2019

  • 2019. november 16.

    November 16-án szombaton délelőtt az immár 19. alkalommal megrendezett Győri Könyvszalon keretében került sor az MTA-HIM-SZTE-MNL OL Magyar Medievisztikai Kutatócsoport tudományos főmunkatársa C. Tóth Norbert, valamint a Fraknói Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa Horváth Terézia közös kötetének bemutatójára. A háromnapos rendezvénysorozat alkalmával tartott könyvprezentáción a Fraknói Kutatócsoport tudományos munkatársa, Nemes Gábor beszélgetett a két szerzővel A győri székeskáptalan archontológiája 1200-1458 című kötet elkészítési munkálatairól. A beszélgetés során a jelen lévő érdeklődők betekintést nyerhettek az archontológiakészítés menetébe, rálátást kaphattak a jelen és hasonló kötetek jelentőségére, valamint a későbbi kutatás számára való hasznosságáról is.

    1225
  • 2019. november 14.

    A párizsi École Nationale des Chartes professzora és igazgatója, Olivier Poncet a Fraknói Kutatócsoport meghívására érkezett Magyarországra és tartott angol nyelvű nyilvános egyetemi előadást november 14-én és nyilvános egyetemi szemináriumot november 15-én a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatóinak és az érdeklődőknek. Olivier Poncet az École francaise de Rome tagjaként a francia vatikáni kutatások meghatározó alakja. Az alkalomra a Kutatócsoport azon alapvető feladata keretében került sor, hogy biztosítsa az egyetemi oktatás és a professzionális, nemzetközi horizontú történeti kutatás egységét, egyúttal pedig kooperatív partnere legyen a pápai gyűjtemények feltárásában jeleskedő olasz és nem olasz tudományos intézeteknek.

    A francia vendégprofesszor csütörtökön France and gallicanism: a peculiar way for the relations between Church and State in early modern Europe? („Franciaország és a gallikanizmus: Egyház és Állam kapcsolatának különleges útja a kora újkori Európában?”) címmel tartott egyetemi előadást. Azt a történeti jelenséget vizsgálta, amely inkább volt Róma-ellenes, mint egyházellenes, s amely a tetőpontját a 16–17. században érte el. Feltárta e sajátos „francia egyházi világnézet” Avignonig visszanyúló késő középkori gyökereit. Majd kapcsolatát, viszonyát vizsgálta a nacionalizmussal, konciliarizmussal és a 16. századi reformokkal, különös tekintettel a trienti katolicizmusra. Megállapítása szerint lényegében a „régi szokásokon, hagyományokon” nyugvó gallikán szemléletnek volt köszönhető, hogy a francia monarchia és ezzel az ország jó része nem vált protestánssá. Ezután a gallikanizmus fénykorát ismertette, melyben e tanítás XIV. Lajos (1643–1715) egyházpolitikájának alapjává vált, aki a megürülő püspökségek jövedelmeit is magának követelte. Az ezirányú igény jegyében kiadott „regálé-ediktum” nyomán kibontakozó konfliktus XI. Ince pápával (1676–1689) vezetett el 1682-ben a közismert gallikán cikkelyek megszületéséhez, amely korlátozta Róma joghatóságát Franciaországban, és kimondta az egyetemes zsinat felsőbbségét a pápa felett. Poncet előadását kitekintéssel zárta, amelyben vázolta, hogy hogyan élt egymás mellett párhuzamosan a gallikanizmus és a janzenizmus a 18. században. Az alkalmat záró diskurzusban előkerült, hogy Magyarországon a királyi főkegyúri jog és a köré épülő Szent István-eszme, az apostoli királyság ideája játszott a gallikán irányzathoz hasonló szerepet. Jórészt ez tette ugyanis lehetetlenné, hogy az országban protestáns király megkoronázására kerüljön sor, hiába választották például az 1620-as besztercebányai országgyűlésen Bethlen Gábort Magyarország királyává. A párhuzamok ellenére ugyanakkor a Szelepchény György esztergomi érsek (1666–1685) által vezetett magyar hierarchia 1682-ben elsőként ítélte el testületileg a gallikán cikkelyeket, és állt ki – az ország oszmánok alóli felszabadítását előkészítő – pápaság mellett.

    Olivier Poncet pénteki előadásában egy historiográfiai kérdést járt körül sokoldalúan: a franciák által a szentszéki levéltárakban végzett kutatásokat követte végig a kezdetektől napjainkig (A century in the Pope’s archives: what now? French research on pontifical Roman sources, 19th-21st century”). A franciák már a vatikáni levéltár 1881. évi megnyitása előtt kapcsolatba kerültek a szentszéki levéltári anyaggal, ugyanis Napóleon 1810-ben Párizsba vitette a főként középkori anyag jelentős részét, valamint a római és egyetemes inkvizíció, a Sanctum Officium iratait. Ezeknek később csak egy része került vissza az Örök Városba.

    A következő nagyobb mérföldkő a római régészeti és történeti kutatások előmozdítására az École française de Rome felállítása volt 1873-ban, amelynek révén a franciák be tudtak kapcsolódni a vatikáni levéltár kutatásának első nagyobb hullámába. A francia középkorkutatás a Registra Vaticana és a Registra Lateranensia köré összpontosult, míg az újkori kutatás az államtitkársági és nunciatúrai anyagok köré. A kutatás irányát, ahogy Poncet kimutatta, gyakran meghatározta ki állt az említett intézmény élén. A francia történeti kutatások leginkább meghatározó személyiségének Louis Duchesne abbé (1843–1922) számított, aki szinte évre pontosan Fraknói Vilmos (1842–1924) kortársa volt. A École Nationale des Chartes igazgatója szerint a római történeti intézetek 19. század végi, 20. század eleji virágkora szoros kapcsolatban áll a nacionalizmussal. Az 1920–1930-as évek a franciáknál is a hanyatlás időszaka volt. A második világháború után, főként az 1960–1970-es évek újbóli fellendülés hoztak, a Palazzo Farnesében található pazar könyvtárával az École française de Rome az Örök Város pezsgő tudományos központjává vált. Ekkor a középkori regisztrumok kutatása helyett a pápai nunciusok levelezése került előtérbe, melynek kapcsán például a jezsuita Pierre Blet 1535–1540-es leveleket csokorba gyűjtő forráskiadását – emelte ki az előadó. Végül a modern kori francia történeti kutatás irányait és a vatikáni kutatásokban rejlő távlatokat vázolta fel, rámutatva például az informatikában rejlő lehetőségekre, adatbázisok kiépítése révén, melyekbe feltöltve a dokumentumok széleskörűen elérhetővé válnak.

     

    Az előadást követően lehetőség nyílt a hallgatóságnak kérdései feltételére, melyekre adott válaszokból többek között kiderült, hogy még mindig sok fiatal francia kutató választja ezt az izgalmas kutatási irányt, akik jártasságukat a vatikáni anyagban rendre kerek három ösztöndíjas év alatt szerezhetik meg. Továbbá, hogy Poncet professzor nem csak az államtitkárság és a nunciusok levelezését, hanem a nunciusok és a különböző dikasztériumok levélváltásait is kutatásra érdemesnek tartja, illetve, hogy jelenleg többek között az érdekli, hogy hogyan teremtett a pápaság pénzt különféle céljai, feladatai finanszírozásához.

    1227
  • 2019. november 4.

    Ferenc pápa L’esperienza storica kezedetű, motu proprio formájában  2019. október 22-én kiadott apostoli levelében a Vatikáni Titkos Levéltár nevét (Archivio Segreto Vaticano) azonnali hatállyal Vatikáni Apostoli Levéltárra (Archivio Apostolico Vaticano) változtatta. Az V. Pál (1605–1621) által 1611-ben alapított intézmény 1646 óta viselte folyamatosan ezt a nevet, a korábbi évtizedekben félhivatalosan Archivum novumként, illetve Archivum apostolicumként emlegették. Utóbbi elnevezés tulajdonképpen magától értetődő, hiszen mindaz, ami a pápához, az apostolfejedelmek utódához tartozik, apostoli jelleggel bír. Magát a pápai széket is „Apostoli Szentszék”-nek (Sancta Sedes Apostolica) nevezik ősidőktől fogva.  Az „apostoli” elnevezés számos pápai intézmény nevében megjelent a római Kúriában. A kancellária (Cancelleria Apostolica), a kamara (Camera Apostolica), a javadalmakat, búcsúkat, pápai kegyeket „intéző” pápai hivatalok (Dataria Apostolica, Penitenziaria Apostolica, Segnatura Apostolica), mind-mind ezt a jelzőt viselték/viselik. De még a pápai palota (Palazzo Apostolico) és a közelében elhelyezett könytár (Biblioteca Apostolica) is. Így a pápa levéltára magától értetődően szintén „apostoli”. Az Archivum Secretum Vaticanum majd négyszázéves hagyományos elnevezésének pápai megváltoztatása mindazonáltal magyarázatra szorul. Ezzel a magyarázattal szolgál a levéltár prefektusa, Mons. Sergio Pagano alább olvasható interjúja, melyet a Corriere della Serának adott (Massimo Franco, 28.10.2019), és amelyet Mons. Pagano szíves engedélyével közlünk magyar fordításban.

     

    Interjú

    „Bár a Vatikáni Levéltár már nem Titkos, bizonyos iratok továbbra is privátnak minősülnek”

    Massimo Franco

    A „Vatikáni Titkos Levéltár” meghal. A „Vatikáni Apostoli Levéltár” megszületik… „Íme Ferenc pápa motu proprio-ja, ami eltörli a «secretum» elnevezést” – mondja Mons. Sergio Pagano, a világ legizgalmasabb rejtélyeinek őrzője, miközben leteszi az asztalra azt a három lapból álló dokumentumot, amellyel október 22-én, Jorge Mario Bergoglio úgy döntött, hogy eltöröl négy évszázados pápai történelmet. Mons. Pagano egy puritán ligúriai. Egyszerűen öltözködik, kollárés, rövid ujjú szürke papi inget visel, melyet be sem tűr fekete nadrágjába, bőrszandálban jár. Mons. Pagano több mint húsz esztendeje a prefektusa ennek a mitikus intézménynek, melyben összesen negyvenkét évet töltött el különféle beosztásokban. Irodájának nagy félholdalakú vasráccsal védett ablakából látható a Pápai Tudományos Akadémia kis épülete a vatikáni kertekben. A felső és a lentebbi emeleteken több millió kötet és dokumentum található. Ezek alkotják – ahogy valaha mondták – „Európa központi levéltárát”, most pedig azt lehet mondani, hogy az „egész világ levéltárát”. Az Archivum Secretum Vaticanum-ról egészen 1646-tól kezdve beszélhetünk. De a „titkos” melléknév félreérthetővé, sőt „többértelművé kezdett válni és negatív árnyalatokat vett”, írja Ferenc Pápa a 2019. október 27-én közzétett apostoli levelében. Az elnevezés most tehát megváltozik.

    Miért döntött Ferenc Pápa a „titkos” melléknév eltörlése mellett?

    A döntés annak köszönhető, hogy a Pápa erősen érzékeny az átláthatóság iránti igényre. Az a szándéka, hogy az egyház anélkül járjon el, amit úgy lehetne tekinteni, mint kísérletet vagy netalán kísértést  az elzárkózásra, rejtőzködésre.

    Igen, de konkrétan mi változik?

    Változik az elnevezés. Nem változik ugyanakkor sem a levéltár felépítése, sem pedig a működése. A megoldandó probléma az, hogy a levéltár közelebb kerüljön a hétköznapi emberek elképzeléséhez, és kiküszöbölődjön, hogy olyan előítéletes jelentéstartalmak kapcsolódjanak hozzá, mint a „rejtett”, „nem nyitott”, „keveseknek fenntartott”  – ahogy Ferenc pápa írja. A levéltárat azonban a „titkos” melléknévvel is általános megbecsülésnek örvendett eddig. Az elnevezés megváltoztatásával azonban közelebb kerül a világ többi nyilvános történelmi levéltárához.

    Ahhoz, hogy érthető legyen: ez azt jelenti, hogy például XII. Pius pápa levéltára teljes egészében szabadon elérhető lesz?

