi együttműködésben megjelent kiadványa.

    A kötet adatai: Gli agenti presso la Santa Sede delle comunità e degli stati stranieri II. secoli XVIII-XX. a cura di Matteo Sanfilippo, Péter Tusor, (Studi di storia delle istituzioni ecclesiastiche 9) Viterbo: Sette Citta 2021.

    2187