CVH

Forgách Ferenc okmánytár: válogatott politikai levelek és iratok (1586–1615)

CLASSIS II
9.
Kruppa Tamás

Forgách Ferenc okmánytár. Levelek és iratok (1586–1615), feltárta, közreadja és a kísérő tanulmányt írta Kruppa Tamás (CVH II/9), Budapest–Róma 2022. (xxxiii + 496 p.)

Az okmánytár Forgách Ferenc nyitrai püspök, majd esztergomi érsek-bíboros válogatott politikai jellegű levelezését tartalmazza. A majdnem 30 évnyi időszakból származó iratok egy páratlanul gyorsan felívelő, majd tragikus gyorsasággal megszakadó életpálya állomásait tárják az olvasó elé.

A kiadott iratanyag időben egyenetlenül oszlik meg, amelyet az magyaráz, hogy Forgách politikai természetű levelezésének megszületése és politikai tevékenységének megindulása a 17. századi magyar történelem egyik igen fontos, máig vitatott eseményével, a Bocskai-felkeléssel esik egybe. Ez a politikai kataklizma majdnem maga alá temette a magyarországi katolicizmus intézményrendszerét. Az okmánytár levelei arról tanúskodnak, hogy abban, hogy ez végül mégsem történt meg, Forgách Ferencnek elévülhetetlen és igazában véve teljes mélységében talán soha fel nem mérhető érdemei vannak. A püspöknek, majd bíboros-érseknek a magyarországi katolicizmust megmentő és annak jövőjére nézve irányt mutató tevékenysége mindössze 5 évben (1606–1610) sűrűsödik össze. Erre az időszakra esik a szabad vallásgyakorlat ellen folytatott küzdelme a bécsi béke, valamint a koronázás előtti és utáni törvények elfogadása kapcsán, a II. Mátyás ellen kezdeményezett inkvizíciós per, amelyben döntő szerepet játszott, a felső-magyarországi protestáns térhódítás lendületének megtörését, illetve a Tridentinum bevezetését célzó lépései. Ez a rövid periódusra szorítkozó, ám annál intenzívebb politikai aktivitás néha heti részletességgel tetten érhető a közölt forrásokban. Ugyanakkor a személyével összefüggésbe hozható iratok száma igen hullámzóan alakul Forgách politikai pályafutásának a teljes, három évtizedes időszakában.

A szövegkiadás alapja 92 darab, csekély kivétellel kiadatlan eredeti Forgách levél, amelyek néhány kivételtől eltekintve a Vatikáni Apostoli Levéltár Fondo Borghese és Segreteria di Stato, illetve a Biellai Állami Levéltár, Archivio Ferrero fondjaiból származnak. Ezeket a pápai államtitkárság és a prágai, illetve bécsi nunciatúra között megszületett és részben a Biblioteca Apostolica Vaticana kézirattárában fellelhető iratanyag egészíti ki. A közölt források kisebb, de fontos további két csoportja a bécsi Haus- Hof- und Staatsarchiv Hungarica anyagában, valamint Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának kamarai osztályában őrződött meg.

A közölt iratok minden eddiginél élesebb fényt vetnek Forgách Ferenc személyiségére és arra a kulcsfontosságú szerepre, amelyet a Bocskai-felkelés következtében rendkívül súlyos helyzetbe került magyarországi katolicizmus megőrzésében, megmentésében, illetve katolikus megújulás alapjainak, amelyre az utódok építkezhettek, lerakásában játszott.

A kötet az okmánytár mellett a levelezésanyag legfontosabb elemeit ismertető bevezetőt, a végén bibliográfiát, hely- és személynévmutatót, valamint egy angol nyelvű tanulmányt foglal magában.

Monumenta és Collectanea. Magyar történeti kutatások a Vatikánban (1881–2021)

CLASSIS I
20.
Tusor Péter

TUSOR PÉTER: Monumenta és Collectanea. Magyar történeti kutatások a Vatikánban (1881–2021) (CVH I/20), Budapest–Róma 2022. (20 p. + 248 p.)

