Kora újkori kutatások a Vatikánban

Közel fél évtizeden keresztül – az ösztöndíj lehetőségektől függően – szakaszosan folytatott vatikáni (és részben bécsi) kutatások eredményeként 15 éve készült el a „Magyar egyházi elit és Róma kapcsolatainak ismeretlen fejezetei (1607–1685) c. Ph.D. értekezés, mely Kutatócsoport vizsgálatainak egyik kiindulópontja lett. Témavezetője professor emeritusként R. Várkonyi Ágnes volt.

Az újabban a világhálón is hozzáférhető disszertáció elmélyült kísérlet volt arra, hogy érzékeltesse azokat a dimenziókat, melyek Magyarország és az Apostoli Szék történeti kapcsolataiból akár csak egy évszázadnak (pontosabban egy hosszabb történeti periódusnak) alapkutatás szintjén megvalósuló nagymonografikus feldolgozását jellemzik. A bevezetésben vázolt kutatási program, az egyes részfejezetek összegzései és a mű periodizációja továbbra is támpontul szolgálhat a kutatás számára. A bőséges jegyzetapparátusban számos olyan vatikáni forrás közlése található, amely még nem jelent meg nyomtatásban.

Sokak, köztük az opponens Péter Katalin tanácsára mindazonáltal a posztgraduális kutatásokat jelentős koncepcióváltás jellemezte. Az alapkutatás szintjén megírandó kora újkori „össz-szintézis” ideáját az önállóan közölt és kidolgozott „rész-szintézisek” és a vatikáni kutatások egészében történő gondolkodás váltotta fel. A 17. századi vizsgálatokat a jövőben is tanulmány- majd tanulmánykötet-szintű, monografikus (római magyar érdekképviselet, kapcsolat az egyes kongregációkkal stb.) feldolgozások, és fondszerű forráskiadások (BAV Barb. Lat.; ASV Segr. Stato; ASV Proc. Cons.) fogják jellemezni.

Továbbra is kiemelt figyelmnek kell fordulnia a pápai gyűjteményekbe, kivátlképpen a Vatikáni Titkos Levéltárba és az Apostoli Könyvtárba be nem került, ám provenienciájuk, tárgyuk szerint odatartozó, magán- vagy olasz állami tulajdonban, kezelésben lévő forrásanyagra.