    Jövő márciustól kezdve igen, ahogy már előre jelezve lett. Látja, függetlenül az elnevezés változásától, a Vatikáni Levéltár minden egyes pontifikátus anyagának megnyitásakor rendelkezésre bocsátja az összes forrást. Tehát a szóban forgó motu proprio előtt is a források teljességükben készen álltak arra, hogy a tudósok tanulmányozzák őket.

    De most már nem lesz semmi titkos a levéltárban?

    Semmi, kivéve bizonyos típusú dokumentumokat, amelyeket a II. (Szent) János Pál pápa által kibocsátott, a Szentszék levéltáráról szóló 2005. évi törvény megjelölt. A többi megtekinthető volt és ma is az.

    Melyek azok a dokumentumok, amelyek titkosak maradnak?

    A konklávék aktái, a pápa és a bíborosok személyes hagyatékai, a püspökinevezések iratai, a Szentszék hivatalnokai kinevezésének előkészítő dokumentumai. Továbbá a házassági perek, és az Államtitkárság által ilyenként megjelölt iratok. Ahogy az írásban rögzítve van.

    Tehát az utolsó konklávéról semmit sem lehet majd tudni.

    Már korábban is voltak rendelkezések a konklávé titkosságának megőrzéséről. Az említett 2005-ös levéltári törvény beépíti ezeket az ősi korlátozásokat. A konklávék részleteit nem lehet nyilvánossá tenni. A szavazólapokat egyébként is rögvest elégetik, és csupán az úgynevezett szavazatösszesítők kerülnek megőrzésre.

    Bocsásson meg, de nem valós annak kockázata, hogy sokan azt gondolják majd, egyszerű látszatintézkedésről van csupán szó? Megváltozik ugyan a titkos levéltár elnevezése, de minden marad úgy, mint korábban.

    Értem, hogy egy ehhez hasonló bizonytalanság eszébe juthat a hétköznapi embereknek. Ismerve azonban a pápa magatartását, oly közvetlen és figyelmes a korunk érzékenységére, hogy nincs ok ennek a feltételezésnek a felvetésére.

    Mikor tudta meg, hogy Ferenc pápa el akarta törölni a „titkot”?

    José Tolentino de Mendonca, aki most Római Szentegyház bíboros könyvtárosa és levéltárosa, valamint jómagam pár hónappal ezelőtt szerzetünk róla tudomást.

    A dokumentum elkészítésekor a pápa megkérdezte az Ön véleményét ezzel kapcsolatban?

    Ahogy a római Kúriában gyakran előfordul, természetes hogy a pápa a maga bölcsességében véleményeket és javaslatokat kér a döntései által érintett szervezetektől. Ez történt mind de Mendonca bíborossal, mind pedig velem is ez esetben, s rendelkezésre bocsátottuk saját tapasztalatainkat.

    És a pápán kívül ki sürgette ezt a hírt?

    Nem tudom pontosan. De azt hiszem, hogy az ellenvetés a „titkos” többértelmű melléknév megőrzésével szemben az egyesült államokbeli, német és latin-amerikai részegyházaktól származik.

    Önök adományokból is élnek. Ez az újdonság hátrányára vagy előnyére fog válnia levéltárnak?

    Őszintén azt hiszem, hogy a név megváltoztatása nem fogja zavarni egyik jótevőnket sem. Másrészről azt gondolom, hogy kiküszöbölve minden apró gyanúját vagy hamis jelentését a titkosság fogalmának, az új elnevezés még jobban elősegítheti az adakozásban a világ különböző nemzeteit.

    Ön több mint húsz éve a Vatikáni Titkos Levéltár prefektusa. Nem fog most identitásválságot elszenvedni?

    Nem nagyon… azért sem, mert mindig is azt vallottam, hogy a Titkos Levéltár eredeti értelmében „magánt” jelent, anélkül hogy félreértelmezném a mai jelentése szerint. Négy évszázada nyitottak vagyunk azok számára, akik iratok másolatát kérték, egyaránt minden laikus és egyházi tudós számára. A történészek jól tudják, hogy a tizenhetedik és tizenkilencedik század között működő elődeik által kiadott pápai dokumentumok gyűjteményei (gondolok például a különféle szerzetesrendek Bullariumaira, vagy akár Cesare Baronio Annales-eire az egyház történetéről), nem lehettek volna összeállíthatók a Vatikáni Titkos Levéltár segítsége nélkül. Ennek híján az egyes monográfiák a pápákról és a pápaságról sem kerülhettek volna megírásra különféle kutatók tollából ezekben az évszázadokaban.

    Még egy kis nosztalgia sem fogja el, mint sok titok őrzőjét? Önt a Titkos Levéltárral azonosítják.

    Mint tudós és prefektus eddig a motu proprio-ig és amit ezzel kifejez a Szentatya, soha nem éreztem szükségesnek a Titkos Levéltár elnevezésének mentegetését, igazolását. És amikor konferenciákon, előadásokon és cikkekben kérték tőlem, mindig könnyen megmagyarázhattam, hogy ez a „titkos” csak „magánt” jelent. Soha nem volt a Pápai Állam, majd a Vatikáni Állam levéltára. Csakis a pápa magánlevéltára és kizárólagos joghatása alá tartozik. Ugyanakkor, elismerem, hogy talán egy olyan generációhoz tartozom, amihez még szól a latin nyelv, és a latin nem egy könnyen érthető nyelv. Most, a korunkbeli helyzetben megértem Ferenc pápa jogos megfontolásait arra vonatkozólag, hogy az intézmény elfogadottabbá váljon a közvélemény szemében.

    Bocsásson meg, de mi a különbség a „titkos” és az „apostoli” között?

    Ezek a kifejezések történelmileg és jogilag szinte azonosak. A „titkos” azt jelenti, hogy „magán”, az „apostoli” pedig azt, hogy „dominus apostolicus”-é, ami a római Kúria régi és új szókincsében egyedül a pápát jelzi. Tehát a pápa levéltára volt és marad.

    Nem fél a kritikától? Ezelőtt mint a Titkos Levéltár prefektusát kritizálták, most talán kritizálni fogják azért, mert elfogadta ezt az újítást.

    A pápa így döntött, és én is, mint mindenki más, nem csak kötelesek vagyunk engedelmeskedni, hanem együtt is kell működnünk vele.

    Véleménye szerint négyszáz év múlva talán a levéltár vissza fogja kapni a titkos elnevezést, ha még létezni fog?

    Nem hiszem. Ez a döntés közelebb hozza egymáshoz a két „rokon” intézményt, a Könyvtárat és a Levéltárat. És nagy jelentőségű történelmi fordulópontot jelöl: mindenekelőtt szimbolikusan.

     

    Olaszból fordította: Nagy Katalin–Tusor Péter

    1223
  • 2019. október 31.

    2019 novemberétől a Fraknói Kutatócsoport – római rezidensének köszönhetően – rendszeresen hírt ad az Örök Városban, esetenként azon kívül megrendezésre kerülő jelentősebb tudományos eseményekről. Olyan konferenciákról, könyvbemutatókról, kiállításokról stb., amelyek közvetlenül vagy közvetetten illeszkednek a vatikáni történeti kutatásokhoz, illetve a római, itáliai tudományos élet egyház- és pápaságtörténeti vonatkozású, fontosabb alkalmai.
    Egyaránt szemlézzük a Rómában működő külföldi történeti intézetek, valamint az olasz egyházi és világi tudományos, oktatási intézmények rendezvényeit. E hírek az institutumfraknoi.hu-n "Események" rovatában lesznek elérhetők a jövőben. (Ahol ezentúl külön feltüntetjük, ha a Fraknói Kutatócsoport saját rendezvényéről lesz szó.)
    Arról, hogy pontosan milyen jellegű alkalmakról tudósítunk majd, az alábbi aktuális meghívók, programok képsorozata nyújt tájékoztatást.

    1189
  • 2019. szeptember 28.

    Fenyvesek és Pagonyok. Pagony (Petrzilka) Károly és családja Surdon címmel jelentetett meg önálló kötetet Kanász Viktor, a Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa. A kötet bemutatójára 2019. szeptember 28-án a surdi művelődési házban került sor. A több mint kétszáz érdeklődőt Kanász János polgármester és Cseresnyés Péter államtitkár köszöntötte, a kötetet pedig a nagykanizsai Thúry György Múzeum igazgatónője, Száraz Csilla és a Batthyány Lajos Gimnázium tanára, Alexa Péter ismertette.

    A könyv a somogyi és zalai fenyőtermesztés atyjaként ismert Pagony Károly életét, valamint a korabeli Surd falu történetét dolgozza fel gazdag, s eddig ismeretlennek számító primer források (visszaemlékezések, levelezések, fotók) segítségével. A kötetben külön fejezet mutatja be az újkorban artikuláris helyként működő Surd katolikus és evangélikus egyházainak és a földesurainak, a Zichy grófoknak a történetét. A könyv végén található, több mint száz fotót tartalmazó mellékletben pedig a kanizsai piarista rendház, valamint több piarista szerzetes fotója is megtalálható.

    Zalai Napló

    1205
  • 2019. október 9.

    2019. október 9-én került sor a Fraknói Kutatócsoport 4. egyetemi műhelyszemináriumára  a PPKE-n. A professzionális történeti kutatás és egyetemi oktatás integrációját elmélyíteni kívánó, egyúttal a szélesebb érdeklődő közönség számára is nyilvános alkalmakon rendre egy-egy római kutatási részprojekt kerül lezárásra és bemutatásra. Jelen esetben a regensburgi történész, Rotraud Becker és Tusor Péter közös kutatása. A kutatás középpontjában a 17. századi nemzetközi diplomácia egyetlen jelentős magyar részvétele: Pázmány Péter római követjárása állt, melyre a harmincéves háború fordulópontján, 1632-ben került sor. Fordulópont, hiszen épp a követség alatt tanúsított elutasító pápai attitűd nyomán vált mind egyértelműbbé: az 1618-ban kirobbant konfliktus mind kevésbé vallásháború már. Azaz a hadviselők legalább egyikénél sem meghatározó már a vallási motiváció, a cél immár mind kizárólagosabban az Európa felett hegemónia megszerzése (– és marad egészen a II. világháborúig).
    A követjárás történetével már sokan foglalkoztak. Mednyánszky Alajos 1830-ban kiadta fontosabb forrásait, ezeket Hanuy Ferenc a Pázmány-összkiadásban 1911-ben tovább bővítette. Fraknói Vilmos nagymonográfiája (Pázmány Péter és kora) III. kötetében 1872-ben máig legjobb elbeszélését adja a történéseknek. Szinte minden szóba jöhető forrást használ, de sokszor csak felületesen. El nem hallgatja, de szemmel láthatóan tompítani igyekszik a Magyarország prímása és az őt 1629-ben bíborosává kreáló VIII. Orbán pápa (1623–1644) között húzódó konfliktus élét. Az ellentétek kiváltó oka az volt, hogy Pázmány II. Ferdinánd (1619–1637) megbízásából hiába próbálta rávenni az egyházfőt, siessen érdemben a protestáns svéd II. Gusztáv Adolf támadásával végveszélybe jutott császár (és a német katolikusok) segítségére. A korábban párizsi nuncius pápa francia befolyásra ezt elutasította. Az Egyházi Állam fejeként ugyanis kifejezetten a Habsburgok meggyengülése állt az érdekében, hiszen így évszázados itáliai befolyásuk is csökkent volna. Pázmány számára viszont a dinasztia esetleges bukása egyet jelentett a török elleni védekezés, és az általa irányított katolikus felekezetszervezés összeomlásával, hiszen a Királyság gyakorlatilag Erdély státuszába került volna ezáltal. Energikus fellépésére a pápa mégis kénytelen volt jelentősebb pénzsegélyt adni a császárnak, méghozzá a legtöbbet, amit Habsburg-követ egy összegben szerezni tudott Rómában a háború idején.
    Ez a lényegi történés a nemzetközi szakirodalom számára is ismert volt, August Lemantól és Ludwig von Pastortól kezdve mostanáig minden, a korszakkal foglalkozó munka említi Pázmány követségét. Ennek tényét és feszült körülményeit azonban árnyékban hagyta a spanyol követ Gaspare Borgia bíboros pár héttel korábban, 1632. március 8-án a titkos konzisztóriumban VIII. Orbán franciabarát politikája miatt tett ünnepélyes protestálása. Az egyházfő Borgia kardinálist a történtek után többé nem volt hajlandó fogadni, sőt 1634-ben végleg eltávolíttatta az Örök Városból.
    A színfalak, a diplomáciai kulisszák mögé mélyen bepillantó új kutatás eredményei szerint valami nagyon hasonló történt Pázmánnyal is. Az ő fellépését is hasonlóan szemlélték a pápai udvarban, és később hiába szeretett volna, nem engedték meg neki, hogy császári követként vagy a Habsburg-országok bíboros protektoraként visszatérjen – akár esztergomi érseki székéről lemondva – Rómába. Az október 9-ei nyilvános egyetemi műhelyszemináriumon mindeme események háttere, új mozzanatai, a rendkívüli izgalmas Pázmány-követjárás kulisszatitkai váltak megismerhetővé a Vatikánban őrzött történeti dokumentumoknak és a feltárásukat elvégző nemzetközi vizsgálatnak köszönhetően. Az előadás hamarosan megtekinthető lesz a Fraknói Kutatócsoport Youtube-csatornáján.

