III. Fraknói Nyári Akadémia (Tihany–Veszprém, 2017. aug. 7–10.)

Idén harmadik alkalommal – augusztus 7. és 10. között – került megrendezésre a Lendület-program keretében életre hívott Fraknói Nyári Akadémia, ezúttal immár a Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport szervezésében. A tavalyi évhez hasonlóan ismét egy Balaton-parti település adott otthont az eseménynek, a helyszín ezúttal az északi part egyik gyöngyszeme, a tihanyi apátság volt, s az idei év középpontjába a Veszprémi Érsekség történetét állították a szervezők. Az idei évben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem mellett az Eötvös Loránd Tudományegyetemről és a Pécsi Tudományegyetemről is érkeztek oktatók és hallgatók. Az elmúlt évekhez hasonlóan Tusor Péter és Gárdonyi Máté voltak az Akadémia kurátorai, igazgatója pedig Kanász Viktor.

A négynapos Akadémián elhangzó előadások széles tematikával rendelkeztek. Tusor Péter megnyitó szavai után az első előadást Gárdonyi Máté tartotta Veszprémi egyházmegyei zsinatok címmel. Előadása a nemrégiben megjelent forráskiadványához kapcsolódóan elevenítette fel a veszprémi egyházmegyében megtartott egyházmegyei zsinatok, gyűlések, esperesi koronák történetének főbb vonásait.

Másnap délelőtt tartalmas szakmai program következett. A tihanyi kolostor falai közt elsőként Bácsatyai Dániel Az első magyar neposok címmel tartotta meg adatokban gazdag előadását. Kutatásai során a 13. századi magyarországi javadalmakra vonatkozó pápai kinevezéseket vizsgálta. Az összegyűjtött forrásanyag alapján arra a megállapításra jutott, hogy a Magyar Királyság esetében nem volt általánosan jellemző a pápai kinevezés. Sokkal inkább olyan esetekben adatolható ilyen pápai döntés, amikor a kinevezendő egyházi személy már korábban is kapcsolatban állt Magyarországgal, de – mint például Báncsa nembeli István bíboros rokonainak esetében – a kinevezés összefüggésben állhat a bíboros és unokaöccsei között fennálló rokoni-bizalmi kapcsolatokkal is.

Ezt követően C. Tóth Norbert előadására került sor (Bakócz Tamás rokonsága). Elsőként vázlatosan megismerhettük a végül esztergomi érseki székig emelkedő Bakócz pályájának főbb állomásait. Az előadás célja az volt, hogy a résztvevők megismerjék, miképpen volt képes Bakócz rokonainak köszönhetően növelni politikai és egyházi befolyását. Ennek különféle eszközeiként elsőként bemutatásra kerültek a rokonság házasodási szokásai. Ezt követően az előadó példákkal szemléltetve elmondta a birtoköröklés – szintén Bakócz által szabályozott – rendjét. Zárásként az előadó a család kutatásában rejlő további lehetőségeket villantott fel a hallgatóság számára. Majd a hallgatóság kérdéseire reflektálva érintette Bakócz Tamás nevének helyesírási problematikájánál (Bakóc vagy Bakócz), mely vitában ő az előbbi változat mellett foglalt állást.

Forgó András előadásában (A zirci apát és a veszprémi püspök kapcsolata a 18. században. Együttműködés és konfrontáció) Polány és Sóly falvak példáján két ellentétes eset kapcsán világította meg a két egyházi méltóság kapcsolatát. Míg Polány esetében a katolikus németek betelepítése után sikerült a református templomot és parókiát megszüntetni, addig Sólynál erre csak részben került sor (itt a fő konfliktust a helyi plébános kinevezésének joga váltotta ki). Az esetből az rajzolódik ki, hogy az ún. „ellenreformáció” tekintetében egyetértés volt az apát és a püspök között, bizonyos esetekben a püspöki ideál és a szerzetesi eszmény különbözőségei azonban konfrontációhoz vezettek. A két falu protestánsaival való eltérő bánásmód a települések vallási összetételének különbözőségével magyarázható: míg Polányban sok katolikus élt, Sóly döntő többsége református volt, s az utóbbi esetben a földesúr – zirci apátság – nem kockáztathatta meg jobbágyainak elköltözését.

A délután folyamán az Akadémia résztvevői a Tihanyi Bencés Apátságot járták be, ahol Barkó Gábor Ágoston szerzetes atya várta őket, s tartalmas előadásban ismertette a főbb tudnivalókat az Apátságról. Az Apátság történetét az alapítástól kezdve a modern korig bemutató vezetés során megtekintésre került az apátsági templom, az állítólag I. András király sírját őrző altemplom, a IV. Károly emlékszoba, valamint a pincében berendezett szerzetesek étkezési szokásait bemutató gasztronómiai kiállítás.

