Gli agenti presso la Santa Sede delle comunità e degli stati stranieri I. secoli XV–XVIII, a cura di Matteo Sanfilippo, Péter Tusor, (Studi di storia delle istituzioni ecclesiastiche 8) Viterbo: Sette Cittá 2020. 264 p.
A kötet az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport és Matteo Sanfilippo professzor pápaságtörténeti kutatóintézete (Viterbói Egyetem DISUCOM) által 2018. szeptember 27–28-án Budapesten szervezett nemzetközi szimpóziumon elhangzott előadások tanulmányváltozatát tartalmazza. A szerzők azzal a kérdéssel foglalkoznak, hogy a helyi egyházi szervezetek ügyeit kik és hogyan képviselték, intézték az Apostoli Szentszéknél a kora újkor folyamán. A két szerkesztő, Matteo Sanfilippo és Tusor Péter bevezetőjét tíz tanulmány követi. A kötet használatát történeti személynév-mutató segíti.
Fedeles Tamás cikkében a magyar királyság késő középkori római diplomáciai képviseletét ismerteti, arra fókuszálva, hogy milyen státusú és nemzetiségű személyek kaptak követi megbízást, milyen képzettséggel rendelkeztek és milyen elvárásokat támasztottak velük szemben. Tusor Péter a 17. századi püspökkari ágenseket mutatja be, akiket kezdetben az esztergomi érsek küldötteiként tartottak számon, majd 1639-től már az egész magyar egyház állandó képviselői lettek Rómában a század végéig. Tanulmányában körvonalazta feladataikat, hatáskörüket, valamint hangsúlyos hírszolgálatukat is.
Silvano Giordano OCD a spanyol monarchia és a 17. század eleji római Kúria kapcsolattartásának módját tanulmányozza, részletesen írva az egy időpontban, egymás hivatali idejét átfedve Rómában szolgáló rendes és rendkívüli követekről, bíboros protektorokról, a Rota Romana ügyhallgatóiról és az ágensekről is. Ignasi Fernandez Terricabras, a Barcelonai Autonóm Egyetem docense a párhuzamosan egymás mellett működő római spanyol képviselők közül a Spanyol Inkvizíció ágenseinek szerepét vizsgálja, megállapítva, hogy fő feladatuk a spanyol általános inkvizítor és az inkvizíciós tanács védelme volt a római dikasztériumok esetleges beavatkozásától. James Nelson Novoa, az ottawai egyetem történésze a római portugál képviselet hivatalos elismeréséről, majd a 16. századi római portugál ágensekről értekezik.
Bertrand Marceau volt (École Française de Rome) a francia Rota-auditor, Louis de Bourlémont karrierútját és XIV. Lajos római ágenseként folytatott tevékenységét vázolja a formálódó francia abszolutizmus és az európai nagyhatalmi szerepét épp elveszítő Egyházi Állam konfliktusai összefüggésében. A sienai egyetemen tanító Matteo Binasco a 17. századi ír ágensek történetét ismerteti. Matteo Sanfilippo a 17–18. századra koncentrál, kitekintéssel a 19. századra: a francia kolóniák, a brit korona területei és az Egyesült Államok képviseletét és az ehhez kapcsolódó változatos ágensi teendőket vázolja.
Gaetano Platania a Vatikáni Apostoli Könyvtár Barberini fondja alapján a lengyel ágensek feladatait elemezte. Rámutatott, hogy a 17. század második felére szerepük megváltozott: a diplomáciai képviselet helyett egyre inkább az adminisztratív jellegű ügyek kerültek előtérbe, melynek a lehető legrövidebb időn belül történő keresztülvitelét próbálták elérni a kúria bonyolult útvesztőin keresztül. Alessandro Boccolini egy XVII. században élt ágens, Paolo Doni apát, a lengyel uralkodó, II. János Kázmér római és nápolyi képviselője tevékenységét vette górcső alá.