Az elmúlt évekhez hasonlóan 2020. augusztus 7. és 8. között idén is megrendezésre került a Kutatócsoport hagyományos nyári tudományos programja, a Fraknói Nyári Akadémia. A járványügyi helyzetből adódóan szűkített programtervvel és Budapesthez közeli helyszínen, Budaörsön zajlott a két nap programja.
A korábbi évek hagyományainak megfelelően az Akadémia a kurátorok, Tusor Péter és Gárdonyi Máté, valamint a hallgatói igazgató, Kanász Viktor nyitóbeszédjeivel vette kezdetét, akik kihangsúlyozták a szabadegyetemi forma fontosságát, mint a különböző hallgatói és kutatói generációk találkozásának és eszmecseréjének kiváló helyszínét és közegét, amely a jelenlegi járványhelyzet adta nehézségek közepette különösen fontos szerepet tud betölteni.
A délelőtti előadások a 100. évforduló szomorú alkalmából alapvetően a trianoni békeszerződés, illetve a Horthy-korszak egyháztörténeti vonatkozásaihoz kapcsolódtak. Fazekas István A Habsburg Monarchia levéltári örökségének a sorsa. A badeni egyezmény létrejötte (1926) című előadása a korszak levéltárügyének egyik fontos mozzanatára, az 1926. évi osztrák–magyar levéltári egyezmény máig tartó pozitív hatásaira világított rá. Az egyezmény bécsi levéltári kirendeltség, illetve delegátusok útján a megszületése óta működik, elősegítve a két ország közötti tudományos együttműködést, mindemellett pedig a nemzetközi levéltári jogviták megoldásának egyik sikeres modelljévé is vált.
Tóth Krisztina Trianon egyházkormányzati következményei és a szerzetesrendek című előadásában új vatikáni levéltári források bevonásával, tágabb kontextusba helyezve gazdagította a Horthy-korszak egyháztörténeti szakirodalmát, a trianoni békeszerződéssel járó egyházkormányzati teendők gyakorlati megvalósulásának körülményeit. Az előadó számos esetben új adatokkal tudta pontosítani, így alátámasztani az Apostoli Szentszék korabeli álláspontját és törekvéseit az egyes magyarországi és külföldre került egyházmegyék sorsának alakulásával kapcsolatban.
Balogh Margit „Szent István földjének egyetlen porszeméről le nem mondhatunk” – Pehm (Mindszenty) József zalaegerszegi plébános az ezeréves határokért című előadásában a későbbi bíboros első világháborút követő közéleti tevékenységének különböző aspektusait mutatta be. Az előadásban főként annak az időszaknak a szellemi termékei, így például (szent)beszédei és állásfoglalásai kerültek kiemelésre, amelyek Pehm (Mindszenty) 1919. évi zalaegerszegi plébánosi kinevezését követően születtek, aki a két világháború közötti időszakban a legitimizmus meghatározó Zala vármegyei főszereplőjévé vált. A későbbi főpap plébánosként erélyesen támogatta a zalai legitimista polgári és politikai köröket és intenzíven közreműködött a trianoni társadalmi trauma feldolgozási folyamatában.
A délelőtti szekció utolsó előadásában Mózessy Gergely egy szintén meghatározó egyházi személy, Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök kapcsán az eddigi Prohászka-kutatás eredményeit, illetve Prohászka tudományos igényű értékelésének hiányosságait mutatta be Prohászka-kutatás a székesfehérvári egyházmegyében címmel. Az előadás részletesen kitért a Prohászka-kutatás eddigi historiográfiájára és annak kritikai szempontok szerinti értékelhetőségére, amely – legfőképp a rendszerváltozást követő évtizedek megnövekedett, de merőben egyoldalú publikációs teljesítménye, továbbá a székesfehérvári püspök személye körüli viták miatt – valóban komplex feladat, személyének és műveinek újraértékelése máig tartó folyamat.
A délutáni előadások alapvetően a Fraknói Kcs-hoz, illetve tudományos együttműködő partnereihez kötődtek. C. Tóth Norbert Miller János gömöri főesperes vizitációjának emléke: az oda-vissza út című előadásában egy 17. század végi gömöri főesperes, Miller János 1694. évi vizitációjának vélt és valós céljait, indítékait vette górcső alá. Az Esztergom főegyházmegyei gömöri főesperesség kutatását megnehezíti, hogy nem maradt fenn a főesperesség vizitációja, mivel azt kiadták a levéltárból az 1773-ban megalakult rozsnyói püspökségnek, így csak magát a vizitációt elrendelő rendeletek, továbbá a vizitációhoz kapcsolódó különböző iratok maradtak Esztergomban.
Kanász Viktor Nunciusok I. Ferdinánd mellett című előadásában a – 16. században még csak formálódó – nunciatúra intézményéhez, a nunciatúrák kialakulásához kapcsolódóan, valamint a nunciusok sokrétű feladatát érzékeltetve az I. Ferdinánd udvarához kötődő, Bécsben működő nunciusok – például Vincenzo Pimpinella és Girolamo Martinengo – személyét és tevékenységét mutatta be. Az előadás kitért az alapvetően észak-itáliai származású nunciusok kapcsolati hálójára, rokoni kapcsolataira, képzettségére és egyetemjárására, a Ferdinánd udvaráig vezető különböző életútjára, a reformációhoz fűződő viszonyára és a Trienti Zsinathoz kapcsolódó diplomáciai tevékenységére is. Mindezek mellett a nunciusok és a jezsuiták kapcsolatáról is szó esett; Martinengo például támogatta a bécsi jezsuita kollégium megalapítására vonatkozó terveket és szorgalmazta, hogy Petrus Canisius elnyerhesse a bécsi püspöki széket.