    A nemzetközi kooperációnak a Fraknói Kutatócsoport 4. egyetemi műhelyszemináriumán prezentált eredményeit, számos kiadatlan vatikáni forrás közlésével a következő kötet tartalmazza: “Negozio del Ss.r Card. Pasman”. Péter Pázmány’s Imperial Embassage to Rome in 1632 (With Unpublished Vatican Documents) (Collectanea Vaticana Hungariae II/7), written and edited by Rotraud Becker, Péter Tusor, Budapest–Rome 2019. pp. 482. + 3 suppl. (2x2 pictures, 4 facsimilia) Digital supplements: http://institutumfraknoi.hu/en/repositorium/pazman_rome_1632  (A munka angol nyelvű, a Chapter I–II magyarul is olvasható, a források olaszul és latinul íródtak, használatukat angol és magyar tartalmi kivonatok segítik. Az angol részeket Gátas-Palotai Ágnes fordította, Rotraud Becker fejezetét pedig németből Forgó András magyarította.)

    Az előadás ppt-je
    Videó (előkészületben)

    1180
  • 2019. szeptember 27.

    Az egyes helyi egyházakat, nemzeti közösségeket képviselő római ágensek, azaz ügyvivők/képviselők 19–20. századi működésének keretei kevésbé feltártak, mint 16–18. századi kollégáik hasonló tevékenysége. Örvendetes módon azonban egyre több kutató foglalkozik e szerepkör tartalmának érdekes és számos kihívást jelentő feltárásával. A katolikus egyetemen működő Fraknói Kutatócsoport 2018 szeptemberében Budapesten, az MTA palotájában már nagyszabású tudományos ülést rendezett a témában, „The Agents of Foreign Communities and European-American States in Rome” (A külföldi közösségek és európai-amerikai államok római ágensei) címmel. Míg a tavalyi alkalommal a 15–18. századi ágensek tevékenységét vizsgálták az előadók, idén azonos címmel, csak éppen immár a 19–20. századot tárgyalva került sor olasz, osztrák és magyar előadókat felvonultató újabb nemzetközi konferenciára, ezúttal már az Örök Városban. A rendezvénynek a Szent Péter-bazilika kupolájára a római Aventinusról szép panorámát nyújtó, patinás Istituto Nazionale di Studi Romani („Római Kutatások Nemzeti Intézete”) adott otthont, melynek épülete az Egyházi Állam fennállásáig a Püspöki és Szerzetesi Kongregáció székhelye volt. A szimpóziumot kiterjedt nemzetközi együttműködés keretében a viterbói egyetem bölcsészkara (Università della Tuscia, DISUCOM), az Istituto Nazionale di Studi Romani, a római Centro Studi Emigrazione és az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport rendezte. A délelőtti szekciót a neves missziótörténész, Giovanni Pizzorusso, az Università degli Studi Chieti-Pescara tanára moderálta, a délutánit pedig Don Roberto Regoli, Università Pontifica Gregoriana professzora, egyúttal pedig az Archivum Historiae Pontificiae pápaságtörténeti folyóirat főszerkesztője.

    A Fraknói Kutatócsoport YouTube-csatornáján október folyamán az összes előadás online megtekinthető lesz. Az előadások fő tézise abban fogalmazódott meg, hogy a kora újkorhoz képes az ágensek jelentősége megmaradt. Vagyis a római Kúria egyes dikasztériumainál vagy akár magában a Szent Palotában az egyházpolitikai vagy egyházi adminisztratív ügyek intézésénél, olykor sürgetésénél szerepük az utóbbi két évszázadban is számottevő volt. Az ágensek által szóban adott magyarázatok, háttérinformációk az iratok kézbesítésénél, a kuriális döntéselőkészítésnél megkerülhetetlennek bizonyultak. Az általuk szállított hírek, bizalmas közlések a római központ és a részegyházak érintkezéseinek fontos és különleges szálát képezték. Sőt az írek esetében a Rómában működő ágens a – gazdasági, vallási okok miatt – a világ számos részén szétszóródó szigetországiak kapcsolattartásának központi koordinátorává vált a 19. század második felében. Tehát nemcsak a pápai udvar felé közvetítette például lelkipásztori ellátásuk megszervezésére vonatkozó igényeiket – derült ki Matteo Binasco, a sienai egyetem professzora Dom Bernard Smith: A “Global” Irishman at the Papal Curia (Dom Bernard Smith: Egy „globális” ír férfiú a pápai Kúriánál) című előadásából.

    Szembetűnő változás volt ugyanakkor – folytatódott a szimpózium összegző megállapítása –, hogy míg az ügyvivők a kora újkorban vegyesen egyházi és világi személyek voltak, a 19–20. századra szinte kizárólagossá vált a klerikusok szerepe. Emellett a technikai fejlődéssel párhuzamosan, a telegráf, majd a telefon szinte azonnali bevonásával a kommunikációba az ágensek autonómiája a római tárgyalások, ügyintézés során nagyban lecsökkent. A 17. században még gyakran találkozunk egy-egy ügyben adott általános felhatalmazásokkal önálló tárgyalások folytatására, különféle kérvények megfogalmazására és beadására. Ilyet bianco megbízást adott például Pázmány Péter 1635-ben ügyvivőjének a nagyszombati egyetemalapítás pápai elismertetésére, melyet minden téves történészi állítás ellenére igazolhatóan el is nyert Esztergom érseke. A 19–20. században hasonló esetekkel már nem nagyon találkozunk, vagyis az ágensek önálló mozgástere nagyban csökkent a kora újkorhoz képest.

    Magyar vonatkozások több alkalommal is előkerültek a római Aventinuson elhangzott előadásokban. Un “agente” polacco di Stanisław Poniatowski in Italia: Jan Chzeiciel Albertrandy e l’Archivio Segreto Vaticano (Stanisław Poniatowski egyik lengyel „ügyivője” Itáliában: Jan Chzeiciel Albertrandy és a Vatikáni Titkos Levéltár) című előadásában a viterbói Alessandro Boccolini például arról számolt be, hogy lengyel részről kutatásokat végeztek a vatikáni levéltárban annak kiderítésére, hogy valóban csupán zálogjogon bírják-e, és vissza kell-e adniuk Magyarországnak a Luxemburgi Zsigmond király (1387–1437) által a lengyel koronának 1412-ben elzálogosított 3 várat és 13 szepesi várost, köztük Iglódot, Poprádot és Podolint. Bizonyítékot a szorgos keresés ellenére sem találtak a Vatikánban, és mint tudjuk, a területek visszaadásra végül 1772-ben, Lengyelország első felosztásakor került sor. A római Osztrák Történeti Intézet igazgatója, Andreas Gottsmann a K.u.K. Agentie für Geistliche Angelegenheiten, a magyarul némileg szokatlanul hangzó „Lelki Ügyek Császári és Királyi Ügynöksége” tevékenységét tekintette át, melyet még III. Károly (1711–1740) alapított, és egészen 1918-ig, a kettős Monarchia felbomlásáig képviselte a dunai monarchia napi egyházi ügyeit az Örök Városban. Működésének részleteit mintegy 200 doboznyi iratanyag őrzi Bécsben, melyek még alapos vizsgálatra várnak. Kiváltképpen a magyar vonatkozások feldolgozása, melyekről annyit lehet már tudni, hogy bár a jozefinizmus és a posztjozefinizmus időszakában az udvarban kifogásolták megkerülését, nem volt szorosan kötelező az Agenzia igénybe vétele. Például Batthyány József prímás, vagy Esterházy Károly püspök jórészt privát ágensekkel intéztették ügyeiket a római Kúrián. A magyar prelátusok többsége ugyanakkor gyakran élt eme sajátos összbirodalmi intézmény szolgálataival.

    A Fraknói Kutatócsoport részéről Tóth Krisztina tudományos munkatárs tartott előadást olasz nyelven, Gli affari ungheresi sull’agenda dei procuratori generali dei Frati Minori all’inizio degli anni 1920 (A magyar ügyek a ferences általános prokurátorok napirendjén az 1920-as években) címmel. Prezentációjához, amely a római érdekképviselet sajátos csoportját, a rendi prokurátorokat tárgyalta, a Magyar Ferences Levéltár és a római Archivio Storico dei Francescaniban végzett levéltári alapkutatásokat. Alapvetően három általános rendi prokurátor Magyarország érdekében végzett tevékenységét vizsgálta: Bernardinus Klumperét (1915–1921), Callistus Zuccottiét (1921–1923) és Aloysius Susáét (1923–1927), s a Mariánus és Kapisztránus rendtartomány tartományfőnökeivel folytatott levelezésükből kirajzolódó képet részletezte. Például az első világháború után sok ferences szerzetes, akik korábban a hadseregben tábori káplánként szolgáltak, nehezen tudott visszailleszkedni a rendi fegyelmi keretek közé, így szekularizációjukat kérték. Ezzel párhuzamosan a Pécsett levő klerikus noviciátus 1919-ben nem volt képes működni, mivel nem volt posztó rendi öltözékükre, illetve a szerbek megszállták a területet és 1921 augusztusáig ott maradtak. Ezzel párhuzamosan a rend alaptőkéje, amely misealapítványokból állt, elértéktelenedett, a misézési kötelezettség azonban fennmaradt, egy konventre átlagban 6–700 mise jutott. Ezekhez jött, hogy mivel nem volt pénz, a diszpenzációkért, indultumokért, breviáriumokért, stb. miseintenciókkal fizettek. Mivel így túl sok misét kellett elvégezni, ennek redukcióját kérték a tartományfőnökök. Másik következmény, hogy ha több misét kell elmondani, de kevesebb lett a pap, akkor fontos minél előbb a jelentkezőket felszentelni: a korhiány alóli felmentések magyarázata ebben keresendő. Ezenkívül a két mariánus és a kapisztráni ferences rendtartomány Trianon utáni diszmembrációjára is kitért az előadás.

    A rendezvény végén Tusor Péter, a Fraknói Kutatócsoport vezetője összegezte az eredményeket, rámutatva a téma hiánypótló voltára. Felhívta a figyelmet annak módszertani fontosságára, hogy a római ágensek tevékenységének kutatása – amennyiben fennmaradt – egy jól körülhatárolható forrásbázis alapján ad összképet egy adott részegyház, nemzeti közösség kuriális nexusrendszeréről, melynek adatai egyébként csak az egyes pápai hivatalok óriási iratanyagának sziszifuszi feltárásával volnának összegyűjthetőek. Elmondta, hogy a konferenciára alapozva az MTA-PPKE Fraknói Kutatócsoport és az Istituto Nazionale di Studi Romani közös kiadásában tanulmánykötetet kívánnak Matteo Sanfilippóval közösen megjelentetni a viterbói Edizioni Sette Città-nál. A kötetben olyan írások is meg fognak majd jelenni, amelyek különféle okok miatt előadásként már nem fértek bele az egész napos, élénk szakmai diszkussziókkal kísért aventinusi tudományos ülés keretei közé.

