A Pázmány Péter 1632. évi római követjárására irányuló nemzetközi kutatás során (vö. CVH II/7) átnézésre kerültek a római követség Fraknói által közelebbi jelzet nélkül idézett, a Pázmány-összkiadás által mellőzött és hasonmásban itt megtekinthető esztergomi dokumentumai. A mellőzés nem csekély filológiai hiba, hiszen itt találjuk a követjárás legfontosabb iratainak a letisztázás előtti, több helyen a bíboros által saját kezűleg javított végső, hiteles szövegváltozatait. Pázmány Péter római követjárása után az iratok megszólításait, záradékait kihúzta, címiratokkal látta el őket. A feliratozott szövegváltozatokból egy tisztázat is készült, a következő sorrendben:
1. Legationis ad Suam Sanctitatem puncta. Oratio ad Summum Ponteficem habita 6 Aprilis 1632 – 2. Oratio ad Suam Sanctitatem 24 Aprilis 1632 – 3. Scriptum Cardinali Barberini exhibitum 3 May 1632 – 4. Scriptum Cardinali Barberini exhibitum 8 May 1632 – 5. Copia Scripti exhibiti Card.li Barberino circa Titulum Legati – 6. Scriptum Suae Sanctitati exhibitum, quod Cardinales possint essere Legati Regum.
Mit jelent mindez? Azt, hogy Pázmány sajtó alá szerkesztette követsége legfontosabb iratait: összeállította a birodalmi helyzetet leginkább bemutató írásait, majd ezeket – az időrendet megbontva – ellenpontozta a követi címmel kapcsolatos meddő és elterelő vita dokumentumaival! Bár az előkészítő anyagban szerepel, az összeállításba végül nem került be Francesco Barberini bíboros május eleji két levele, melyek a magyar bíboros érvei súlyosságához képest inadekvát tartalmuk miatt nyilván azért jöttek először számításba, hogy szemléltessék Róma hozzáállását a kérdéshez. Az „Intermittere non possum…” kezdetű irathoz Pázmány a keletkezését megindokoló elő- és utószót is írt, ám ezeket végül kihúzta, és nem került be a nyomdai tisztázatba. A kézirat azonban végül nem került sajtó alá, és a prímási levéltárban nyert elhelyezést.
Az itt található teljes facsimilia-sorozat jelzete: Prímási Levéltár, Archivum Ecclesiasticum Vetus, n. 154/1–9.
