2015. november 14-én volt napra pontosan 400 esztendeje annak, hogy V. Pál kiadta első brévéjét – még kettő követi majd –, melyben megengedte Pázmány Péternek: a jezsuita rendből átléphet egy másik szerzetesi közösségbe. Ezzel megnyitotta számára az esztergomi érsekség felé vezető utat. A Kutatócsoport pápai diplomáciatörténetre irányuló kutatásainak fontos eredményeként 2016-os impresszummal, ám e napra időzítetten megjelent monográfia dolgozza fel az eseményeket: Pázmány, a jezsuita érsek. Kinevezésének története, 1615–1616 (Mikropolitikai tanulmány).
A terjedelmes kötet segítségével az érdeklődő olvasó 400 év távlatából szinte hétről-hétre nyomon követheti az 1616. szeptember 28-ai királyi kinevezésben csúcsosodó páratlan karrierfordulat részleteit, érdekfeszítő fordulatait, problémáit és összetett tanulságait. Bemutatója 2016. február 8-án lesz, annak a napnak a 4. centenáriumán, amikor Pázmány hosszas levélben kérte a jezsuita rend generálisától elbocsátását a Jézus Társaságból és maga is elindult, hogy írói tollát pásztorbotra cserélje.
A kötetek egy részéhez, miként a Brevia Clementinához, kivételesen külső borító is készült. Megelevenednek rajta a fontosabb történeti szereplők, színhelyek. Pázmány mellett Melchior Klesl, II. Mátyás, Scipione Borghese és V. Pál, a Quirinale (a Szent Palota trónterme) és a prágai Hradzsin, továbbá II. Ferdinánd és a korabeli Bécs.
A könyv e-book formájában is olvasható, letölthető.