A tavalyi pécsi alkalom után (a részleteket lásd itt) 2023. december 7-én Mohácson rendezték meg a Fraknói Kutatócsoport közreműködésével az idei Mohács500 konferenciát.
Az első szekcióban Fedeles Tamás elnöklete mellett Nemes Gábor és Kruppa Tamás tartott előadást. Nemes Gábor a győri székeskáptalan hadi kiadásait ismertette a káptalan középkori számadáskönyvéből nyert adatok alapján 1500 és 1526 között. Ebben megállapította, hogy a győri káptalan - jóllehet az 1498. évi 20. tc. alapján nem számított bandáriumtartó birtokosok közé - 1502-től kimutathatóan rendelkezett zsoldosokkal. A káptalani zsoldosok között lovas (nehéz- és könnyűlovas egyaránt), valamint gyalogos katonák egyaránt előfordultak, amelyeknek külön kapitányuk és zászlójuk is volt. A zsold, valamint a fegyverrel, ruházattal és élelemmel történő ellátás anyagilag megterhelte a kanonokokat, a hadiadó mellett saját jövedelmeikből is kellett finanszírozni a háborús költségeket.
Kruppa Tamás a mohácsi csatát közvetlenül megelőző pápai követjelentéseket vette górcső alá. Jóllehet ezek a források régóta ismertek, a történetírás eddig mégis kevés figyelmet szentelt rájuk. Előadásában kifejtette, hogy az 1524-1526 közötti időszak oszmán-magyar diplomáciai kapcsolatainak mai történészi narrációja hiányos és egyoldalú. Ezt az egyoldalúságot segítenek árnyalni a Kruppa által bemutatott új kutatási eredmények, amelyeknek a lényege, hogy a magyar fél a mohácsi katasztrófa előtt a béke érdekében hajlandó volt az adófizetésre is a Porta számára, és hogy erről az említett vatikáni források tanúsága szerint konkrét, bár ránk nem maradt irat is készült.
A délutáni szekciót Kanász Viktor kezdte. Előadásában olyan eddig ismeretlen 16-17. századi, savolyai, német és angol műveket mutatott be, amelyek részletesen szólnak az 1526-os mohácsi csatáról és következményeiről. Kiemelte, hogy a csata emléke régiókon átívelő módon, felekezetektől függetlenül váltott ki Európa-szerte érdeklődést a csatát követő generációkban. Az eseményeket toposz-szerűen értelmezték, s gyakran feltűnt a fiatal király, a meggondolatlan hadvezér képe, illetve a hanyatlás-sztereotípia. Mindez jól mutatja, hogyan gondolkozott a kora újkori európai értelmiség Mohácsról és 1526-ról.
Fedeles Tamás a II. Lajos-kori magyar főpapi kart mutatta be, a prozopográfia módszereire alapozva elemezte annak személyi összetételét. Előadásából megtudhattuk, hogy a korszak 24 püspökének többsége humanista műveltséggel rendelkezett, közülük számosan itáliai egyetemeken pallérozták elméjüket. Származásukat tekintve a köznemesek alkották a többséget, megelőzve a bárói, a polgári és a jobbágy családok sarjait. A püspökök nagyobb része pedig Bakóc Tamás és Szatmári György, a korszak két főkancellárja köréből került ki. Ismertette továbbá egy hiánypótló egyháztörténeti kézikönyv, a késő középkori püspöklexikon (1458-1526) előkészítő munkálatait.
A konferencián mutatták be az Elsüllyedt Mohács című tanulmánykötet is, melyben Nemes Gábor, Kruppa Tamás és Kanász Viktor írásai is helyet kaptak.
