A Magyar Tudomány Napja Erdélyben 2023 című rendezvényen a Fraknói Kutatócsoport tagjai külön szekcióban mutatták be az Erdéllyel kapcsolatos vatikáni kutatásaikat az Erdélyi Múzeum Egyesület meghívására november 18-án. Az EME székházában Bogdándi Zsolt elnöklete mellett tartotta meg a Kutatócsoport négy tagja az előadásaikat.
Tusor Péter A vatikáni magyar történeti kutatások és Erdély című előadásában a Monumenta Vaticana Hungariae, a Fraknói-féle intézet, majd az azt követő intézményi interregnum időszakát tekintette át. Kiemelte a fontosabb publikációk erdélyi vonatkozásait, illetve aláhúzta, hogy a szisztematikus vatikáni anyaggyűjtést elképzelése eredetileg Batthyány Ignác erdélyi püspök nevéhez köthető. Előadása záró részében a CVH és a Fraknói Kutatócsoport fejlődését mutatta be, és emelte ki az erdélyi történelemre vonatkozó munkákat, valamint vázolta az Erdéllyel kapcsolatos kutatási perspektívákat a Vatikánban.
Fedeles Tamás az Erdélyi klerikusok szentelése a Római Kúriában (1426–1523) című prezentációjában a vatikáni levéltár Camera Apostolica fondjában lévő Libri formatarum kötetsoroztat erdélyi egyházmegyés bejegyzéseinek szintézisét nyújtotta. Előadásában e forrásanyagot más kútfőkkel bővítve, nemzetközi kontextusba ágyazottan, árnyalt képet vázolt fel az erdélyi klerikusok késő középkori római szenteléséről. Ráirányította a figyelmet arra, hogy a Rómától való távolság ellenére Erdély területéről közel annyian érkeztek az Örök Városba, mint a hasonló kiterjedésű, de az Örök Városhoz jóval közelebb fekvő zágrábi egyházmegyéből.
Kanász Viktor Erdély és a szentszéki diplomácia 16. század közepi kapcsolatait a nunciusok működésén keresztül mutatta be. Ennek során kiemelte, hogy a közvélekedéssel ellentétben Róma komoly figyelmet fordított a Magyar Királyságra, valamint az I. Ferdinánd király mellé rendelt nunciusok a vallási ügyek mellett kiemelten foglalkoztak az oszmán-ellenes háborúk eseményeivel. Az 1550-es évek első felében különös jelentőséget tulajdonítottak a keleti országrész, a későbbi Erdélyi Fejedelemség sorsának, a Fráter György által vezett országegyesítési kísérletnek, illetve a váradi püspök meggyilkolásának. Előadása második felében Fráter György koronabíborossá kreálásának történetét járta körül, felvázolva I. Ferdinánd évtizedes ezirányú törekvéseit. Ennek során jelezte, hogy bár halála miatt Fráter bíborosként nem fejthetett ki semmilyen tevékenységet, mégis a 18. századig őt tekinthetjük az utolsó magyar koronabíborosnak.
Kruppa Tamás előadása témájául az Erdélyi Fejedelemség történetének rövid, ámde sorsdöntő hatásúnak bizonyuló időszakát választotta. Felszólalásában új szempontokat érvényesítve hívta fel a figyelmet a személyiségnek az események alakításában játszott fontos szerepére, VIII. Kelemen az oszmán-ellenes szent háború érdekében kifejtett tevékenységére. Az Aldobrandini pápa jelmondatául a Marciare verso Constantinopoli-t választotta. Kruppa az új kutatási eredményeire támaszkodva hívta fel a figyelmet arra az eddig ismeretlen tényre, hogy az 1595-ben a magyarországi hadszíntérre vezényelt pápai csapatokat eredetileg teljes egészében Erdélybe akarták vezényelni. Előadásának másik fő mondanivalója az volt, hogy a tizenötéves háború kudarcai döntő mértékben járultak hozzá az Erdélyi Fejedelemség későbbi politikai doktínájának kialakulásához. Ez a doktrína meghatározóan az oszmán szövetség fenntartását célozta meg. Ez ugyanakkor ahhoz vezetett, hogy a Fejedelemség a későbbiekben távol tartotta magát az oszmán-ellenes háborúhoz való csatlakozástól. Így nem vett részt a századvégi felszabadító háborúkban, amely Erdély kikkerüléséhez vezetett az oszmán hatalmi szférából.
Az előadások írott változatai a Certamen sorozat 12. kötetében látnak majd napvilágot.
