Előadás az Eucharisztiáról

Az Ars Sacra Fesztivál keretében a Budapesti Történeti Múzeum impozáns gótikus termében került sor 2020. szeptember 15-én a PPKE HTK tanszékvezető professzorának, a Fraknói Kutatócsoport külső tagjának, Gárdonyi Máténak az előadására, aki az Eucharisztia kétezer éves történetén kalauzolta végig a hallgatóságot. Előadása elején a biblikus alapokat, az Eucharisztiát leíró, ahhoz kötődő kifejezéseket vette sorra és értelmezte. Megállapította, hogy már az Újszövetségben megkezdődött egyfajta értelmezés, hagyományozódás, amely később kiteljesedett. Az ókeresztény gyökerekből Jusztinosz vértanú Apológiájában található szertartásrendet és a Didakhé (A 12 apostol tanítása) címet viselő egyházfegyelmi iratot említette. Ezt követően azt mutatta be, hogyan lett sokszínű az eucharisztia tisztelete, hogyan alakultak ki a liturgiák.

A Karoling korra hangsúlyossá vált, hogy a mise kegyelmeiben akartak részesülni a hívek és a papok egyenként és közösségileg is. Ekkor kezdték például az Oltáriszentséget díszesebb helyen őrizni a templomban. A 13. század a változások másik csomópontja, ekkor ugyanis új szertartási elemekkel tették látványossá a hívek számára a kapcsolódást a kegyelmek forrásához, az Oltáriszentséghez. Például úrfelmutatással, illetve körmenet bevezetésével.

A következő fontosabb mérföldkő a 16–17. század, ahol Trienti zsinat megerősítette az addigi fejlődést, betiltva bizonyos visszaéléseket, és hangsúlyozták az Oltáriszentség diadalát az eretnekek felett. A barokk korban a tabernákulum a szentély középpontjába került és ekkor jelent meg a szentségimádás is.

A 19. század második felében a katolicizmus a modern világban próbálta magát pozícionálni, a hívek felé a katolikus öntudatot erősíteni, melybe az Oltáriszentség tisztelete is beletartozott. Ezen kívül olyan megmozdulásokat szerveztek, amelyek a katolicizmust mint tömegerőt mutatták. Ide kapcsolódott az eucharisztikus kongresszusi mozgalom is. Ebbe illeszkedett az 1938-as Budapesten tartott nemzetközi eucharisztikus kongresszus, melyen arra is hangsúlyt fektettek, hogy a kongresszus a nemzeti egységet szimbolizálja.