Az idei esztendőben immár nyolcadik alkalommal került megrendezésre a Fraknói Nyári Akadémia. Ezúttal a „vissza a gyökerekhez” elvét követve Piliscsaba, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának egykori campusa adott helyet a rendezvénynek. Az ELKH-PPKE-PTE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport az akadémia előestéjén tartotta alakuló értekezletét az új 5 éves akadémiai ciklus nyitányaként, ahol a kutatócsoport előtt álló feladatokat és célokat vitatták meg a résztvevők.
A tudományos program augusztus 5-én vette kezdetét az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete épületében, majd az esemény augusztus 6-án a Makovecz Campus Alapítvány fenntartásába került Stephaneum épület Pázmány-termében folytatódott, ahol a kar egykori dísztermében kerültek megtartásra a tudományos előadások.
Az első nap Kanász Viktor, a Fraknói Nyári Akadémia igazgatója köszöntő szavaival vette kezdetét, melyben szót ejtett a nyolcadik éve töretlenül megrendezésre kerülő nyári akadémia előzményeire, annak mára egyre magasabb színvonalú lebonyolításaira, népszerűségére. Őt követte Gárdonyi Máté egyháztörténész professzor, az akadémia egyik alapító kurátora, aki nyitóbeszédében kitért Havasboldogasszony ünnepére, a római Santa Maria Maggiore-bazilikában őrzött Salus Populi Romani kegykép történetére, s arra is, mennyire fontos szerepet töltött be ez a kép a pápák életében, szolgálatában. A péterváradi apátság kapcsán kiemelte a magyar vonatkozásokat is.
Az idei évtől Gárdonyi Máté és Tusor Péter, a Fraknói Kutatócsoport vezetője mellett az idén Stephanus-díjjal is kitüntetett Szovák Kornélt, a PPKE BTK Medievisztika Tanszékének oktatóját, az ELKH-ELTE-PPKE Ókortudományi Kutatócsoport vezetőjét, a társrendező Moravcsik Gyula Intézet igazgatóját is az akadémia kurátoraként köszönthettük. Az első szekciót nyitó beszédében a vatikáni kutatások fontosságára utalt, ezek a vizsgálatok ugyanis merőben új információkkal gyarapíthatják és gyarapítják eddig meglévő tudásunkat.
A középkortól a 20. századig terjedő eseményeket felölelő legelső szekció első előadását Bácsatyai Dániel tartotta „Jolánta királyné hitbére – egy ismeretlen oklevél 1222-ből” címmel, melyben azt mutatta be, miként rendelkezett Aragóniai Jolánta királyné – II. András és Courtenay Jolánta leánya, I. Jakab aragóniai király felesége – édesanyja után maradt örökségéről és saját hagyatékáról, a pozsonyi várispánságról fiai javára. Az Aragóniai Korona Levéltárában megtalálható Magyarországi Jolánta dossziéja. Jolánta hitbérét III. Honorius pápának egy oklevele foglalja magába, amely II. András királyi tanács tagjai előtt tett korábbi oklevelét másolja át. A magyar király felesége jövőjének biztosítására gondolt az oklevél megalkotásakor. A pápa ezt a pozsonyi várispánságot erősítette meg kizárólagosan Magyarországi Jolánta számára, aki fiai javára örökítette tovább azt.
C. Tóth Norbert „Kié a kinevezés joga? Vita az esztergomi Szent Péter-oltár kegyuraságáról” címmel tartott előadásában egy 1514-es libellusban fellelhető két javadalom odaadományozására vonatkozó információkat vizsgált. Ez a két javadalom az esztergomi Szent Erzsébet-kápolna, valamint a címben említett Szent Péter és Pál-oltár volt. A Szent Erzsébet-kápolna ügyében 1510/1511-ben per zajlott le Ibrányi István és Szatmári János között, mivel Ibrányi István elvette a javadalmat Szatmári Jánostól. Szent Péter és Pál oltárának javadalmáról az tudható, hogy már 1514-ben folyt per Bakóc Tamás és Budai Bálint között. A forrás alapján a per ügymenetébe nyertünk betekintést, így információt kaptunk a per 16. századi lefolyásáról, s arról, milyen volt az ügyintézés Magyarország és az Apostoli Szentszék között, valamint, arról is, hogyan működött együtt egy hiteleshely egy korabeli közjegyzővel.
