Ferenc pápa L’esperienza storica kezedetű, motu proprio formájában 2019. október 22-én kiadott apostoli levelében a Vatikáni Titkos Levéltár nevét (Archivio Segreto Vaticano) azonnali hatállyal Vatikáni Apostoli Levéltárra (Archivio Apostolico Vaticano) változtatta. Az V. Pál (1605–1621) által 1611-ben alapított intézmény 1646 óta viselte folyamatosan ezt a nevet, a korábbi évtizedekben félhivatalosan Archivum novumként, illetve Archivum apostolicumként emlegették. Utóbbi elnevezés tulajdonképpen magától értetődő, hiszen mindaz, ami a pápához, az apostolfejedelmek utódához tartozik, apostoli jelleggel bír. Magát a pápai széket is „Apostoli Szentszék”-nek (Sancta Sedes Apostolica) nevezik ősidőktől fogva. Az „apostoli” elnevezés számos pápai intézmény nevében megjelent a római Kúriában. A kancellária (Cancelleria Apostolica), a kamara (Camera Apostolica), a javadalmakat, búcsúkat, pápai kegyeket „intéző” pápai hivatalok (Dataria Apostolica, Penitenziaria Apostolica, Segnatura Apostolica), mind-mind ezt a jelzőt viselték/viselik. De még a pápai palota (Palazzo Apostolico) és a közelében elhelyezett könytár (Biblioteca Apostolica) is. Így a pápa levéltára magától értetődően szintén „apostoli”. Az Archivum Secretum Vaticanum majd négyszázéves hagyományos elnevezésének pápai megváltoztatása mindazonáltal magyarázatra szorul. Ezzel a magyarázattal szolgál a levéltár prefektusa, Mons. Sergio Pagano alább olvasható interjúja, melyet a Corriere della Serának adott (Massimo Franco, 28.10.2019), és amelyet Mons. Pagano szíves engedélyével közlünk magyar fordításban.
Interjú
„Bár a Vatikáni Levéltár már nem Titkos, bizonyos iratok továbbra is privátnak minősülnek”
Massimo Franco
A „Vatikáni Titkos Levéltár” meghal. A „Vatikáni Apostoli Levéltár” megszületik… „Íme Ferenc pápa motu proprio-ja, ami eltörli a «secretum» elnevezést” – mondja Mons. Sergio Pagano, a világ legizgalmasabb rejtélyeinek őrzője, miközben leteszi az asztalra azt a három lapból álló dokumentumot, amellyel október 22-én, Jorge Mario Bergoglio úgy döntött, hogy eltöröl négy évszázados pápai történelmet. Mons. Pagano egy puritán ligúriai. Egyszerűen öltözködik, kollárés, rövid ujjú szürke papi inget visel, melyet be sem tűr fekete nadrágjába, bőrszandálban jár. Mons. Pagano több mint húsz esztendeje a prefektusa ennek a mitikus intézménynek, melyben összesen negyvenkét évet töltött el különféle beosztásokban. Irodájának nagy félholdalakú vasráccsal védett ablakából látható a Pápai Tudományos Akadémia kis épülete a vatikáni kertekben. A felső és a lentebbi emeleteken több millió kötet és dokumentum található. Ezek alkotják – ahogy valaha mondták – „Európa központi levéltárát”, most pedig azt lehet mondani, hogy az „egész világ levéltárát”. Az Archivum Secretum Vaticanum-ról egészen 1646-tól kezdve beszélhetünk. De a „titkos” melléknév félreérthetővé, sőt „többértelművé kezdett válni és negatív árnyalatokat vett”, írja Ferenc Pápa a 2019. október 27-én közzétett apostoli levelében. Az elnevezés most tehát megváltozik.
Miért döntött Ferenc Pápa a „titkos” melléknév eltörlése mellett?
