Tudomány-népszerűsítés

2018. augusztus 19.
A karizmatikus horvát főpap, Alojzije Viktor Stepinac személye olyan a horvát nemzetnek mint számunkra Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása. Zágráb érsekeként a legválságosabb időkben is emberséges maradt az embertelenségek közepette, s egyaránt védte a katolikusokat és más vallásúakat, a horvátokat és más nemzetiségűeket. Mindemellett pedig minden erejével küzdött híveiért és a Horvát Katolikus Egyház érdekeinek megőrzéséért a kiépülő Tito-rendszerben is.
Fraknói Vilmos nagyváradi kanonok és arbei címzetes püspök a 19–20. századi magyar katolicizmus nagyformátumú egyénisége, a történettudomány kiváló ismerője és művelője, a vatikáni magyar történeti kutatások úttörője és a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Születésének 175. évfordulóján a hazáját szerető tudós pap életére, munkásságára és mecénási tevékenységére emlékezünk.
Az V. Miklós pontifikátusával (1447–1455) kezdődő és III. Pál uralkodásával (1534–1549) véget érő időszak a reneszánsz pápaság kora. Az évszázados periódus általános jellemzői közé sorolhatjuk többek között a pápák művészet- és tudománypártoló tevékenységét, rokonaik nagymértékű támogatását, az Egyházi Állam területének növelését célzó politikai és katonai akciókat, s ugyancsak e periódus ismérveként említhető a főpapság egyre világiasabbá váló életmódja. A nagy pompával megrendezett, esetenként orgiába hajló lakomákkal, vadászatokkal, a nyíltan felvállalt szeretőkkel, hovatovább törvénytelen gyermekekkel (is) jellemezhető életstílus a korszak főpapjaitól, így a bíborosoktól, sőt néhány egyházfőtől sem állt távol. Közülük a „Vénusz vonzásában” élő VI. Sándor pápa (1492–1493) életvitele botránkoztatta meg leginkább a kortársakat és az utókort.
Az évforduló alkalmából február 27-én az MTA–PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport tagjai megkoszorúzták névadójuk síremlékét a Fiumei Úti Nemzeti Sírkertben. Beszédet mondott Török József emeritus professzor és Csorba László egyetemi tanár, a Magyar Nemzeti Múzeum egykori főigazgatója.
Az évforduló alkalmából 2018. február 27-én a MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport tagjai megkoszorúzták Fraknói Vilmos síremlékét a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben. Beszédet mondott Csorba László egyetemi tanár, a Magyar Nemzeti Múzeum volt főigazgatója.
Stefan Wyszyński bíboros, a 20. századi Lengyel Katolikus Egyház egyik legmeghatározóbb alakjaként egyszerre testesítette meg a nemzeti öntudatot, a keresztény elhivatottságot és a szocialista rendszerrel szembeni józan, kompromisszumkereső fellépést. Személyisége és tettei révén a múlt század legjelentősebb hatású lengyel katolikus főpapjává emelkedett a pápává választott Karol Wojtyła krakkói érsek mellett. 
Kétségtelen, hogy Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érseket az állami erőszakkal és elnyomással szembeni helytállása és kálváriája, egyházi kulcsszerepe kiemeli a 20. századi magyar püspökök közül, azonban a példamutatás tekintetében nem járt egyedül ezen a rögös úton. Számos püspöktársa, pap és világi hívő is osztozott a megpróbáltatásokban a kommunista uralom idején. Ezen személyek közé tartozott Pétery József, az szentistváni alapítású Váci Egyházmegye 1942 és 1967 közötti püspöke (1953–1956, majd 1957–1967 között akadályoztatva hivatala ellátásában). Noha a második világháború utáni politikai vezetés szavának még kezdetben túlzott hitelt is adott, később félelem nélkül emelte fel szavát a törvénytelenségek és visszaélések kapcsán. Pétery püspököt egész működése folyamán alapvetően mindenkor a széleskörű empátia, határozottság és az elvekhez, keresztény értékekhez való ragaszkodás jellemezte.