„Az irodalom hajtókereke lett korunknak s az irott szó hatalma egyre fokozódik. Bár az élő beszéd erősebb hatású s útja közvetlen a szívbe vezet, mégis a mai korban fejlett közlekedésünk mellett az irott szó terjedése intenzivebb s az eszmék hódításai a sajtón épülnek. Jövő törekvéseink az irodalom terén kettőt irnak elő: népszerűsíteni a tudományt s idealizmust oltani az irodalomba. […] S kell-e, lehet-e találnunk magasztosabb idealizmust: a kereszténység idealizmusánál ?” Giesswein Sándor vetette fel ezeket a gondolatokat, miután 1903. május 14-én a Szent István Társulat alelnökévé, más szóval egyházi elnökévé választották. Gondolatsora azt tükrözi, hogy megértette az idők szavát, ráérzett, hogy a keresztény kultúra széles körben történő terjesztésének az írott szó, különösképpen a sajtó lehet a hathatós eszköze. Fő törekvései pedig a katolikus erkölcsi normáknak megfelelő irodalom és a katolikus hit határain belül művelt tudomány széles körben történő terjesztése voltak. Milyen alapokon építkezhetett, és hogy tudta e törekvéseit kibontakoztatni? A következőkben a Kutatócsoport tudományos munkatársa, Tóth Krisztina ezekre a kérdésekre keresi a választ bemutatva elnöki ténykedése legfontosabb eredményeit.