középkor

1396. szeptember 25-én (más források szerint 28-án) szenvedett vereséget a nemzetközi összefogás eredményeként szerveződött nyugati lovagi sereg a magyar csapatokkal együtt Nikápoly mellett a Bajezid szultán vezette oszmán hadseregtől. A vereség hosszú távú következményeként nem került többé sor hasonló összefogásra. A nikápolyi csata emléke más és más módon hagyott nyomot a kudarcban részes országok történeti tudatában: az eseményt ez alkalommal az olasz historiográfia egyik közelmúltban megjelent műve alapján idézzük fel.

A pápa támogatott minket, és a Magyar Királyság is minden tőle telhetőt megtett, hogy az oszmán támadásnak ellenálljon. Az ellenfél azonban olyan túlerővel támadott, amellyel szemben bármelyik európai nagyhatalom hadserege elvérzett volna – mondta el a Vasárnapnak Nemes Gábor, az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport történésze.

A magyar domonkos rendtartomány idén ünnepli alapításának 800. évfordulóját. Az elmúlt évszázadok történetének bemutatására a vasvári Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény és a Szent István Tudományos Akadémia 2021. június 14-én konferenciát szervezett A magyar domonkos rendtartomány 800 éve címmel Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán.

A pápaság külpolitikájának a 15. század közepe óta központi témája volt a kereszténység legnagyobb ellensége, a török elleni harc. Magyarországot a Szentszék nemcsak közvetlenül diplomáciai eszközökkel vagy pénzbeli támogatással segítette, hanem az európai államok kapcsolatrendszerének alakításában is elsődleges szempont volt a keresztény fejedelmek kibékítése és a török elleni összehangolt támadás lehetőségének megteremtése. A pápa ezirányú diplomáciai törekvéseinek Nándorfehérvár 1521. évi eleste adott újabb lökést.

Kanász Viktor nyilatkozott a Zalai Hírlapnak Surd település történetéről és a legújabb kutatási eredményekről.

„A csapás végeredményben megszokott dolog, de amikor lesújt ránk, nehezen hiszünk a csapásban. Ugyanannyi pestis volt már a világon, mint amennyi háború. És mégis, a pestisek és a háborúk az embereket mindig készületlenül találják.” Albert Camus regényének sorai érvényesek valamennyi világjárványra, így a középkor legpusztítóbb pandémiájára, az 1300-as évek közepén emberek millióinak halálát okozó pestisre is. A fekete halál 14.

Mit tudunk Mátyás király és a római Szentszék viszonyáról? Hogyan viszonyult az uralkodó a szerzetesi reformokhoz? Miként jellemezhetjük Mátyás egyházi építkezéseit? Mennyire ismerjük a Hunyadi-kori magyarországi káptalanok személyi összetételét? Többek közt ezekre a kérdésekre kereste a választ 2018. november 15-én Pécsett, a Pécsi Akadémiai Bizottság (MTA PAB) székházában a Mátyás király-emlékév zárórendezvényeként megtartott tudományos konferencia.

Csaknem száz évvel ezelőtt, 1926-ban örvendetes hírről számolt be Áldásy Antal a Turul folyóirat hasábjain: Bevilaqua Béla, az Országos Hadimúzeum őre jóvoltából hozzájutott egy II. Lajos király által kiadott címereslevélhez. Az oklevél kiadásán és a címer elemzésén túl Áldásy megpróbálta megfejteni a címert szerző írnok személyazonosságát és morvának vélte. Karácsonyi János azonban egy évvel később ugyanezen folyóirat hasábjain javította ki Áldásyt, szerinte nem egy morváról, hanem a dániai Odense egyházmegyei Oluf Bangról van szó.

Jóllehet, a legtöbb középkori magyar uralkodót Fehérvárott, az egykori koronázóbazilikában helyezték végső nyugalomra, azonban az is közismert, hogy számos királyunkat a Kárpát-medence más településein temették el. Aba Sámuel például Feldebrőn, I. András Tihanyban, I. Béla Szekszárdon, Szent László és Luxemburgi Zsigmond Váradon, II. András Egresen, IV. Béla pedig Esztergomban temetkezett. E sorba illeszkedik első királyunkat, Szent Istvánt az ország trónján követő Orseolo Péter is, akinek sírját a pécsi székesegyház rejti.

Idén immár ötödik alkalommal rendezte meg a Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport a hagyományosan augusztus első napjaiban tartott Egyháztörténeti Nyári Akadémiáját. Az első, 2015. évi „szabadegyetem” óta hagyománnyá vált esemény idén Eger városában zajlott augusztus 1. és 4. között, középpontjában ez alkalommal az Egri Főegyházmegye története állt. A szakmai programok fő helyszíne az Egri Érseki Papnevelő Intézet Szent János-háza volt, az utolsó nap pedig az Egri Főegyházmegyei Levéltár, valamint az Érseki Látogatóközpont meglátogatásával telt.