CVH

Lósy, Lippay, Szelepchény. Három mikrobiográfia a kora újkorból (Vatikáni kivizsgálási jegyzőkönyvek közlésével, 1625–1666)

CLASSIS I
19
Tusor Péter

Lósy, Lippay, Szelepchény. Három mikrobiográfia a kora újkorból (Vatikáni kivizsgálási jegyzőkönyvek közlésével, 1625–1666) (CVH I/19), Budapest–Róma 2022. 436 p. + 4 műnyomó melléklet (3 kép, 1 térkép)

A kötet a kánoni kivizsgálási jegyzőkönyvek Pázmány Péterével (1616–1637) megkezdett teljes szövegű közlését (CVH II/6) folytatja, de már csak a personalia-anyagot hozza. Ezúttal Pázmány három utóda: Lósy Imre (1637–1642), Lippay György (1642–1666) és Szelepchény Györgyre (1666–1685) vatikáni személyi anyagát tartalmazza. A választást az esztergomi érsekeknek a kora újkor folyamán a magyar egyház-, köz-, társadalom- és művelődéstörténetben játszott meghatározó szerepe indokolja. A Pázmány-processzus publikálásának paradigmájából kiindulva a vizsgálat azt mutatja be, hogy minél szélesebb forrásbázisra támaszkodva hazai (Kárpát-medencei) és bécsi, valamint az itáliai (vatikáni) történeti dokumentumok milyen irányból és milyen szinten teszik lehetővé egy főpapi életút megismerését. Másként fogalmazva: a vatikáni források, jelesül a kánoni kivizsgálási jegyzőkönyvek milyen különleges, máshol fel nem lelhető információkat nyújtanak e célból. Mindezt pedig jelen munka nem összehasonlító elemzések, példák útján, hanem a teljes életutat biográfia-, pontosabban mikrobiográfiaszerűen, kritikai, kiváltképpen forráskritikai igénnyel áttekintve szemlélteti.

A kötetbeni meghatározás szerint a „mikrobiográfia” tanulmányformában megírt biográfia, amely olyan történelmi szereplőről veszi tárgyát, akinek életpályája – történeti szerepe, jelentősége és fennmaradt iratanyaga okán – (nagy)monografikus formában dolgozható és dolgozandó fel távlatosan. A már lehetőleg teljes forrásanyag (jelen esetben 34 itthoni, felvidéki s erdélyi, horvát, cseh, osztrák olasz és vatikáni lelőhely összesen 95 állaga), illetve szakirodalom (mintegy 420 tételes könyvészet) számbavételével és áttekintésével ugyanakkor csupán a curriculum, illetve az egyházkormányzati és -politikai szempontjából fontosabb/érdekesebb adatok, problémák tisztázására és a lényeges kérdések összegző, helyenként jelzésszerű megválaszolására kerül sor benne.

A kutatás fontos tézise, hogy Lósy, Lippay György, Szelepchény bár címerében még nincs ott a világi rangelsőségüket, feudális autonómiájukat jelképező hercegi korona, törekvéseikben, igényeikben, egyházi és politikai tényleges praxisukban viszont már igen. Sőt a Pázmány-i törekvéseken nyugvó valós hatalmuk és tényleges befolyásuk az országos politikára jóval nagyobb, mint utódaikét a következő három évszázadból.

Microbiographical Studies of Archbishops of Esztergom from the 17th Century (Imre Lósy, György Lippay, György Szelepchény)

Excerpta – Separata
Péter Tusor

Péter Tusor: Microbiographical Studies of Archbishops of Esztergom from the 17th Century (Imre Lósy, György Lippay, György Szelepchény). Budapest–Rome 2022. (CVH Separatum ex class. II, tom. 19.)

