egyházüldözés

A lengyel II. János Pál pápa kétségtelen, hogy a pápaság közel két évezredes történelmének valaha élt legnépszerűbb és egyik legnagyobb alakja. Majd’ 27 esztendős pontifikátusa alatt nagy történelmi változásoknak tanúja, olykor mozgatója is volt, karizmatikus személye pedig nagy hatást gyakorolt kortársaira, nemzeti, vallási és kulturális hovatartozástól függetlenül. Hosszú pápasága is kiemelkedő, csak IX. Piusz (1846–1878) előzi meg közel 32 évi pontifikálásával, illetve a hagyomány szerint Péter apostol körülbelül 34 évvel.

II. János Pál pápa mindenki pápája volt, 2005. április 8-ai temetési szertartásán a hívek egy része azonnali szenttéavatását kérte: „santo subito” zengett a Szent Péter téren. Karizmatikus, méltóságot sugározó volt egész személyisége. Nagy meglepetés volt a világnak, amikor annyi olasz származású pápa után, 1978-ban a Keleti Blokkból, Lengyelországból őt választották Szent Péter trónusára.

Az 1960-as évek fordulóján jelentős változás következett be a világegyház vezetésében: XII. Pius pápa 1958-ban elhunyt és utódjául XXIII. Jánost választották. Idős kora miatt átmeneti pápának szánták, mégis reformpápa lett, meghirdette a II. vatikáni zsinatot és ő kezdeményezte a „keleti nyitás” politikáját is. Ennek mintegy kísérleti terepe volt Magyarország, amellyel 1963-ban tárgyalások kezdődtek. Ezek konkordátumra nem vezettek ugyan, de 1964-ben egy részleges megállapodás mégiscsak létrejött, elsőként Magyarországgal a keleti blokk országai közül.

Az 1950-es évek elejére befejeződött Magyarország szovjetizációja, kiépült a szovjet mintára szerveződő diktatúra. Bár elvben az 1949-es alkotmány kimondta állam és egyház szétválasztását és hirdette a vallásszabadságot, a gyakorlatban a vallásos meggyőződést minden eszközzel üldözték, és az államtól függő bábegyházak kiépítésére történt kísérlet az 1951-ben megalakult Állami Egyházügyi Hivatalon keresztül.

A cseh Josef Beran azok közé a közép- és kelet-európai főpapok közé sorolható, akik bírálták és szembe helyezkedtek a német nemzetiszocialista agresszióval, majd a második világháborút követően a kommunistáktól hasonló támadásokat, nem egyszer üldöztetést kellett elszenvedniük. Mindkét szélsőséggel szemben törekedtek – népük boldogulását szem előtt tartva – egyházuk és híveik érdekeit és jogait biztosítani, védeni. A cseh Beran így méltán egy lapon említhető a magyar Mindszenty Józseffel vagy éppen a horvát Alojzije Stepinaccal.

Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek emlékirataiban egy helyen így ír: „Ám az egyháznak sohasem alkonyodik. A várfalakat a barbárok elpusztítják, az egyházat még az időnként felburjánzó belső emberi hibák, sőt maguk az ördögök sem tudják elpusztítani… Üldöztetése növekedését, virulását, szilárdságát jelenti… Megtámadva győz, tőrvetéseken felülkerekedik, gyalázatoktól tetézve még tündöklőbb lesz… és az ő igazi húsvétja odaát következik el.” A magyar egyházat a szocializmus közel negyven éve alatt, bár kemény megpróbáltatásokon ment keresztül, nem sikerült megtörni.

120 éve született, már 1969-ben felvették a világ igazai sorába,  1996-ban helytállásáért Magyarországon posztumusz Bátorság érdemjelet kapott, 13 éve avatták boldoggá.

A magyar hercegprímás, esztergomi érsek feszült figyelemmel az ítélethirdetésre koncentráló, összekulcsolt kezű, nyúlánk, megtört alakja köszön vissza ránk 1949. február 9-én több hazai újság címlapjáról. Az előző nap ugyanis koncepciós perben hét vádpontban találták bűnösnek és életfogytiglani fegyházra, politikai jogaitól történő megfosztásra és teljes vagyonelkobzásra ítélték.

Október 17-én az MTA–PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport, a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár, valamint a Kubinyi András Történész Műhely közös szervezésében tartottak könyvbemutatót a PPKE BTK budapesti épületében, melyen a levéltár két legújabb kötetét mutatták be.

A Fraknói Kutatócsoport fontos feladata, hogy a vatikáni kutatásait ne izoláltan végezze, hanem a lehető legszélesebb kooperációra törekedjen a nemzetközi és hazai történeti, egyháztörténeti műhelyekkel. Részben kutatási eredményei hathatósabb szakmai recepciója és integrációja érdekében, részben pedig a ‘Lendületes’ előzmények folyományaként.