Kruppa Tamás

Nándorfehérvár, 1456. július 22. – Hunyadi János legnagyobb hadi sikere

Konstantinápoly 1453-as elfoglalása után II. Mehmed szultán elérkezettnek látta az időt, hogy elfoglalja Magyarország kulcsát, amelyet az oszmán csapatok már többször megkíséreltek bevenni. A Nándorfehérvár elleni előkészületek már 1455 decemberében megindultak. A konkrét csapatmozgással kapcsolatos hírek 1456. április 7-én értek Budára. Óriási török hadsereg készülődött: az egykorú források erős túlzással száz és százötvenezer közé tették az oszmán csapatok létszámát, de a mai mértékadó becslések is hatvan-nyolcvanezer főre becsülik a sereg nagyságát.

Nikápoly, az utolsó keresztes hadjárat – olasz szemmel

1396. szeptember 25-én (más források szerint 28-án) szenvedett vereséget a nemzetközi összefogás eredményeként szerveződött nyugati lovagi sereg a magyar csapatokkal együtt Nikápoly mellett a Bajezid szultán vezette oszmán hadseregtől. A vereség hosszú távú következményeként nem került többé sor hasonló összefogásra. A nikápolyi csata emléke más és más módon hagyott nyomot a kudarcban részes országok történeti tudatában: az eseményt ez alkalommal az olasz historiográfia egyik közelmúltban megjelent műve alapján idézzük fel.

Pestisjárvány és háború a 16. századi Magyarországon

A 14. század közepén pusztító nagy pestisjárványt követően a fertőzés több hullámban egészen a 18. századig jelen volt Európában. Ennek kedveztek a gyakori háborúk, valamint a 17. század elején beköszöntő kis jégkorszak, és az emiatt gyakoribbá váló éhínségek. Magyarországon, amelybe beleértendő ebben az esetben mindhárom országrész, a török hódoltság miatti állandó háborús viszonyok következtében a pestis a síkvidéki területen koncentrálódó magyarság körében a többi, itt élő nemzetiséghez képest jóval nagyobb arányban pusztított.

„Szolidaritás, pietás, auktoritás” – Vanyó Tihamér egyháztörténész emlékére

Vanyó Tihamér OSB azon ritka történészek közé tartozott, akik megérték századik születésnapjukat. Egyháztörténészek számára megkerülhetetlen életművében okmánytárakat, elemzéseket, recenziókat, kutatásmódszertani kézikönyveket egyaránt találunk, és csak találgathatunk, mennyivel gazdagabb lehetne szellemi hagyatéka, ha nem kényszerült volna több évtizedes hallgatásra a kommunista hatalomátvétel után. Pályáját és életművét minden 20. század iránt érdeklődőnek érdemes jobban megismerni.