Koltai András, a Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesülete (MELTE) elnökének felkérésére a Fraknói Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa, Sági György is előadóként vett részt a szervezet idei vándorgyűlésével együtt megrendezett konferencián. A magyar egyházi levéltárosok június 20–22. között megtartott ez évi rendezvényére ezúttal az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye tulajdonában lévő budapesti D50 Kulturális Központban került sor.
A szakmai esemény második napján tartotta meg előadását Sági György, melyben a Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Levéltárának (MSzKL) kialakításába, annak iratanyagának felépítésébe nyújtott betekintést. Az iratrendezés még 2019 őszén indult meg, amihez a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára biztosította a feltételeket, a bedobozolt iratanyagnak is pillanatnyilag az ő raktáruk ad otthont. Az előadón kívül a munkálatokban fontos szerepet játszott a fent említett Koltai András, piarista levéltárvezető is. Sági György prezentációja során megemlékezett a Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája (MSzKI) megalapításának előzményeiről, továbbá a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciája (FSzK) és a Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája (MRK) iratainak megőrzési körülményeiről értekezett, mielőtt a fondok bemutatására tért volna ki. Jelenleg ezek ugyanis fő iratképzői az előadás tárgyát képező levéltárnak. Az MSzKL hivatalos megalapítása folyamatban van. A szóban forgó levéltári dokumentumok évkörileg az 1980-es évek második fele, végétől 2015. december 31-ig terjednek, az azt követően keletkezett iratok még az MSzKI Irattárának részét képezik (esetenként némi eltéréssel a záró dátum tekintetében).
Előadásában Sági György szót ejtett az iratok rendezése során felmerülő technikai kérdésekről és szempontokról, valamint a megalkotott fondjegyzékről. Az archivisztikai áttekintést követően tért ki a levéltári anyagnak a jellegére. Elmondta, hogy az MSzKI és a két szerzetesi konferencia iratain felül egyéb iratképzők dokumentum-anyagai is a levéltár állományába kerültek/kerülnek be. Ezek fizikai és/vagy digitális módon képezik az archívum részét (pl. Sophia Teológiai Főiskola, Magistra Hungarica Alapítvány). Mindezeken felül az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy a levéltár különös figyelmet szentel a sajnálatosan már hazánkban megszűnt (pl. Szent Erzsébetről nevezett Betegápoló Nővérek), vagy a megszűnés által veszélyeztetett rendek (pl. Páli Szent Vincéről nevezett Szeretet Leányai Társulata irgalmas nővérei) iratanyagának begyűjtésére, rendezésére és irataik digitalizálására. Esetükben nem ritkán az évkörök eleje messze megelőzi a fent említettet, esetenként 17. század végi, 18–19. századi kezdésről beszélhetünk.
A szerzetesrendek rendszerváltást követő újraindulása vonatkozásában fontos forrásként a levéltár részét képezik a reorganizációt koordináló Takács Nándor Jusztin OCD székesfehérvári megyéspüspöknek (1991–2003), a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia egykori szerzetesügyi referensének (1989–2003) 1989–1995 közötti iratai, melyek betekintést engednek a korabeli rendek akkori állapotába, elképzeléseikbe, terveikbe és reményeikbe. Erre visszautalva, az előadást követően Koltai András hozzászólásában felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy az előadóval közösen a tavalyi év folyamán forrásválogatásuk jelent meg ezekből a kútfőkből egy a hazai szerzetesi élet 1950 és 2000 közötti életét bemutató kötetben. A könyv Fejérdy András szerkesztésében került publikálásra Hűség és megújulás címmel.