    Program

    1202
  • 2019. szeptember 25.

    A Lendület Kutatócsoport égisze alatt 2015-ben létrehozott, majd 2017-től a Fraknói Kutatócsoport által szervezett Fraknói Nyári Akadémia fő célja az egyetemi oktatás és a professzionális tudományos kutatás természetes integrációjának elmélyítése, az egyháztörténeti tudományos ismeretterjesztés, valamint egyre inkább az, hogy az új eredmények közlésének első fóruma legyen. Ez a jelleg az Egerben, az érsek szemináriumban és annak támogatásával megrendezett V. Fraknói Nyári Akadémián olyannyira meghatározóvá vált, hogy mostantól az újabb alapkutatásokról tartott előadásokat első közlésként külön alsorozatban önállóan közreadjuk a Collecteanea Studiorum et Textuum III. osztályába tagolva. A subseries címe:  Előadások a Fraknói Nyári Akadémián. Első füzete Bitskey István előadását közli tudományos apparátussal kiegészítve. Címe: Püspökök a végvárban (1548–1596), mely teljes egészében letölthető ITT

    1160
  • 2019. szeptember 6.

    A Kutatócsoport tudományos munkatársa, Nemes Gábor 2019. szeptember 6-án interjút adott Rómer Flóris és Ebenhöch Ferenc győri kanonok levelezésének kiadása kapcsán a Kossuth Rádió Regényes történelem című műsorában.

    A felvétel itt tekinthető meg.

    1140
  • 2019. szeptember 12.

    A Fraknói Kutatócsoport szervezésében, külső intézményi finanszírozásnak köszönhetően 2019. szeptember 16-tól  állandó munkatárs dolgozik a Vatikáni Titkos Levéltár kutatótermében. Továbbá alkalmanként az Apostoli Könyvtárban, a pápai Államtitkárság, valamint több szentszéki dikasztérium (például a Rítus, a Progaganda vagy a Hitterjesztési  Kongregáció, a Szent Hivatal, az Apostoli Penitenciária) történeti archívumaiban, a szerzetesrendek központi levéltáraiban.
    A vatikáni magyar kutatói rezidens szisztematikus Hungarica-feltáró tevékenységét  Szovák Kornél és Tusor Péter koordinálja. További fontos munkaköri feladata, hogy segítségére legyen a Vatikánban megforduló tágabb magyar kutatóközösségnek. Egyéni kérésre jelzetpontosítások és -ellenőrzések, iratmásolat megrendelések, 1-1 kötet, busta szemrevételezése stb. terén áll esetenként rendelkezésre. Kiterjedtebb vizsgálatok elvégzését külsősök számára ugyanakkor nem áll módjában vállalni. E célból továbbra is Rómába kell utazni, viszont információkkal, tanácsadással segíteni fogja az egyéni kutatás elindulását.  Elérhetősége: cvh@btk.ppke.hu
    A vatikáni magyar történeti kutatások római levéltári rezidensének munkába állása fontos lépés a Fraknói Kutatócsoport jövőbeni céljainak elérése: a római kutatási kontinuitás és állandó vatikáni levéltári magyar jelenlét megteremtése, valamint egy kisebb, ám hatékony, tisztán tudományos célokat szolgáló, egyszóval funkcionális római magyar történeti intézet létrehozása irányában.

     

    1132
  • 2019. augusztus 29.

    2019. augusztus 29-én a veszprémi Szaléziánumban konferenciával emlékeztek meg Rott Nándor püspöksége idejéről. Márfi Gyula nyugalmazott érsek, apostoli kormányzó fővédnöki köszöntőjét követően az első szekció első előadójaként a Fraknói Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa, Sági György tartotta meg előadását Az egyházközségek megalakítása a veszprémi püspökség területén címmel. Ebben a katolikus autonómia törekvések történeti előzményeit is felvázolva tért rá a magyarországi, majd pedig azon belül a Veszprémi Egyházmegyében 1919-től meginduló egyházközség-alakítások bemutatására. Vázolta a püspök ezzel kapcsolatos rendelkezéseit, törekvéseit. A felmerülő nehézségek tekintetében az andocsi egyházközség megalakításának problémás körülményeit hozta fel példaként az 1920-as évek végéről, 1930-as évek első feléből.

    A második szekció elnökeként a Fraknói Kutatócsoport külső munkatársa, Gárdonyi Máté, a PPKE HTK egyháztörténész professzora konferálta fel az szekció első előadójaként Tóth Krisztinát, a Fraknói Kutatócsoport tudományos munkatársát, aki A veszprémi püspökség gazdálkodása a két világháború között címmel tartotta meg előadását. Elsősorban a püspöki javadalom 1917–1922-es és 1939–1943-as átadása, illetve átvétele során keletkezett dokumentumok alapján vizsgálta a javak kezelésének kérdését. Rámutatott mind arra, hogy milyen változások következtek be Rott Nándor idején a püspökség törzsvagyonában (ingatlan, ingó javak és törzstőke), mind pedig arra, hogy hogyan alakult az utolsó olyan év (1938) forgótőkéje, amikor még ő kezelte a püspöki javadalmat.

    A konferenciát könyvbemutató zárta, melyen Forgó András, a PTE BTK egyetemi docense mutatta be a Karlinszky Balázs és Varga Tibor László szerkesztésében 2019-ben publikált Erőgyűjtés és újrakezdés. A veszprémi egyházmegye története  a 17. században című könyvet, mely A veszprémi egyházmegye múltjából sorozat 33. köteteként jelent meg. A tanulmánygyűjteményben olvasható Tusor Péternek, a Fraknói Kutatócsoport vezetőjének Veszprémi püspöki proszopográfiai/proszopológiai forrásai a vatikáni levéltárban, 1629–1696 címmel írt tanulmánya is, melyből az archontológia, proszopográfia és biográfia fogalmak tisztázását, valamint a kánoni kivizsgálási jegyzőkönyvek 17. századi hasznosíthatóságának bemutatását emelte ki az ismertető.

    1118
  • 2019. augusztus 4.

    A korábbi évekhez hasonlóan augusztus 1. és 4. között idén is megrendezésre került a Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport immár hagyománnyá váló programja, a Fraknói Nyári Akadémia. A sorban immár ötödik egyháztörténeti szabadegyetemnek zajlott az Egri Érseki Papnevelő Intézet Szent János-háza adott méltó otthont. Az évről évre jelentősebbé váló eseményen a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, valamint a Pécsi és Debreceni Tudományegyetem oktatói, doktoranduszai és hallgatói mellett számos a magyar és egyetemes egyháztörténetet kutató történész is részt vett.

    A Fraknói Akadémiát a korábbi évek hagyományainak megfelelően Tusor Péter és Gárdonyi Máté – mint az Akadémia kurátorai –, valamint Kanász Viktor, mint az esemény igazgatójának megnyitó szavaival vette kezdetét.

    Az előadások nagyobbik része a helyszínt adó Eger városa és az egyházmegye történetéhez kapcsolódott. A nyitó előadást Bitskey István akadémikus tartotta (Püspökök a végvárban, 1548-1596 címmel), melyben arra kereste a választ, hogy a 16. század második felében végvárrá váló Egerben milyenek voltak a katolikus felekezetszervezés lokális esélyei. Összegzésként arra a megállapításra jutott, hogy Eger török általi elfoglalásáig megmaradt az 1550–1560-as években kialakult multikonfesszionális jelleg, 1596 után azonban az oszmán uralom eredményeképpen a a katolicizmus erősen visszaszorult a városban.

    A nyitóelőadás után Tusor Péter kérdezte Bitskey Istvánt pályájának indulásáról, egyetemi éveiről, s arról, miképpen kezdte Pázmány Péter irodalmi munkásságával kapcsolatos kutatásait. A hallgatóság betekintést nyerhetett a pártállam tudománypolitikájának kulisszái mögé, továbbá megismerkedhetett Klaniczay Tibor pozitív szerepével és izgalmas személyiségével. Az este zárásaként a résztvevők Buda Péter rektor vezetésével bejárhatták szeminárium épületét, és megismerkedhettek az egri papnevelés múltjával.

    Az Akadémia második napján egész napos előadássorozatra került sor, mely során kutatók és hallgatók egyaránt prezentálhatták legfrissebb kutatási eredményeiket. Elsőként Fazekas István tartotta meg előadását, melyben a 16–17. századi egri püspökök működését ismertette Egri püspökök a bécsi udvarban (16–17. sz.) címmel. Kiemelte, hogy Nyitra és Győr főpapjai után az egri püspökök szerepe volt a legmeghatározóbb a helytartói és kancellári hivatalban a Habsburgok trónra kerülése után. Őt követően Véghseő Tamás előadásában (A többség kisebbsége. Bizánci rítusú katolikusok az egri egyházmegye területén a 17–18. században) azt mutatta be, hogy a 17–18. században a Kelet-Magyarországon élő bizánci rítusú keresztények milyen folyamat eredményeképpen jutottak el a Rómával való egységre, majd később – az egri püspökök ellenzése ellenére – hogyan sikerült létrehozniuk saját önálló püspökségüket. Újonnan felárt, és a 18. századi egri püspökök szembenállását magyarázó kulcsmozzanat, hogy az unió kezdetének 1646-ban az ortodox papok egy része az egri püspököt fogadta el főpásztorául. Mihalik Béla Vilmos a 18. század első felének egyháztörténetének kérdéseit mutatta be a hallgatóságnak, melyben doktori kutatásainak folytatását ismertette Hangsúlyok és fordulópontok az egri egyházmegye történetében (1699–1761) címmel. Az inkább módszertani, mint kutatási eredményeket ismertető előadásban Mihalik a forrásadottságokat, a források feltárásának nehézségeit, az egyházmegye újjászervezésének folyamatát is a megismertette hallgatóságával, továbbá bemutatta az egri székeskáptalan korabeli történetét, a Kassáról visszaköltözés feszültségeit. A délelőtti szekció zárásaként Verók Attila a 17. század végén, a török kiűzése után Kassáról Egerbe visszatérő püspökök könyvgyűjtését, könyvtárat létrehozó tevékenységét ismertette. Kiemelte, hogy az egyházmegye jeles püspöke Esterházy Károly könyvtárát elsőként nyitotta meg a nagyközönség előtt, s hogy a pécsi Klimó-könyvtár után ez volt Magyarország második nyilvános magánkönyvtára. Előadásának végén a mai püspöki könyvtár gyűjteményének pár értékes darabját mutatta be néhány szóval. Előadásának címe: Az egri könyvkultúráról (Telekessytől Esterházyig).

    A délutáni program könyvbemutatóval kezdődött. Fedeles Tamás és C. Tóth Norbert Domokos György – a Fraknói Kutatócsoporttal számos alkalommal együttműködő Vestigia Kutatócsoport egyik vezetője – könyvét méltatták (Domokos György: A jámbor Herkules. Estei Hippolit bíboros egri kormányzója, Ercole Pio beszámolói Magyarországról. 1508–1510. Balassi Kiadó, Budapest, 2019.). A könyvet prezentálók kiemelték a kötet forráskiadvány voltából fakadó jelentőségét, s mindketten kitértek a kiadott leveleknek köszönhetően ismertté vált, a vadászatra használt leopárdtól az 1510-es tatai országgyűlésig terjedő művelődés-, egyház- és politika/diplomáciatörténeti adalékok fontosságára.

    Sági György Brezanóczy Pál később egri érsek püspökké szentelését mutatta be a hallgatóság számára Brezanóczy Pál és püspöktársainak felszentelése 1964-ben (Bepillantás Esty Miklós világi pápai kamarás hagyatékába) címmel megtartott előadásában. Bácsatyai Dániel a Szent Sámson lovagrend magyarországi megjelenésének és működésének körülményeit ismertette.

