Angelo Pecchinoli pápai legációja a magyar királyi udvarban (1488–1490). Írta és közreadja ANTONÍN KALOUS (CVH II/8), Budapest–Róma 2021. (lxxix + 307 p.)
Az angol nyelvű és főcímű kötet olyan dokumentumok sorozatát tartalmazza, amely Angelo Pecchinoli pápai nuncius legációjához kapcsolódnak, aki 1488-ban érkezett meg a magyar királyi udvarba. Itt Mátyás király haláláig maradt és közelről követte a küzdelmet Magyarország trónjáért az új király, II. Ulászló 1490. szeptemberi megkoronázásáig.
A forráskiadás különböző típusú, latin nyelvű forrásokat vonultat fel. Először is, ezek közül a legfontosabbak Angelo Pecchinoli jelentései, amelyeket a királyi udvarból VIII. Ince pápának küldött Rómába. Másodsorban találunk közöttük két instrukciósorozatot, melyet a nunciusnak küldtek a Kúriából. Harmadsorban a nunciusnak adott megbízásokat a fakultásokkal, amelyek világosan meghatározzák a legáció jogi kereteit. Végül az Apostoli Kamara dokumentumait, melyekből egyértelműen körvonalazódik a legáció pénzügyi háttere. E négy típus mellett további pápai levelezés is szerepel benne a nunciussal, valamint a régió hatalmasságaival. Léteznek egyéb, a nuncius által kiadott oklevelek is a helyi levéltárakban, de valamennyi összegyűjtése és egybeszerkesztésük sokkal több időt és erőfeszítést igényelne.
Habár több jelentés készült, amelyek elvesztek és nem maradtak fenn az utókornak, a jelenlegi gyűjtés szerfelett hasznos lehet a történészek számára. Először is, a jelentések rendkívül jelentős források, amelyek érthetővé teszik Közép-Európa történéseit az 1480-as években a régió irányában folytatott pápai politikával összefüggésben. Másodsorban, az összes forrás világosan szemlélteti a késő középkori pápai legációk működését egy konkrét példán keresztül. Angelo Pecchinoli az Apostoli Szentszék tekintélyét felhasználva (hol sikeresen, hol sikertelenül) igyekezett megvédeni Közép-Európában az egyházi immunitást, jogokat és kiváltságokat.
A kötet tartalmaz egy angol nyelvű bevezető tanulmányt is, amely elemzi a források fent említett aspektusait, és elhelyezi őket a korszak és a késő-középkori Európában történő pápai kormányzás általános kontextusában.