Repertorium Pontificiorum Documentorum in Regnis Sacrae Coronae Hungariae existentium (1417–1526)

CLASSIS II
10.
Nemes Gábor

Repertorium Pontificiorum Documentorum in Regnis Sacrae Coronae Hungariae existentium (1417–1526) (CVH II/10), összeállította és a bevezetést írta NEMES GÁBOR, Budapest–Róma 2022. xxv + 342 p. + mellékletek (4 kép és 1 térkép)

A kötet a történelmi Magyarország területén fennmaradt, 1417 és 1526 között kelt pápai oklevelek repertóriumát tartalmazza. A munka szervesen illeszkedik a Franco Bartoloni által útjára indított Index Actorum Romanorum Pontificum ab Innocentio III in ad Martinum V electum című rangos sorozat célkitűzéseihez. A szerző a gyűjtés során számba vett minden kéziratos fennmaradási formát, így az eredetik mellett az átírásban, másolatban, sőt fogalmazványban fennmaradtakat, továbbá a nyomtatott búcsúcédulákat is. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Diplomatikai Levéltára (DL) és Diplomatikai Fényképgyűjtemény (DF) mellett az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltárban őrzött Hevenesi, Kaprinai és Pray gyűjtemények, továbbá online adatbázisok is a gyűjtés alapját képezték. A kutatás során összegyűjtött kéziratokat és kiadásokat felhasználva minden egyes oklevélszövegről egy adategyüttes állt össze, amely az oklevél keltezési adatait, az oklevél kontextusának kezdő szavait, azaz incipitjét, a kiadó pápa nevét, a címzést, az oklevél szövegét megőrző kéziratokat és az egyes kiadásait tartalmazza.

Az 1417 és 1526 közötti több mint száz évből a Kárpát-medence levéltáraiban fennmaradt 1064 példányból 672 oklevélszöveget sikerült kigyűjteni. Ezek több mint fele, 344 maradt fenn eredetiben. A kötet bevezetője – amely a végén angolul is olvasható – a feldolgozott oklevélállomány elemzésével, értékelésével és az iratok fennmaradásának és megőrződésének problematikájával foglalkozik.

A repertóriumot több mutató is követi: először személy- és helynévmutató, majd a DL és DF számok, valamint az azzal nem rendelkező kéziratok konspektusa, ezután pedig az incipitek abc rendű indexe olvasható.

A kötetben szereplő eredeti oklevelek vizsgálata segítségével elkészült a kúriai hivatalnokok repertóriuma is. A munka ezzel a passaui egyetem neves diplomatika és paleográfia professzora, Thomas Frenz által évtizedek óta elkezdett, a pápai kúriai hivatalokban dolgozó személyek prozopográfiai és biográfiai gyűjtéséhez is kíván kapcsolódni.

Forgách Ferenc okmánytár: válogatott politikai levelek és iratok (1586–1615)

CLASSIS II
9.
Kruppa Tamás

Forgách Ferenc okmánytár. Levelek és iratok (1586–1615), feltárta, közreadja és a kísérő tanulmányt írta Kruppa Tamás (CVH II/9), Budapest–Róma 2022. (xxxiii + 496 p.)

Az okmánytár Forgách Ferenc nyitrai püspök, majd esztergomi érsek-bíboros válogatott politikai jellegű levelezését tartalmazza. A majdnem 30 évnyi időszakból származó iratok egy páratlanul gyorsan felívelő, majd tragikus gyorsasággal megszakadó életpálya állomásait tárják az olvasó elé.

A kiadott iratanyag időben egyenetlenül oszlik meg, amelyet az magyaráz, hogy Forgách politikai természetű levelezésének megszületése és politikai tevékenységének megindulása a 17. századi magyar történelem egyik igen fontos, máig vitatott eseményével, a Bocskai-felkeléssel esik egybe. Ez a politikai kataklizma majdnem maga alá temette a magyarországi katolicizmus intézményrendszerét. Az okmánytár levelei arról tanúskodnak, hogy abban, hogy ez végül mégsem történt meg, Forgách Ferencnek elévülhetetlen és igazában véve teljes mélységében talán soha fel nem mérhető érdemei vannak. A püspöknek, majd bíboros-érseknek a magyarországi katolicizmust megmentő és annak jövőjére nézve irányt mutató tevékenysége mindössze 5 évben (1606–1610) sűrűsödik össze. Erre az időszakra esik a szabad vallásgyakorlat ellen folytatott küzdelme a bécsi béke, valamint a koronázás előtti és utáni törvények elfogadása kapcsán, a II. Mátyás ellen kezdeményezett inkvizíciós per, amelyben döntő szerepet játszott, a felső-magyarországi protestáns térhódítás lendületének megtörését, illetve a Tridentinum bevezetését célzó lépései. Ez a rövid periódusra szorítkozó, ám annál intenzívebb politikai aktivitás néha heti részletességgel tetten érhető a közölt forrásokban. Ugyanakkor a személyével összefüggésbe hozható iratok száma igen hullámzóan alakul Forgách politikai pályafutásának a teljes, három évtizedes időszakában.