A döntés annak köszönhető, hogy a Pápa erősen érzékeny az átláthatóság iránti igényre. Az a szándéka, hogy az egyház anélkül járjon el, amit úgy lehetne tekinteni, mint kísérletet vagy netalán kísértést az elzárkózásra, rejtőzködésre.
Igen, de konkrétan mi változik?
Változik az elnevezés. Nem változik ugyanakkor sem a levéltár felépítése, sem pedig a működése. A megoldandó probléma az, hogy a levéltár közelebb kerüljön a hétköznapi emberek elképzeléséhez, és kiküszöbölődjön, hogy olyan előítéletes jelentéstartalmak kapcsolódjanak hozzá, mint a „rejtett”, „nem nyitott”, „keveseknek fenntartott” – ahogy Ferenc pápa írja. A levéltárat azonban a „titkos” melléknévvel is általános megbecsülésnek örvendett eddig. Az elnevezés megváltoztatásával azonban közelebb kerül a világ többi nyilvános történelmi levéltárához.
Ahhoz, hogy érthető legyen: ez azt jelenti, hogy például XII. Pius pápa levéltára teljes egészében szabadon elérhető lesz?
Jövő márciustól kezdve igen, ahogy már előre jelezve lett. Látja, függetlenül az elnevezés változásától, a Vatikáni Levéltár minden egyes pontifikátus anyagának megnyitásakor rendelkezésre bocsátja az összes forrást. Tehát a szóban forgó motu proprio előtt is a források teljességükben készen álltak arra, hogy a tudósok tanulmányozzák őket.
De most már nem lesz semmi titkos a levéltárban?
Semmi, kivéve bizonyos típusú dokumentumokat, amelyeket a II. (Szent) János Pál pápa által kibocsátott, a Szentszék levéltáráról szóló 2005. évi törvény megjelölt. A többi megtekinthető volt és ma is az.
Melyek azok a dokumentumok, amelyek titkosak maradnak?
A konklávék aktái, a pápa és a bíborosok személyes hagyatékai, a püspökinevezések iratai, a Szentszék hivatalnokai kinevezésének előkészítő dokumentumai. Továbbá a házassági perek, és az Államtitkárság által ilyenként megjelölt iratok. Ahogy az írásban rögzítve van.
Tehát az utolsó konklávéról semmit sem lehet majd tudni.
Már korábban is voltak rendelkezések a konklávé titkosságának megőrzéséről. Az említett 2005-ös levéltári törvény beépíti ezeket az ősi korlátozásokat. A konklávék részleteit nem lehet nyilvánossá tenni. A szavazólapokat egyébként is rögvest elégetik, és csupán az úgynevezett szavazatösszesítők kerülnek megőrzésre.
Bocsásson meg, de nem valós annak kockázata, hogy sokan azt gondolják majd, egyszerű látszatintézkedésről van csupán szó? Megváltozik ugyan a titkos levéltár elnevezése, de minden marad úgy, mint korábban.
Értem, hogy egy ehhez hasonló bizonytalanság eszébe juthat a hétköznapi embereknek. Ismerve azonban a pápa magatartását, oly közvetlen és figyelmes a korunk érzékenységére, hogy nincs ok ennek a feltételezésnek a felvetésére.
Mikor tudta meg, hogy Ferenc pápa el akarta törölni a „titkot”?
José Tolentino de Mendonca, aki most Római Szentegyház bíboros könyvtárosa és levéltárosa, valamint jómagam pár hónappal ezelőtt szerzetünk róla tudomást.
A dokumentum elkészítésekor a pápa megkérdezte az Ön véleményét ezzel kapcsolatban?
Ahogy a római Kúriában gyakran előfordul, természetes hogy a pápa a maga bölcsességében véleményeket és javaslatokat kér a döntései által érintett szervezetektől. Ez történt mind de Mendonca bíborossal, mind pedig velem is ez esetben, s rendelkezésre bocsátottuk saját tapasztalatainkat.
És a pápán kívül ki sürgette ezt a hírt?
