Nemzetközi tudományos konferenciát rendeztek 2026. október 14-én a szegedi Gál Ferenc Egyetemen Magyarország és Európa a Jagelló-kor végén címmel. A Fraknói Kutatócsoportot Nemes Gábor tudományos főmunkatárs képviselte Pápai–magyar kapcsolatok Mohács előtt című előadásával.
Refetátumában elmondta, hogy az egyik legkorszerűbb diplomáciai apparátussal rendelkező Apostoli Szentszék képviseletét bíboros legátus és állandó követ látta el Budán, Rómában a magyar ügyekben nagyrészt itáliaiak jártak el. A római magyar jelenlét tulajdonképpen teljesnek és folyamatosnak mondható: a legfelsőbb fórumon, a bíborosi kollégiumban a bíboros protektor képviselte a magyar uralkodót, míg követi és ügyvivői megbízatással elsősorban a kúriai hivatalok útvesztőiben jártas olaszokat alkalmaztak. Az Örök Városban megforduló magyar és horvát követek elsősorban az egyházi középréteg humanista műveltségű tagjai voltak, akik követségük után kivétel nélkül előreléptek az egyházi hierarchiában.
A pápaság a Magyar Királyság török elleni harcát nemcsak pénzbeli támogatással, az európai uralkodóknak küldött segélykérő levelekkel, hanem a lelkiekben megnyilvánuló hatalmával, például búcsúengedélyekkel is segítette. Az egyházfő többször is beavatkozott hazánk belső erőviszonyainak alakulásába: az ország belső bajait okozó személyek helyett igyekezett a Szentszékhez messzemenően lojális szereplőket pozícióhoz juttatni. Előadása alapján összességében megállapíthatjuk, hogy a gyakran változó összetételű és célú szövetségi rendszerek és a lutheri reformáció gyors terjedése miatt forrongó Európában a végveszélybe sodródott Magyarország sorsa leginkább a pápát ösztönözte arra, hogy figyelmét Magyarország felé fordítsa.
A konferencián a Szegedi Tudományegyetem mellett a római Pápai Szalézi Egyetem (Università Pontificia Salesiana), valamint a krakkói Ignatianum Egyetem (Uniwersytet Ignatianum w Krakowie) oktatói is előadtak.
