ALESSANDRO BOCCOLINI, Letters from Vienna. Correspondence of Antonio Colletti with Cardinal Carlo Barberini (1681–1684) (CVH I/28), Budapest–Róma 2026. 352 p.
A Bécsi levelek Közép- és Kelet-Európa történetének egyik meghatározó korszakát mutatja be egy különleges forráscsoport, Antonio Colletti és Carlo Barberini bíboros nagyrészt kiadatlan levelezése alapján. Colletti a Habsburg-udvar mellett működő lengyel rezidens volt, Barberini pedig a Lengyel–Litván Nemzetközösség bíboros protektora. Az 1681 és 1684 között keletkezett levelek révén Bécs nem csupán a Habsburg Monarchia központjaként jelenik meg, hanem a politikai és hadügyi információk egyik legfontosabb európai elosztóhelyeként is. Innen kapcsolódott össze a Habsburgok, a Lengyel–Litván Nemzetközösség, Róma, Magyarország és az oszmán határvidék hírszerzése és információáramlása.
Colletti nem viselte a követi címet, feladata azonban a hírek összegyűjtése, ellenőrzése, értékelése és továbbítása volt. Bécsi jelentéseiben az udvari politika és a diplomáciai tárgyalások éppúgy helyet kaptak, mint a katonai előkészületek, a csapatmozgások vagy éppen az európai hatalmi egyensúly változásai. Levelezése ezért közvetlen betekintést enged abba, hogyan működött a kora újkori hírszerzés: miként jutottak el a különböző értesülések a döntéshozókhoz, hogyan ellenőrizték és értékelték azokat és miként váltak politikai döntések alapjává. Egyúttal jól kirajzolódnak belőle a Varsót, Bécset és Rómát összekötő információs hálózatok is.
A kötet középpontjában Bécs áll. A Habsburg Monarchia központjában tartózkodó Colletti egyszerre követhette figyelemmel a császári udvar döntéseit és a magyarországi hadszíntér eseményeit. Jelentései részletesen beszámolnak arról, miként próbálta a Hofburg kezelni a magyarországi válságot, hogyan alakultak a Thököly Imrével és a Habsburg-ellenes felkelőkkel folytatott tárgyalások, milyen volt a Habsburgok és az Oszmán Birodalom viszonya és milyen következményekkel jártak a Duna menti határvidéken zajló események.
A levelek emellett értékes adatokat őriznek a hadsereg felállításáról és ellátásáról, az erődítési munkálatokról, a csapatok összevonásáról és mozgatásáról, valamint a császári hadvezérek terveiről és hadműveleteiről. Colletti tudósításaiban a magyarországi hadszíntér nem valamiféle távoli és másodlagos konfliktusként jelenik meg, hanem Közép-Európa politikai és katonai sorsának egyik meghatározó színtereként.
Ez különösen világossá válik az 1683-as bécsi ostrom előtti és alatti eseményekben. A levelezés segítségével nyomon követhető a térség helyzetének fokozatos romlása, a Habsburg-udvar, a magyar felkelők, az oszmán vezetés és a lengyel monarchia közötti kapcsolatok alakulása, valamint az a katonai mozgósítás, amely végül a Bécs elleni oszmán támadáshoz és az azt követő felmentő hadjárathoz vezetett.
Bécs felmentése után Colletti továbbra is részletesen tudósított a megváltozott katonai erőviszonyokról, a Szent Liga megszervezéséről és Velence 1684-es csatlakozásáról. Levelei bepillantást engednek az ezt követő magyarországi Habsburg-hadjáratokba is, köztük a Pest és Buda ellen indított első hadműveletekbe. A kötet mindezt szélesebb közép- és kelet-európai összefüggésben vizsgálja: kitér az oszmán nyomás erősödésére, a magyarországi válságra, Thököly mozgalmaira, Bécs ostromára és felmentésére, Sobieski III. János és a lengyel–litván erők szerepére, valamint a Habsburgok, Lengyelország, Velence, Moldva és Havasalföld későbbi katonai együttműködésére.
Az epilógus Colletti 1684 novemberében bekövetkezett halálán is túlmutat, és egészen Buda 1686-os visszafoglalásáig követi az eseményeket.
A kötet elsősorban a Vatikáni Apostoli Könyvtár Barberini-gyűjteményében fennmaradt iratokra épül, és a történeti elemzést átfogó forrásközléssel kapcsolja össze. Colletti levelei lehetővé teszik, hogy a jól ismert történelmi eseményeket egy olyan kortárs megfigyelő szemszögéből lássuk, aki a Habsburg Monarchia, a Lengyel–Litván Nemzetközösség, a Szentszék és az Oszmán Birodalom közötti információáramlás egyik fontos csomópontjában dolgozott.
A Bécsi levelek ezért nem csupán a kora újkori diplomácia és hírszerzés történetéhez szolgálnak új adalékokkal. A levelezés révén árnyaltabb képet kaphatunk a Habsburg Birodalom működéséről, a magyarországi háborúkról és Közép-Európa politikai viszonyairól a 17. század egyik legfontosabb fordulópontján.
A Collectanea Vaticana Hungariae I/28. köteteként megjelenő munka egyúttal fontos forráskiadvány a kora újkori diplomácia, a politikai kommunikáció és a hadtörténet kutatói számára, és új megvilágításba helyezi a Habsburgok, a Lengyel–Litván Nemzetközösség, Róma és az Oszmán Birodalom kapcsolatrendszerét is.