Nem tudom pontosan. De azt hiszem, hogy az ellenvetés a „titkos” többértelmű melléknév megőrzésével szemben az egyesült államokbeli, német és latin-amerikai részegyházaktól származik.
Önök adományokból is élnek. Ez az újdonság hátrányára vagy előnyére fog válnia levéltárnak?
Őszintén azt hiszem, hogy a név megváltoztatása nem fogja zavarni egyik jótevőnket sem. Másrészről azt gondolom, hogy kiküszöbölve minden apró gyanúját vagy hamis jelentését a titkosság fogalmának, az új elnevezés még jobban elősegítheti az adakozásban a világ különböző nemzeteit.
Ön több mint húsz éve a Vatikáni Titkos Levéltár prefektusa. Nem fog most identitásválságot elszenvedni?
Nem nagyon… azért sem, mert mindig is azt vallottam, hogy a Titkos Levéltár eredeti értelmében „magánt” jelent, anélkül hogy félreértelmezném a mai jelentése szerint. Négy évszázada nyitottak vagyunk azok számára, akik iratok másolatát kérték, egyaránt minden laikus és egyházi tudós számára. A történészek jól tudják, hogy a tizenhetedik és tizenkilencedik század között működő elődeik által kiadott pápai dokumentumok gyűjteményei (gondolok például a különféle szerzetesrendek Bullariumaira, vagy akár Cesare Baronio Annales-eire az egyház történetéről), nem lehettek volna összeállíthatók a Vatikáni Titkos Levéltár segítsége nélkül. Ennek híján az egyes monográfiák a pápákról és a pápaságról sem kerülhettek volna megírásra különféle kutatók tollából ezekben az évszázadokaban.
Még egy kis nosztalgia sem fogja el, mint sok titok őrzőjét? Önt a Titkos Levéltárral azonosítják.
Mint tudós és prefektus eddig a motu proprio-ig és amit ezzel kifejez a Szentatya, soha nem éreztem szükségesnek a Titkos Levéltár elnevezésének mentegetését, igazolását. És amikor konferenciákon, előadásokon és cikkekben kérték tőlem, mindig könnyen megmagyarázhattam, hogy ez a „titkos” csak „magánt” jelent. Soha nem volt a Pápai Állam, majd a Vatikáni Állam levéltára. Csakis a pápa magánlevéltára és kizárólagos joghatása alá tartozik. Ugyanakkor, elismerem, hogy talán egy olyan generációhoz tartozom, amihez még szól a latin nyelv, és a latin nem egy könnyen érthető nyelv. Most, a korunkbeli helyzetben megértem Ferenc pápa jogos megfontolásait arra vonatkozólag, hogy az intézmény elfogadottabbá váljon a közvélemény szemében.
Bocsásson meg, de mi a különbség a „titkos” és az „apostoli” között?
Ezek a kifejezések történelmileg és jogilag szinte azonosak. A „titkos” azt jelenti, hogy „magán”, az „apostoli” pedig azt, hogy „dominus apostolicus”-é, ami a római Kúria régi és új szókincsében egyedül a pápát jelzi. Tehát a pápa levéltára volt és marad.
Nem fél a kritikától? Ezelőtt mint a Titkos Levéltár prefektusát kritizálták, most talán kritizálni fogják azért, mert elfogadta ezt az újítást.
A pápa így döntött, és én is, mint mindenki más, nem csak kötelesek vagyunk engedelmeskedni, hanem együtt is kell működnünk vele.
Véleménye szerint négyszáz év múlva talán a levéltár vissza fogja kapni a titkos elnevezést, ha még létezni fog?
Nem hiszem. Ez a döntés közelebb hozza egymáshoz a két „rokon” intézményt, a Könyvtárat és a Levéltárat. És nagy jelentőségű történelmi fordulópontot jelöl: mindenekelőtt szimbolikusan.
Olaszból fordította: Nagy Katalin–Tusor Péter
