2019. október 9-én került sor a Fraknói Kutatócsoport IV. egyetemi műhelyszemináriumára a PPKE-n. A professzionális történeti kutatás és egyetemi oktatás integrációját elmélyíteni kívánó, egyúttal a szélesebb érdeklődő közönség számára is nyilvános alkalmakon rendre egy-egy római kutatási részprojekt kerül lezárásra és bemutatásra. Jelen esetben a regensburgi történész, Rotraud Becker és Tusor Péter közös kutatása. A kutatás középpontjában a 17. századi nemzetközi diplomácia egyetlen jelentős magyar részvétele: Pázmány Péter római követjárása állt, melyre a harmincéves háború fordulópontján, 1632-ben került sor. Fordulópont, hiszen épp a követség alatt tanúsított elutasító pápai attitűd nyomán vált mind egyértelműbbé: az 1618-ban kirobbant konfliktus mind kevésbé vallásháború már. Azaz a hadviselők legalább egyikénél sem meghatározó már a vallási motiváció, a cél immár mind kizárólagosabban az Európa felett hegemónia megszerzése (– és marad egészen a II. világháborúig).
A követjárás történetével már sokan foglalkoztak. Mednyánszky Alajos 1830-ban kiadta fontosabb forrásait, ezeket Hanuy Ferenc a Pázmány-összkiadásban 1911-ben tovább bővítette. Fraknói Vilmos nagymonográfiája (Pázmány Péter és kora) III. kötetében 1872-ben máig legjobb elbeszélését adja a történéseknek. Szinte minden szóba jöhető forrást használ, de sokszor csak felületesen. El nem hallgatja, de szemmel láthatóan tompítani igyekszik a Magyarország prímása és az őt 1629-ben bíborosává kreáló VIII. Orbán pápa (1623–1644) között húzódó konfliktus élét. Az ellentétek kiváltó oka az volt, hogy Pázmány II. Ferdinánd (1619–1637) megbízásából hiába próbálta rávenni az egyházfőt, siessen érdemben a protestáns svéd II. Gusztáv Adolf támadásával végveszélybe jutott császár (és a német katolikusok) segítségére. A korábban párizsi nuncius pápa francia befolyásra ezt elutasította. Az Egyházi Állam fejeként ugyanis kifejezetten a Habsburgok meggyengülése állt az érdekében, hiszen így évszázados itáliai befolyásuk is csökkent volna. Pázmány számára viszont a dinasztia esetleges bukása egyet jelentett a török elleni védekezés, és az általa irányított katolikus felekezetszervezés összeomlásával, hiszen a Királyság gyakorlatilag Erdély státuszába került volna ezáltal. Energikus fellépésére a pápa mégis kénytelen volt jelentősebb pénzsegélyt adni a császárnak, méghozzá a legtöbbet, amit Habsburg-követ egy összegben szerezni tudott Rómában a háború idején.
Ez a lényegi történés a nemzetközi szakirodalom számára is ismert volt, August Lemantól és Ludwig von Pastortól kezdve mostanáig minden, a korszakkal foglalkozó munka említi Pázmány követségét. Ennek tényét és feszült körülményeit azonban árnyékban hagyta a spanyol követ Gaspare Borgia bíboros pár héttel korábban, 1632. március 8-án a titkos konzisztóriumban VIII. Orbán franciabarát politikája miatt tett ünnepélyes protestálása. Az egyházfő Borgia kardinálist a történtek után többé nem volt hajlandó fogadni, sőt 1634-ben végleg eltávolíttatta az Örök Városból.
A színfalak, a diplomáciai kulisszák mögé mélyen bepillantó új kutatás eredményei szerint valami nagyon hasonló történt Pázmánnyal is. Az ő fellépését is hasonlóan szemlélték a pápai udvarban, és később hiába szeretett volna, nem engedték meg neki, hogy császári követként vagy a Habsburg-országok bíboros protektoraként visszatérjen – akár esztergomi érseki székéről lemondva – Rómába. Az október 9-ei nyilvános egyetemi műhelyszemináriumon mindeme események háttere, új mozzanatai, a rendkívüli izgalmas Pázmány-követjárás kulisszatitkai váltak megismerhetővé a Vatikánban őrzött történeti dokumentumoknak és a feltárásukat elvégző nemzetközi vizsgálatnak köszönhetően. Az előadás hamarosan megtekinthető lesz a Fraknói Kutatócsoport Youtube-csatornáján.
A nemzetközi kooperációnak a Fraknói Kutatócsoport IV. egyetemi műhelyszemináriumán prezentált eredményeit, számos kiadatlan vatikáni forrás közlésével a következő kötet tartalmazza: “Negozio del Ss.r Card. Pasman”. Péter Pázmány’s Imperial Embassage to Rome in 1632 (With Unpublished Vatican Documents) (Collectanea Vaticana Hungariae II/7), written and edited by Rotraud Becker, Péter Tusor, Budapest–Rome 2019. pp. 482. + 3 suppl. (2x2 pictures, 4 facsimilia) Digital supplements: http://institutumfraknoi.hu/en/repositorium/pazman_rome_1632 (A munka angol nyelvű, a Chapter I–II magyarul is olvasható, a források olaszul és latinul íródtak, használatukat angol és magyar tartalmi kivonatok segítik. Az angol részeket Gátas-Palotai Ágnes fordította, Rotraud Becker fejezetét pedig németből Forgó András magyarította.)
Az előadás ppt-je
Videó (előkészületben)