Róma után Budapesten is sor került a Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport Formularium Ecclesiae Strigoniensis című kötetének bemutatójára. A prezentációt 2018. december 13-án délután öt órakor a Magyar Tudományos Akadémia második emeleti Kistermében tartották. Az új kötet a Kutatócsoport Collectanea Studiorum et Textuum sorozatának negyedik köteteként látott napvilágot.
Az egybegyűlteket Tusor Péter, a Fraknói Kutatócsoport vezetője köszöntötte. Kiemelte a kötet megszületéséhez vezető kutatási projekt mintaszerűségét. Hangsúlyozta, hogy a munka kereteit az Erdő Péter bíboros által 1999-ben alapított PPKE Egyháztörténeti Kutatócsoport biztosította, melynek része a Fraknói Kutatócsoport. Reményét fejezte ki, hogy 20 év tudományos eredményei nyomán lehetőve válik az Egyháztörténeti Intézet megalapítása a katolikus egyetemen.
Elsőként Solymosi László méltatta az elkészült kötetet. Bemutatását azzal a visszaemlékezéssel kezdte, amikor 2012-ben Szovák Kornél egy párizsi nemzetközi konferencián az esztergomi formuláriumról beszélt, s örömmel üdvözölte, hogy e formuláskönyvet immár kiadva mindenki olvashatja. Ez után tért rá a 7. századtól terjedő formuláskönyvek – azaz mintakönyvek – ismertetésére, s emelte a ki a magyar kutatástörténetből a 18. századi Kovachich Márton György, valamint a 20. században élt Bónis György munkásságát. Utóbbi művei közül a posztumusz megjelent Szentszéki regeszták című gyűjteményt emelte ki, mely számos tartalmi összefoglalót tartalmaz az Esztergomi Formuláskönyvekből is. Kiemelte annak jelentőségét, hogy a most bemutatott csaknem 1000 oldalas forráskiadvány a formuláskönyv két szöveghagyományát egyaránt tartalmazza, s röviden kitért így a Beneéthy Máté- és a Nyási Demeter-féle kódexek egymáshoz való viszonyára, történetére, őrzési helyére is. A korábban (1512 előtt) keletkezett kódex Beneéthy Máté munkája, aki a 16. század elején az esztergomi olasz vikáriusok hivatalában volt jegyző. Nyási Demeter vikárius idején (1521 körül) keletkezett másik kódex szerzőjének kilétéről nem tudunk. Beneéthy Máté személyét nem nagyon ismerjük, Nyási Demeterről annál több információval rendelkezünk, Solymosi méltatásában két misealapítvánnyal kapcsolatos adatot említett. A kötet tartalmával kapcsolatban felsorolt több formuláskönyvben előforduló tematikát, majd azt emelte ki, hogy nem csak az esztergomi egyházmegye területéről, hanem minden Esztergom lelki joghatósága alá tartozó területről és intézményről szóló ügyet találhatunk a kötetben. Néhány példát vonultatott fel a kötetben szereplő iratok sokszínűségének szemléltetésére (visitatio, ügyvédvallás, adómentesség, török fogságból való kiváltásra gyűjtésre felszólítás). Egy-egy mondatban utalt a három bevezető tanulmányra, melyben Erdő Péter a Nyási-kódex és az egyházi bíráskodás viszonyát, Szovák Kornél magyarországi formuláskönyvek kialakulásának gyakorlatát és virágkorát, Sarbak Gábor pedig a két kódex kodikológiai leírását végzi el. A jövőről szólva kiemelte, hogy a szerzők által vállalt kommentárkötet mellett nagyon hasznos lenne a fennmaradt vikáriusi oklevelek vizsgálata, a jegyzők összegyűjtése, valamint a további formuláskönyvek kiadása. Végezetül két észrevételt fogalmazott meg: felhívta a figyelmet a városok belső írásbelisége kutatásának, valamint a „Szapolyai-féle” formuláskönyv vizsgálatának fontosságára egyaránt.
