A magyar domonkos rendtartomány idén ünnepli alapításának 800. évfordulóját. Az elmúlt évszázadok történetének bemutatására a vasvári Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény és a Szent István Tudományos Akadémia 2021. június 14-én konferenciát szervezett A magyar domonkos rendtartomány 800 éve címmel Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán.
A budai vár évszázados falai közt sétálva bizonyosan megakad a szemünk a Nemzeti Galéria előtti monumentális szobron, melyen egy lovon ülő, magabiztos tekintetű alak néz le az alatta elterülő fővárosra. Kevesen tudják viszont, hogy a mozdulatlan katona nem más, mint a felszabadító háborúk egyik legnagyobb hadvezére, Savoyai Eugén. Pár méterrel eltávolodva a szobortól a Nemzeti Galériában találjuk Benczúr Gyula sokak által ismert, óriás, Budavár visszavétele című festményét, melynek közepén fehér lovon vonul be Lotharingiai Károly a középkori Magyarország egykori székhelyére.
Johann Nel az 1580-as évek elején készítette el híres metszetét, amelyen a Magyarországot megjelenítő nőt török katonák kínozzák, levágott karjait pedig a kutyák marcangolják. Mindeközben a lovag alakjában feltűnő Germánia Hungária segítségére siet. A kép jobb oldalán az oszmánellenes harc nevezetes királyai és hősei kaptak helyet: II. Lajos, Hunyadi Mátyás és Jagelló I. Ulászló, Bakics Pál, Hunyadi János, Zrínyi Miklós, s legfelül pedig Thury György. Az eset közel sem egyedi, a korszakban szerte Európában feltűnik Thury György alakja a különböző híradásokban és hadi beszámolókban.
A pápaság külpolitikájának a 15. század közepe óta központi témája volt a kereszténység legnagyobb ellensége, a török elleni harc. Magyarországot a Szentszék nemcsak közvetlenül diplomáciai eszközökkel vagy pénzbeli támogatással segítette, hanem az európai államok kapcsolatrendszerének alakításában is elsődleges szempont volt a keresztény fejedelmek kibékítése és a török elleni összehangolt támadás lehetőségének megteremtése. A pápa ezirányú diplomáciai törekvéseinek Nándorfehérvár 1521. évi eleste adott újabb lökést.
Négyszáz évvel ezelőtt ezen a napon, 1621. január 28-án ért véget Camillo Borghese, azaz V. Pál pápa pontifikátusa. Uralma különösen izgalmas korszaka a pápaság történetének. Ezért az évforduló kapcsán érdemes áttekinteni uralkodásának történetét, amely merőben új irányt hozott a pápaság kora újkori történelmében.
Pázmány Péter (1570–1637) az egyik legkiválóbb személyisége volt a kora újkori Magyarország történelmének. Protestánsként született, diákként áttért a katolikus vallásra, majd később jezsuita szerzetessé vált. A Társaság követelményével szemben, miszerint tagjai esküjükhöz híven nem viselhetnek magas egyházi hivatalokat, Pázmány Turóc prépostja, egy észak-magyarországi kicsi egyházi javadalom birtokosa, és nem sokkal később Esztergom érseke és a Magyar Királyság prímása lett.
Az MTA–PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport az elmúlt évekhez hasonlóan idén is – immár hatodik alkalommal – megrendezte hagyományos nyári tudományos programját, a Fraknói Nyári Akadémiát. A járványügyi helyzetből adódóan szűkített programtervvel és Budapesthez közeli helyszínnel készültek a szervezők. Az első nap tudományos előadásaira és kerekasztal-beszélgetésére a budaörsi PostART kulturális és közösségi színtér tágas előadótermében került sor 2020. augusztus 7-én.
A 14. század közepén pusztító nagy pestisjárványt követően a fertőzés több hullámban egészen a 18. századig jelen volt Európában. Ennek kedveztek a gyakori háborúk, valamint a 17. század elején beköszöntő kis jégkorszak, és az emiatt gyakoribbá váló éhínségek. Magyarországon, amelybe beleértendő ebben az esetben mindhárom országrész, a török hódoltság miatti állandó háborús viszonyok következtében a pestis a síkvidéki területen koncentrálódó magyarság körében a többi, itt élő nemzetiséghez képest jóval nagyobb arányban pusztított.
2019. október 9-én került sor a Fraknói Kutatócsoport negyedik egyetemi műhelyszemináriumára. a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. A professzionális történeti kutatás és egyetemi oktatás integrációját elmélyíteni kívánó, egyúttal a szélesebb érdeklődő közönség számára is nyilvános alkalmakon rendre egy-egy római tudományos részprojekt kerül lezárásra és bemutatásra. Ez alkalommal a regensburgi történész, Rotraud Becker és Tusor Péter közös kutatása, mely a 17. század legjelentősebb jelentős nemzetközi magyar diplomáciai szereplésére, Pázmány Péter római követjárását vizsgálta.
Paul Shore történész, a kanadai University of Regina oktatója tartott előadást október 15-én a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Sophianum épületében. A Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport által szervezett eseményen a kutató Pázmány Péter bíboros egy eddig kevésbé ismert művét is bemutatta.
