2020

  • 2020. január 22.

    A PPKE Hittudományi Karán 2020. jan. 22-én mutatták be Hargittay Emil új monográfiáját (Pázmány írói módszere) és az 1609-es „Öt szép levél” kritikai kiadását (vö. Magyar Kurír). Az alkalmat kerekasztal-beszélgetés zárta a Pázmány-kutatások helyzetéről. Tusor Péter kutatócsoport-vezető ezen kifejtette, hogy az irodalomtörténeti és textológiai munkálatokkal ellentétben jelenleg történeti Pázmány-kutatás professzionális formában nem létezik. A Fraknói Kutatócsoportban született újabb eredmények (CVH I/3. CVH I/13. CVH II/6 és CVH II/7) ugyanis meghatározóan a vatikáni forrásanyag feldolgozása felől közelítettek a Pázmány-biográfia egyes kérdéseihez. Így került tárgyalásra bíborosi méltóságának kérdése (1629); érseki kinevezése és ez által történelmi helyzetbe kerülése (1616); az érsekég előtti pálya és családi viszonyai a kánoni kivizsgálási jegyzőkönyv feldolgozásának köszönhetően; valamint viharos római követjárása (1632). A Fraknói Kutatócsoport részéről Kanász Viktor és Oláh Róbert részvételével a doktori paleográfiai szeminárium kurzusaiból kinőve jelenleg egyedül Hanuy Ferenc, a HTK professzora 1910–1911-es klasszikus levélkiadásának pótkötete készül. A leginkább az esztergomi prímási levéltárban őrzött gazdag Pázmány-anyag ugyanakkor jórészt még feldolgozatlan. Az uralkodók, pápák, bíborosok, főpapok és főurak, papok és szerzetesek, polgárok és jobbágyok, udvartartásának tagjai által hozzá írt levelek tömkelege feldolgozatlan, és a bíboros prímás működésének ezer apró, megismerésre váró mozaikdarabját rejtik. A gazdasági instrukciók sora, az uradalmi iratok tömkelege pedig arra kérdésre adhatják meg a választ, hogy milyen rendszerű gazdálkodás, tervszerű munka állt az alapítások financiális hátterében (stb.). A Fraknói Kutatócsoport vezetője elmondta, hogy meglátása szerint a PPKE, a magyar katolikus egyetem elsőrendű feladata és lehetősége a szisztematikus történeti Pázmány-kutatás megszervezése és irányítása. Épp ugyanúgy, ahogy az Opera Omnia grandiózus vállalkozását a 19–20. század fordulóján a HTK valósította meg. Közeleg ugyanis az egyetemalapítás 400. évfordulója, a 2035-ig hátralévő másfél évtized történészi szemmel nem nagy idő, kiváltképpen nagyobb szabású projektekben gondolkodva nem az. Tekintve a büszkén használt 1635-ös alapítási évszám patináját egészen biztosra vehető, hogy a többi társutódintézmény nem fog majd megelégedni a látszat-, protokolleseményekkel – hívta fel a figyelmet Tusor Péter.

    1287
  • 2020. január 22.

    Megjelent a Formularium Ecclesiae Strigoniensis (Colletctanea Studiorum et Textuum vol. I/4) második, javított kiadása. Bevezetője online letölthető: itt.  Több filológiai pontosítás mellett a legfontosabb új eredmény, hogy Beneéthy Máté személyének rejtélyére időközben fény derült. Csiba Balázs a Pozsonyi Káptalan hiteleshelyi levéltárában ráakadt Monoszlay András pozsonyi és felhévizi prépost Pozsonyban, 1593. február 28-án kelt levelére, melynek jobb alsó sarkában a következő jegyzői hitelesítés olvasható: „Mattheus Beneethe, publicus sacra aucthoritate apostolica notarius manu propria” (Slovenský Národný Archív, Pozsonyi Káptalan Hiteleshelyi Levéltára, 31-9-14). Feltehető, hogy a jegyző munkálkodását illető további dokumentumok is megvilágítják a későbbiekben 16. század végi pályafutásának adatait. Ennek ismeretében aligha valószínű, hogy a 16. század végén szükségét érezték volna egy közel száz év előtti forrásanyag alapján formulárium összeállításának, az írások eltérő jellege is ellene mond ennek a feltevésnek. Igazolódni látszik tehát Sarbak Gábornak a kötet előszavában megfogalmazott feltevése (p. lxxxii) – ezt látta valószínűbbnek Solymosi László is a kötetről írott ismertetésében (Az esztergomi egyház formuláskönyve, Magyar Sion 13 [55] [2019] 133–139, 134) –, hogy tudniillik Beneéthy valójában nem a kötet összeállítója, pusztán 16. század végi possessora volt, aki a kódexet borító bőrkötésre saját kezűleg ráírta a nevét. A szerencsés felfedezés Bónis egyéb, a kézirat összeállítására vonatkozó feltevéseit valójában nem érinti. A tájékoztatásért Csiba Balázsnak és C. Tóth Norbertnek tartozunk köszönettel.

    1286
  • 2020. január 7.

    Fazekas Csaba alapító szerkesztő felkérésére hosszabb interjút adtunk az Egyháztörténeti Szemlében a Fraknói Kutatócsoport munkájáról. A kezdetekről, a jelen kihívásairól és a jövő terveiről. Az egyes tagokról, az intézményi háttérről, benne a TKI munkatársainak segítőkészségéről, a vatikáni kutatások helyéről az egyháztörténet-írásban stb.   (Magyar történeti kutatások a Vatikánban a 20–21. század fordulóján. Beszélgetés Tusor Péterrel, az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport vezetőjével, Egyháztörténeti Szemle 20 [2019] 3. sz., 118--128.)

    Az interjú letölthető itt.

    1275
  • 2019. december 13.

    A Kutatócsoport segédmunkatársa, Kanász Viktor A végvidék katonája: Thury György és Nagykanizsa címmel tartott két előadást 2019. december 13-án Nagykanizsán a Batthyány Lajos Gimnáziumban a Thúry György Történelmi Szabadegyetem. Előadásában készülő kötete alapján bemutatta a kapitány életét és kanizsai tevékenységét, valamint a korabeli Kanizsa társadalmi, egyházi és hadászati viszonyait.

     

    1274