A Fraknói Kutatócsoport tagjai közül elsőként Fedeles Tamás tudományos tanácsadó, kutatócsoporti társvezető tartotta meg előadását „A magyar főpapi kar a középkor alkonyán” címmel. Előadásában többféle szempontot figyelembe véve elemezte a Jagelló-kori püspöki kar összetételét, a püspökök korabeli közéletben való szerepvállalását. Egy I. Mátyás és Jagelló-kori lexikon mielőbbi megalkotását sürgette, hiszen ennek segítségével átfogó képet kaphatnánk a korabeli püspökök politikai életben betöltött szerepéről. Makro-megközelítéssel az előadó sorra vette a püspöki kar tagjai sorában megmutatkozó változásokat II. Ulászló és II. Lajos királyok idejében. Kitért arra is, hogy 1471-et követően miben változott meg az uralkodók választási szokása a püspökök származását illetően. A korábbi gyakorlattól eltérően ugyanis innentől kezdve nemesi és jobbágy-származású papokból kerültek ki az egyházi méltóságok, gondoljunk elsősorban Szalkai László esztergomi érsekre. Az előadó kiemelte, hogy a korszak végére egy humanista főpapi kar jött létre.
A Kutatócsoport másik tagja, Nemes Gábor „Két ismeretlen bréveregistrum IV. Sixtus pápa idejéből” címmel tartott előadásában áttekintette, hogy a szentszéki iratok vizsgálata során milyen bréve-típusokkal találkozhatunk. Mindemellett a brévék kiállításának intézményi kereteiről, azaz a brévetitkárság működéséről is szót ejtett. Ismertette a különböző szakirodalmi nézeteket arra vonatkozóan, hogy mennyi registrum maradthatott fenn az utókor számára az összmennyiséghez viszonyítva. Ebben a kontextusban beszélt a IV. Sixtus-korabeli registrumokról, megjegyezve, hogy a két kötet összesen 16 brévét tartalmaz. A laikusokhoz köthetők rendszerint uralkodók, a klerikusokhoz kapcsolódók főpapok ügyeiben születtek.
A délutáni második szekciót a Fraknói Nyári Akadémia kurátoraként Tusor Péter nyitotta meg, s bejelentette, hogy az előadások írott verziójából tematikus kötet készül, amely a Collectanea Vaticana Hungariae sorozat keretében jelenik majd meg, „Magyarország és a római Szentszék III” címmel.
„Nunciusok háborúban. Filippo Spinelli a prágai udvarban” címmel adott elő Kruppa Tamás, aki előadásában felhívta a történészek figyelmét a nunciusi jelentések fontosságára. Kiemelte azt, hogy a koraújkor vonatkozásában a magyarok mellett a csehek és a németek járnak élen e jelentések feldolgozásában. Az előadó előkészületben lévő monográfiája egy fejezetéből adott ízelítőt, amikor Filippo Spinelli nuncius működését elemezte. A jelentések adatai alapján megállapította, hogy a vallásügyeké volt a központi szerep a magyar-erdélyi ügyekben, a levelezésből azonban az látszik, hogy az oszmánellenes liga fenntartása volt a kardinális kérdés. Hangsúlyozta továbbá, hogy a zűrzavaros erdélyi állapotokba is betekintést adhatnak a nunciusok egymás közötti, valamint az Apostoli Szentszékkel folytatott levelezései is.
Mihalik Béla Vilmos „Források a firenzei Medici levéltárban Telekessy István csanádi püspöki kinevezéséhez (1696)” címmel tartott előadást. Rákóczi „püspökének” talán kevésbé ismert és kutatott témáját, a Csanádi Egyházmegye élére történő kinevezését vette górcső alá. A 17. században ez az egyházmegye számított az oszmán-magyar harcok fő hadszínterének. A püspökök jövedelme ekkortájt meglehetősen kevés volt, így gyakran tartották meg korábbi javadalmukat is. Éppen ezért nem véletlen, hogy Telekessy István is ragaszkodott győri stallumához, s Csanádban egyedül misszionálást végeztetett. Püspöki kinevezésének pápai megerősítését is csupán Kollonich Lipót ösztönzésére kezdte meg 1696-ban, noha I. Lipót már 1689-ben kinevezte őt. Bemutatta továbbá a római kinevezési procedúra menetét is, mindemellett pedig a kánoni kivizsgálás lefolytatásáról, Francesco Maria de’ Medici bíboros protektor szerepéről, továbbá a Szentszék és az esztergomi ágens együttműködéséről is közölt adatokat.
