A Mátraverebély-szentkúti Nemzeti Kegyhelyen az egyházak feletti állami ellenőrzés-gyakorlás központi szervével, illetve annak országos és helyi működésével foglalkozó konferencia került megrendezésre 2017. április 5–6-án ("Az Állami Egyházügyi Hivatal története, működése és megnyilvánulásai"). A második nap az előadók sorában ott volt a PPKE Egyháztörténeti Kutatócsoport tudományos munkatársa, Tóth Krisztina és a kutatócsoport szerződéses munkatársa, a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola docense, Gárdonyi Máté is.
Tóth Krisztina előadását Állami ellenőrzés-gyakorlás a Veszprémi egyházmegye felett: Prazsák Mihály feljegyzései, jelentései és beszámolói alapján címmel tartotta meg. A Veszprém Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának egyházügyi főelőadója, illetve tanácsosa (1953–1956, 1961–1974) példáján keresztül mutatta be milyen jellegű információval rendelkezett az ÁEH a Veszprém megyei hitéletről, illetve azt, hogyan ültette át a Hivatal egyházpolitikáját a gyakorlatba helyi szinten. Három olyan dokumentumot elemzett, amelyek minderről általános képet adnak: járási és városi vagy községi tanács VB-k vezetőinek tartott eligazító összejövetelről készített feljegyzéseket 1963-ból, egy klasszikus, részletező jelentést 1964-ből és egy ugyanebből az évből egy hangulatjelentést. Továbbá egy konkrét áthelyezés – Boros Károly rezi plébános Alsópáhokra kerül vicarius adjutornak 1965-ben – szövevényes szálait követte végig, melyben rámutatott az ÁEH hivatali apparátusának nehézkességére, bürokratizmusára, és az ÁEH Katolikus Főosztálya vezetőinek, a megyei egyházügyi főelőadónak, valamint az ordináriusnak ebben betöltött szerepére.
A veszprémi egyházmegye területének szintén egy jelentős részét fedte le Somogy megye, amely egyházügyi főelőadóinak, Czár Lajosnak, illetve Werstroh Jánosnak a tevékenységéről A „kádári konszolidáció” a Somogy megyei egyházügyi főelőadó szemével című előadásában Gárdonyi Máté beszélt. Alapvetően ő is az állami ellenőrzésgyakorlás helyi, megyei eszközeit vette sorra, a papokkal történő foglalkozást, kapcsolattartást, a hitélet ellenőrzésének mikéntjét vizsgálta, valamint kitért az egyházi építkezések engedélyezésére is, amelyet a korszakban szintén a politikai céloknak rendeltek alá.