A szövegkiadás alapja 92 darab, csekély kivétellel kiadatlan eredeti Forgách levél, amelyek néhány kivételtől eltekintve a Vatikáni Apostoli Levéltár Fondo Borghese és Segreteria di Stato, illetve a Biellai Állami Levéltár, Archivio Ferrero fondjaiból származnak. Ezeket a pápai államtitkárság és a prágai, illetve bécsi nunciatúra között megszületett és részben a Biblioteca Apostolica Vaticana kézirattárában fellelhető iratanyag egészíti ki. A közölt források kisebb, de fontos további két csoportja a bécsi Haus- Hof- und Staatsarchiv Hungarica anyagában, valamint Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának kamarai osztályában őrződött meg.

A közölt iratok minden eddiginél élesebb fényt vetnek Forgách Ferenc személyiségére és arra a kulcsfontosságú szerepre, amelyet a Bocskai-felkelés következtében rendkívül súlyos helyzetbe került magyarországi katolicizmus megőrzésében, megmentésében, illetve katolikus megújulás alapjainak, amelyre az utódok építkezhettek, lerakásában játszott.

A kötet az okmánytár mellett a levelezésanyag legfontosabb elemeit ismertető bevezetőt, a végén bibliográfiát, hely- és személynévmutatót, valamint egy angol nyelvű tanulmányt foglal magában.

Monumenta és Collectanea. Magyar történeti kutatások a Vatikánban (1881–2021)

CLASSIS I
20.
Tusor Péter

TUSOR PÉTER: Monumenta és Collectanea. Magyar történeti kutatások a Vatikánban (1881–2021) (CVH I/20), Budapest–Róma 2022. (20 p. + 248 p.)

A histioriográfia a 2004-ben megjelent CVH I/1 kutatástörténeti bevezetésének bővített és frissített, önálló monografikus kiadása. Az Apostoli Szentszék levéltáraiban végzett magyar kutatásokat tekinti át a pozitivizmus korától kezdődően napjainkig 1881 és 2021 között; előzetes kitekintéssel a 16. század végéig. Ismerteti a különféle kutatástörténeti periódusokat, kiadványokat, a fontosabb és rendre ismétlődő determinációkat. A monográfia egy rangos és nemzetközi vonatkozásaiban is jelentős „részdiszciplina” elemzésével szemléletesen diagnosztizálja a magyar történettudomány alapvető hiányosságát: a nyugat-európai példákkal ellentétben a századokon átívelő intézményi, még inkább projekt- kontinuitás fogyatékosságát.  Bemutatja az ebből fakadó folytonos újrakezdések parabolikáját. A Függelék tartalmazza a római, vatikáni anyagról készült magyarországi másolatok, mikrofilmek jegyzékét. E kutatástörténeti adatgyűjtés nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a diszkontinuitás végre kiküszöbölődjön a vatikáni magyar kutatások történetéből. A szintén a Függelékhez tartozó dokumentumválogatás a monografikus narratíva állításait szemléltetik. Jelen kiadásban megtalálható a Római Magyar Intézet „Fraknói Vilmos” Történeti Osztályának új szervezeti szabályzata is. Az MTA 1940-ben kiadott rendelkezése az intézmény vatikáni kutatásokban játszott szerepének, a II. osztály alá rendelt akadémikusi szakbizottság működésének utolsó érdemi dokumentuma. A kötethez külön Bibliográfia (pp. 193–208), Index (pp. 211–218); angol nyelvű annotált kísérőtanulmány (pp. 219–244), a magyar mellett angol Tartalomjegyzék (pp. 245–248) tartozik.