Tóth Tamás „Püspökjelöltek kánoni vizsgálata vatikáni források alapján a Magyar Királyság területétől 1711–1780 – Székesfehérvári egyházmegye” című előadásának altémáját az indokolta, hogy az idei akadémia helyszínéül szolgáló Piliscsaba városa a Székesfehérvári Püspökség területén található. Az MKPK titkára rövid áttekintést nyújtott a kánoni vizsgálatok gyakorlatáról, a forrásbázisról. Megemlítette azt, hogy lényegét tekintve a procedúra ügymenete, illetve a vizsgálat során felhasznált kérdéssor állandó, annak gyakorlatában évszázadokon keresztül nem történt változtatás, éppen ezért is kínál lehetőséget a folyamatok, a fejlődés menetének vizsgálatára az egyházmegyék kutatása során. Ezeknek a kánoni vizsgálatok során készült irategyütteseknek a forrásértéke meglehetősen jelentős, hiszen segítségükkel képet kaphatunk az egyes püspökök életéről, személyéről. Hasonló dokumentumok – némi módosítással – áthelyezések esetén is készültek. Az előadó példaként Nagy Ignác székesfehérvári püspök kánoni vizsgálatát hozta fel, s bemutatta a főpásztor bérmálási bizonylatát is.
A harmadik szekciót Kanász Viktor moderálta, első előadóként Rétfalvi Balázsnak adva át a szót, aki „Tomek Vince piarista generális a vatikáni diplomácia tanácsadója és krónikása” című előadása legelején kiemelte, hogy a különféle szerzetesrendek római generális kúriáin szintén jelentős, eddig nem feltárt forráskorpusz található. Erre jó példa a piarista rend egykori generálisának, Tomek Vincének római irathagyatéka, melynek rendezettsége és kutathatósága Koltai Andrásnak, a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltárának a vezetőjének köszönhető. Tomek hagyatékában nagyobb mennyiségű Barankovics István özvegye által neki átadott irat is található. A piarista generális fontos személynek számított a magyar emigráció tagjai szemében. Tomek 1947 és 1967 között állt a rend élén, komoly szerepet játszott a Szentszék és a magyar egyházi és szerzetesi körök közötti kapcsolattartásban beleértve az emigránsokat is. Generálisként többször megfordulhatott Magyarországon, így volt lehetősége tájékozódni az egyházakat és szerzeteseket ért változásokról a háborút követően.
A szekció következő előadója, Gárdonyi Máté „Ferenc pápa és ‹‹a nép teológiája››” címmel átfogó elemzést nyújtott a II. Vatikáni Zsinat latin-amerikai recepciójáról. A jelenlévők számára világossá tette, hogy miben különbözik a zsinati reformok latin-amerikai átültetése az európai gyakorlattól. Azt is bemutatta, hogyan hatott az argentin egyházban elterjedt teología del pueblo a jelenlegi egyházfő teológiai fejlődésére. Ennek az elvnek a jelenléte gondolkodásában is kivehető, megnyilatkozásaiban is tetten érhető. Példaként említette Ferenc pápa Evangelii Gaudium kezdetű enciklikáját. Az előadó vázolta továbbá a nép, a kultúra és a népi vallásosság fogalmának meghatározását a már említett teológiai irányzatban.
