A Fraknói Kutatócsoport a pápalátogatás kapcsán az elmúlt hetekben bekapcsolódott több rendezvény szervezésébe. Április 11-én a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szervezésében vett részt egy kerekasztal-beszélgetés előkészítésében és lebonyolításában, közreműködött a kezdeményezésére megvalósult pápaságtörténeti Rubicon-szám szerkesztésében, illetve a PPKE BTK podcast-műsorában adtak interjút a Kutatócsoport munkatársai. A PPKE BTK Klasszika Filológia Tanszéke és a BTK Moravcsik Gyula Intézet szervezésében zajló Latinitas Hungarica-sorozat kertében Nemes Gábor és Tusor Péter tartott előadást.
Nemes Gábor Középkori pápai oklevelek Magyarországon címmel április 19-én adott elő. Előadása összefoglalója:
"A Kárpát-medence levéltáraiban 1064 kéziratos példány – köztük 344 eredeti – 672 oklevélszöveget őrzött meg. Ha összevetjük ezt a számot a Vatikáni Levéltárban fennmaradt magyar vonatkozású pápai kiadványokkal, akkor azt mondhatjuk, hogy a középkori magyar királyságba küldött pápai okleveleknek legfeljebb 2-3%-a őrződhetett meg korunkra. A fennmaradt pápai kiadványok tematikájuk alapján a következők szerint csoportosíthatók. Nagy részük perek vagy kiváltságok ügyében kelt, míg a diplomáciai, a kinevezési és a confessionale típusú ügyekben kiadott oklevelek száma elenyészően kevés. A pápai bullák sorsának vizsgálatában segítséget jelentenek a régészeti feltárások során előkerült ólombullák is. Angliában, valamint Németország, Ausztria területén több bullát is találtak sajátos városi környezetben: latrinákban és hulladékgödrökben. A kutatás kizárta, hogy ezek a protestáns reformáció idején antiklerikális jellegű cselekmények során kerültek volna oda, egyértelműen még a középkor folyamán dobták ki őket ezekre az „illetlen” helyekre. Céljuk minden bizonnyal a megsemmisítés, a másodlagos felhasználás megakadályozása lehetett. Nagy számban kerültek elő sírokban is pápai bullák szerte Európában. Magyarországon talán a leghíresebb Janus Pannonius pécsi sírja, de találtak Egerben, Veszprémben, Abasáron és Rudinán is."
Tusor Péter a tegnapi napon, április 26-án tartotta meg A vatikáni levéltár Hungaricumai a kora újkorban című előadását. Ennek összefoglalója:
"Az V. Pál által 1611-ben alapított vatikáni levéltár a 15. század végétől, 16. század elejétől a középkorral összevetve változatosabb forrásanyagot őriz. A bulla-, bréve-, szupplikáció-regisztrumok, konzisztoriális és kamarai akták sorozatai mellett egyre nagyobb számban maradtak fenn eredetiben a Magyarországról az Apostoli Székhez intézett uralkodói és egyéb misszilisek. A pápákhoz intézett levelek nyelve kizárólagosan latin, egyéb címzettek esetében is csupán elvétve olasz. Az olasz nyelv aránya az 1630-as évektől kezd valamelyest növekedni. A leveleket őrző legfontosabb fondok: Angyalvár (Archivum Arcis), az Államtitkárság (Secretaria Status) és a Borghese pápai dinasztia levéltára. A Magyarországra küldött pápai „levél” és „oklevél” jellegű brévék forrásértéke a kora újkorban szintén jelentős. Új forrásőrző sorozataik: Epistulae ad Principes, Registra Brevium.
A konzisztoriális levéltár mind nagyobb számban őrzi a bullák kiállításának alapjául szolgáló előkészítő iratokat (cedula/controcedula consistorialis, relatio/praeconisatio/propositio consistorialis). 1612-től kezdődik a kánoni kivizsgálási jegyzőkönyvek sorozata. A változatos elnevezésű forráscsoport (processus informativus/canonicus/inquisitionis) főpapok életútjáról, illetve egyházmegyék állapotáról tett szóbeli tanúvallomásokból áll. Az esetek többségében latin nyelven tett tanúvallomások lejegyzését tartalmazzák „függő”, olykor „egyenes” beszédben. A jegyzőkönyvekhez csatolt mellékletek rendkívül változatosak: püspöki önéletrajzok, születési, iskolai bizonyítványok, kinevezési iratok, stb. Ezek jórészt hazai „kiadmányok”, melyek a Vatikán falai között maradtak meg az utókorra."
Külön említésre méltók a Vatikánban található peranyagok. Ismertetésük azonban már egy másik Latinitas Hungarica előadás témájául fog szolgálni a 2023. évi magyarországi pápalátogatáshoz kapcsolódóan – zárta előadását Tusor Péter, utalva Fedeles Tamás és Kanász Viktor később tartandó referátumaira.
