Tudományos konferencia és megemlékezés Gyulafehérváron

Erdély római katolikus főpásztorainak 1716. évi visszatéréséről emlékeztek meg 2016. október 20–21-én a gyulafehérvári várban. A Babeș–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Kara és a Seminarium Incarnatae Sapientiae által szervezett rendezvény tudományos programjának előkészítésébe a Kutatócsoport is bekapcsolódott. Előadásokat tartott Kruppa Tamás (Báthory András és az erdélyi katolikusokA katolikus megújulás ügye és a jezsuita rend Erdélyben a Báthory-korszakban), Szirtes Zsófia (Felekezeti viszonyok és rendi politika a 17. század végi Erdélyben) és Tusor Péter (A Pázmány-utód Lippay György erdélyi [egyház]politikája).

Az erdélyi püspökség 1556. évi szekularizációját követően folyamatosan rezideáló megyésfőpásztor 1716-ban térhetett vissza az ősi székhelyre, Gyulafehérvárra. A karcfalvi születésű Mártonffy György (1666–1721), korábbi nagyszombati városplébános megérkezése új korszakot nyitott az egyházmegye történetében.  1556-tól a püspökség javai, épületei fejedelmi tulajdonban voltak. A gyulafehérvári püspöki palota szolgált uralkodói székhelyül János Zsigmondtól II. Apafi Mihályig. A másfél évszázad során számos kísérlet történt a de iure soha meg nem szűnő püspökség működésének helyreállítására, a főpásztort nélkülöző erdélyi katolicizmus megsegítésére. A Habsburg-uralkodók által kinevezett püspökök azonban nem léphettek a Fejedelemség területére, vagy rövidesen el kellett azt hagyniuk. Az 1716-os esztendő az erdélyi egyházmegye újjászületése.

Az újrakezdést már 1916-ban méltó módon ünnepelték meg gróf Majláth Gusztáv Károly főpásztorsága alatt. A mostani trecentenárium ünnepi megemlékezés liturgikus eseményei: főpapi koncelebrációs szentmise, a székesegyházban ünnepi vesperás mellett nagyszabású tudományos szimpózium idézte fel a száműzetés és a visszatérés korszakát. A „Catholice reformare. A katolikus egyház a fejedelemség korában” címmel megrendezett kétnapos ülésszakon történész, művészettörténész előadók foglalták össze, gazdagították új szempontokkal, adatokkal Erdély kora újkori egyháztörténetét. Szó esett a Báthory-korszak nagyszabású terveiről, a protestáns fejedelmek katolizálásának vissza-visszatérő ideájáról, a fel nem szentelt, a Királyságban élő „választott püspökök” problémájáról és az Erdélyben 1668–1677 között titkos missziós püspökként működő ferences Damokos Kázmérról. Külön előadások mutatták be a váradi és csanádi egyházmegye partiumi területeinek sajátos viszonyait, utóbbiakat maga Martin Roos temesvári püspök tekintette át. A Gyulafehérvárra visszatérés időszakát az Illyés András kinevezése kapcsán 1696-ban egy alkalomra megszülető katolikus erdélyi fejedelmi főkegyúri jog, a szebeni Gubernium egyházi rendelkezéseinek elemzése idézte fel. Az újratelepülés viszonyait és távlatait Erdély 18. századi főpásztorainak a vatikáni levéltárban őrzött kánoni kivizsgálási jegyzőkönyvei szemléltették. A konferencia külön színfoltja volt a gyulafehérvári székesegyház kora újkori átalakításainak, változásainak ismertetése előadás, majd helyszíni vezetés keretében. A kétnapos ülésszakot megnyitó Jakubinyi György érsekkel és Tamás József segédpüspökkel az élen az összes előadást érdeklődő világiak, kispapok, papok népes serege hallgatta végig.

A színvonalas kulturális programokkal, fogadásokkal kiegészülő konferencia részletes programja, ismertetése: itt. Az előadások videó felvételei, a jubileumi rendezvény képanyaga: itt. (Vö. MK)

Program
Képek