    Nemes Gábor előadásában a pápaválasztás meg nem nyerő, Rómából keresztes hadjárat szervezésére szóló legátusi megbízatással visszatérő Bakócz Tamás bíróságának működését, valamint személyzetének tagjait, s az ő életpályájukat mutatta be (Bakócz Tamás legátusi bírósága 1514–1521). Az Akadémia utolsó két előadása egy folyamatban lévő kutatást, illetve egy levéltárszervezés munkálatainak nehézségeit tárta a hallgatóság elé. Kanász Viktor és Oláh Róbert készülő kiadványukat s az ahhoz kapcsolódó munkálatokat, előzményeket ismertették, mely kötet Pázmány Péter leveleinek kritikai kiadását fogja tartalmazni (Pázmány leveleinek kiadása). Zárásként Jonica Xénia az Erdélyi Ferences Rendtartomány szétszóródott iratanyagának összegyűjtését, rendszerezését és feldolgozását, valamint azok méltó körülmények között való elhelyezéséhez kapcsolódó munkákat ismertette.

    Szombaton az egri Főegyházmegyei Könyvtár megtekintésére került sor, így a Fraknói Nyári Akadémia tagjai Verók Attila előző nap tartott előadásából Balogh Ferenc igazgató jóvoltából megismert gyűjteményt saját szemükkel is megtekinthették. Ezt teljesítménytúra követte, mikor is tanárai és Urbán Márta érseki levéltáros vezetésével a lelkes egyetemi hallgatóság az Eger felett emelkedő 537 méteres Nagy-Eged hegyet hódította meg. Este a szemináriumban rendezték meg az Akadémia programpontjai között immár hagyományosnak számító egyháztörténeti vetélkedőt.

    A Fraknói Nyári Akadémia utolsó napján az egri Főegyházmegyei Levéltár, valamint az Érseki Látogatóközpont felkeresése volt napirenden. A négynapos rendezvény lezárásaként a résztvevők szentmisén vettek részt a Bazilikában, melyet Vízi János atya celebrált.

    Az Fraknói Nyári Akadémia a korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is méltó és eredményes alkalma volt a professzionális akadémiai kutatás és az egyetemi oktatás közötti kapcsolat építésének és erősítésének, egyben pedig a teológiai és bölcsészeti hátterű egyháztörténet művelésének. Megrendezését a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, az MTA, az Egri Érseki Szeminárium és Gárdonyi Máté kurátor támogatta. A szervezésben közreműködött a katolikus egyetemi Kubinyi András Történész Műhely.

    Egy rövidfilm, valamint az előadások videói nemsokára elérhetőek lesznek a Kutatócsoport YouTube-csatornáján.

    1145
  • 2019. július 24.

    Tóth Krisztina, a Fraknói Kutatócsoport tudományos munkatársa 2019. július 24-én élő interjút adott a Magyar Katolikus Rádió Délutáni találkozás című műsorában Sályi Andrásnak a Csíky Balázs: Serédi Jusztinián, Magyarország hercegprímása kötetéről. Az interjú a következő e linken meghallgatható.

    1070
  • 2019. június 26.

    A napokban került fel a Vatikáni Rádió honlapjára a Fraknói Kutatócsoport két tagjának interjúja. Fedeles Tamás Az Itáliai-félsziget és Közép-Kelet-Európa a középkor és a kora újkor között. Gazdaság, társadalom, kultúra címmel rendezett konferenciáról, valamint annak magyar vonatkozásairól, Tusor Péter pedig a Kutatócsoport egyik legújabb, nemzetközi kooperációban készült és Viterbóban megjelent kötetének eredményeiről nyilatkozott. A bíboros protektorokkal foglalkozó alapmű több római és viterbói szimpózium anyagát tartalmazza.

     

    1071
  • 2019. június 17.

    A Kutatócsoport vezetője, Tusor Péter a Vatikáni Rádió műsorában ismertette legújabb kötetét, amely Pázmány Péter 1632. évi viharos római követjárását, valamint annak diplomáciai hátterét mutatja be.

    A forrásokban gazdag, bilingvis kötet ( “Negozio del S.r Card. Pasman”. Péter Pázmány’s Imperial Embassage to Rome in 1632 (With Unpublished Vatican Documents) (CVH II/7), written and edited by Rotraud Becker, Péter Tusor, Budapest–Rome 2019.) online elérhető itt.

    1072
  • 2019. június 14.

    A Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa, Kanász Viktor 2019. június 5-én tartott előadást az ELTE Szekfű Gyula Könyvtárában megrendezésre kerülő Információ és társadalom. Közvetítő rendszerek, médiumok és hatalomgyakorlás a kora újkori Európában című doktorandusz konferencián. A kora újkori magyar episzkopátuson belüli információ-áramlás egy példája: Oláh Miklós tanúvallomása Fráter Györgyről című előadásában először bemutatta a Oláh Mikós milyen kapcsolatban állt Fráter Györggyel, a vallomásában hogyan tekintett vissza a megölt bíborosra, valamint milyen csatornákon keresztül szerezte információit elődjével kapcsolatban.

    Egy héttel később, 2019. június 14-én szintén az ELTÉ-n rendezték meg a Középkorral foglalkozó doktoranduszok konferenciáját. A konferencia első napján, a Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa, Horváth Terézia tartott előadást, melynek témája a vasvári társaskáptalan alapítása volt. A historiográfiai előzmények ismertetése után bemutatta az alapításra vonatkozó információkat tartalmazó két oklevél adatait, mely alapján feltételezte, hogy az alapítás valamelyik 12. századi győri püspök nevéhez kapcsolható. A még nem lezárult kutatás jelenlegi állása szerint nem vetette el azt a korábbi elméletet, mely szerint a káptalan főesperesi székhelyből önállósult, felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy a vasvári főesperesség létezése adatokkal nem igazolható. Külön kiemelte, hogy Vasvár, mint ispánsági és kereskedelmi központ ideális helyszíne volt a létrejövő társaskáptalannak, valamint elmondta, hogy az egyházmegyeszékhelytől való távolság tehette szükségessé egy helyi centrum létrehozását.
    A konferencia második napján Kanász Viktor Kanizsai László végrendeletéről, s az azzal összefüggő római és loretói zarándoklatáról tartott előadást. Ennek során bemutatta a főúr itáliai útjának forrásait, valamint az 1525-ös szentévre való indulása előtt tett, eleddig teljesen ismeretlennek számító végrendeletét. Ennek kapcsán kitért Kanizsai halálának máig vitákat generáló kérdéskörére, s tisztázta annak időpontját, majd bemutatta mi (nem) valósult meg a testamentum rendelkezéseiből, s mi lett a Kanizsai-árvák sorsa.

    Információ és társadalom (Program)

    Középkorász konferencia (Program)

    1041
  • 2019. június 2.

    2019. június 1-jén a Kutatócsoport vezetője, Tusor Péter az MTV Ma este című műsorában adott interjút Ferenc pápa erdélyi útjának történelmi vetületével kapcsolatban. Az élő adásban adott interjú meghallgatható itt.

    1033
  • 2019. május 27.

    A Fraknói Kutatócsoport által 2019. januárban szervezett budapesti prezentáció után május 27-én Rómában a Biblioteca di Storia Moderna e Contemporanea konferenciatermében mutatták be Giampiero Brunelli az Universitá Telematica San Raffaele oktatójának új könyvét, amely a pápaságnak a tizenöt éves háborúban vállalt szerepével foglalkozik. A mű a Salerno kiadónál jelent meg az elmúlt évben.  A könyvet a kora újkori olasz egyháztörténet jeles kutatója, Vincenzo Lavenia, a Bolognai Egyetem docense és Maria Antonietta Visceglia a La Sapienza Egyetem tanára, a korai újkori Róma és a premodern pápaság történetének szakavatott és elismert kutatója mutatta be. Hangsúlyozták, hogy a hosszú és alapos levéltári munka eredményeképpen elkészült kötet komplex módon, de ugyanakkor igen olvasmányosan tárja az olvasó elé azt a három hadjáratot, amelyeknek kezdeményezője, VIII. Kelemen pápa legfontosabb feladataként a török kiűzését jelölte meg, amelyet jelmondata ("marciare verso Constantinopoli") is mutat.  A bemutató jelentőségét a hazai tudományosság számára elsősorban az adja, hogy manapság igen ritkán jelenik meg különösen olasz szerző tollából ennyire speciálisan magyar tematikájú munka.

    1020
  • 2019. május 23.

    2019. május 23-án immár hatodik alkalommal került megrendezésre az egyháztörténettel foglalkozó kutatók és oktatók szakmai fóruma. Az rendezvénynek ez alkalommal a nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola adott otthont. Fő szervezője az intézmény rektora, Véghseő Tamás volt, aki egyben az MTA-SzAGKHF Lendület Görögkatolikus Kutatócsoport vezetője. A levezető elnöki funkciót Gárdonyi Máté, a Lendület és a Fraknói Kutatócsoport külső munkatársa, a Fraknói Nyári Akadémia alapító kurátora, a PPKE HTK újonnan kinevezett egyháztörténész professzora látta el, gördülékenyen koordinálva az előadásokat és az azokat követő szakmai beszélgetéseket.
    A konferencia három szekcióból épült fel, melyek közül az első római katolikus, a második kettő görögkatolikus témákat helyezett a középpontban. Az elsőben a vallás, nemzetiségek, identitás kérdését néprajzi, illetve kulturális szemszögből vizsgálták az előadók a moldvai katolikus közösségek és Diósberény település példáján keresztül. Továbbá az utolsó előadásban Mindszenty József hercegprímás felvidéki magyarság érdekében végzett tevékenységét ismerhettük meg. A második szekció a 19. századi nemzeti ébredéssel, valamint a multietnicitás és liturgia kapcsolatával foglalkozott. Képet kaphattunk belőle a munkácsi egyházmegye 1848-1849-es magyar szabadságharcban történő részvételéről is. A harmadik szekció a munkácsi és hajdúdorogi görögkatolikus egyházmegye 20. századi történetének problémáit (nemzetiségi kérdés, nyelvhasználat, ruszin önrendelkezés, román-magyar kapcsolatok, stb) tárgyalta. Képet kaphattunk belőle Firczák Gyula munkácsi püspök törekvéseiről és munkásságáról is.

    1024
  • 2019. május 23.

    2019. május 23-án van 401. évfordulója a kora újkori Európa arculatát alapvetően meghatározó harmincéves háború (1618–1648) kitörésének, a  nevezetes prágai defenesztrációnak. Nem véletlen, hogy ezen a napon lát napvilágot a Fraknói Kutatócsoport  nemzetközi kutatási kooperációban készült új kötete, mely az egyetemes és magyar historiográfia régi adósságának tesz eleget: “Negozio del S.r Card. Pasman”. Péter Pázmány’s Imperial Embassage to Rome in 1632(With Unpublished Vatican Documents) (CVH II/7), written and edited by Rotraud Becker, Péter Tusor, Budapest–Rome 2019.

    Pázmány Péter 1632. évi, diplomáciai botrányokkal tűzdelt római követjárása nemcsak a magyar történelem, különösen az egyház- és diplomáciatörténet fontos fejezete. Egyúttal a pápaságtörténet és a 400 éve zajló harmincéves háború kiemelt eseménye, melynek modern és alapos feldolgozását a korszak neves ismerője, Georg Lutz már évtizedekkel ezelőtt sürgette. A kutatás forrásbázisát Pázmány követségének 19. és 20. századi eleji kiadott iratai, a pápai Államtitkárság és a bécsi nunciatúra a társszerző Rotraud Becker által 2013-ban publikált levelezése, illetve a jelen kötetben közreadásra kerülő államtitkársági jegyzőkönyvek és discorsók, továbbá az esztergomi prímási levéltárból feltárt kiegészítő anyag képezi. A források olvasása, illetve elemzése közben megelevenedik az olvasó előtt a történeti atmoszféra. A magyar bíboros római követségéből a pápai audienciákat és a Lorenzo Azzolini államtitkárral folytatott tárgyalásokat szinte valós időben lehet átélni 400 esztendő történeti távlatából. A vatikáni forrásoknak köszönhetően a történeti megismerés egészen különleges távlatai nyílnak meg.
    A most lezárt részprojekt a Fraknói Kutatócsoport – melynek székhelye a katolikus egyetem – az alapító és névadó Pázmány Péterre irányuló vatikáni kutatásainak (vö. CVH I/3, CVH I/13, CVH II/6) újabb fontos állomása. 

