Serédi Jusztinián, Magyarország hercegprímása - Csíky Balázs monográfiája

2019. április 3-án 17 órától került megrendezésre a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának Mikszáth téri Sophianum épületében Csíky Balázs: „Serédi Jusztinián, Magyarország hercegprímása című, az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport és a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Történettudományi Intézetének együttműködésében posztumusz megjelenő monográfia szakmai prezentálására. Így a kötet egyszerre két sorozatnak is tagja, a Fraknói Kutatócsoport Collectanea Studiorum et Textuum és az MTA BTK TTI Magyar Történelmi Emlékek: Értekezések sorozatának. A szerző kutatásának főszereplőjeként meghatározott Serédi Jusztinián bencés kánonjogász bíboros 1927-től 1945-ben bekövetkezett haláláig állt a magyar katolikus egyház élén, mint Magyarország hercegprímása, esztergomi érsek.

A bemutató elején elsőként Tusor Péter egyetemi docens, tudományos tanácsadó, a Fraknói Kutatócsoport vezetője köszöntötte a megjelenteket, köztük Csíky Balázs (1978–†2016) szüleit és bátyját. Megnyitójában kitért arra, hogy a néhai szerző a Fraknói Kutatócsoport elődjének, az MTA-PPKE ’Lendület’ Egyháztörténeti Kutatócsoport Bolyai-ösztöndíjas tudományos munkatársaként és támogatásával kutatott a Vatikánban, és végezte munkáját 2015-től haláláig, melynek központi eleme Angelo Rotta budapesti nuncius válogatott iratainak kiadása mellett Serédi Jusztiniánról írt disszertációjának monográfiává fejlesztése volt. Doktori témavezetői az ELTE-n Gergely Jenő, majd Balogh Margit voltak. A 2010-ben summa cum laude megvédett disszertáció sajtó alá rendezése, szerkesztése a szerző tragikusan fiatalkori elhunytát követően akkori Lendület Kutatócsoport-beli kollégája, a Fraknói Kutatócsoport tudományos munkatársára, Tóth Krisztinára hárult, aki igyekezett ennek a feladatnak a lehető legjobban megfelelni.

Az új monográfiát egyháztörténeti szempontból Gárdonyi Máté, a Fraknói Kutatócsoport külső tagja, a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola tanára, siófok-kiliti plébános elemezte. Csíky Balázs könyvét történetileg vizsgálta rámutatva a könyv újdonságaira, számos példát hozva fel. Kiemelte, hogy nem egy hagyományos főpapi életrajzról beszélhetünk, ami rendszerint a püspök és egyházmegyéje viszonylatában mutatja be a dolgokat. A kötet alcíme sokkal inkább „Egyházpolitikai életrajz” lehetne, melyben fontos szerepet tölt be Serédi Jusztinán egyházfői és közjogi szerepének párhuzamossága. Mindemellett Csíky igyekezett a hivatal mögötti személyt is bemutatni, azt, aki másokhoz hasonlóan rendszerint szintén „elveszik” a hivatala mögött. Leszögezte, hogy a szerzőtől megszokott pontos, alapos és adatgazdag módon tárul elénk többek között Serédi esztergomi érseki, hercegprímási kinevezésének körülménye, miként taktikázta el magát a magyar kormányzat, lévén hogy nem a bencés tudóst szerette volna a magyar Sion élén látni. Továbbá miként tartotta egyébként szintén erre a méltóságra alkalmatlannak a kinevezettet Fidelis von Stotzingen bencés prímás apát (1913–1947), noha szerzetesi, papi és kánonjogi érdemeit elismerte. Ezt vatikáni források bemutatásával elemezte a szerző munkájában. A kinevezés kapcsán kiemelte Cesare Orsenigo budapesti apostoli nuncius (1925–1930) támogatásának jelentőségét, aki amellett érvelt, hogy új személy és ne egy már hivatalban lévő püspök legyen az új hercegprímás. Ezzel kapcsolatban – ahogyan Gárdonyi is elmondta – a szerző is kitért arra, hogy a keresztény vallás és a keresztény politika nem feltétlenül jelentett ugyanazt a korszakban, fontos volt, hogy a kinevezett igazodjon az Apostoli Szentszékhez, Rómában pedig szentszéki emberként tartották őt számon a későbbiekben is. Az 1923-ban kezdődő felvidéki birtokperek kapcsán – melynek során az ügy a hágai bíróság elé is kikerült – egy időben, mint már érsek ez nagy vívódást jelentett Serédinek is, hogy egyszerre legyen lojális hazájához és a Szentszékhez, lemondása is megfordult fejében. Gárdonyi professzor azt is hangsúlyozta, hogy a bíboros 1945-ös halála jelképesen vetíti elénk egyúttal a történelmi Magyar Királyság leáldozását is.

Érdekességként a megemlítette még, hogy 1927-es érseki kinevezését követően új barátságokat nem igazán kötött a főpap, nem is tegeződött újabb emberekkel, egyedüli kivétel volt a magyar elit tagjai közül gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter (1922–1931), aki még felszentelése előtt „gyorsan” letegeződött vele, ha már kinevezését a magyar katolicizmus élére megakadályozni nem sikerült neki. Alapvetően Serédi megtartotta maga mellett elődje, Csernoch János bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek (1912–1927) már jól bevált aulistáit (pl. Meszlényi Zoltán), bizalmasaként leginkább Esty Miklóst mint gentiluomót érdemes megemlíteni. Gárdonyi Máté leszögezte azt is, hogy a zsidótörvények és egyéb megbélyegzések, majd a német megszállást követő üldöztetések esetében ő bízva a jogban, mint kánonjogász, a tárgyalásokban látta a lehetőséget, ezzel igyekezett eredményeket elérni, noha esetenként határozottan is szóvá tette aggályait, ellenérzéseit a történések menetét látva. Könyvében Csíky 1938-tól kezdődően vizsgálta a hercegprímás ezen ténykedéseit. Végezetül Serédi protestánsokkal kapcsolatos viszonyára utalt még a könyvet másodikként bemutató teológus, egyháztörténész, miszerint a bíboros a vallási közömbösséget tartotta a legrosszabbnak, ebben keresendő nem feltétlenül szívélyes kapcsolata más keresztény felekezetek vezetőivel. A tisztánlátás végett azonban Gárdonyi elmondta, hogy Ravasz László duna-melléki református püspök (1921–1948) ugyanilyen alapon tekintett antipátiával a másik fél felé, és ez a hozzáállásuk mindvégig kölcsönös maradt.

A kötetről személyes emlékeiket is felidézve szólt még Wirthné Diera Bernadett és Cúthné Gyóni Eszter, a szerző egykori doktori hallgatótársai, mindketten gyakorló történészek, valamint a projektpartner MTA TTI részéről Balogh Margit tudományos főmunkatárs. Az eseményt a vállalkozásban kulcsszerepet játszó Tóth Krisztina zárszava és köszönetnyilvánításai, valamint a család által szervezett agapé zárta.

(Részletesebb beszámoló az Ujkor.hu-n.)

Sági György