Rövid szünetet követően került sor a pódiumbeszélgetésre Szovák Kornél és Maróth Miklós akadémikus, ELKH elnök, a PPKE BTK alapító dékánja részvételével, melynek során a PPKE alapítási körülményeiről, megszervezéséről, az egyetem célkitűzéseiről, továbbá az egyetemen folyó oktatás hőskoráról esett szó. Maróth Miklós a hallgatóság kérdéseire válaszolva beszélt a magyar arabisztika és keletkutatás történetéről, továbbá a piliscsabai campus reménybeli jövőjéről is. Felelevenítette Gál Ferenc alapító rektorral kapcsolatos emlékeit, s méltatta a néhai pap-professzor személyiségét és az egyház iránti elkötelezett szolgálatát. A pódiumbeszélgetést jelenlétével megtisztelte a kar közelmúltban hivatalba lépő új dékánja, Birher Nándor is. A kari vezető hozzászólásában megjegyezte, hogy továbbra is töretlen az érdeklődés a PPKE BTK képzései iránt, amelyet a jelentkezések szép száma bizonyít. Egyúttal méltatta azokat az erős alapokat, melyeken a Kar az 1990-es évektől működik.
A pénteki nap zárásaként került sor az immáron hagyományosnak mondható egyháztörténeti kvízre az eredetileg Pázmányos Hallgatói Klubnak épült piliscsabai Fényesliget Kávézóban.
Az augusztus 6-án folytatódó tudományos konferencia délelőtti részén a Fraknói Kutatócsoport több tagja tartotta meg előadását. Azonban ezt megelőzően még a kora délelőtt folyamán a Stephaneum Auditorium Maximumában a megjelentek orgona-matinén vehettek részt, mely során Tusor Péter pár 17-18. századi olasz barokk orgonadarab mellett a hangszert is bemutatta az érdeklődők számára. Ezt követően az utolsó ülésszakot a Pázmányos diákok közül elsőként MTA doktori címet szerző C. Tóth Norbert vezette le az egykori campus Stephaneum épületének Pázmány-termében. Kanász Viktor, a Fraknói Nyári Akadémia alapító igazgatója „Többszólamú hírek. A szentszéki nunciusok jelentései Magyarországról a 16. század közepén” címmel tartotta meg előadását, amelynek elején rámutatott arra, hogy a kutatók mindezidáig elsősorban köztörténeti szempontból vizsgálták a nunciusi jelentéseket, szélesebb kontextusban való kutatásukra kevésbé vállalkoztak. Fontosnak tartotta tehát áttekinteni, hogy miként látták és láttatták az eseményeket ezek a pápai diplomaták. Előadásában részletesebben taglalta Ludovico Beccadelli velencei nuncius és Girolamo Martinengo bécsi nuncius 1550 és 1554 közötti működését, illetve arra is kitért, hogy mely területekre koncentráltak munkájuk során. Vizsgálta azt is, miként értékelték a történéseket, milyen csatornákon keresztül, s milyen gyorsan juthattak el hozzájuk a jelentések elkészítéséhez szükséges információk. Példaként elsősorban Fráter György működését és meggyilkolását, az 1552-es év hadi és belpolitikai eseményeit, illetve a nunciusok ezekről szóló jelentéseit, értékeléseit emelte ki. Figyelemre méltónak tartotta azt is, hogy a nunciusokat ekkor még kevéssé érdekelte a protestantizmus magyarországi jelenléte.
Ezt követően, a Kutatócsoport vezetője, Tusor Péter tartott előadást „Egy zágrábi kanonok fellebbezése Rómába Pázmány ellen (gróf Erdődy János letétele az egri püspökségről, Sopron, 1625)” címmel. Beszámolt arról, hogy a frascati Villa Aldobrandiniban Pázmány kánoni kivizsgálásáról szóló forrásanyag vizsgálata során más magyar főpapok anyagát is megtalálta. Ezek közé tartozott Erdődy János processusa is. Beszélt Erdődy kvalitásairól és a vele kapcsolatos tanúvallomások mellett arra is kitért, hogy mekkora szerepe volt apjának, Erdődy Tamásnak fia előmenetelében. A horvát egyház Magyarországon belüli erőviszonyaiba is betekintést engedett, ennek apropója, hogy az Egerből a gyengeeleméjű főpap letététele miatt kiszorult horvát kanonokok nem haboztak feljelenteni Pázmányt Rómában.
