Szerdán, 2024. április 10-én tartotta a Fraknói Kutatócsoport IX. műhelyszemináriumát pázmányos egyetemi hallgatók jelenlétében a Központi Szeminárium, egykoron pálos kolostor falai között. A szeminárium tárgya a Collectanea Vaticana Hungariae újonnan megjelent olasz–magyar nyelvű kötete volt. Címe: A római Német–Magyar Kollégium szentelési anyakönyve. A magyarországi hallgatók szentelési bejegyzései (1599–1713). Vonatkozó kutatását és eredményeit a szerző, Tusor Péter ismertette.
A Bevezetés I. fejezete összefoglaló képet ad a Kollégium történetéről. A patinás, 1552-ben még csupán Német Kollégiumként alapított, és 1580-tól Német–Magyar Kollégiumként működő intézmény mind a pozitivista, mind pedig a modern történetírás által jól kutatott. Mindenek előtt Andreas Steinhuber, Endre Veress, Peter Schmidt és István Bitskey munkáinak köszönhetően a kora újkorra nézve a hallgatók proszopográfiája, az intézmény működése és hatása a német és magyar művelődés- és egyháztörténetre kiválóan ismert. A Kollégium a „régi kontinens” missziós szemináriumának tekinthető, amely a maga belső multikulturalitásával és multietnicitásával, valamint természetszerű szupranacionális jellegével sokban hozzájárult a Trentói Zsinat európai egyház- és klérusképnek a kiformálódásához. A II. fejezet a szentelési anyakönyvet elemzi. A III. fejezet a forrásközlés szempontjairól nyújt tájékoztatást.
A kötet korpusza kivonatos formában a magyar Szent Korona országaiból érkező növendékek szentelési bejegyzéseit közli. A növendékek neve és az egyházi rend szentelés során feladott fokozata (prima tonsura, ordines minores, [sub]diaconatus, sacerdotium) mellett megtalálható a szentelés ideje és helye. Ez legtöbbször a Lateráni-székesegyház, a Kollégium temploma és kápolnája, több más rendszeres és alkalmi helyszínnel. Mindig szerepel a szentelő püspök személye. Utóbbi rendre a római bíboros vikárius állandó helyettesítője, az úgynevezett vicegerente volt. Amennyiben a vicegerente kivételesen nem volt püspökké szentelve, a bíboros vikárius egyik segédpüspöke helyettesítette őt. Szép számmal fordulnak elő alkalmai szentelő főpapok is a Liber Ordinationum lapjain.
Leginkább a szentelési anyakönyv bejegyzéseinek proszopográfiai és biográfiai forrásértéke a jelentős. A máshonnan csak elvétve kinyerhető papszentelési adatok par excellence kiemelt információi egy történeti életpályának. Egyúttal a segítik tudatosítani az inkább köz- és művelődéstörténeti szerepük kapcsán a történeti emlékezetben megőrzött szereplők konfesszionális karakterét a felekezetszerveződés korából, akár a német, akár a magyar növendékek esetében. Utóbbiak között ott találjuk Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek utódai: Lósy Imre (1637–1642), Lippay György (1642–1666) és Szelepchény György (1666–1685) és számos egyéb főpap adatait. Közülük például Bosnyák István, Szegedy Ferenc, Pálffy Tamás, Gubasóczy János és Jaklin Balázs bécsi udvari magyar kancellárok neve említhető. Valamint a magyar nemzeti történeti tudatban kiemelkedő helyen álló Telekessy Istváné, aki egri püspökként egyedül állt II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek a spanyol örökösödési háború erőterében folytatott Habsburg-ellenes rendi küzdelme mellé (1703–1711). A hivatalos egyházi emlékezetben kiemelt helyet elfoglaló, a három kassai vértanú egyikeként 1905-ben boldoggá, majd 1995-ben szentté avatott Kőrösi Márk esztergomi kanonoknak a tonzúra 1612. évi felvételétől kezdve az 1615. áprilisi papszentelésig bezárólag az összes szentelési adata megismerhetővé válik a kötet lapjain.
A kutatást egy 2022. decemberi római nemzetközi konferencia inspirálta. A kötet megjelenése egyúttal a Fraknói-emlékévhez kapcsolódik. A modern történettudomány részéről Fraknói Vilmos (1843–1924) foglalkozott a Kollégium történetével az Katholikus Szemle hasábjain 1887-ben megjelent tanulmányában. A könyv dedikációja püspökszentelése első évfordulóján Martos Levente Balázsnak, a római Német–Magyar Kollégium volt növendékének szól. A 19. század végén a Központi Szeminárium többször helyt adott a Monumenta Vaticana Bizottság üléseinek Haynald Lajos bíboros elnöklete alatt. Mindenkori rektora Fraknói Vilmos 1904-es elképzelése szerint a Szent Jobb-i apátság üresedése esetén tagja lett volna a római magyar történeti intézetet felügyelő testületnek. A Fraknói Kutatócsoport működésének infrastrukturális hátterét 2004 óta biztosítja a Központi Szeminárium, melynek a névadó Fraknói Vilmos 1858–1864 között maga is növendéke volt.
A könyv e-book változata letölthető itt
Képek & videó alább