Este Korzenszky Richárd perjel atya tartotta meg előadását, amely a többitől eltérő módon nem egyháztörténeti, hanem irodalmi témájú volt (Az én Arany János-képem). Két vers – Vásárban, Ágnes asszony – részletes, mély elemzésének köszönhetően a hallgatóságnak lehetősége nyílt jobban megismerni a tizenkilencedik század egyik legnagyobb formátumú és hatású költő egyéniségét. A perjel atya személyes véleménye szerint Arany János ezért nagy költő, mert mindig van üzenete közönsége számára.

A harmadik nap délelőttjén Takáts István érseki kancellár előadását hallgathatták meg a résztvevők. A történelem értelme és a Gondviselés szerepe Jacques-Bénigne Bossuet-nél című nagyelőadás adoktori értekezésének főbb vonulatainak bemutatásából állt. A 17. században élt francia teológus korszakra gyakorolt hatása az előadó elmondása szerint magyar viszonylatban Pázmány Péterhez hasonlítható. Az előadásban Bossouet Discours sur l’Histoire universelle című művében megjelenő gondolatokat ismerhették meg a résztvevők. E mű célja elsősorban a francia dauphin uralkodásra való felkészítése volt, s olyan kérdésekre kereste a választ, hogy mire használ a történelem?, vagy, hogy az emberi viszonyok körülöttünk miért rendezetlenek? – noha keresztény gondolkodóként az Isteni Gondviselésbe vetett hitből fakadóan szükséges a világ dolgainak értelmes renddé szerveződése. Boussuet ez utóbbi kérdésre adott válasza az volt, hogy bizonyos nézőpontból igenis van rendezettség az események között, ez a nézőpont pedig a világ végén bekövetkező utolsó ítélet.

Ezt követően egy kerekasztalbeszélgetésre került sor Római tanintézetek szerepe az egyháztörténelemben és -oktatásában témával. Az előző előadáshoz kapcsolódva felmerült a történelemfilozófia egyetemi oktatásának, valamint a forrásolvasás szintén egyetemi keretek között történő hatékonyabb elsajátításának kérdésköre. Ez után Takáts István (Collegium Germanicum et Hungaricum) és Gárdonyi Máté (Pápai Magyar Intézet) római tanulmányaikat idézték fel a hallgatóságnak. Így megismerhetővé vált a két intézmény története, a két hely légköréből is megérezhettek valamit a résztvevők. Külön szó esett a latin nyelv oktatásáról, valamint arról, mennyiben és hogyan tudnak a hallgatók a helyi tudományos élet aktív részeseivé válni. Zárásként a világi hallgatók számára rendelkezésre álló lehetőségekről, ösztöndíjakról esett szó.

Az Akadémia utolsó napján a programok immár nem Tihanyban, hanem Veszprémben folytatódtak. A délelőtt folyamán a résztvevők megismerhették a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár és a Veszprémi Érseki Könyvtár gyűjteményeit. A könyvtárat Jámbor Tamás mutatta be, ismertetve a Padányi Bíró Márton veszprémi püspök által alapított intézmény történetét és magát a gyűjteményt is. Itt lehetőség volt néhány híresebb kódex, ősnyomtatvány, antikva kötet közeli megtekintésére, ezentúl a hallgatóság bepillanthatott a Könyvtár által őrzött székesegyházi kottatár gyűjteményébe is. A Levéltárban történő vezetést Karlinszky Balázs és Varga Tibor, a levéltár munkatársai tartották, előbbi főként a középkori, míg utóbbi az újabb korok gazdag levéltári forrásanyagát ismertette. Sor került a raktárhelyiségek bejárására, néhány híresebb irat megtekintésére, a résztvevők megismerhették a levéltár működését, a rendelkezésre álló levéltári segédleteket, levéltári kiadványokat, valamint az interneten található helyi adatbázisok használatát.

A Szaléziánum pincéjében elfogyasztott közös ebéd után Veszprém város legnevezetesebb épületeinek megismerésére került sor. Gárdonyi Máté vezetésével az Akadémián részt vevők a történelmi belvárosból indultak, ahol középkori legendák részletein keresztül megismerhették a legfontosabb információkat a Szent György Kápolna és a Székesegyház történetéről. Ez után a várat elhagyva felkeresték az ún. Margit-romokat, mely a középkorban elsőként a helyi begina közösség tulajdona volt, majd később a domonkos rendi apácák Szent Katalin kolostora, ahol gyermekkorában Árpád-házi Szent Margit is nevelkedett. A történelmi séta utolsó állomása a Veszprémvölgyi Kolostor volt, ahol sor került az Akadémia hivatalos lezárására is.

A rendezvényt az MTA, a veszprémi érsekség és a balatonkiliti plébánia támogatta. A szervezők remélik, hogy az elkövetkezőkben a Pázmány bölcsészkara is támogatni fogja a rendezvényt, mint egyik legnevesebb nyári szakmai rendezvényét.

                                                                                                                                                          (Horváth Terézia)

Magyar Kurír
Újkor.hu
Képek
Kubinyi András Történész Műhely
MP4, összefoglaló
MP4, Takács István előadása