Sági György (szerk.): A magyar katolicizmus és Trianon (CST I/5), Budapest 2023. 350 p. + 2 melléklet (térképek)
Jelen tanulmánykötet elõzménye az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport által szervezett azon tudományos konferencia, mely az I. világháborút lezáró békediktátumra emlékezett meg 2021. június 23-án. Trianon nem csupán a magyar állam, hanem a hazai egyházszervezet: egyházmegyék és a különféle szerzetesrendi tartományok destrukcióját is jelentette. A problémakör számos tekintetben érinti Magyarország és a római Szentszék kapcsolatait, ugyanakkor több dimenzióban túl is mutat ezeken.
Az állam, egyház és társadalom sokrétû viszonyrendszere tárul elő az I. fejezetben. IV. Károly visszatérési kísérleteiről vatikáni források alapján alkothatunk képet. Lorenzo Schioppa apostoli nuncius jelentései új narratíva keretében mutatják be az utolsó Habsburg-uralkodó illúzióit trónja visszaszerzésére. (Hamerli Petra) A két világháború közötti katolikus nagygyűlések vizsgálatából megtudhatjuk, hogy például Klebelsberg Kuno szerint nem csak azoké a felelősség Trianon miatt, „akik a kommunizmus útját egyengették”, hanem mindenkié, aki nem szállt szembe ezzel „kellő erővel”. Krüger Aladár a nemzetietlen liberalizmust ostorozta, gróf Károlyi József pedig a Bánffy Dezső-féle magyarosítási politika erőtlenségét hangoztatta, valamint aláhúzta a nemzetiségek felekezeti intézményi hátterének jelentőségét. (Gianone András) A magyar katolicizmus későbbi feje, Pehm József gyakorlati revizionista papként jelenik meg a kötetben, aki az elcsatolások regionális következményeit Zalában többek között lelkészségek (kuráciák) alapításával enyhítette. (Balogh Margit)
A II. fejezet a Szent István/László-i, illetve tereziánus és posztjozefinista egyházszervezet lebontásának kezdeteit járja körül. Annak a folyamatának, melyre 2008-ban XVI. Benedek „Slovachiae sacrorum Antistites” kezdetű bullája tett pontot, eltüntetve a Kárpát-medence korábbi egyházszervezetének maradék körvonalait. Az 1920-as évek eleji sajtóvisszhang elemzéséből megtudhatjuk, hogy a hazai közvélemény a felvidéki püspökök kapcsán kedvezőbb bánásmódot várt az Apostoli Szentszéktől a magyarság számára. 1924-től pedig több budapesti lapban is kifogásolták a vatikáni döntéseket. (Klestenitz Tibor) A békediktátum egyházkormányzati következményeinek problémakörét a kettészakított kalocsa–bácsi főegyházmegye sorsa jeleníti meg a kötetben. A bácskai apostoli kormányzóság felállítása nem választható el Budanovich (Budanović) Lajos szabadkai plébános egyéni ambícióitól, akinek egyházmegyelapítási törekvései mindvégig összhangban álltak a szerb nacionalizmus érdekeivel. A vatikáni levéltári kutatási adatokban bővelkedő írásból részletesebben az 1940-es évekig követhetjük a fejleményeket. (Tóth Tamás) Hasonlóan fontos és izgalmas kérdést tárgyal a fejezet zárótanulmánya. Korabeli források adataira támaszkodva a hajdúdorogi egyházmegye megalapításának hatását mutatja be a magyar–román viszonyra a trianoni békeszerzõdést megelőző 20–25 évben. (Véghseő Tamás)
Amikor Trianonnak az évezredes magyar egyházszervezetre gyakorolt katasztrofális következményeiről beszélünk, abba nem csak az egyházmegyéket, hanem a szerzetesrendek különféle egységeit: tartományait, kongregációit stb. is bele kell értenünk. A III. fejezet erre a területre összpontosít eddig ismeretlen források feltárásával és elemzésével. Trianonnak a kalocsai iskolanővérek életében mutatkozó hatása kapcsán például arról olvashatunk, hogy már egész korán kísérlet történt a bácskai rendházak önálló provinciába szervezésére. Rómában 1925-ben döntés is született erről, amit végül csak 1960-ban hajtottak végre. (Sági György) A piaristák esetében a csehszlovák modus vivendit megkötésével, 1930-ra megvalósult a „szlovenszkói” rendtartomány létrehozatala. Tagjait a csekély számú szlovák piaristák alkották. (Szekér Barnabás) E fejezetből sem hiányzik a görögkatolikus téma. Jelesül a máriapócsi baziliták megújulásának és útkeresésének bemutatása Trianont követően, elsősorban a korabeli sajtótermékek segítségével. (Földvári Katalin)
A kötetet a „Trianon és az Egyház” témával foglalkozó szakirodalmat felvonultató historiográfiai összegzés zárja, s alkotja egyúttal a IV. fejezetet. (Tóth Krisztina) A centenárium kapcsán Trianonról folyó kurrens tudományos diskurzus meghatározóan állam- és társadalomközpontú. Jelen tanulmánykötet jelentõsége abban áll – ha csak jelzésszerűen is –, de ehhez odaemeli az egyháztörténeti szempontot is. A tanulmányokat rövidítésjegyzék, majd a szerzők felsorolása, illetve a névmutató követi, végül pedig a magyar és angol nyelvű rezümék zárják a kötetet.