    A kötet angol nyelvű, a Chapter I–II magyarul is olvasható, a források olaszul és latinul íródtak, használatukat angol és magyar tartalmi kivonatok segítik. Az angol részeket Gátas-Palotai Ágnes fordította, Rotraud Becker fejezetét (Chapter I) pedig németből Forgó András magyarította. A teljes kötet online olvasható, letölthető.

    1021
  • 2019. május 16.

    Konferenciával emlékeztek meg Naprághy Demeter győri püspökről 2019. május 16-án Győrött. A Brenner János Hittudományi Főiskolán rendezett előadássorozatot a Győri Egyházmegyei Levéltár, a Győri Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár, valamint a Fraknói Kutatócsoport szervezte, Nemes Gábor tud. főmunkatárs, püspöki főlevéltáros irányításával. Az emléknap apropóját az egykori püspök halálának 400. évfordulója adta.

    Dr. Veress András győri megyéspüspök, a PPKE nagykancellárja köszöntőjében örömének adott hangot, hogy szakmai konferencia keretében emlékeznek meg püspökelődjéről, valamint reményét fejezte ki, hogy az elhangzott előadások tanulmányként publikált formában hamarosan elérhetővé válnak a szélesebb közönség számára is. Győr Megyei Jogú Város képviseletében Rózsavölgyi László kiemelte, hogy Győr város sokat köszönhet Naprághynak, amit nem szabad elfelejtenünk. A köszöntők után a Fraknói Kutatócsoport vezetője Tusor Péter szekcióelnökségével vette kezdetét a konferencia.

    Elsőként Kruppa Tamás a Fraknói Kutatócsoport tudományos főmunkatársa tartotta meg előadását Naprághy Demeter erdélyi működéséről. A püspök-kancellárként eltöltött évek szövevényes kül- és belpolitikai rendszerét tárgyaló előadás érzékletesen világította meg a püspök egyre szűkülő mozgásterét, majd erdélyi távozásának körülményeit.

    A második előadásban Naprághy Demeter győri püspöki éveinek ismertetésére került sor. Az előadó Fazekas István volt bécsi levéltári delegátus, az ELTE docense (és az egykori Lendület-kutatócsoport szenior kutatója) volt. Előadásában először a győri püspökség XVII. század eleji állapotát elemezte, majd a források adta lehetőségek felhasználásával Naprághy győri éveit mutatta be. Ennek során kitért a győri főkapitánysággal, valamint káptalanjaival és az ekkor letelepedő szerzetesekkel fennálló kapcsolataira. Zárásként Fazekas összegezte a fennmaradó információkat a püspök haláláról és hagyatékáról.

    A szünetet követően Dominkovits Péter Naprághy és Sopron város kapcsolatát elsősorban a város oltárjavadalmainak katolikusoknak történő kiosztásán keresztül mutatta be. Dominkovits előadásával a történettudományi blokk lezárult, amelynek helyét az irodalomtudományi és művészettörténeti diszciplínák vették át. Ennek során Jankovics László a főpap és Rimay levelezésének egy 1603-as forrását hozta elő, amely Rimay János filozófia műveltségének legfontosabb dokumentuma. Ezt követően P. Vásárhelyi Judit Naprághy közel háromszáz kötetes tékájáról értekezett, valamint a nemzetközi régi könyves kutatások során feltárt újabb eredményeket ismertette. A konferencia utolsó előadója Jékely Zsombor a sokáig Naprághy érkezéséhez kötött flamand falikárpit történetéről és készítőjéről értekezett. Melynek során művészetileg elemezte az alkotást és más európai műkincsekhez hasonlította. Az emléknapot Mikó Árpád szavai zárták a Győri Egyházmegyei Könyvtár és Kincstárban rendezett kiállításon.

    A fenti előadások szerteágazó témái is mutatják, hogy humanista műveltségű Naprághy Demeter kiváló, és sok esetben napjainkig kiaknázatlan kutatási kérdéseket vetnek fel interdiszciplináris viszonylatban. Ezen együttműködéseknek nyújtott gyümölcsöző szakmai keretet a püspök jelmondata után "Labore et patientia – Fáradozással és béketűréssel" című konferencia.

    Szöveg és fotó:

    Oláh Róbert

    Program

    1028
  • 2019. május 16.

    2019. május 16-án a vasvári Békeházban konferencia és könyvbemutató került megrendezésre. A tavalyi Fraknói Nyári Akadémia színhelyén a vasvári társaskáptalan első birtokösszeírásának 800. évfordulója alkalmából megjelent tudományos-ismeretterjesztő kötetet ismertették. Az 1217-ben II. András király által kiadott oklevél egyben a környékbeli települések első írásos említése, így az eseményen a jelenlegi káptalan tagjain kívül képviseltették magukat a környékbeli települések notabilitásai és lakói egyaránt. Az esemény a Vasvári Múzeum, az MNL Vas Megyei Levéltára és a Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár közös szervezésében valósult meg.

    A köszöntők után a Fraknói Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa, Horváth Terézia tartotta meg előadását, melyben a vasvári társaskáptalan alapításának körülményeit, illetve annak korai történetét ismertette röviden szólva a testület 13. századi tagjairól és a káptalan által folytatott hiteleshelyi tevékenységről is.

    Tangl Balázs a Vasvári káptalan Magánlevéltárában található iratokat, illetve a gyűjtemény történetét mutatta be. Györffy-Villám Zsombor pedig a két évvel ezelőtt a káptalani templom helyén folytatott régészeti felmérések új eredményeit tárta a hallgatóság elé.

    A Vasvári káptalan – Vasi települések 1217–2017 című kötetet Melega Miklós méltatta.

     

    969
  • 2019. május 7.

    2019. május 7-én Pécsett a PTE BTK Kari Tanácstermében könyvbemutatóra került sor. A tavalyi Mátyás király emlékévhez kapcsolódóan novemberben – a Fraknói Kutatócsoport közreműködésével – megrendezett „Mátyás király és az egyház” című konferencia anyaga Fedeles Tamás tud. főmunkatárs szerkesztésében jelent meg. A munka a Thesaurus Historiae Ecclesiasticae in Universitate Quinqueecclesiensi sorozat tizedik darabja. A kötetet, melyben a Fraknói Kutatócsoport több, a rendezvényen megjelenő munkatársa is publikált, C. Tóth Norbert méltatta. A Kutatócsoport vezetője, Tusor Péter tanulmányában a Hunyadi- és Jagelló-kori magyar bíboros protektorátust mutatja be. Fedeles Tamás a korszak szentszéki magyar diplomatáiról értekezik tanulmányában, emellett a kötetet is szerkesztette. Horváth Terézia a vasvári társaskáptalan Mátyás-kori prépostjairól írta meg a konferencia-előadáson alapuló tanulmányát.
    A rendezvényen többek között bemutatásra került még az MTA-PTE-ELTE Középkori magyar egyházi archontológia 1000–1387 Kutatócsoport programja (vezetője Font Márta), valamint a Diplomata Hungariae Antiquissima II. projekt (vezetője Szovák Kornél).

    1002
  • 2019. április 20.

    A Nagyszombat reggelén élő adásban adott interjú meghallgatható itt.
    Az interjút (ill. részletét) a Kossuth Rádió Déli Krónikája is átvette.

    964
  • 2019. április 6.

    2019. április 6-án rendezték meg a kecskeméti piarista gimnáziumban a gróf Koháry István Megyei Történelemversenyt. A kora újkori magyar történelem, irodalom és katolicizmus e különleges alakjáról (CV – Iratok – Biogr.) elnevezett rendezvény fordulóiba több mint száz tizenegyedikes diák kapcsolódott be Bács-Kiskun megyében. Az idén 25 éves eseményt a kecskeméti piaristák alapították és szervezik. Tusor Péter, a Fraknói Kutatócsoport vezetője Marton József, történelem–latin szakos tanár, volt pázmányos hallgató meghívására a zsűrizés izgalmas munkájába kapcsolódott be az egykori Alma Materben, valamint meggyőződhetett a jövőre érettségiző – majd egyetemre kerülő – korosztály imponáló történeti ismereteiről és felkészültségéről.

     

     

     

     

     

    933
  • 2019. április 3.

    2019. április 3-án 17 órától került megrendezésre a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának Mikszáth téri Sophianum épületében Csíky Balázs: „Serédi Jusztinián, Magyarország hercegprímása című, az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport és a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Történettudományi Intézetének együttműködésében posztumusz megjelenő monográfia szakmai prezentálására. Így a kötet egyszerre két sorozatnak is tagja, a Fraknói Kutatócsoport Collectanea Studiorum et Textuum és az MTA BTK TTI Magyar Történelmi Emlékek: Értekezések sorozatának. A szerző kutatásának főszereplőjeként meghatározott Serédi Jusztinián bencés kánonjogász bíboros 1927-től 1945-ben bekövetkezett haláláig állt a magyar katolikus egyház élén, mint Magyarország hercegprímása, esztergomi érsek.

    A bemutató elején elsőként Tusor Péter egyetemi docens, tudományos tanácsadó, a Fraknói Kutatócsoport vezetője köszöntötte a megjelenteket, köztük Csíky Balázs (1978–†2016) szüleit és bátyját. Megnyitójában kitért arra, hogy a néhai szerző a Fraknói Kutatócsoport elődjének, az MTA-PPKE ’Lendület’ Egyháztörténeti Kutatócsoport Bolyai-ösztöndíjas tudományos munkatársaként és támogatásával kutatott a Vatikánban, és végezte munkáját 2015-től haláláig, melynek központi eleme Angelo Rotta budapesti nuncius válogatott iratainak kiadása mellett Serédi Jusztiniánról írt disszertációjának monográfiává fejlesztése volt. Doktori témavezetői az ELTE-n Gergely Jenő, majd Balogh Margit voltak. A 2010-ben summa cum laude megvédett disszertáció sajtó alá rendezése, szerkesztése a szerző tragikusan fiatalkori elhunytát követően akkori Lendület Kutatócsoport-beli kollégája, a Fraknói Kutatócsoport tudományos munkatársára, Tóth Krisztinára hárult, aki igyekezett ennek a feladatnak a lehető legjobban megfelelni.

    Az új monográfiát egyháztörténeti szempontból Gárdonyi Máté, a Fraknói Kutatócsoport külső tagja, a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola tanára, siófok-kiliti plébános elemezte. Csíky Balázs könyvét történetileg vizsgálta rámutatva a könyv újdonságaira, számos példát hozva fel. Kiemelte, hogy nem egy hagyományos főpapi életrajzról beszélhetünk, ami rendszerint a püspök és egyházmegyéje viszonylatában mutatja be a dolgokat. A kötet alcíme sokkal inkább „Egyházpolitikai életrajz” lehetne, melyben fontos szerepet tölt be Serédi Jusztinán egyházfői és közjogi szerepének párhuzamossága. Mindemellett Csíky igyekezett a hivatal mögötti személyt is bemutatni, azt, aki másokhoz hasonlóan rendszerint szintén „elveszik” a hivatala mögött. Leszögezte, hogy a szerzőtől megszokott pontos, alapos és adatgazdag módon tárul elénk többek között Serédi esztergomi érseki, hercegprímási kinevezésének körülménye, miként taktikázta el magát a magyar kormányzat, lévén hogy nem a bencés tudóst szerette volna a magyar Sion élén látni. Továbbá miként tartotta egyébként szintén erre a méltóságra alkalmatlannak a kinevezettet Fidelis von Stotzingen bencés prímás apát (1913–1947), noha szerzetesi, papi és kánonjogi érdemeit elismerte. Ezt vatikáni források bemutatásával elemezte a szerző munkájában. A kinevezés kapcsán kiemelte Cesare Orsenigo budapesti apostoli nuncius (1925–1930) támogatásának jelentőségét, aki amellett érvelt, hogy új személy és ne egy már hivatalban lévő püspök legyen az új hercegprímás. Ezzel kapcsolatban – ahogyan Gárdonyi is elmondta – a szerző is kitért arra, hogy a keresztény vallás és a keresztény politika nem feltétlenül jelentett ugyanazt a korszakban, fontos volt, hogy a kinevezett igazodjon az Apostoli Szentszékhez, Rómában pedig szentszéki emberként tartották őt számon a későbbiekben is. Az 1923-ban kezdődő felvidéki birtokperek kapcsán – melynek során az ügy a hágai bíróság elé is kikerült – egy időben, mint már érsek ez nagy vívódást jelentett Serédinek is, hogy egyszerre legyen lojális hazájához és a Szentszékhez, lemondása is megfordult fejében. Gárdonyi professzor azt is hangsúlyozta, hogy a bíboros 1945-ös halála jelképesen vetíti elénk egyúttal a történelmi Magyar Királyság leáldozását is.

