Az elmúlt időszakban fokozott figyelem kísérte a pápaválasztó konklávé eseményeit. Ennek kapcsán rengeteg "szakértő" jelent meg, s sok téves, valamint félinformáció terjedt és terjed a legkülönfélébb fórumokon. Mivel a Fraknói Kutatócsoport a tudományos (alap)kutatás mellett fontosnak tartja a történelmi ismeretek és az új eredmények hiteles bemutatását és megismertetését, munkatársai a meghívások egy részének eleget téve az állami és kereskedelmi médiumok különböző felületein is megosztották gondolataikat a konklávéról.
A Kutatócsoport tagjai nem "Vatikán-szakértők" (– bár kifejezett kérésük ellenére ki-kiírták róluk ezt az önjelölő megjelölést). Ugyanakkor például jól tudják azt, hogy a Püspöki Dikasztérium feladata nem a "püspökök ügyes-bajos dolgainak az intézése", hanem alapvetően a püspök- (koadjutori, apostoli adminisztrátori stb.) kinevezések intézése, új egyházmegyék (prelatúrák stb.) alapítása, a régiek diszmembrálása vagy éppen összevonása, a püspöki ad limina látogatások bonyolítása, ritkábban esetleges fegyelmi ügyek tárgyalása. Azt is tudjuk, hogy a konklávéba a Capella Paolinából a Sistinába átvonuló menet élén nem a tényleges apostoli protonotáriusok 7 fős kollégiuma halad, hanem csupán 2 tag közülük, valamint két Rota-auditor, illetve pápai ceremoniáriusok, a pápaválasztás okiratát pedig nem a protonotáriusok, hanem a főceremoniárius állítja ki, s helyettese és a Bíborosi Kollégium titkára hitelesíti.
Szintén világos a Fraknói Kutatócsoport számára, hogy a pápa halálával az összes bíborosi kuriális vezetői funkció (államtitkári, prefektusi stb.) eo ipso megszűnt a pápa halálával, kivéve: camerlengo (Farell), főpenitenciárius (De Donatis), főalamizsnás (Krajewski), a római és vatikáni vikárius (Reina és Gambetti). Ehhez képes a sede vacante idején Parolint tévesen továbbra is mint bíboros államtitkárt emlegették sokáig a "Vatikán-szakértők". Parolin továbbá nem 70 éves kora miatt volt a konklávé 'elnöke' – a testület dékánja és aldékánja túlkoros lévén –, hanem mert a püspök-bíborosok sorában ő volt a rangidős választó kardinális (ugyan Filoni bíborossal együtt nevezték ki, de a konzisztóriumban Parolint hirdették ki előbb...). Azt is tudjuk, hogy a XIV. Leóval Parolin mint korelső választó püspök-bíboros jelent meg a Loggia delle Benedizioni-n, a kihirdető protodiakónussal, Mambertivel (ő 80 év alatti), s hogy mellettük a vidám Pulić bíborost mint választó rangidős presbiter-bíborost láthattuk (a protopresbiter-bíboros Kitbunchu bangkoki érsek 1929-es születésű). Parolin, Pulić és Mamberti tehát a választó bíborosok egészét reprezentálták az új pápa mellett. S persze az is evidens, hogy a tulajdonképpeni bíborszín a pápai mozzetta privilégiuma, a kardinálisok korális öltözete skarlátvörös színű. Stb. Stb. Stb.
Tusor Péter a Kossuth Rádió Jó reggelt Magyarország című műsorában mutatta be május 8-án a konklávé új- és legújabbkori történetét és a mostani konklávéval kapcsolatos elképzeléseket. Előző nap, május 7-én Nemes Gábor a HírTV élő adásában kommentálta a konklávé kezdetének eseményeit, míg április 24-én Kanász Viktor a Retro Rádióban ismertette az új pápa megválasztásának történelmi hátterét. A konklávét követően az új pápa szeméyéről, névválasztásáról, első gesztusairól, s azok történelmi hátteréről május 10-én Tusor Péter az M1-ben, Kanász Viktor pedig a Retro Rádióban adott ismét interjút.
Mindemellett Sági György az Újkor.hu oldalán mutatta be a mostani konklávé előzményeit.
Tusor Péter rádió-interjúja itt (7:20-tól), TV-interjúja pedig itt hallgatható meg
Nemes Gábor itt hallgatható meg
Kanász Viktor első interjúja itt (36:00-tól), a második pedig itt (szintén 36:00-tól) hallgatható meg
