Az eucharisztia két évezred egyháztörténelmében
2020. szeptember 15. 18:00 óra
Budapest Történeti Múzeum - Vármúzeum (Gótikus terem)
1014 Budapest, Szent György tér 2.
Gárdonyi Máté Eucharisztiáról szóló átfogó előadása hatalmas időintervallumot ölel fel, végigvezet az oltáriszentség megjelenésének történetén.
A történelmi keresztény egyházak életében központi jelentőségű az emlékezés Jézus Krisztusnak az utolsó vacsorán kimondott szavaira (eucharisztia, oltáriszentség, úrvacsora). A római katolikus vallásgyakorlat egyik jellegzetessége, hogy az eucharisztia tiszteletének a krisztusi alapítású liturgikus ünneplés mellett más módjai is kialakultak. A változások egyik csomópontja a 13. század, amikor a szentmiseáldozat mindennapi bemutatása mellett a hívek számára többféle új szertartási elemmel tették láthatóvá Krisztust a szentostyában. A 16. század vége, 17. század első fele a változások újabb csomópontjának tűnik, amit főként a szentségimádás elterjedése mutat. Ez illeszkedik az eucharisztia tiszteletének ahhoz az új hullámához, mely a Trienti zsinat utáni reformok egyik jellegzetessége volt, s mintegy katolikus sajátosságként mutatta fel a Krisztus valóságos jelenlétébe vetett hitet, szemben a protestáns tanokkal. A 19. század nyolcvanas éveitől, elkötelezett francia laikusok kezdeményezésére szervezett eucharisztikus kongresszusok új színnel gazdagították a katolikus egyház lelkiségét. Míg az egyre inkább tömegrendezvénnyé váló kongresszusok befelé, a hagyományos egyházi miliőben jól szolgálták a hitélet élénkítését, kifelé, a sok helyütt antiklerikális politikát folytató polgári állam felé jelét adták a katolikusok tömegerejének és annak, hogy az egyház továbbra is befolyást akar gyakorolni a társadalomra. Az eucharisztikus kongresszusok történetének második, két világháború közé eső szakasza XI. Pius pontifikátusa alatt, az 1922-ben rendezett rómaitól az 1938-as budapesti kongresszusig terjed. Ennek az időszaknak egyik célkitűzése volt, hogy a nemzetközi kongresszusok minden földrészt bevonjanak a „világméretű Úrnapja” megünneplésébe. A budapesti kongresszus sajátossága, hogy az elhangzó főpapi beszédek a keresztény hit egyetemes üzenetét szegezték szembe a kor emberellenes ideológiáival (kommunizmus, nácizmus, rasszizmus). A második világháború miatt az 1938-as budapesti egy ideig az utolsó volt a nemzetközi eucharisztikus kongresszusok sorában. A világháború után az eucharisztikus kongresszusoknak a katolikus egyház életében betöltött jelentős szerepét mutatta, hogy a legfőbb szervező és felügyelő szerv része lett az Apostoli Szentszék intézményrendszerének. Szent II. János Pál rendelkezése nyomán a kongresszusok előkészítő bizottsága értékelte az előző száz év tapasztalatait, mintegy összegyűjtve a kongresszusi mozgalom gyümölcseit, és felvázolta a jövő célkitűzéseit. A 2021 őszén esedékes újabb budapesti kongresszus ezeknek a céloknak kíván megfelelni.