    Érdekességként a megemlítette még, hogy 1927-es érseki kinevezését követően új barátságokat nem igazán kötött a főpap, nem is tegeződött újabb emberekkel, egyedüli kivétel volt a magyar elit tagjai közül gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter (1922–1931), aki még felszentelése előtt „gyorsan” letegeződött vele, ha már kinevezését a magyar katolicizmus élére megakadályozni nem sikerült neki. Alapvetően Serédi megtartotta maga mellett elődje, Csernoch János bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek (1912–1927) már jól bevált aulistáit (pl. Meszlényi Zoltán), bizalmasaként leginkább Esty Miklóst mint gentiluomót érdemes megemlíteni. Gárdonyi Máté leszögezte azt is, hogy a zsidótörvények és egyéb megbélyegzések, majd a német megszállást követő üldöztetések esetében ő bízva a jogban, mint kánonjogász, a tárgyalásokban látta a lehetőséget, ezzel igyekezett eredményeket elérni, noha esetenként határozottan is szóvá tette aggályait, ellenérzéseit a történések menetét látva. Könyvében Csíky 1938-tól kezdődően vizsgálta a hercegprímás ezen ténykedéseit. Végezetül Serédi protestánsokkal kapcsolatos viszonyára utalt még a könyvet másodikként bemutató teológus, egyháztörténész, miszerint a bíboros a vallási közömbösséget tartotta a legrosszabbnak, ebben keresendő nem feltétlenül szívélyes kapcsolata más keresztény felekezetek vezetőivel. A tisztánlátás végett azonban Gárdonyi elmondta, hogy Ravasz László duna-melléki református püspök (1921–1948) ugyanilyen alapon tekintett antipátiával a másik fél felé, és ez a hozzáállásuk mindvégig kölcsönös maradt.

    A kötetről személyes emlékeiket is felidézve szólt még Wirthné Diera Bernadett és Cúthné Gyóni Eszter, a szerző egykori doktori hallgatótársai, mindketten gyakorló történészek, valamint a projektpartner MTA TTI részéről Balogh Margit tudományos főmunkatárs. Az eseményt a vállalkozásban kulcsszerepet játszó Tóth Krisztina zárszava és köszönetnyilvánításai, valamint a család által szervezett agapé zárta.

    (Részletesebb beszámoló az Ujkor.hu-n.)

    Sági György

    948
  • 2019. március 22.

    2019. március 21. és 22. a római Sapienza Egyetem konferenciát szervezett Itália és Közép-Európa társadalmi, gazdasági és kulturális kapcsolatairól a késő középkorban és kora újkorban. Címe: Italian Peninsula and Central-Eastern Europe between Middle Ages and Early Modern Era. Economy, Society, Culture.

    A Palazzo del Rettorato   tanácstermében tartott szimpóziumon Fedeles Tamás (Hungarian candidates ordained in the Roman Curia during the Late Mediaeval Period) és Tusor Péter (“Il modo de Restaurare la religione in Ungheria”. Italian Plan for the Spreading of the Catholicism of Trento in Hungary) is előadást tartott. A konferencia előadásai tanulmánykötetbe foglalva meg fognak jelenni. A Prof. Andrea Fara által koordinált projektbe történő bekapcsolódás egyik fontos mozzanata a Fraknói Kutatócsoport aktív jelenlétének a római tudományos életben.

    907
  • 2019. március 21.

    A száz évvel ezelőtti bolsevik diktatúra volt a témája a 2019. március 21-én „A szószéket is hatalmukba akarták keríteni”. A tanácsköztársaság hatása a hazai római katolikus egyházmegyékre című egyháztörténeti konferenciának. A veszprémi Szaléziánumban megrendezett tanácskozást a Veszprémi Érsekség Egyháztörténeti Bizottsága és a Főegyházmegyei Levéltár szervezte . Az eseményen a Fraknói Kutatócsoport külső tagja, a Székesfehérvári Püspöki Levéltár munkatársa, Varga Mátyás és a Kutatócsoport tudományos munkatársa, Tóth Krisztina is előadott, a Kutatócsoport másik külső munkatársa, Gárdonyi Máté pedig szervezőként és a harmadik szekció elnökeként vett részt.

    Varga Mátyás a székesfehérvári egyházmegye akkori 95 plébániájáról 38 fennmaradt Historia Domus segítségével számos idézettel tarkított előadásában vizsgálta a direktóriumokat, illetve a papság és a hívek viszonyát az 1919-es Tanácsköztársasághoz. Tóth Krisztina pedig Zadravecz István OFM 1919 novemberében Horthy Miklós felkérésére írt memorandumát elemezte a nemzeti hadsereg lelkészségének megszervezéséről. Az 1918–1919-es tapasztalatokból kiindulva körvonalazta a ferences páter elképzelését a keresztény-nemzeti alapokra épülő hadsereg pasztorációjáról, szerkezeti felépítéséről és a leendő tábori püspök jurisdictiójáról. A szimpózium végén Gárdonyi Máté összegezte a konferencia eredményeit.

    902
  • 2019. március 8.

    2019. március 8-án, a római Szent Péter-tér mellett található Istituto Patristico Augustinianumban vehette kézbe a vatikáni és római nemzetközi történésztársadalom S.E.R. Sergio Pagano, a Vatikáni Titkos Levéltár püspök-prefektusának ajánlott monumentális emlékkönyvet. Címe: "Incorrupta monumenta Ecclesiam defendunt". A Collectanea Archivi Vaticani 106107.108. 109., Mons. Pagano 70. születésnapja alkalmából megjelent kötetei közel 3600 nyomtatott oldalon mintegy 206 tanulmányban, tematikus rendben adják közre a vatikáni történeti gyűjteményekben folyó történeti kutatások kurrens eredményeit. Az európai (osztrák, olasz és német) szerkesztők mellett a szerzők az összes kontinenst képviselik, leképezve a forrásanyagnak a világtörténelemben páratlan globalitását. A "Miscellanea Pagano" nemcsak a 19. század óta töretlen vatikáni kutatásoknak, hanem az egyetemes történettudománynak is különleges, szimbolikus eredménye. Egyúttal jól mutatja azokat a dimenziókat, amelyben a Fraknói Kutatócsoport mozoghat, és azokat a szakmai kihívásokat is, amelynek meg kell felelnie. 

    A grandiózus kötetekben a Kutatócsoport három tagjának tanulmánya kapott helyet:

    Tusor Péter: A Hungarian Bishop Before the Sacred Consistorial Congregation, 1911-1913 (With the Edition of the Hungarian “Reports about Modernism)

    Fedeles Tamás: Ecclesiastical Career of the Apostolic Collector Petrus de Monasterio

    Kruppa Tamás: Franciscans or Jesuits: Attempts to Resurrect Catholicism in Transylvania (1589-1592)

     

    Incorrupta monumenta ecclesiam defendunt. Studi offerti a mons. Sergio Pagano, prefetto dell’Archivio Segreto Vaticano I–IV (Collectanea Archivi Vaticani 106–109), a cura di Andreas Gottsmann – Pierantonio Piatti – Andreas E. Rehberg, Città del Vaticano 2018.

    vol. I. La Chiesa nella storia. Religione, cultura, costume (tom. 1–2), pp. XLVI, 1747. 

    vol. II. Archivi, Archivistica, Diplomatica, Paleografia, pp. XVIII, 938.

    vol. III. Inquisizione romana, Indice, Diplomazia pontificia, pp. XVIII, 704.

    vol. IV. Indice generale, pp. XVIII, 339.

    917
  • 2019. március 5.

    Régóta várt esemény a pápai bejelentés, miszerint 2020. március 2-tól hozzáférhetővé válik a Vatikáni Titkos Levéltár, továbbá a fontosabb szentszéki hivatalok levéltárainak történeti anyaga XII. Piusz pontifikátusa idejére vonatkozóan. Azaz Eugenio Pacelli 1939. március 2-án történt megválasztásától kezdve egészen 1958. október 9-én, Castel Gandolfóban bekövetkezett haláláig.

    A Kutatócsoport vezetője, Tusor Péter a Vatikáni Rádiónak adott interjújában elmondta, hogy tudományos szempontból nem várható fordulat az Apostoli Szentszék második világháborús szerepének megítélésében. A történeti tények ugyanis elég világosak, hiszen az ezzel kapcsolatos dokumentumok külön engedéllyel célzatosan már eddig is kutathatóak voltak. Sőt egy francia–amerikai–olasz–német kutatócsoport, Pierre Blet, Robert A. Graham, Angelo Martini és Burkhart Schneider részvételével 11 vaskos, egyenként 700–800 oldalas dokumentumkötetben a legfontosabb dokumentumokat alapos bevezetők, elemzések kíséretében már 1965–1981 között publikálta (Les Actes et documents du Saint-Siège relatifs à la Seconde Guerre mondiale). Az összes kötet szabadon letölthető az Archivio Segreto Vaticano honlapjáról

    Mindazonáltal nagy érdeklődés várható a kutatók körében, amelyhez a magyar történészek is kapcsolódnak. Ugyanis a 20. századi magyar történelem számos fontos kérdése tisztázódhat, kerülhet alaposabb feltárásra az elkövetkező években. Ilyen például Mindszenty József bíboros esztergomi érsekké történő kinevezése, a Vatikán állásfoglalásainak háttere letartóztatásával, vagy 1956-tal kapcsolatosan; továbbá a visszacsatolt felvidéki, erdélyi és délvidéki területek római egyházkormányzati kezelésének részletei, vagy éppen az 1940–1950-es évekbeli püspöki kinevezések (például Czapik Gyula, Pétery József, Badalik Bertalan) háttere. Szintén új adatok várhatóak az Angelo Rotta kiutasításával megszakadt szentszéki–magyar diplomáciai kapcsolatok helyreállításának kérdése, a kiépülő kommunista diktatúrával szemben tanúsítandó magatartás problematikája terén, és a sor még hosszan folytatható.

    A kutathatóvá váló vatikáni iratanyag magyar vonatkozásainak módszeres feltárása a Fraknói Kutatócsoport fontos feladata, küldetése.

    862
  • 2019. február 15.

    A Fraknói Kutatócsoport két tagjának, Fedeles Tamásnak és Kanász Viktornak a kutatási eredményeit hallhatták a résztvevők a 2019. február 15-én, Kolozsváron rendezett Church and Society in Late Medieval Transylvania (14th–16th Centuries) című, az Erdélyi Múzeum-Egyesület által szervezett nemzetközi konferencián, valamint a Kutatócsoport által tavaly kiadott Regesta Supplicationum 1522–1523. című kötet is bemutatásra került.

    Fedeles Tamásnak a Kanász Viktor által felolvasott, The Transylvanian Diocese and the Apostolic Chamber during the Reign of King Sigismund of Luxembourg című előadásában az erdélyi egyházmegye és az Apostoli Kamara közti Zsigmond-kori kapcsolat három fontos szegmensét, a különböző adókat (servitiumok és annáták), az ad limina vizitációkat, végül pedig a kúriai szenteléseket, azok eredetét és működését vizsgálta meg, kiemelve mindezek erdélyi vonatkozásait.

