„Írom kegyelmednek, mint igaz magyar igaz magyarnak”. Lippay György veszprémi és egri püspök, esztergomi érsek levelei magyar arisztokratákhoz, nemesekhez (1635–1665)

CLASSIS I
vol. 1
Tusor Péter

TUSOR PÉTER, „Írom kegyelmednek, mint igaz magyar igaz magyarnak”. Lippay György veszprémi és egri püspök, esztergomi érsek levelei magyar arisztokratákhoz, nemesekhez (1635–1665) (CST I/1), Budapest 2015. liv + 544 p. + 9 melléklet (hasonmások, térkép)

 

A kötet, amely egy korábbi gyűjtés kiegészítése, szakapparátussal történő „felszerelése” és sajtó alá rendezése, az eredeti Lendület-program szupplementumaként készült el. A benne közlésre kerülő forrásanyag: a Lippay György által akár bécsi udvari magyar kancellárként (1635–1642), akár az ország prímásaként (1642–1666) a nádorokhoz, országbírókhoz, kerületi főkapitányokhoz stb. írott, összesen 448 levél a 17. század középső harmadának duális, a rendek és az uralkodó között megoszló hatalomgyakorlás működésének részleteibe engednek bepillantást.

 

Szemléltetik, hogy az ország kormányzása milyen transzmissziókon keresztül működött a bécsi birodalmi központból, mi volt ebben az egyházi rend vezetőinek a szerepe, viszonya a „status saecularis” irányítóihoz. Bemutatják, hogy melyek voltak az összetett rendszer mozgásának nehézségei, buktatói (kiváltképpen a két rendi pólus, a prímás és a nádor folyamatosan hullámzó viszonya tekintetében). Megtudható belőlük, hogy milyen technikák szolgáltak a működőképesség biztosítására, alkalmasint gyors és eredményes döntések elérésére, végrehajtására. Adatoltan nyomon követhető, hogy a 17. század elején kialakult, Pázmány érseksége alatt konszolidálódott rendszer, melyben az esztergomi érsek az ország prímásaként megkerülhetetlen hatalmi központ a nádor mellett a Királyság kormányzásában, az 1650–1660-as évek fordulóján hogyan porlad szét hétről-hétre a formálódó Habsburg-abszolutizmus zátonyain.

 

Az akár kancellárként, akár prímásként írt levelek fontos mozaikkockái azok a hiánypótló információk, amelyek a császári udvarról tudósítanak. Kormányzattörténeti szempontokat vizsgálva számos hiánypótló adatot találunk az udvari döntéshozatal hivatali működésének részleteire. A magyar kormányszervek, az Udvari Magyar Kancellária, a Pozsonyi Kamara szerepére és a Magyar Tanácsra vonatkozó utalások mellett az országgyűlések előkészítése szintén gyakran visszatérő téma. Az erdélyi politikára vonatkozó szépszámú iratból kitapintható, hogy Lippaynak minden igyekezete ellenére sem sikerült Pázmány helyébe lépni az I. Rákóczy Györggyel ápolt kapcsolatok terén.

 

A politika- és kormányzattörténet mellett meghatározók a hadtörténeti dimenziók. Az iratanyagban a kifejezetten egyházi vonatkozású tematika tulajdonképpen másodlagosnak tekinthető. A levelekből egy magyar főpap rendkívül sokrétű, összetett társadalmi kapcsolatrendszere tárul fel. Kezdve a társadalmi, hivatali állásból fakadó jogi, reprezentációs jellegű érintkezések sorától egészen a személyes, mély barátság vagy épp ennek ellenkezőjének példáiig. A közlésre kerülő levelekből történelmi szerepe, kapcsolatai mellett számos személyes adatot, érdekességet is megtudhatunk írójukról.

 

Recenzió (Obeliscus)

Recenzió (Aetas)