"A Fraknói Kcs. vatikáni rezidense jelenti..." – Konferencia a Sedes vacans-ról Rómában

2023. május 25-én és 26-án rendezték meg a Pontificia Università Gregoriana és az Archivum Historiae Pontificiae szervezésében az I modi di governo del papa. Il tempo della sede vacante című konferenciát. Az alkalmon a Fraknói Kutatócsoportot most is vatikáni levéltári kutatási rezidense, Nagy Katalin képviselte.

A szimpóziumot Délio Mendonça SJ, dékán, François Jankowiak, a Centre de recherches Droit et Sociétés Religieuses igazgatója, és Roberto Regoli, Pontificia Universitá Gregoriana professzora nyitották meg. A kétnapos konferenciasorozat a pápaságtörténet Sedes vacans időszakaira fókuszált, amikor a pápai szék nem volt betöltve. Az Európa több részéből érkező kutatók közül Simone Raponi, a Pontificia Universitá Gregoriana doktori hallgatója, Il ceremoniale romano senza il papa című előadásában a temetési liturgikus rítusokat mutatta be az Ubi periculum konstitúciója szerint, amely tíz napos várakozást írt elő a bíborosok számára az új pápa megválasztása előtt. Előadásában kiemelte, hogy az elhunyt pápa testének a palotából történő szállítása után különös figyelmet fordítottak a castrum doloris, vagyis a katafalk körül telepített fáklyák bőséges mennyiségére, ami legalább kétszáz hat font lehetett. A koporsó minden sarkában és a felső közepén egy másik fáklyát helyeztek el. Emellett rengeteg gyertyát tettek ki, amiket a gyászoló tömeg megérkezése előtt meg kellett gyújtani. Utolsó és különleges spirituális, hatalmi reprezentációja volt ez a néhai egyházfőnek. A castrum doloris körül a pápai család tagjai fekete ruhát viseltek,  a bíborosok, miként Nagyböjtben, birétumuk kivételével nem vörös, hanem violaszín korális öltözéket viseltek. Jellemző a Tridentinumot követő diszciplinarizáltságra, hogy még a jelenlévők fáklyái viaszának konkrét mennyisége is pontosan szabályozott volt. Négy font járt a bíborosoknak, három font a prelátusoknak, egy font az apostoli penitenciáriusoknal és más nemeseknek, végül negyed font a kanonokok és más papok számára.

Május 25-én előadást tartott még az I conclavi tra norma e simboli egység témakörében Edouard Martin (L’invenzione del conclave) és François Jankowiak (Dispositivi interni al governo pontificio) az Université Paris-Saclay egyetemről. Alessandra Rodolfo a Vatikáni Múzeum munkatársa zárta az aznapi eseményt Uso, articolazione e significati degli spazi del Palazzo Apostolico Vaticano al tempo del conclave című előadásával.

A másnapi előadások a konklávét már nem nem szimbolikus, riutális megközelítésből, hanem az állam és az egyház szempontjából elemezték. Massimo C. Giannini az Università di Teramo professzora Elezione pontificia e politica internazionale címmel adott elő, majd Stefano Brancatelli, a messinai Istituto Teologico San Tommaso-tól vette át a szót Elezione pontificia e politica ecclesiastica című előadásával.

Roberto Regoli, a Pontificia Universitá Gregoriana tanára és a Archivum Historiae Pontificiae főszerkesztője, egyben a konferencia főszervezője La ragione di Chiesa. Nella determinazione dell’interesse religioso című előadásában kiemelte, hogy nem minden bíboros vett vagy vehetett részt konklávékon. Például az 1878 és 1903 között kinevezett 147 bíboros közül csak 61 jelent meg konklávén. Igazoltan vagy igazolatlanul csak kevesen hiányoztak. XIII. Leó hosszú pontifikátusa alatt egyszerűen nem érték meg az az 1903-as pápaválasztást. Ezen a konklávén jelentős eseménynek számított az osztrák–magyar uralkodó nevében tett beavatkozás. Ez egy olyan epizód volt, amely emlékeztet minket arra, hogy a bíboros elit még a 20. században sem volt autonóm, hanem erőteljesebb elitek kondicionálták, bár teljesen nem függött tőlük. A konklávé máig politikai kérdés, még inkább az volt 1903-ban – hangsúlyozta Regoli. Nemcsak a megelőző pápaság ekkleziológiai irányzatainak, eszményeinek és feszültségeinek helye, hanem az Egyházon belüli hatalomátadás színtere is egyben. Olykor partikuláris egyházi körök befolyásolhatták a konklávék menetét saját érdekeik szerint. Így szélesebb körű és egyetemesebb hatást gyakoroltak az Egyház életére. XIII. Leó korábbi államtitkára, a fő esélyes Mariano Rampolla elleni osztrák–magyar vétót sokan egy lengyel összeesküvés eredményének tekintik, amely a lengyel katolicizmus érdekeit akarta védeni. Rampolla bíboros nyíltan franciabarát volt, és Franciaország közeledése a cári Oroszországhoz (vö. entente cordiale, 1904) alapjaiban veszélyeztette a széttagolt lengyelség vallási és nemzeti érdekekeit. A franciabarát pápa konfesszionálisan konszolidálta volna a lengyelek által megváltoztatni kívánt status quó-t. Ne feledjük, Varsó ekkor az Orosz Birodalomhoz tartozott. Az 1903-as konklávé vízválasztó az „újkori pápaság” és a „kortárs pápaság” között. Ezután a katolikus nagyhatalmak már nem vettek részt – közvetlenül – a pápaválasztásban. Az európai hatalmi elit és az Egyház elvei közötti hagyományos kapcsolat megszakadt. Egy olyan kötelék szűnt meg, amely egyoldalúan korlátozta a bíborosok mozgásterét. Az 1914-es, XV. Benedeket megválasztó konklávé, majd az azt követő pápaválasztások már a minden korábbinál szabadabb bíborosi hatalomgyakorlás egyedülálló pillanatai lettek.

A konferenciát Domenico Rocciolo, az Archivio storico del Vicariato di Roma munkatársa zárta Il governo della Chiesa locale di Roma előadásával. Végül Maria Antonietta Visceglia, a La Sapienza Università di Roma neves kora újkorász professzora elemezte a mindenkori széküresedés jelentőségét a pápaság történetében. A konferencia anyaga kötetben is meg fog jelenni, ennek köszönhetően nemcsak a most némileg részletesebben bemutatott két előadás lesz hozzáférhető a maga teljességében, hanem az összes többi prezentáció is.