    Kanász Viktor The Sources on the Process of György Fráter’s Murder in the Vatican Archives című előadásában a Fráter György meggyilkolása kapcsán indított szentszéki vizsgálat lefolyását, valamint a pápai nuncius által folytatott vizsgálat fennmaradt forrásait mutatja be, külön elemezve Oláh Miklós tanúvallomásának tanulságait.

    A konferencia végén a Kutatócsoport által tavaly kiadott Regesta Supplicationum 1522–1523. című kötetet az esemény főszervezője, Hegyi Géza román és magyar nyelven mutatta be, többek közt kiemelve, hogy Lakatos Bálint több erdélyi vonatkozású adatot is tartalmazó munkáját mint a magyar vatikáni forrásfeltárás regisztrum-kutatásainak újjászületéseként tekinti.

    847
  • 2019. február 15.

    A Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa, Horváth Terézia 2019. február 15-én Pécsett tartott előadást a XVI. Szentágothai János Multidiszciplináris Konferencia és Hallgatói Versenyen. Előadásában doktori kutatásának egyik résztémáját prezentálta A vasvári káptalan személyi összetétele a Mátyás korban címmel. Előadása során rövid historiográfiai áttekintés után ismertette a vasvári káptalan felépítését, az egyes kanonoki javadalmakat betöltő személyeket, azok származását és egyetemi tanulmányait reflektálva Mályusz Elemér társaskáptalanokkal kapcsolatos megállapításaira. Az előadást a zsűri a szekció első helyezésével jutalmazta.

    840
  • 2019. február 5.

    A fiatalon elhunyt történész, Csíky Balázs 1978-ban született Budapesten. A pannonhalmi bencés gimnáziumi évek után az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát 2003-ban történelem és levéltár, valamint 2004-ben politológia szakon. 2003-ban az OTDK-n első helyezést ért el, és az egyetemi évek alatt végzett kiemelkedő tudományos munkásságáért Pro Scientia Aranyérmet kapott. Doktori fokozatot 2010 őszén szerzett az ELTE-n a Serédi Jusztinián hercegprímásról írt disszertációjával. 2015-től Bolyai-ösztöndíjas tudományos munkatársként kapcsolódott be az MTA–PPKE „Lendület” Egyháztörténeti Kutatócsoport munkájába. Mindeközben folyamatosan dolgozott doktori dolgozatának továbbfejlesztésén is, és kutatásokat folytatott hozzá Lendület-program támogatásával a Vatikánban. A kézirat véglegesítését azonban 2016-ban bekövetkezett halála miatt már nem tudta befejezni. E munkát kutatócsoportbeli kollégája, Tóth Krisztina vállalta magára. Így tarthatja most az olvasó a kezében ezt a kötetet, amely átfogóan bemutatja Serédi Jusztinián életének eddig kevésbé ismert részleteit, főpásztori és kánonjogászi munkásságát, valamint a Horthy-korszakban betöltött politikai szerepét. Csíky Balázs könyve az első olyan monográfia, amely a gazdag és sokrétű forrásanyagból szintézist alkotva egységében, tudományos igénnyel vizsgálja Serédi hercegprímási tevékenységét. A Fraknói Kutatócsoportban Tóth Krisztina által sajtó alá rendezett és szerkesztett kötet, melynek mutatóját Sági György készítette el, az MTA Történettudományi Intézetével közös kiadásban látott napvilágot. 

    Csíky Balázs: Serédi Jusztinián, Magyarország hercegprímása (szerkesztette, lektorálta és sajtó alá rendezte: Tóth Krisztina) (CST I/3, Magyar Történelmi Emlékek. Értekezések), Budapest 2018. 484 p. + suppl. (14 fotó)

     

    838
  • 2019. február 1.

    2019. február 1-jén a Győri Egyházmegyei Levéltár és a Bedy Vince Alapítvány szervezésében a 80 éve elhunyt Bedy Vince győri nagyprépostra, jeles egyháztörténészre emlékeztek. Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke Bedy Vince máig ható tudományos eredményei - a győri székesegyház, káptalan, papnevelés történetének monografikus igényű feldolgozása - mellett emberi nagyságát emelte ki, aki alázatával, bölcsességével és szorgalmával általános tiszteletet vívott ki magának nemcsak az egész egyházmegye papsága előtt, hanem a győri városházán és az Országgyűlés felső házában is. A tudós kanonok emléktáblájánál Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Győri Egyházmegye Püspöki Vagyonkezelője, a Győri Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár, a Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára, a Hansági Múzeum, a Győr Megyei Jogú Város Levéltára, a Székesfehérvári Városi Levéltár és Kutatóintézet, a Győri Egyházmegyei Levéltár, valamint a Bedy Vince Alapítvány képviselői helyezték el az emlékezés koszorúját. A megemlékezést Nemes Gábor püspöki főlevéltáros, a Kutatócsoport tudományos munkatársa szervezte.

    837
  • 2019. január 16.

    A Fraknói Kutatócsoport 2018. január 16-án rendezte meg Giampiero Brunelli: La santa impresa. Le crociate del papa in Ungheria (1595-1601) című kötetének budapesti bemutatóját a PPKE BTK Mikszáth téri épületében.

    A könyv hátteréről, céljáról és főbb pontjairól először a szerző beszélt, aki a Fraknói Kutatócsoport vendégeként érkezett Budapestre.  Kifejtette, hogy sokan mondják, az internet milyen károkat okozott a humán tudományokban, ám kiemelte, hogy e bemutató egy ellentétes példa, s az internet-adta gyors kapcsolatfelvétel, tudásmegosztás jó mintája. Majd a könyv megszületésének hátteret adó projektjéről szólt pár szót. Elmondása szerint – nem teljesen függetlenül muszlim fenyegetés a 21. századi visszatérésétől – az 1600 körüli események események logikáját próbálta megkeresni. Ezek közül egy: egy olasz embernek nem magától értetődő, hogy a keletről jövő török veszély nem a tengeren keresztül, hanem a szárazföldről. Ez a korszak emberének azonban egyértelműbb volt, így e szemszögből nézve más megvilágításba kerül az itáliai katonák magyarországi tevékenysége is. Kiemelte: Rómában, a pápai udvarban világosan tudták a 16. század végén, hogy Európa szárazföldi határa Magyarországon húzódik. A szerző többek közt külön kiemelte, hogy VIII. Kelemen pápa nem Jeruzsálemig elérő keresztes hadjáratokat álmodott meg, hanem nagy realizmusról tanúságot téve, Itália biztonságát is garantáló magyarországi győzelem lebegett a szeme előtt.
    Brunellit követően a bemutató házigazdája, a Fraknói Kutatócsoportnak a korszakkal foglalkozó tudományos főmunkatársa, Kruppa Tamás ismertette a kötetet.
    Kruppa kiemelte, hogy a nemzetközi szakirodalom a rendelkezésre álló kiadott és kiadatlan források ellenére nem sok figyelmet szentelt a Szentszék háborús erőfeszítéseinek a tizenöt éves háborúban. Sőt, a magyar szakirodalom az utóbbi évszázadban nem sokban gyarapította ismereteinket a témában: a tizenöt éves háborúról megjelenő munkák általában elkerülték az itáliai források használatát, még a kiadottakét is. Miután kitért ennek okaira, mindezek szemszögéből mutatta be Brunelli könyvét. A kötet elején áttekintést kapunk a törökellenes küzdelmekről és az Oszmán Birodalom magyarországi berendezkedéséről, mellyel a szerzőnek az volt a szándéka, hogy az olvasó előtt világossá hogy bemutassa, melyek voltak az előzményei a török hódoltság kiépülésének: ez számunkra evidencia, de egy külföldi olvasó számára egyáltalán nem az. Ezt követően a 15 éves háború kitörését vázolta fel, majd a pápai hadsereg szervezetének bemutatása után következik a könyv fő témája: Gianfrancesco Aldobrandini három magyarországi hadjárata, az 1595-ös, az 1597-es, végül Kanizsa sikertelen ostromába torkolló 1601-es, amely során maga a pápai csapatok főparancsnoka, Gianfrancesco Aldobrandini, VIII. Kelemen unokaöccse, a Római Egyház generálisa is életét vesztette.
    Brunelli munkájából kiviláglik, hogy a pápai csapatok 3 magyarországi hadjárata nem elszigetelt jelenség, egy elmúló felbuzdulás volt, hanem egy folyamatba, egy hagyományba, és politikába illeszkedett bele szerves részét képezve azoknak az erőfeszítéseknek, amelyet a pápaság tett, hogy a Magyar Királyságnak segítséget nyújtson.
    Mindezeket figyelembe véve Kruppa megállapította, hogy a 2018 őszén megjelent kötet külföldön és Magyarországon is hézagpótló alkotás. Ennek bizonyítéka a gyors budapesti bemutató mellett a Corriére della Serában szinte azonnal megjelent hosszas méltatás és ismertetés.

    Szovák Márton a Vestigia kutatócsoport által feltárt és feltárásra váró itáliai levéltári anyagok kapcsolódási pontjait világította meg Giampiero Brunelli munkájával, többek között Ercole Torbidi rendszeres Rómába küldött leveleit ismertetve.

    A bemutatót követően a kérdésekre válaszolva Brunelli felvázolta a további kutatások lehetséges irányait, végül pedig Tusor Péter zárszavával ért véget a rendezvény. Aláhúzta, hogy a vatikáni alapkutatások mellett a római tudományosság magyar vonatkozású eredményeinek kurrens recepciója Fraknói Kutatócsoport kiemelt feladata. 

    A tolmácsolást Domokos György biztosította.

    834
  • 2019. január 9.

    „Monarchia és modernitás 1500-tól”, a konferencia címének legfontosabb szava kétségtelenül az „és”. 1500 előtt Nyugaton és másutt a monarchia politikai és teológiai nyilvánvalóság volt. Annak az időszaknak a kezdetétől, melyet a történészek az „újkor” jelzővel illetnek, a monarchiát egyre inkább kétségbe vonták, jóllehet maga szolgált indokként arra, hogy a modernitás nyilvánvaló jellegét vitassák. A századokon keresztül Cambdrige, ahol John Milton és Robert Filmer tanultak (előbbi a Christ’s College-ban, utóbbi a Trinity Hall-ban), jelentős mértékben előmozdította az ilyen diszkussziót. Ez alkalommal is magas szintű, eredeti és ösztönző reflexiók kibontakozásának adott helyet a University of Cambridge erről a jelentős kérdésről.

    A konferenciára 34 országból és 6 kontinensről érkeztek előadók, akik a jogtudomány, történettudomány, teológia, filozófia és politikatudomány szemszögéből vizsgálták a monarchia és modernitás kérdését. A konferencia szervezői, Carolina Armenteros és Philippe Barthelet, a városban összegyűlt nemzetközi tudományos elitet a sodalitates litterariae-hez hasonlították, amely kifejezés 1500 körül – amely a konferencia témájának kezdődátuma – Európában a tudósok nagyszámú, nemzetek feletti közösségeit jelentette, melyek a humanista ideált testesítették meg.

    A Fraknói Kutatócsoport a szimpózium munkájába a “Monarchy in the Seventeenth Century” c. panel moderálásával, valamint Tusor Péter előadásával kapcsolódott be. Címe: “Apostolic Rights of a Catholic Monarch? The Hungarian Royal Patronage and Supremacy (1417–1918)” magyarul Katolikus király apostoli jogai? A magyar királyi főkegyúri jog (1417–1918). Az előadás magyar nyelvű összefoglalója elolvasható itt, az előadás teljes angol szövege pedig itt. A tanácskozások helyszínei az egyetemi jogi fakultása és történeti intézete voltak, az előadók egy részének a Selwyn College adott otthon.

    Program

    833
  • 2019. január 3.

    A Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa, Kanász Viktor a Vízkereszt történetéről, teológiai és történelmi hátteréről, egyházi szokásairól adott interjút az MTV-ben. Külön kiemelte, hogy XV. Gergely Vízkereszt napján, 1622. január 6-án  szervezte meg a Hitterjesztési Kongregációt (Congregatio de Propaganda Fide), amely a hódoltsági missziók szervezése révén az újkori magyar történelemben is kiemelkedően fontos szerepet játszott.
     

    832