A 16. századi bécsi nunciusok működését követően Barkóczy Ferenc egri püspök (1745–1761), későbbi esztergomi érsek (1761–1765) egri reprezentációjának itáliai kapcsolódási pontjait mutatta be Dóbék Ágnes Barkóczy Ferenc reprezentációja című előadása. A főpap kedvelte a barokk pompát és fényűzést, püspöki udvarában kiemelkedően jelen volt az itáliai kultúra, hiszen a római Collegium Germanicum et Hungaricum korábbi növendékeként nagy hatással volt rá a római művészet, építészet. Az előadás kitért a Barkóczy által a Róma környéki nyaralóvillák mintájára építtetett, Fuorcontrasti névre keresztelt felsőtárkányi kastélyára is, amelyet ma már csak korabeli festmények ábrázolásaiból ismerhetünk, hiszen a Barkóczyt az egri püspöki székben követő Eszterházy Károly 1762-ben elrendelte a véleménye szerint túlontúl hivalkodó kastély lerombolását.
A délutáni szekció záróelőadásában Jávor Miklós a Fraknói Kcs. külső munkatársa frissen megvédett doktori értekezéséből adott ízelítőt. Az ellentmondásosság és az önellentmondások kérdésköre a Kádár-rendszer egyházpolitikájában című előadásában a szocialista egyházpolitika és ateista propaganda által használt különböző fogalmak – mint például a klerikális reakció vagy a szocialista embertípus fogalma – lehetséges értelmezési kereteit mutatta be. Az előadó kifejtette, hogy a korai Kádár-korszakban, azaz az 1960-as évekre a szocialista tudományosság jegyében sikerült olyan új fogalmi rendszert alkotni, melynek alkotóelemei a keresztény fogalmak antitéziseiként működtek, valamint mind katolikus, mind protestáns részről kitért a Kádár-rendszer egyházpolitikájának egyik legfontosabb jelenségére, a békemozgalomra is.
A VI. Frankói Nyári Akadémia szakmai napjának záróprogramjaként Ahol még mindig hangos a csatazaj címmel egy Mohács-kerekasztalra került sor, amelynek keretében Kanász Viktor C. Tóth Norberttel és Varga Szabolccsal a mohácsi csata értékelésének nehézségeiről, a történettudomány Moháccsal kapcsolatos feladatairól és a legújabb kutatási eredményekről beszélgetett. A felvetett kérdések mentén kialakuló beszélgetésben a résztvevők körbejárták többek között a csata helyszínével kapcsolatos kérdéseket, eshetőségeket és kételyeket, a csata megbecsülhető arányszámainak kérdését, illetve a Jagelló uralkodók, valamint például a Szapolyai János személyének és szerepének megállapításával kapcsolatos további tennivalókat is. 2026-ban lesz a mohácsi csata 500. évfordulója, melynek kapcsán jelenleg több szálon is futnak kutatások és vizsgálatok a csatatér meghatározásától az emlékezetpolitikán át a Jagelló- és a Szapolyai-korszakkal kapcsolatos alapkutatásokig. A kerekasztalt követően közös vacsora zárta a szakmai programot.
A nyári akadémia második napján egy Grósz András által vezetett budaörsi túrán vehettek részt a résztvevők, melynek kiindulópontja a Bleyer Jakab Helytörténeti Gyűjtemény (Heimatmuseum) volt. A múzeum bemutatása és gyűjteményének bejárása után a későbarokk, kora klasszicista Nepomuki Szent János Plébániatemplomot tekinthették meg a résztvevők. A templom megtekintését követően a budaörsi Ó-temető, a magyarországi németek egyik legrégibb, épen maradt temetőjének meglátogatása következett, amely egyben hazánk legnagyobb egybefüggő német nemzetiségi sírkertje. Az Ó-temető bejárására után, a Kőhegy felé tartó kirándulóúton a résztvevők megtekinthették a budaörsi Kálváriát, a Kőhegyre felérve pedig csodálatos kilátás nyílt Budaörsre és a környező területekre.
A kirándulás zárásaként egy Gárdonyi Máté által celebrált zárómisére – és egyben akadémiai ezüstmisére – került sor a kőhegyi Szeplőtelen Fogantatás Kápolnában. A kirándulást és a zárómisét követően közös vacsora és hagyományos egyháztörténeti vetélkedő zárta a nyári akadémiát, melyen a hangulatról a piliscsabai, pázmányos hallgatók által alapított Koccantó Zenekar gondoskodott.
A VI. Fraknói Nyári Akadémián az eddigi évek hagyományait követve a tudományos előadások, illetve a Mohács-kerekasztal témája kapcsán kibontakozó eszmecsere mellett kiváló lehetőség nyílt a kötetlenebb szakmai diskurzusra is. Az akadémia mind a tudományos, mind a szabadidős programok terén remek hangulatban telt, az eddigi évekhez hasonlóan újabb és újabb tagokkal kibővült előadói és résztvevői társaságban. Az idei egyháztörténeti nyári szabadegyetem szakmai programja a Fraknói Kcs. belső erőforrásaiból, a TKI közreműködésével valósulhatott meg.
Schvéd Brigitta
Az összefoglaló videók a Kutatócsoport YouTube-oldalán érhetők el, az egyes előadások feltöltése folyasmatban.