„Olasz hatás a magyarországi lelkiségre” címmel szervezett konferenciát az MTA-PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport 2020. január 30-án a Mikszáth téri Sophianumban. A szimpózium munkájába a Fraknói Kutatócsoport Tusor Péter révén kapcsolódott be. Felszólalásának címe: „A római egyházi előírások betartásának kérdései Magyarországon a 17. században” volt. Elöljáróban kifejtésre került, hogy a trentói/trienti katolicizmus közismert jellemzői a középkori mértéket messze meghaladó pápai centralizáció és az ennek köszönhetőn megvalósuló uniformizáció. Az 1545–1563 között ülésező Trentói/Trienti Zsinaton elfogadott reformhatározatok sok tekintetben a Mediterraneum, ezen belül is az itáliai vallási eszméket, gondolkodást tükrözték vissza. Az előadás ezt követően azt vizsgálta, hogy ezek az előírások hogyan kerültek bevezetésre, illetve betartásra a királyi Magyarországon a 17. században. Szó esett a fontosabb zsinatokról, a böjti fegyelemről, különféle pápai fakultások, felhatalmazások, kiváltságok elnyeréséről, továbbá a megerősítő bullák meg- avagy meg nem szerzéséről, a Tridentinumon sok vihart kavart rezidenciakötelezettség hazai problémáiról. Emellett a kötelező és a püspökszentelési esküben fogadott négyévenkénti római utazások és jelentéstétel (visitatio ad limina és relatio status dioecesis) elmaradozásának okairól, s az egyházmegyén belüli kánoni látogatások (visitatio canonica) szorgos végzéséről is több szempont került bemutatásra. A hallgatóság az eddigi történeti eredmények áttekintése, összegzése és újraértékelése mellett – a Kutatócsoport által koordinált szisztematikus vatikáni magyar történeti kutatásoknak köszönhetően – újabb megfigyelésekkel, szempontokkal, történeti adatokkal is megismerkedhetett. Például arra vonatkozóan, hogy Pázmány Péter 1635. évi egyetemalapítása a historiográfia eddigi szilárdnak hitt állításaival szemben vajon nem kapott-e mégis szentszéki jóváhagyást, azaz „akkreditációt”, és nem működött-e gyakorlatilag már a kezdetektől fogva pápai jogú intézményként?