Oláh Róbert tudományos segédmunkatárs, egyben a Fraknói Kutatócsoport Youtube-csatornájának szerkesztője „Egy konklávé hírei Győrben. Bartolomeo Pinto Poloni római ágens 1769-es levelei Zichy Ferenc győri püspökhöz” címmel tartott előadásában Gian Vincenzo Antonio Ganganelli bíboros XIV. Kelemen néven történő pápává választásának körülményeiről beszélt. Vizsgálata során az ágensi iratok adatait tanulmányozta át. Ezeket a dokumentumokat összevetette más diplomáciai forrásokkal is. Beszélt II. József császár és fivére, Péter Lipót toszkán nagyherceg római látogatásáról is, megemlítve a két uralkodó a konklávé zárt részébe történő beléptét is. Áttekintést nyújtott továbbá a bíborosi körökről, valamint arról is, hogy az egyes európai uralkodók milyen egyházfőt reméltek. A jezsuita rend feloszlatására való hajlandóság is fontos volt jelesül a Bourbon uralkodóknak, amire XIII. Kelemen nem volt még hajlandó.
A Moravcsik Gyula Intézet Hungarica-osztályának munkatársa, egyben a Fraknói Kutatócsoport vatikáni rezidense, Nagy Katalin „Fraknói Vilmos kutatási kérelmei a Vatikáni Apostoli Levéltárban (1881–1885)” címmel első ízben tartott előadást magyar nyelven. XIII. Leó pápa a kutatók számára lehetővé tette a Vatikáni Titkos Levéltárban történő vizsgálatokat. Az előadó Fraknói Vilmos itt végzett kutatásairól adott áttekintést. Tájékoztatta a hallgatóságot a korabeli kutatási szabályokról: a kutatók nem másolhatták le a szöveget, csak olvashatták azt, feljegyzéseket csupán a gondolataikról készíthettek. A levéltár alkalmazottai szigorúan ellenőrizték a kutatókat, nehogy véletlenül másolat kerüljön ki a dokumentumokról. A levéltár külön kérésre kézzel készített másolatot állított ki, s ez volt az, amit átadtak a kutatónak. A hallgatóság megismerhette Fraknóinak a levéltárral, annak prefektusával folytatott levelezését, s képet kapott arról is, hogyan próbálta Fraknói az ifjabb magyar kutatói nemzedéket segíteni abban, hogy minél többen vizsgálhassák a magyar vonatkozású iratanyagot az Örök Városban.
A szekció utolsó előadója, Sági György, a Fraknói Kutatócsoport tudományos titkára „Grősz József kalocsa-bácsi érsek megbeszélései Alvary Gascoigne budapesti angol követtel 1945-ben” címmel tartott előadásában beszámolt a nevezett angol diplomata diplomáciai működéséről, ezt követően pedig a kalocsai érsekkel folytatott két megbeszéléséről, melynek köszönhetően a magyar egyházi-, politikai és társadalmi helyzetről nyerhetett információt. Mindemellett azt a történeti hátteret is vázolta, melyben Grősz érsek kiemelt szerephez juthatott. A követ jelentései másolatban – a vatikáni angol követ közvetítésének köszönhetően – a pápai Államtitkársághoz, végső soron pedig magához XII. Piusz pápához is eljutottak. Az angolok kommunikációs folyosót biztosítottak a magyar egyház és a Szentszék között. Előadása végén az előadó megemlítette, hogy ennek a folyosónak a felhasználásával lehetett 1945 őszén a pápának írt jelentést Rómába küldeni. Egyéb ügyek mellett 1951-es pere során ezt is felhasználták ellene.
A negyedik szekciót követően a Nyári Akadémia résztvevői záró szentmisén vettek részt, melyet Tóth Tamás, az MKPK titkára, a nyári akadémia egyik előadója celebrált. Az Urunk színeváltozása ünnepén sorra kerülő szentmisén a celebráns erre az alkalomra, mint igazán „magyar ünnepre” hivatkozott. III. Callixtus pápa ugyanis, miután értesült a nándorfehérvári diadalról, azt az egész Egyházban hivatalos ünneppé tette 1456-ban.
Az akadémia programsorozatának zárásaként a legkitartóbb résztvevők Guitman Barnabás vezetésével egy rövid kirándulást tettek a pilisi Dévényi-kilátóhoz.
Sági György
