Pázmány Péter (1570–1637) az egyik legkiválóbb személyisége volt a kora újkori Magyarország történelmének. Protestánsként született, diákként áttért a katolikus vallásra, majd később jezsuita szerzetessé vált. A Társaság követelményével szemben, miszerint tagjai esküjükhöz híven nem viselhetnek magas egyházi hivatalokat, Pázmány Turóc prépostja, egy észak-magyarországi kicsi egyházi javadalom birtokosa, és nem sokkal később Esztergom érseke és a Magyar Királyság prímása lett. Munkásságát egyházi reform és számos oktatási projekt díszítette, amelyek közül a legkiemelkedőbb a nagyszombati egyetemalapítása volt 1635-ben. Mindemellett számos magyar nyelven írt vallásos és hitvitázó írásnak volt szerzője. Pázmány öröksége számos formában marad fenn, fennmarad mint egy sajátos „civilizáció”, az európai és keresztény hit, valamint egy jellegzetesen magyar kultúra megőrzője és támogatója. Hasonlóképpen az utókor mint a magyar próza mesterét és atyját is tiszteli.