Fraknói Vilmosnak a nevét viselő Kutatócsoport által szervezett centenáriumi emlékéve két alappillére épült: a május eleji nagyváradi emlékkonferenciára, valamint a római nemzetközi szimpóziumra. A váradi előadások annotált változata egyéb tanulmányokkal, írásokkal és mellékletekkel kiegészítve a CVH I/24 köteteként 2024. október 16-án megjelent. Teljes terjedelmében letölthető a sorozat oldaláról itt, az institutumfraknoi.hu-n. Címe: „Fraknói Emlékkönyv. Fraknói Vilmos (1843–1924) püspök, történész, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárának emlékezete”.
Jóllehet csupán a kötet III. fejezete foglalkozik kifejezetten a vatikáni kutatásokkal („Itália, Róma, Vatikán”), Fraknói kezdeményező és kulcsszerepe okán emlékkönyvének leginkább méltó helye az 1882-ben általa alapított, majd 1884-ben elindult Monumenta Vaticana Hungariae örökségnek folytatója: a Collectanea Vaticana Hungariae sorozat (alapítva 2002, indulása: 2004).
Az I. rész („Fejezetek a Fraknói-biográfiából”) az életrajz különféle kérdéseivel foglalkozik. „A történészi, tudományos életút” címet viselő második rész határozott célja, hogy tisztázza Fraknói Vilmos jelentőségét a modern akadémiai tudományosság megteremtésében Magyarországon, illetve újradefiniálja helyét a magyar történetírók sorában. A Függelékekben megtalálható Fraknói bibliográfiája, róla szóló válogatott dokumentáció, illetve különféle képi ábrázolásainak gyűjteménye. A szokásos apparátusok előtt az Életút kronológiája fogja össze az elbeszélések szertefutó szálait.
A részletező elemzések, a huszonkét szerző – Rétfalvi Balázs, Sági György, Balla Tünde, Lakatos Attila, Hőgye Attila, Cziráki Csongor, Ress Imre, Szovák Kornél, Rácz György, Fazekas István, Lőrincz Zita, Orsós Julianna, Szovák Márton, Oláh P. Róbert, Nemes Gábor, Csécs Teréz, Fedeles Tamás, Horváth Terézia, Kruppa Tamás, s a két szerkesztő – változatos nézőpontjai, Solymosi László nyitógondolatai, Szekfű Gyula és R. Várkonyi Ágnes elöljáróban újraközölt megemlékezései a kötetet bizonyos szempontból értékesebbé teszik egy életrajzi monográfiánál. A Fraknói-biográfia hiányát nem tudják pótolni, inkább kiindulópontjává kívánnak válni. (Például ama kérdés bővebb kifejtésének, hogy Fraknói, miként világháborús írásaiból kiderül, jelenkor-történésznek is milyen kiváló volt.) A tanulmánykötet-jellegből fakadóan bizonyos ismétlődések érthető módon elkerülhetetlenek, hiszen a Leitmotiv végig ugyanaz a személy: az 1874-ig Frankl vezetéknevet viselő Fraknói Vilmos. A vissza-visszatérő életadatok, idézetek, hivatkozások mégis más-más hangnemben, tónusban és frazeálásban tárulnak az olvasó elé. Aki így akár egy-egy tanulmány alapján is rápillanthat a teljes életpályára, életműre.
Minden további szerkesztői kommentár helyett szólaljon meg immár maga a kötet. Nyomtatott változatának bemutatója Fraknói Vilmos halála 100. évfordulója előestéjén, 2024. november 19-én, du. 5 órai kezdett lesz a Központi Szemináriumban, mely intézmények 1858–1864 között növendéke volt. A program és a meghívó folyamatban.