A histioriográfia a 2004-ben megjelent CVH I/1 kutatástörténeti bevezetésének bővített és frissített, önálló monografikus kiadása. Az Apostoli Szentszék levéltáraiban végzett magyar kutatásokat tekinti át a pozitivizmus korától kezdődően napjainkig 1881 és 2021 között; előzetes kitekintéssel a 16. század végéig. Ismerteti a különféle kutatástörténeti periódusokat, kiadványokat, a fontosabb és rendre ismétlődő determinációkat. A monográfia egy rangos és nemzetközi vonatkozásaiban is jelentős „részdiszciplina” elemzésével szemléletesen diagnosztizálja a magyar történettudomány alapvető hiányosságát: a nyugat-európai példákkal ellentétben a századokon átívelő intézményi, még inkább projekt- kontinuitás fogyatékosságát.  Bemutatja az ebből fakadó folytonos újrakezdések parabolikáját. A Függelék tartalmazza a római, vatikáni anyagról készült magyarországi másolatok, mikrofilmek jegyzékét. E kutatástörténeti adatgyűjtés nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a diszkontinuitás végre kiküszöbölődjön a vatikáni magyar kutatások történetéből. A szintén a Függelékhez tartozó dokumentumválogatás a monografikus narratíva állításait szemléltetik. Jelen kiadásban megtalálható a Római Magyar Intézet „Fraknói Vilmos” Történeti Osztályának új szervezeti szabályzata is. Az MTA 1940-ben kiadott rendelkezése az intézmény vatikáni kutatásokban játszott szerepének, a II. osztály alá rendelt akadémikusi szakbizottság működésének utolsó érdemi dokumentuma. A kötethez külön Bibliográfia (pp. 193–208), Index (pp. 211–218); angol nyelvű annotált kísérőtanulmány (pp. 219–244), a magyar mellett angol Tartalomjegyzék (pp. 245–248) tartozik.

Ordinationum Documenta Pontificia. Klerikusszentelések a Római Kúriában a Magyar Szent Korona országaiból (1426–1523)

CLASSIS I
vol. 18.
Fedeles Tamás

Ordinationum Documenta Pontificia de Regnis Sacrae Coronae Hungariae (1426–1523). Ex Libris Formatarum Camerae Apostolicae collecta. Klerikusszentelések a Római Kúriában a Magyar Szent Korona országaiból (1426–1523). Az Apostoli Kamara Libri Formatarum bejegyzései (CVH I/18), feltárta, közreadja és a kísérőtanulmányt írta FEDELES TAMÁS, Budapest–Róma 2021. (lxxxvi + 576 p. + 1 képtábla + 3 térképmelléklet)

A klerikusszentelések a középkori Orbis Christianus területén a megszokott események közé tartoztak. A római Kúriában időről időre feltűntek azok a külföldi, köztük a Kárpát-medence területéről származó ifjak, akik az egyházi rend szentségének különböző grádusait kívánták felvenni. A külföldiek kúriai promóciója a 15. századtól öltött tömeges méreteket, amely jelenséget a nemzetközi szakirodalom találóan papszentelési turizmusnak (turismo delle ordinazioni) nevezett el. Jóllehet a magyar származású, illetőleg a magyarországi egyházi javadalommal rendelkezők kúriai szentelése nem ismeretlen a magyar medievisztika számára, hiszen a korábban vizsgált és közreadott pápai kérvénykönyvek (Regsitra supplicationum) bejegyzései számos papszenteléssel kapcsolatos folyamodványt tartalmaznak, azonban a promóciók részletei eleddig nem voltak ismertek.

