A 2024. február 27-én kezdődő, s egy éven át tartó Fraknói Centenárium eseménysorozata 2025. február 26-án, Fraknói Vilmos (1843–1924), az MTA egykori főtitkára születésnapjának előestéjén zárult le a Központi Szemináriumban. Azon intézményben, melynek falai között Fraknói növendékként eldöntötte: a papi hivatás mellé a történészit választja, s ahol 1858–1864 között első munkáit, pályaműveit megírta.
Halálának 100. évfordulóján műhelyelőadások (lásd itt és itt) és műhelyszemináriumok (lásd itt), a váradi akadémia, római konferencia, a lateráni koszorúzás, sírjának felújítása és a november 19-ei ünnepség alkalmai idézték meg a Kutatócsoport névadójànak emlékezetét. Tudományos munkásságának, papi hivatásának és személyének a Fraknói Emlékkönyv állít maradandó emléket.
A kötet meggyőzően igazolja: tudósként és főpapként Fraknói legalább annyira jelentős alakja a magyar tudománynak és katolicizmusnak, mint mestere, pártfogója és barátja: Ipolyi Arnold. A historizmusból táplálkozó patriotizmusa és progresszivitása pedig – a szintén közeli barát – Prohászka Ottokár mellé helyezi alakját. Míg azonban Ipolyi örökségét és kultuszát a néprajz és művészettörténet, Prohászka emlékezetét többek között a székesfehérvári egyházmegye kitartóan ápolta, Fraknói Vilmosé hozzájuk, illetve korabeli jelentőségéhez képest fokozatosan elhalványult. Halálának centenáriumán a budapesti, Pázmány Péterről elnevezett katolikus egyetemen, mint kutatóhelyen működő, s Fraknói nevét viselő Kutatócsoport változtatni kívánt ezen.
A tudományos kötet mellett immár újabb művészeti alkotás örökíti meg az évszázada elhunyt tudós főpap emlékét. A 2025. február 26-ei záróesemény kulcsmozzanataként helyezték el Bükösdi Gábor festőművész "Fraknói Vilmos, az MTA főtitkára és Monumenta Vaticana Hungariae alapítója" c., a centenárium alkalmából Tusor Péter megrendelésére festett portréját a Központi Szeminárium I. emeleti folyosóján. Fraknói képmása az intézmény díszterme bejáratának közelében, az egykori szemináriumi rektor Ipolyi Arnold, a volt tanítvány Csernoch János, a barát és eszmetárs Prohászka, Simor, Glattfelder, XIII. Leó és X. Piusz festményei, illetve az örök történeti főhős Pázmány Péter szobra társaságában foglalta el méltó helyét. A képavatás során Tusor Péter, Martos Levente Balázs püspök-rektor, Bükösdi Gábor és Fedeles Tamás mondott rövid beszédet.
Megelőzőleg a szeminárium 10-es termében tartott 12. Fraknói Műhelyelőadáson Tusor Péter mutatta be legújabb historiográfiai eredményeit "Fraknói Vilmos és a püspöki kar. A római történeti intézet alapítástörténetéhez (1910–1913)" címmel.
A Kutatócsoport vezetője előadása végén jelentette be, hogy a Fraknói-centenárium lezárására időzítve megjelent a Püspöklexikon 1804–1918 kötete (948 p.) Dedikációja annak a Fraknói Vilmosnak szól, aki ténylegesen nem lett tagja az újkori magyar hierarchiának, és egész életét a magyar történeti, kiváltképpen vatikáni kutatásainak szentelte. Jelen kötet révén a historiográfia nyújt most elégtételt számára, s foglalhatja el virtuális helyét a legkiválóbbak: Lonovics József, Haynald Lajos, Ipolyi Arnold, Mailáth Gusztáv, Fischer-Colbrie Ágoston, Prohászka Ottokár, Glattfelder és Zichy Gyula s mások sorában. (Letölthető: itt .)
A záróesemény-sorozatot Fraknói Vilmos emlékére celebrált püspöki szentmise zárta le az Egyetemi-templomban, ahol a temetésekor tartott ünnepélyes requiemet is bemutatták. Az emlékmisén Liszt Ferenc (1811–1886) és César Franck (1822–1890) orgonaművei idézték meg a 19. század miliőjét (Offertorium a Magyar Koronázási Miséből; Prélude, Fugue et Variation in h [Op. 18]).
PPT (12. Fraknói-műhelyelőadás)
Videó(k): alább!