C. Tóth Norbert méltatása elején kijelentette: a kiadott forrás véleménye szerint sokkal több, mint formuláskönyv, hiszen nem csak a szentszéki bíráskodáshoz kapcsolódó iratok vannak benne, hanem például esztergomi káptalani oklevelek, vagy Bakóc Tamás által kiadott oklevelek, valamint Túronyi Mihály milkói püspök magánlevéltárának egyes darabjai is. Továbbá kiemelte, bár a formuláskönyv keletkezési idejét jól ismerjük, korábban kiadott okleveleket is tartalmaz. Ezen általános információk után néhány fontos oklevéllel, oklevélcsoporttal szemléltette, hogy milyen értékes források, adatok találhatók a formuláskönyvben. Elsőként azt a kilenc darab oklevélből álló csoportot emelte ki, mely Erdődi István nyitrai püspök – Bakóc Tamás unokaöccse – nevében kelt, mint esztergomi vikárius. István nevű vikáriusról korábban nem tudott a magyar középkorkutatás, a formuláskönyvben szereplő oklevelek datálása alapján 1504–1505 fordulóján Erdődi István, mint Tamás vikárius – aki Bónis szerint ebben az időben beteg volt – helyettese működött. Kiemelte, milyen fontos és részletes adatokat találhatunk a városi polgárságra vonatkozóan. Több káptalani javadalomba való kinevezés megerősítése segítségével sikerült pontosabban datálni az egyes javadalomviselések idejét (Szatmári György esztergomi éneklőkanonok, Tusai Péter tornai főesperes, Csobándi László szepesi éneklőkanonok). Zárásként kiemelte, a kötet összeállítása hatalmas munka volt, de még nagyobb munka vár a kötetben található adatok feldolgozására, elemzésére vállalkozó kutatók számára.
Ezt követően Erdő Péter bíboros szólt pár szót a kötet kánonjogi vonatkozásairól. Rövid felszólalásában arra kereste a választ, hogy mi indokolhatta a belső használatra készült egyházjogi formuláskönyv két változatban való elkészítését. Kitért az egyházi bíróságok szerkezetének régiónként eltérő változásaira, s arra, hogy az Észak- és Nyugat-Európában a 12. század végétől elterjedő officiális bíróságokkal ellentétben Magyarországon maguk a vikáriusok töltötték be azokat a feladatokat is, amelyek máshol az officiális feladatkörébe tartoztak – ezzel Magyarország a mediterrán típusú berendezkedéshez tartozott. Kánonjogról szólva kiemelte a formuláskönyv okleveleinek többször előforduló kánonjogi szerzőkre való utalását, melyek beazonosítása rávilágít az okleveleket fogalmazók pontos jogi ismereteire, műveltségeire – melyeket a bíboros úr feltevése szerint néhány esetben már ősnyomtatvány formájában ismertek. Szólt továbbá a kánonjogi források meghatározásának módszertani kihívásairól, időközben tett újabb szövegazonosításairól.
Végül a kötet másik szerkesztője, Szovák Kornél ismertette a munka menetét és volumenét. Felszólalásában elsőként egy újabb példával szemléltette a heterogén anyag izgalmas adatait. Példája Tolnai Máté, pannonhalmi apát erkölcsi bizonyítványa volt, melyet az esztergomi káptalan állított ki megvédve az apátot a rendi reformmal egyet nem értők feljelentésétől. Itt Szovák kitért arra, hogy a formuláskönyv egyes bencés rendi reformmal foglalkozó darabjai a Pannonhalmi Rendtörténetben kiadva már ismertek voltak. Ezen túl két kérdésről beszélt: a 16. század eleji Magyarország forráshelyzetéről, illetve az ekkor a vikáriusi bíróság irodájában használt latin nyelv volumenéről és eredetéről. Előbbi kapcsán Engel Pál tézise szerint abból indult ki, hogy a keletkezett iratanyag 2 %-a maradt meg. A formuláskönyv alapján azonban úgy gondolja, ezt módosítani kell, a keletkezett anyag személyes jellege miatt az is elképzelhető, hogy a keletkezett anyagnak csak 0,5–1 % maradt fenn. A latin nyelvezettel kapcsolatban kiderült, hogy egy rendkívüli módon stilizált, retorikai elemekkel díszített nyelvet használtak, amely a késő antikvitás nyelvezete.
Tusor Péter – csatlakozva Erdő Péterhez és Szovák Kornélhoz – köszönetet mondott a szerzőknek, s mindenkinek, aki részt vett a kötet megjelenésében. Végül elmondta, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel a Gondolat Kiadónál megjelent kötet második kiadására jövőre sor fog kerülni. A kötet bevezető tanulmánya és mutatója pedig az interneten, a Kutatócsoport honlapján is elérhető.
A bemutatott kötet adatai: Formularium Ecclesiae Strigoniensis (Collectanea Studiorum et Textuum vol. I/4), edendo operi praefuerunt Petrus card. Erdő, Cornelius Szovák, Petrus Tusor, Budapest 2018 (lxxxiv + 880 pp., 8 facsim.)
