Esty Miklós kézirata a SzIT történetéről (1951–1965)

Sági György, a Fraknói Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa (pályázati alkalmazási lehetősége jún. 30-án jár le) által került sajtó alá rendezésre Esty Miklós (1895–1973) pápai világi kamarásnak a Szent István Társulat 1951–1965 közötti történetét felölelő írása. A kézirat a szerző irathagyatékában maradt fenn. Az Esty-hagyatékot 2014–2015-ben Sági rendezte, a Szent István Társulat irattárában kutatható. A rendezés munkálatai közben fogalmazódott meg Esty Miklós naplóinak majdani közreadása. E részprojekt mintegy előpublikációjaként jelent most meg a kötet – bevezető tanulmánnyal és jegyzetapparátussal ellátva –  a Gondolat Kiadó gondozásában, a Fraknói Kutatócsoport Collectanea Studiorum et Textuum sorozatában.

Esty Miklós 1951-től haláláig volt a Szent István Társulatnak a püspöki kar által delegált adminisztrátora, a magyar katolikus közéletnek pedig évtizedekig megkerülhetetlen, nagy befolyású alakja. Az egyházi kapcsolatait a Csernoch János, Serédi Jusztinián és Mindszenty József bíborosok mellett gentiluomoként (régi magyar megfelelője a „nemesi familiáris”) eltöltött évtizedek alapozták meg számára. Továbbá az Actio Catholicának 1942-től volt az egyik alelnöke.

Esty most közreadott összefoglaló munkáját társulati jegyzőkönyvek és egyéb iratok, feljegyzései alapján írta meg. Írásából betekintést nyerhetünk a legrégebbi, 1848-ban alapított magyar könyvkiadó vállalat történetének talán legnehezebb időszakába. A sok viszontagság dacára, annak ellenére, hogy nyomdájukat az államosításkor elvesztették és a belőle „kinőtt” Szent István Akadémia is megszűnt, a tudományos szimpózium jelleget közgyűléseiken elhangzott előadásokkal, felolvasásokkal a Társulat igyekezett kompenzálni. A könyvkiadásokat engedélyeztetniük kellett az állammal. A papírbeszerzés is óriási kihívást jelentett a korszakban. Ennek ellenére, még ha csökkentett mértékben is, de létezhetett a Rákosi- és Kádár-érában is a katolikus könyvkiadás. A megmaradásban szerepe volt Esty jó pártállami kapcsolatainak is, így a Társulat tovább munkálkodhatott a megpróbáltatások közepette is a magyar katolikus kultúráért. A Szent István Társulatról nem hiába írta egy 1966-os levelében Hamvas Endre kalocsa-bácsi érsek, hogy „nagy segítséget jelentenek a lelkipásztorkodó papságnak és a hitüket megismerni akaró katolikus hívek számára.” Mindezekről olvashatunk a könyvben.