Jelen okmánytár hiánypótló, ugyanis a külföldi klerikusok promócióját dokumentáló, az Archivio Apostolico Vaticano Camera Apostolica fondjában található Libri formatarum magyar vonatkozású bejegyzéseit adja közre. E regisztersorozatot a 20. század elejéig a Római Állami Levéltár Apostoli Kamara fondjában őrizték, majd az első világháború alatt – több más levéltári anyaggal együtt – csere útján került a Vatikáni Apostoli Levéltárba. Az állami archívumban őrzött kamarai volumenekkel megegyező módon e kötetek is kis folio formátumúak, fehér pergamenborításúak és papírlapokat tartalmaznak. Összesen 14 regiszterkönyv maradt korunkra, amelyek az 1425 és 1524 közötti időintervallumot ölelik fel. E kötet összesen 1001 bejegyzést tartalmaz, amely 783 fő promóciójával kapcsolatos dokumentumot tartalmaz. Mivel 50 magyar klerikus számára csupán szentelési engedélyt (littera dimissoria) állítottak ki, összesen 743-an vettek részt ténylegesen kúriai promóciókon. A valóságban ennél bizonyosan több magyar klerikust szentelhettek a Római Kúriában, azonban a forráspusztulás következtében ezt mindössze valószínűsíthetjük. A korszak 14 magyar egyházmegyéje közül összesen 12 neve szerepel a promóciókat dokumentáló forrásokban, amely négy, területtel már nem rendelkező korábbi missziós püspökséggel (episcopatus in partibus infidelium) egészült ki. Az egyházmegyék közötti megoszlást tekintve Esztergom (22%), Eger (19%), valamint Erdély és Zágráb (15–15%) dominanciája egyértelmű, ezeket követi Veszprém (6%) és Pécs (5%). Szinte megegyező arányban érkeztek klerikusok a győri és a váradi (4%), míg ennél némileg kevesebben a kalocsa–bácsi és a váci (3%) dioecesisek területéről, míg a csanádi és a nyitrai (1–1%) egyházmegyék részesülése a legcsekélyebb.

A szövegkiadást a téma szakirodalmát összefoglaló, a kérdéskör legfontosabb részleteit áttekintő és a gyűjtött anyagot bemutató bevezetés, illetve teljes körű személy- és helynévmutató kíséri.

Angelo Pecchinoli pápai legációja a magyar királyi udvarban (1488–1490)

CLASSIS II
tom. 8.
Antonín Kalous

Angelo Pecchinoli pápai legációja a magyar királyi udvarban (1488–1490). Írta és közreadja ANTONÍN KALOUS (CVH II/8), BudapestRóma 2021. (lxxix + 307 p.)

Az angol nyelvű és főcímű kötet olyan dokumentumok sorozatát tartalmazza, amely Angelo Pecchinoli pápai nuncius legációjához kapcsolódnak, aki 1488-ban érkezett meg a magyar királyi udvarba. Itt Mátyás király haláláig maradt és közelről követte a küzdelmet Magyarország trónjáért az új király, II. Ulászló 1490. szeptemberi megkoronázásáig.

A forráskiadás különböző típusú, latin nyelvű forrásokat vonultat fel. Először is, ezek közül a legfontosabbak Angelo Pecchinoli jelentései, amelyeket a királyi udvarból VIII. Ince pápának küldött Rómába. Másodsorban találunk közöttük két instrukciósorozatot, melyet a nunciusnak küldtek a Kúriából. Harmadsorban a nunciusnak adott megbízásokat a fakultásokkal, amelyek világosan meghatározzák a legáció jogi kereteit. Végül az Apostoli Kamara dokumentumait, melyekből egyértelműen körvonalazódik a legáció pénzügyi háttere. E négy típus mellett további pápai levelezés is szerepel benne a nunciussal, valamint a régió hatalmasságaival. Léteznek egyéb, a nuncius által kiadott oklevelek is a helyi levéltárakban, de valamennyi összegyűjtése és egybeszerkesztésük sokkal több időt és erőfeszítést igényelne.

Habár több jelentés készült, amelyek elvesztek és nem maradtak fenn az utókornak, a jelenlegi gyűjtés szerfelett hasznos lehet a történészek számára. Először is, a jelentések rendkívül jelentős források, amelyek érthetővé teszik Közép-Európa történéseit az 1480-as években a régió irányában folytatott pápai politikával összefüggésben. Másodsorban, az összes forrás világosan szemlélteti a késő középkori pápai legációk működését egy konkrét példán keresztül. Angelo Pecchinoli az Apostoli Szentszék tekintélyét felhasználva (hol sikeresen, hol sikertelenül) igyekezett megvédeni Közép-Európában az egyházi immunitást, jogokat és kiváltságokat.

A kötet tartalmaz egy angol nyelvű bevezető tanulmányt is, amely elemzi a források fent említett aspektusait, és elhelyezi őket a korszak és a késő-középkori Európában történő pápai kormányzás általános kontextusában.

Milada Křížková Hronová